← Magyarország

Kfv.37505/2006/6 – Kúria

Kfv.III.37.505/2006/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága felperesnek a dr.Gellérthegyi István ügyvéd által képviselt Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Közép-magyarországi Regionális Intézete (Budapest, Váci út 174.) - mint az ÁNTSz Budapest Fővárosi Intézetének jogutóda alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság

  1. szeptember
  2. napján meghozott 8.K.33.478/2005/
  3. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
  4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 8.K.33.478/2005/
  5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási perköltséget. Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak az illetékhivatal felhívására - 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : Az elsőfokú közigazgatási szerv határozatával kötelezte a felperest, hogy a Budapest szám alatti társasház építkezésen a dolgozóik részére megfelelő öltözési, zuhanyozási lehetőséget biztosítson. Határozata indokolásában rögzítette a hatóság, hogy
  6. június 15-én tartott közegészségügyi ellenőrzést a társasház építkezésen, amely során megállapította, hogy az építési területen a felperesi dolgozók részére nem áll rendelkezésre öltöző, zuhanyozó, ezért a 4/2002.(II.20.) SzCsM-EüM együttes rendelet (a továbbiakban: R.)
  7. számú mellékletének
  8. pontján és a munkavédelemről szóló 1993.évi XCIII. törvény
  9. §-ának /1/ és /2/ bekezdésén alapszik a felperes kötelezése. A felperes fellebbezése folytán az alperes a
  10. augusztus 8-án meghozott 5197/4/
  11. számú határozatával az R.
  12. számú mellékletének 14.1.
  13. és 14.2.
  14. pontjában foglaltak alapján helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. Határozata indokolásában rögzítette az alperes, hogy a generálkivitelező és a felperes közötti szerződésben az alvállalkozó felperes tudomásul vette, hogy az öltözőt és a mosdóhelyiséget neki kell biztosítania, illetőleg az ellenőrzés időpontjában 10 főt foglalkoztatott a felperes az építési területen. A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését. A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában rögzítette a bíróság, hogy a felperes és a generálkivitelező közötti szerződés, illetőleg a főépítésvezető nyilatkozata szerint általában 10 fő munkavállalót alkalmaz a felperes folyamatosan a perbeli munkaterületen. A szerződés szerint a munkavállalók egyéni védőeszközzel és munkaruházattal való ellátása az alvállalkozó felperes kötelezettsége. A bíróság álláspontja szerint a felperes munkavállalói által végzett munkafolyamat (betonacél-szerelés) megköveteli a munkaruha biztosítását, amelyet a szerződés és az
  15. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  16. §-ának /2/ bekezdése is előír. Megsértette a felperes az R.
  17. számú mellékletének 14.1.
  18. pontjában és a 14.2.
  19. pontjában foglaltakat is, mert sem öltözőhelyiséget, sem mosdóhelyiséget nem biztosított dolgozóinak. Nem fogadta el a bíróság a felperes azon állítását, amely szerint nem bizonyított, hogy 10 vagy több munkavállalót két hétnél hosszabb ideig egyidejűleg alkalmazott. Ezen felperesi állításnak ellentmond a
  20. június 15-i jegyzőkönyv, melyet egyetértésük jeléül a felperesi ügyvezetők is aláírtak. A
  21. augusztus 3-i jegyzőkönyvben a felperesi ügyvezetők a június 15-én készült jegyzőkönyvvel ellentétben már úgy nyilatkoztak, hogy általában 10 fő alatti létszámmal dolgoznak, de előfordul, hogy 10 fő feletti munkavállalót alkalmaznak. A felperes a jegyzőkönyvben foglaltak ellenkezőjét nem tudta bizonyítani, erre nézve bizonyítást nem ajánlott fel, építési naplót nem csatolt. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Mt.
  22. §-ának /2/ bekezdésébe, az
  23. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.)
  24. §ának /6/ bekezdésébe,
  25. §-ába,
  26. §-ába, és az R.
  27. számú mellékletének 14.1.
  28. és 14.2.
  29. pontjába ütközik. Álláspontja szerint nincs bizonyítva, hogy az acélbeton-szerelés a ruha nagyfokú szennyeződésével járna, azaz a munkaruha biztosításának kötelezettsége fennáll. Amennyiben pedig nem kötelező a munkaruha viselése, az R. öltözőhelyiség biztosítására vonatkozó előírásának alkalmazásához szükséges feltételek nem állnak fenn. A hatóság egyedül a tanúvallomásról felvett jegyzőkönyvben foglaltakra alapozta azt a megállapítását, hogy az acélbeton-szerelési munka a munkaruha nagyfokú elszennyeződésével jár. A jegyzőkönyv, mint közokirat nem tanúsítja azt, hogy a tanú által elmondottak ténylegesen a valóságnak megfelelőek. Önmagában a jegyzőkönyvben foglalt tanúvallomás nem elegendő ahhoz, hogy a kérdéses tényállás a szükséges mértékben tisztázottnak tekinthető legyen. A munkaruha és védőfelszerelés biztosításának kötelezettségére vonatkozó szerződés jelen ügy szempontjából irreleváns, ugyanis az abban előírtak teljesítésének ellenőrzése nem tartozik az alperes feladatai közé. A mosdóhelyiség biztosításának jogszabályi előírásával kapcsolatban előadta a felperes, önmagában az, hogy a munkavégzés ideje meghaladja a két hetet, még nem valósítja meg a rendelet vonatkozó pontjában támasztott feltételeket. A mosdóhelyiség biztosításának kötelezettsége 10 vagy több munkavállaló egyidejű munkavégzését kívánja meg. A generálkivitelező főépítésvezetőjének nyilatkozata nem támasztja hitelt érdemlően alá azt a tényt, hogy 10 vagy annál több fő foglalkoztatása egyidejűleg két héten át fennállt, a bíróság e következtetése okszerűtlen. A generálkivitelezővel kötött szerződésben kikötött feltételekre való hivatkozás a mosdóhelyiség vonatkozásában az előbb leírtakkal megegyezően irreleváns. Végül álláspontja szerint az alperes nem tett eleget tényállástisztázási kötelezettségének, bizonyítottság hiányában pedig nem alkalmazható vele szemben hátrányos jogkövetkezmény. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Előadta, hogy a felperes az Áe. rendelkezéseire sem a közigazgatási, sem a peres eljárásban nem hivatkozott, az ezzel kapcsolatban felhozottak ezért nem vehetők figyelembe. Előadta továbbá - szemben a felperes állításával -, hogy a perbeli írásbeli szerződés tartalma is alátámasztja a felperes R-ben előírt kötelezettségeit. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében a bizonyítékok Pp.
  30. §-ának /1/ bekezdése szerinti szabad mérlegelését támadja azzal az állításával, hogy a munkaruha viselésének, öltöző és mosdóhelyiség kötelező létesítésének jogszabályi feltételei nem állnak fenn. A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal kapcsolatban rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Pp.
  31. §-ának /2/ bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre alapítottan lehet a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérni. Anyagi jogi és eljárási szabályok megsértése egyaránt alapot adhat a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, azonban ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani. Ha tehát a bírósági ítélet tényállása iratellenesen került megállapításra, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó módon történt a bizonyítékok mérlegelése, akkor az eljárási szabálysértés megállapítható. Nem állapítható meg ugyanakkor jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem - mint a perbeli esetben is - a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja. A Legfelsőbb Bíróság jelen ügyben olyan eljárási szabálysértést nem észlelt, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná; a Fővárosi Bíróság a bizonyítékok helyes, okszerű mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy az R. alapján a felperesnek munkavállalói részére öltözőt, védőruhát és mosdóhelyiséget kell biztosítania. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a generálkivitelezővel kötött szerződés jelen ügy szempontjából irreleváns; mind az Áe., mind a Pp. a szabad bizonyítási rendszer talaján áll, amely azt jelenti, hogy a szerződés is egy bizonyítási eszköz, amelyet a tényállás megállapítása céljából az alperes és a bíróság is mérlegelési körébe vont. Végül a Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmet
  32. november 15-én keltezett kiegészítő beadványában előadottakat a Legfelsőbb Bíróság nem tudta figyelembe venni, mivel azok a Pp.
  33. § /5/ bekezdésében tilalmazott felülvizsgálati kérelem megváltozatásának minősülnek. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
  34. §-ának /3/ bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest a Pp.
  35. §-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte a Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati eljárási perköltségének a megfizetésére. A felperes illetékfizetési kötelezettsége az illetékekről
  36. évi XCIII. törvény
  37. §-ának /1/ bekezdésén alapszik. szóló Budapest,
  38. október
  39. Dr. Kozma György sk. tanácselnök, Dr.Kárpáti Zoltán sk. előadó bíró, Dr.Kovács Ákos sk.bíró A kiadmány hiteléül bírósági írnok

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.