Bf.84/2010/12 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés és

(3)bekezdés b/ pont II. fordulat) minősíti. E bűncselekményekért az elsőfokú bíróság által alkalmazott fő- és mellékbüntetéseket tekinti kiszabottnak azzal, hogy a szabadságvesztés-büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsáthatóságra vonatkozó rendelkezést mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A Vas Megyei Bíróság 7.B.108/2009/45. számú ítéletében bűnösnek mondta ki vádlottat 1 rb üzletszerűen, a gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által elkövetett vesztegetés bűntettében (Btk. 252.§

(1),

(3)bekezdés b./ pont II. fordulat), 2 rb üzletszerűen, a gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által elkövetett vesztegetés bűntettének kísérletében (Btk. 252.§

(1),

(3)bekezdés b./ pont II. fordulat, Btk. 16.§). Ezért halmazati büntetésül 3 év börtönbüntetésre, 3 év foglalkozástól eltiltásra, 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a vádlott a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Határozott továbbá a beszámításról, és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentett be a vádlott terhére súlyosításért, a szabadságvesztés büntetés mértékének felemelése, hosszabb tartamú közügyektől eltiltás, végleges hatályú foglalkozástól eltiltás kiszabása és a büntetés fele része letöltése utáni feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezés mellőzése végett. A vádlott és a védő felmentésért fellebbeztek. A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.215/2010/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta és kiegészítette. A tényállást megalapozottnak nevezte, a védelmi fellebbezésekhez pedig hozzáfűzte, hogy azok a bizonyítékok újraértékelését célozzák, mely a másodfokú eljárásban nem vezethet eredményre. Helyes a bűnösségre vont következtetés, törvényes a minősítés, a jogi indokolás helytálló. A büntetéskiszabási körülmények kiegészítésre szorulnak. Indítványozta a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamának jelentős felemelését, végleges hatályú foglalkozástól eltiltás alkalmazását, a büntetés fele részének letöltése utáni feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés mellőzését. Ezen túl a rendelkező részben a bűncselekmények megnevezésének kijavítását, illetve a bűnügyi őrizetre való utalás beillesztését. Az egyéb törvényes rendelkezések helybenhagyását indítványozta. Másodfokon a védő tanúkihallgatás érdekében bizonyítási indítványt terjesztett elő, és kérte tárgyalás kitűzését. Ezen túlmenően a sértettektől érkezett számos beadvány az ügy mielőbbi kitűzése érdekében, jelezve, hogy a felszámolási tevékenységet a vádlott törvénytelenül továbbra is végzi. Polgári pert helyeztek kilátásba, az ügy jogerős elbírálásáig bűnügyi zár elrendelését indítványozták, illetve a fizetésletiltások felfüggesztését. Ezt követően a polgári jogi kárigény érvényesítése érdekében érkezett kérelem másolat kiadása kapcsán. A másodfokú nyilvános ülésről a vádlott betegség miatt igazoltan távol maradt. A fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratában foglaltakat fenntartotta, majd kiegészítéssel is élt. Az elkövetési magatartás véleménye szerint befejezett mindhárom esetben, függetlenül attól, hogy az előny átadására végül nem került sor. Felhívta a figyelmet a büntetés súlyosítása kapcsán annak figyelembe vételére, hogy a vádlott hivatali helyzetének kihasználásával követte el a bűncselekményt, amelynek igen jelentős, széles körű, több családot érintő kihatása is volt. Ezért enyhítő szakasz alkalmazását nem találta indokoltnak. Indítványozta a büntetési tételkerethez igazodó szabadságvesztés büntetés kiszabását, amely példaértékű a hasonló cselekmények elkövetői felé, továbbá pénzmellékbüntetés alkalmazását. Indítványozta továbbá az ítéleti tényállás kiegészítését a személyi résszel, a minősítés és a bűncselekmények megnevezésének pontosítását, az említettek szerint hosszabb tartamú szabadságvesztés és pénzmellékbüntetés kiszabását tekintettel a vádlott rendszeres jövedelmére, végleges hatályú eltiltást a felszámolóbiztosi tevékenységtől, valamint a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezés mellőzését. A védő több, vagylagos indítványt terjesztett elő. Elsőként indítványozta, hogy a bíróság tartson tárgyalást, ugyanis bizonyítás felvételét látta szükségesnek, megjelölve az írásban előterjesztettek szerint a Sz. és Vidéke Takarékszövet két dolgozóját, T10et és T11-et, akiknek a kihallgatása arra vonatkozóan szolgál bizonyítékul, hogy a vádlott bánatpénzként vette át az összeget, amit be akart fizetni a felszámoló letéti számlájára, és erről előre értesítette a pénzintézetet. Második indítvány a nyilvános ülés elnapolására vonatkozott, álláspontja szerint szükséges a vádlott meghallgatása a bizonyítási indítvánnyal összefüggésben. Harmadsorban - érdemi perbeszédében - a vádlott felmentésére tett indítványt, álláspontja szerint bizonyíték hiányában indokolt a felmentése. A vádlott terhére megállapított tényállást megalapozatlannak nevezte. Kifejtette, hogy a piac diktálja, hogy mennyiért lehet eladni a vagyontárgyakat, az értékesítést a kereslet hiánya akadályozta meg. Nem kért pénzt védence a vevőjelöltektől. sértett 2 és sértett 1 a felszámolással egzisztenciális bajba került, ezért a felszámolót okolták. Ellentmondásos vallomásokat tettek, a bosszú motiválta őket. A vádlott 18 éve felszámolóként dolgozik, 69 éves, több mint 200 cég felszámolásának lebonyolítása kapcsán szabálytalanság nem történt részéről. Tényállási pontonként vitatta a tanúvallomásokat, amelyek nem alapozzák meg vádlott felelősségét. Külön kitért a 3. tényállás tekintetében arra, hogy a tanú a vádlottat megtévesztette, aki nem tudta, hogy a csomagban 5 millió forint van és nem a bánatpénz. Arra hivatkozott, hogy a tanúk nem beszéltek csúszópénzről, sem arról, hogy a vádlott azt fejezte volna ki, hogy ezt a pénzt a saját részére kéri, csak arról beszéltek, hogy ezt a pénzt mikor kell letenni. Ez nem igazolja, hogy fenyegetésről volt szó. Nem is volt motivációja a vádlottnak ilyen cselekmény elkövetésére, mert nem volt anyagilag olyan helyzetben. Az ítélőtábla a Be. 348.§

(1)bekezdése szerinti teljes felübírálat során a védelmi fellebbezést nem találta alaposnak, azonban a fellebbviteli főügyészség indítványa részben alapos. Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartva, megfelelő körben folytatta le a bizonyítási eljárást, beszerezve a szükséges és lehetséges bizonyítékokat. Ezeket az adatokat a nyilvános tárgyaláson megvizsgálta és azokat értékelés tárgyává tette. A megállapított tényállás megfelel a megalapozottság iránti követelményeknek, ezért további bizonyítás felvételére nem volt szükség másodfokon. A bíróság kifejtette az ítéletében, mely bizonyítékokat miért tartott elfogadhatónak másokkal szemben, az indokolási kötelezettségét teljes körűen teljesítette. Az a körülmény, hogy a tanúk nem ejtették ki a csúszópénz szót, illetve nem beszéltek arról, hogy egyértelműen a maga számára követelte volna a pénzt a vádlott, nem menti őt, hiszen ez egyáltalán nem életszerű adott esetekben. A vesztegetés során a körülményekből adódóan tudható, hogy miről van szó a szövegkörnyezetből, a kifejezési módból. Mindhárom esetben egyértelműen olyan körülmények írhatóak le, amelyek mindenfajta szavak nélkül egyértelművé tették a megyei bíróság számára, hogy ez valójában vesztegetési pénz volt. Ennek kapcsán az ítélőtábla másodfokú tanácsában sem támadt kétség. Ekként azt állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a bizonyítási eszközöket felsorolta a megyei bíróság, és azok logikus mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, amelyből azonban a személyi rész hiányzik. Ezért az ítélőtábla a 2010. szeptember 10. napján tartott tárgyaláson felvett jegyzőkönyvből (7.B.108/2009/11.szám 3. oldal) az alábbiakkal egészíti ki a tényállást figyelemmel a Be. 258.§

(3)bekezdés b./ pontjára, miszerint az ítélet indokolása összefüggően tartalmazza a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket, a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat. A vádlott egyetemet végzett, szakképzettsége üzemmérnök, rendszerszervező, diplomás felszámoló és vagyonfelügyelő, amely utóbbi képesítéseket a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte. Foglalkozása felszámoló, jövedelme 160.000 Ft nyugdíj és 14.000 Ft tiszteletdíj. Vagyona egy családi ház fele része, 2 személygépkocsi, tartozása havi 130.000 Ft banki kölcsön. Nős családi állapotú, eltartásra szoruló hozzátartozója nincs. Büntetlen előéletű, más eljárás nem folyik ellene. Ezzel a kiegészítéssel az elsőfokú tényállás minden szempontból megalapozott, melyre alapíthatta a másodfokú bíróság is a határozatát a Be. 351.§

(1)bekezdése értelmében, a

(2)bekezdés b./ pontjára és a 352.§

(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel. A vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, a cselekmények megnevezése és minősítése tekintetében az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltakat. Az elsőfokú bíróság 3 rb közélet tisztasága elleni, minősített vesztegetési cselekményként minősítette a vádlott cselekményeit, amelyből 2 rb kísérlet (1., 2. tényállás). A Btk 252.§

(1)bekezdése értelmében a vesztegetés bűntettét elköveti az, aki a működésével kapcsolatban előnyt kér, avagy az ilyen előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja. Az

1. és
2. tényállásban az olvasható, hogy T1-től 3 millió, T2-től 5 millió forintot kért „saját zsebbe" azzal, hogy a telephely megvásárlását számukra kedvezően bonyolítsa le. A
3. tényállás tartalmazza - ugyanezzel a telephellyel kapcsolatban - a sértett 2-vel való találkozást, az 5 millió forint átvételét, ahol tettenérés és a vádlott elfogása megtörtént. Mindhárom esetben a törvényi tényállásból következően, megvalósult a vesztegetés bűntettének befejezett alakzata, hiszen egyértelműen a jogtalan előnynek nem csak az elfogadása képez befejezett bűncselekményt, hanem már maga a kérése is. Ekként nem kísérleti stádiumba tartozó esetekről van szó az első két tényállásban írtak kapcsán sem. A Be. 258.§

(2)bekezdés a./ pontja szerint az ítélet rendelkező része tartalmazza a vádlott előzetes fogvatartására vonatkozó adatokat. Ennek eleget tett a megyei bíróság. Azonban figyelmen kívül hagyta a Be. 258.§

(2)bekezdés d./ pontjában foglaltakat, amely értelmében a bűncselekmény a Btk. szerinti megnevezését az alkalmazott törvényhely - ideértve a bűncselekmény minősített esetének megállapításakor a bűncselekmény alapesetét meghatározó törvényhelyeket is - feltüntetésével, a bűncselekmény bűntetti vagy vétségi megjelölését, ha a bűncselekmény többrendbeli vagy folytatólagos, ennek megjelölését, ha a bűncselekmény szándékos és gondatlan alakzata is van, gondatlan alakzat esetén ennek megjelölését, továbbá az elkövetői és elkövetési alakzat megjelölését. Fent írtakra figyelemmel tehát a bűncselekmények megnevezése és minősítése helyesen 3 rb vesztegetés bűntette (Btk.252.§

(1)bekezdés és

(3)bekezdés b/ pont II. fordulat). A büntetéskiszabási körülményeket nagyrészt feltárta az elsőfokú bíróság. További súlyosító körülmény, hogy a vádlott szakmai képzettségét, felkészültségét felhasználva követte el a terhére rótt cselekményeket, amelyek többszörösen minősülnek, továbbá terhére a kettőnél többszörös halmazat értékelendő ebben a körben. Valóban azt is figyelembe kell venni, hogy éppen olyan bűncselekményeket valósított meg, amelyet meg kellett volna akadályoznia, bizalmi helyzetével élt vissza. Fentiek ellenére, a súlyosító körülményeket mérlegelve az idősebb korú, büntetlen előéletű vádlottal szemben - amely valóban nyomatékos enyhítő körülmény - az ítélőtábla nem találta indokoltnak a fő- és mellékbüntetések súlyosítását. Az enyhítőleg ható tényezők a büntetés elviselési képességet érintik, amely a büntetésvégrehajtás körébe tartozó kérdés. Összességében tehát az elsőfokon kiszabott joghátrány szükséges és elégséges, egyben arányos büntetés, ezért a megállapított bűncselekményekért a megyei bíróság által alkalmazott fő- és mellékbüntetéseket tekintette kiszabottnak az ítélőtábla azzal a változtatással, hogy a szabadságvesztés fele része utáni feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezést mellőzte. A büntetés enyhítésére, illetve súlyosítására az ítélőtábla nem talált okot a felsoroltak alapján. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy olyan bűncselekmények elkövetéséről van szó, amelyek tárgyi súlya jelentős, a törvény 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A generális és speciális prevenció elvének érvényre juttatását a vádlott javára szóló körülmények e korrupciós bűncselekmények elkövetése tekintetében sem törik át, hiszen a Btk. 47.§

(3)bekezdésében írt különös méltánylást érdemlő körülmény ebben az esetben nem hívható fel. Az enyhítő szakasz alkalmazása nem kifogásolható, a pénzmellékbüntetés kiszabása kapcsán viszont elegendő adat nem áll rendelkezésre, e tekintetben bizonyítás felvételére nem került sor. Az ítélet egyéb rendelkezései helyénvalóak, ezért az ítélőtábla a Vas Megyei Bíróság ítéletét a Be. 372.§

(1)bekezdés alapján - a rendelkező részben írtak szerint - részben megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 371.§

(1)bekezdés értelmében helybenhagyta. Győr,

1. február
2. napján Dr.Nagy Zoltán sk. Dr.Csák Csilla sk. Dr.Takácsné dr.Helyes Klára sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet és a Vas Megyei Bíróság 7.B.108/2009/
3. számú ítélete meg nem változtatott részében jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
4. február
5. napján . Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: