Gf.40378/2007/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdése alapján a fenti határozat hatályon kívül helyezését, mert az jogszabályba ütközik. A Gt. 159. §

(1)bekezdésére hivatkozott, amely szerint a taggyűlés legalább ¾-es szótöbbsége kell a szerződés módosításához. Mivel a sérelmezett határozat úgy került meghozatalra, hogy a minősített többség nem volt meg, ezért a határozat jogszabályt sért. Pernyertessége esetén kérte az alperes perköltségben való marasztalását, az általa lerótt illetékre és az ügyvédi munkadíjra tartott igényt. Az eljárás alatt,

1. október 25-én az alperesi társaság taggyűlésén, ahol minden tag jelen volt, a 13/
2. számú taggyűlési határozattal a perben felülvizsgálni kért 2/
3. (VIII. 1.) számú határozatot hatályon kívül helyezték a felperes igen szavazata és a többi tag tartózkodása mellett. A felperes a kereseti kérelmét ezt követően is változatlanul fenntartotta, kérve, hogy a bíróság helyezze hatályon kívül az általa sérelmezett határozatot. Nem vitatta azt, hogy a taggyűlés időközben hatályon kívül helyezte ezt a határozatot, de álláspontja szerint ez a kereseti igényének megalapozottságát nem érinti, mert a bíróság általi hatályon kívül helyezés törvényi feltételei változatlanul fennállnak. Kifejtette, hogy az a határozat, amely a perbeli társasági határozatot hatályon kívül helyezte, csak a társaság és a tagok közötti jogviszonyban hatályosulhat, harmadik személyekkel szemben ennek nincs kötőereje, így a bírósággal szemben sem. Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a taggyűlés hatáskörébe tartozó kérdés a határozatok felülvizsgálata és annak hatályon kívül helyezése, ez időközben meg is történt, így nincs olyan határozat, amelyet a bíróság hatályon kívül helyezhetne. Az elsőfokú bíróság a
4. május
5. napján kelt 35.G.41.379/2006/
6. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.0000,- Ft perköltséget. Határozata indokolásában megállapította, hogy a kereset nem alapos. Rögzítette, hogy mindaddig a Gt. szabályai vonatkoznak a társaságra, amíg nem helyezkednek a
7. évi IV. törvény (új Gt.) hatálya alá. Érdemi indokolását az új Gt. rendelkezéseire alapította, mert a bírósági eljárásra álláspontja szerint - ez a társasági törvény alkalmazandó. A
8. §

(1)és

(3)bekezdésére, valamint 46. §

(2)bekezdésére hivatkozással - amelyek lényegében megegyeznek a Gt. vonatkozó rendelkezéseivel - megállapította, hogy mindkét társasági törvény úgy rendelkezik, hogy a társasági határozat hatályon kívül helyezése iránti peres eljárásban azt kell vizsgálni, hogy a keresettel támadott taggyűlési határozatok sértik-e a felperes által megjelölt jogszabályi rendelkezéseket. A hatályon kívül helyezésre vonatkozó igény akkor megalapozott, ha ennek fenti feltételei megvalósultak. Jelen ügyben az alperes a per folyamatban léte alatt meghozott 13/

1. számú határozatával, a felperes igen szavazata, a többi tag tartózkodása mellett hatályon kívül helyezte a felperes által sérelmezett határozatot. Ezért a bíróságnak abban a kérdésben kellett határoznia, hogy a felperes fenntartott keresete alapján van-e helye egy társaság által már hatályon kívül helyezett társasági határozat bíróság általi hatályon kívül helyezésének. A bíróság e vonatkozásban az alperes álláspontját osztotta, és arra a meggyőződésre jutott, hogy egy társaság által már hatályon kívül helyezett társasági határozat bíróság általi hatályon kívül helyezésére nincs jogszabályi lehetőség, ezért a felperes változatlan tartalommal fenntartott keresete alaptalan, mert nincs olyan társasági határozat, amit hatályon kívül lehetne helyezni. A felperes által hivatkozott jogi érvelésnek nincs tételes jogszabályi alapja. Ezzel szemben az alperes működésére irányadó Gt.
2. §

(1)bekezdés m) pontja a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe utalja a társasági szerződés módosítását, ezért a keresettel támadott, majd azt hatályon kívül helyező taggyűlési határozatot egyaránt, mivel e fenti rendelkezés szerinti, nevesített határozatokról van szó. Nem merült fel adat arra, hogy e hatályon kívül helyező határozatot perben megtámadták volna, azaz az ne lenne mindenkivel szemben hatályos. A Gt. és az új Gt. rendelkezései alapján, ha maga a társaság helyezi hatályon kívül a sérelmezett határozatot, mint jelen esetben az alperes tette a peres eljárás alatt, a jogintézmény kiüresedik, nincs védendő kisebbségi érdek, ezért a bíróság által történő felülvizsgálatra nem kerülhet sor. A felperes megtehette volna, hogy kereseti kérelmét csak a perköltség vonatkozásában tartja fenn az eljárás folyamatban léte alatt hatályon kívül helyezett, általa sérelmezett határozatra tekintettel, és így megalapozottan tarthatott volna igényt a Pp. 80. §

(2)bekezdése alapján perköltségre. A felperes azonban a - bíróság álláspontja szerint alaptalan - kereseti kérelmét változatlanul fenntartotta, ezért a perköltség felől az általános szabályok szerint a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kellett a bíróságnak határoznia, azaz annak megfizetésére a pervesztes felperest kellett köteleznie az alperes részére. Az elsőfokú bíróság az ügyvédi munkadíjat mérlegeléssel állapította meg a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §-a alapján, amely összeg tartalmazza az áfát is. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatását az alábbiak szerint. Az általa sérelmezett alperesi 2/
3. (VIII. 1.) számú taggyűlési határozat hatályon kívül helyezése mellett kérte az elsőfokú perköltség viselésére kötelezni az alperest; másodlagosan az alperes elsőfokú perköltség viselésére való kötelezését kérte arra hivatkozással, hogy a perre okot adott. Érdemben arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint a jogszabálysértés tényét csak a bíróság jogosult megállapítani. Az, hogy az alperes hatályon kívül helyezte utóbb a sérelmezett határozatot, ez önmagában nem jelenti azt, hogy a jogszabálysértés tényét is megállapította volna. Ezért sincs elzárva az alperes attól, hogy e hatályon kívül helyező határozatot is hatályon kívül helyezze, visszavonja utóbb, így hatályosulhatna a jogszabálysértő eredeti határozat. Ha a bíróság állapítja meg ítéletben a jogszabálysértés tényét, az alperesi társaság nem tud ezzel a lehetőséggel élni. Változatlanul állította, hogy a hatályon kívül helyező határozat csak a tagok közötti jogviszonyban hatályosulhat, harmadik személyekkel szemben nincs kötőereje, így a bírósággal szemben sem. Rámutatott, hogy
4. október
5. napján a taggyűlés a 14/
6. számú határozatával 474 igen szavazattal, és a felperesi 336 nem szavazat mellett úgy döntött, hogy elfogadják az egységes szerkezetbe foglalt társasági szerződést. Ezen határozat ellen a bíróság előtt 11.G.41.707/
7. szám alatt per van folyamatban. Az alperes eljárása rosszhiszeműnek minősül, és a Ptk.
8. §

(1)bekezdésében foglalt jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütközik. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet helybenhagyása "felbátorítaná" az alperest a további jogsértő határozatok meghozatalára. Végül hivatkozott a Ptk. 5. §

(2)bekezdésére, amely szerint a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő céllal indul, joggal való visszaélésnek minősül. Álláspontja szerint a hatályon kívül helyezett határozattal az volt a célja az alperesnek, hogy orvosoljon egy olyan jogellenes állapotot, amely a bírósági út igénybevételét nem igényli, a hatályon kívül helyezés csak arra volt jó, hogy a kereset okafogyottá válhasson. A perköltség kapcsán kifejtette, hogy a taggyűlési határozat jogszabálysértő volt, azt az alperesi társaság hatályon kívül is helyezte, ezért egyértelmű, hogy az alperes a magatartásával a perre okot adott, így megalapozottan tart igényt a perrel kapcsolatos költségei megtérítésére. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte, érdemben annak helytálló indokaira tekintettel, kérve a felperes perköltségben való marasztalását is. Kifejtette, hogy a Fővárosi Bíróság helyes jogértelmezés alapján utasította el a keresetet, nem sértve a társaság önrendelkezési jogát. E szerint a társaság utólag felülvizsgálhatja a korábbi határozatait és azt hatályon kívül helyezheti, kiegészítheti vagy módosíthatja. Így elkerülhető a peres eljárás. Ha a jogalkotó szándéka arra irányult volna, hogy ezt csak bíróság tehetné meg, akkor erről kógens rendelkezést tartalmazna a Gt. Álláspontja szerint a társaságnak van joga arra, hogy korábbi határozatát felülvizsgálja, bírósági eljárásra akkor kell, hogy sor kerüljön, amikor ez nem történik meg, és a kisebbség mégis úgy érzi, hogy a határozat ellentétes a hatályos jogszabályokkal. Az alperesi társaság egyértelműen hatályon kívül helyezte a sérelmezett határozatot, de a felperes fenntartotta a keresetét, ezért pervesztesnek minősül és jogszerű a perköltség fizetésére való kötelezése. A bíróság ítéletében azt is megállapította, hogy ha a keresetét csak a perköltség vonatkozásában tartotta volna fenn a felperes, a kereset időközbeni kiüresedésére tekintettel, arra jogszerűen tarthatott volna igényt. Végül kifejtette, hogy a Ptk. 4. §-ára való hivatkozás megalapozatlan, hiszen a társaság jóhiszeműségét bizonyította azzal, hogy utóbb hatályon kívül helyezte a tévesnek nyilvánított taggyűlési határozatot. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 256/A. §

(1)bekezdés f) pontja alapján, és megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló jogi következtetéssel utasította el a felperes keresetét. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtett jogi álláspontját teljes terjedelmében osztja azzal, hogy jelen esetben a Gt. szabályait kell alkalmazni addig, amíg a társaság nem helyezkedett az új Gt. hatálya alá, mert ennek hiányában a bírósági eljárásban is a Gt. rendelkezéseit kell alkalmazni az egységes bírói gyakorlat szerint, ahogy érdemben ez utóbbit alkalmazta helytállóan az elsőfokú bíróság. A fellebbezés nem tartalmazott olyan új tényt, ami alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helytálló döntésének a megváltoztatására. A jogorvoslati kérelem kapcsán rámutat a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a Gt. 48. §

(2)bekezdése alapján a jogsértő határozatot a bíróság hatályon kívül helyezi, és kezdeményezésére a cégbíróság hivatalból intézkedik a cégjegyzék közhitelességének biztosítása érdekében a 2006. évi V. törvény (Ctv.) 72. §

(1)bekezdése és 76. §

(1)bekezdés b) pontja alapján. A társaság legfőbb szervének határozatán alapuló, a cégbírósághoz benyújtott kérelem visszavonható, ha a társaság igazolja a legfőbb szerv ezt alátámasztó határozatát, a határozat hatályon kívül helyezését tartalmazó döntést. Ez esetben a cégbíróság a változásbejegyzési eljárást megszünteti a Ctv. 33. §

(3)bekezdése alapján. Mindezekből következik, hogy az elsőfokú bíróságnak nem kellett a társaság taggyűlése által hatályon kívül helyezett határozatot felülvizsgálnia, mert a jogsértést a társaság maga orvosolta. Végül jelen perben nincs jogi relevanciája a fellebbezésben hivatkozott, utóbb meghozott határozatnak. A perköltség viseléséről is helyesen döntött az elsőfokú bíróság, mert a fentiek szerint, érdemben megalapozottan utasította el a felperes változatlanul fenntartott keresetét. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján, és kötelezte a pervesztes felperest az ügyvédi munkadíjból álló, áfá-t is tartalmazó másodfokú költség megfizetésére azzal, hogy azt mérlegeléssel állapította meg az 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §-a alapján. Budapest,
3. év november hó
4. napján álinkásné dr. Mika Ágnes sk. a tanács elnöke . Tibold Ágnes sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Bírósági tisztviselő Dr. Kurucz Zsuzsánna sk. bíró