Győri Ítélőtábla Gf.II.20.462/2011/
- A Győri Ítélőtábla a dr. Kovács Márta Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Bódis Judit ügyvéd által képviselt I.r. alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Veszprém Megyei Bíróság
- november
- napján kelt 1.G.40.086/2010/
- sorszám alatti ítéletével szemben az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen a felperesnek (Egyszázhuszonegyezer-nyolcszáznegyven) Ft másodfokú perköltséget. 121.
- Kötelezi az alperest, hogy a Magyar Államnak az illetékügyben eljáró hatóság felhívására fizessen meg 367.500.- Ft (Háromszázhatvanhétezer-ötszáz) le nem rótt fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A felperes először 1997-ben kötött vagyonbiztosítási szerződést a tulajdonában álló "Helység"1.... szám alatti lakóingatlanra. Állandó, bejelentett lakóhelye az "Helység"2, ... szám alatti címen volt, munkahelye is "Helység"2-n van. Az év minden részén, heti több napot (ideértve a teljes hétvégét) a helység 1-i lakóhelyén tartózkodik.
- december 28án újabb, a korábbitól részben eltérő feltételű ingatlanbiztosítás jött létre a felek között. A szerződés megkötésekor a biztosítási ajánlatot az "A" Kft. alvállalkozója ("B") állította ki, és jutatta el az alpereshez. Az alperes, valamint a független biztosításközvetítő cég között
- november
- napján jött létre alkuszi együttműködési megállapodás, de az
- április
- napján kelt megbízási szerződésben a felperes is megbízta (az akkor még "A" Kft.) független biztosításközvetítő céget biztosítás közvetítésével. A
- január
- napján kelt kötvénnyel létrejött szerződés biztosítási ajánlata szerint a helység 1-i ingatlan állandóan lakott, 78 m2 alapterületű épület; a melléképületre a biztosító kockázatviselése nem terjedt ki, a biztosítás éves díja 12.090.Ft.
- szeptember 29-én a lakóház melléképületét ismeretlen elkövető felgyújtotta, amely miatt leégett a lakóház tetőszerkezete és födéme, a lakóházhoz épített tároló és fedett terasz tetőszerkezete, valamint károk következtek be a lakóépületen belül is. Az alperes által megbízott "C" építész igazságügyi szakértő a
- október
- napján kelt véleményében a lakóépület helyreállítási, javítási költségét 4.246.142.Ft + áfa (5.307.678.Ft) összegben véleményezte. A
- november
- napján kelt levelében az alperes nettó 4.246.142.Ft kifizetését vállalta, melyhez kérte - a felperes által utóbb beszerzett - a biztosítás kedvezményezettje (a hitelt nyújtó bank) kifizetést engedélyező nyilatkozatát. A biztosító nyilatkozata alapján a felperes a tetőszerkezetet 2.809.258.Ft anyag- és munkadíjköltséggel, építési vállalkozóval helyreállíttatta.
- december
- napján az alperes arról tájékoztatta a felperest, hogy a nem életvitelszerűen lakott ingatlanok biztosítási fedezetét azok magasabb kockázata miatt csak pótdíj megfizetése mellett vállalja. A biztosítói helyszíni szemle megtartása után az alperes a
- január
- napján kelt megállapodás-tervezetben 3.000.000.Ft + áfa, míg
- májusában 3.800.000.Ft + áfa kártérítési összeg kifizetésére vállalt kötelezettséget arra az esetre, ha a felperes további igényt vele szemben nem érvényesít. A felperes módosított keresetében 6.124.366.Ft tőke, valamint annak egyes részösszegei után eltérő időpontoktól meghatározott késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Azzal érvelt, hogy a helység 1-i házban életvitelszerűen, állandó jelleggel lakik, a hét napjaiból hármat rendszeresen ott tölt, a házban az állandó tartózkodásra berendezkedett. Az átdolgozott biztosítási szerződés megkötésekor az alkusztól nem kapta meg az alperes biztosítási feltételeit, annak ellenére, hogy ezt a biztosítási ajánlat blankettája egyszeri aláírásával elismerte. Az alkusz nem tájékoztatta, hogy - szemben a korábbi biztosítási szerződés feltételeivel - az újabb „Házőrző családi otthon biztosítás" módozat különbséget tesz az állandóan lakott és a nem állandóan lakott épületek biztosítása között. Amennyiben erről, valamint az életvitelszerűen, állandó jelleggel történő bentlakás feltételeiről az alkusz tájékoztatja, vállalja a különbözetként mutatkozó évi 6.000.Ft pótdíj megfizetését a biztosító kockázatvállalásához. Egyébiránt a biztosító fogalom meghatározását - szemben a korábban előírt évi 270 nap bentlakással - hiányosnak nevezte. A felperes álláspontja szerint az ... és a helység 1-i ingatlanára
- év óta fennálló ingatlanbiztosítási szerződések miatt az alperesnek tudnia kellett, hogy a felperes két állandóan lakottként megjelölt ingatlanra kötött ingatlanbiztosítást. Ezért a Ptk.537.§.
(3)bekezdése alapján javasolhatta volna a helység 1-i ingatlanra megkötött szerződés módosítását, erre azonban nem került sor, így a szerződés az eredeti tartalommal jött létre. Ezen kívül, amennyiben a biztosító a tűzkárt követő helyszíni szemléje után szerzett tudomást a helység 1-i ház állandó lakottsága hiányáról, a Ptk.541.§.
(1)bekezdése alapján 15 napon belül javasolhatta volna a szerződés módosítását, avagy azt felmondhatta volna. Mindezekre azonban nem került sor, így a biztosítási szerződés változatlanul fennáll. Kifejtette, hogy az állandó bentlakás a biztosítás elvállalása szempontjából nem lényeges körülmény (Ptk.540.§.
(1)bekezdés), ugyanis a biztosító a szerződést (esetleges pótdíjért) bentlakás hiányában is megkötötte volna. A biztosítónak informatikai rendszere adataiból tudnia kellett azt, hogy a felperes több ingatlanra állandó bentlakással kötött szerződést, míg a biztosítási esemény bekövetkeztében nem hatott közre a lakottság, avagy annak hiánya. (Ptk.540.§.
(3)bekezdés) Abban az esetben, amennyiben a felperes a hajnali gyújtogatás idején bent tartózkodott volna a házban, akkor sem akadályozhatta volna meg azt. Keresetében 5.307.678.Ft-ot a lakóépületben keletkezett (bruttó) kár, 106.029.Ft-ot a födém beszakadása során a szaniterekben, egyéb tárgyakban keletkezett kár - , 398.691.Ft-ot a lakóépülethez kapcsolódó fedett terasz helyreállítási költségeként, 146.813.Ft-ot a beígért alperesi kárkifizetés elmaradása miatti további károsodás - , 59.855.Ft-ot időközbeni árváltozás, 22.800.Ft-ot a beázás elkerülésére vásárolt fólia, míg 82.500.Ft-ot az ideiglenes áramellátás költségeként érvényesített. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen azzal védekezett, hogy a felperesi ingatlan a biztosításból kizárt, mivel az alperes biztosítási feltételei szerint a nem állandóan lakott épület csak akkor biztosított, ha ezt a biztosítási ajánlaton rögzítették. A felperes állandó bejelentett lakása és munkája "Helység"2-n van, így a helység 1-i ingatlant csak hétvégi háznak használja. Másrészt a felperes az ajánlattevőt terhelő közlési kötelezettségének (Ptk.540.§.
(1)bekezdés) nem tett eleget a lakottság kérdésében, így a kár kifizetése alól az alperes a Ptk.540.§.
(3)bekezdése alapján mentesül. Megtámadási kifogást is előterjesztett a Ptk.210.§.
(1),
(4)bekezdése alapján, mivel a felperes az életvitelszerű bentlakás kérdésében a szerződés megkötésekor megtévesztette, illetve az alperes tévedését okozta, felismerhette. Véleménye szerint az alkusz téves tájékoztatása miatt az alperes nem felel, ezt tartalmazza a közte, valamint az "A" Kft. között létrejött alkuszi megállapodás melléklete, az ügyrendi megállapodás
- pontjának j/ pontja is. Egyébiránt a megbízási szerződés a felperes, valamint az alkusz között jött létre. Az egyes kártételek közül vitatta, hogy a tűz során leégett fedett terasz biztosított vagyontárgynak, épületnek minősülne, mivel az álláspontja szerint statikailag és műszakilag elkülönül a főépülettől, így az melléképület. A biztosítás az ideiglenes áramellátás költségére nem terjed ki, illetve vitatta, hogy a fóliát a felperes a biztosítási esemény következményének elhárításához használta volna. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest 6.124.366.Ft tőke, valamint 5.835.198.Ft után 2009.november
- napjától, 82.500.Ft után
- november
- napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság határozata indokolásában elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az alperes biztosítási feltételei „nem állandóan lakott épületre" vonatkozó kitétele alkalmazható volt-e a perbeli biztosítás által érintett ingatlanra. Egyetértett a bíróság a felperes azon álláspontjával, hogy a fogalom - meghatározás nem kellően precíz, körültekintő. A szabályzati kikötés értelmezése során a bíróság kiemelte az alkusz nevében eljáró "B" tanú azon vallomását, hogy maga sem teljesen biztos abban, hogy az állandó lakottsághoz a biztosító mit követel meg. A megyei bíróság úgy értékelte, hogy a felperes nem szerzett tudomást a biztosítási feltételek említett kikötéséről, mivel abban az esetben nem tett volna úgy biztosítási ajánlatot az alperesnek, hogy kár bekövetkezése esetén a biztosító nem teljesít. Egyetértett a felperes álláspontjával abban is, hogy az állandó lakottság ténye nem minősült a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges körülménynek (Ptk.540.§.
(1)bekezdés) mivel az alperes magasabb díjért - vállalta volna a biztosítási fedezetet nem állandóan lakott épületre is. Ugyanakkor az erre az esetre vonatkozó pótdíj fizetési kötelezettség sem az ajánlat blankettájából, sem pedig a biztosítási feltételekből nem tűnt ki. Egyetértett a bíróság azzal az érvvel is, hogy az alperesnek - kellő gondosság tanúsítása mellett - az informatikai rendszeréből észlelnie kellett volna, hogy a felperes több állandóan lakottként megjelölt ingatlanra rendelkezik lakásbiztosítással, mivel köztudomású, hogy a biztosítók a többes szerződéskötést ismerik, arra esetenként díjkedvezményt is adnak. Elvetette az alperes azon védekezését, hogy az állandó lakottsággal kapcsolatos közlés közrehatott volna a biztosítási esemény bekövetkeztében (Ptk.540.§.
(3)bekezdés), mivel azt a bentlakás esetén sem elhárítható bűncselekmény okozta. Így az alperesnek - amennyiben valóban csak a biztosítási esemény bekövetkeztét követően szerzett tudomást a lakottság jellegéről - a Ptk.541.§.
(1)bekezdése alapján kellett volna megtennie alakító (módosító, megszüntető) nyilatkozatát a szerződésre, azonban ez elmaradt. A kifejtettek miatt nem találta alaposnak a megyei bíróság az alperes megtámadási kifogását sem. Abban a kérdésben, hogy a főépülethez kapcsolódó ún. fedett terasz a biztosított vagyontárgyak közé tartozik-e, a megyei bíróság elfogadta a többször kiegészített igazságügyi építész szakértői vélemény megállapítását. Eszerint a fedett teraszt is magában foglaló melléképület és főépület jelen esetben egy kockázati egység, a melléképületet és a fedett teraszt borító fedélszék és tetőszerkezet a főépület oromfalához támaszkodik, anélkül nem állna meg. Márpedig a biztosított épülethez szilárdan rögzített és hozzáépített elemek az alperes biztosítási feltételei szerint biztosított vagyontárgynak minősülnek. Ezen jogalapi kérdések megítélését követően a megyei bíróság a Ptk.536.§.
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperest a pert megelőző szakvéleményben kimunkált 5.307.678.Ft - valamint az abból kimaradt, utólag véleményezett 106.029.Ft javítási- és helyreállítási költség , míg a fedett terasz helyreállítási költségeként 398.691.Ft megfizetésére. Alaposnak ítélte a fóliára kifizetett 22.080.Ft-ot is a bíróság, mivel azt a felperes a számlából kitűnően a káreset másnapján vásárolta és a csatolt fényképek szerint azzal a kárenyhítés érdekében az épületet fedte. A bíróság az általános forgalmi adóval növelt összeg megfizetésére kötelezte az alperest, ugyanis a felperes a javítási- és helyreállítási anyagok- és díjak után az általános forgalmi adóról szóló
- évi CXXVII. törvény (Áfa.tv.) 2.§. a/ pontja alapján forgalmi adót köteles fizetni. Az együttesen 5.835.198.Ft után a biztosítási feltételek M/ pontja alapján az alperes a biztosítói szakvélemény elkészültét követő 15 nap elteltével,
- november
- napján lett volna köteles teljesíteni (az indokolásban
- november
- van tévesen), így ezt követően tartozik késedelmi kamattal. A megyei bíróság a lábazati vakolat 3,8 m2-en történt leomlása 146.813.Ft kijavítási költsége, valamint az 59.855.Ft áremelkedési többletköltség (együtt: 206.668.Ft) megfizetésére az alperest a Ptk.318.§.
(1)bekezdése, 339.§.
(1)bekezdése alapján amiatt kötelezte, mert a
- november 3-i elismerése ellenére az alperes nem állt helyt és nem fizette ki a kártérítési összeget. Ez ellen az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést - elsődlegesen - annak megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása, míg - másodlagosan az alperest terhelő marasztalási összeg 5.496.362.Ft-ra leszállítása iránt. Jogorvoslati kérelmében elsődlegesen vitatta az elsőfokú bíróság értelmezését a biztosítási feltételek állandó lakottság fogalma tekintetében. Erre nézve fenntartotta és részletezte az elsőfokú eljárásban már előadottakat. Kiemelte, hogy a megyei bíróság ítéletében figyelembe vett tanúvallomás ("B") azért nem bír a peres felek viszonyában jelentőséggel, mert az alkusz téves tájékoztatása folytán keletkezett kárért az alkusz és nem a biztosító tartozik felelősséggel. Tévesnek és iratellenesnek nevezte az elsőfokú bíróság azon ténymegállapítását, hogy a felperes heti három napot töltene a helység 1-i ingatlanban, mivel a felperes személyes előadásában (
- tjk.) maga is azt adta elő, hogy általában szombaton és vasárnap és esetenként hétfőn tartózkodik ott. A hétvégi tartózkodás pedig arra utal, hogy a helység 1-i házat hétvégi házként használta, míg a biztosítási feltételek objektív kategóriája folyamatos otttartózkodást igényel. Kifogásolta ebben a körben a felperes lakcímkártyája, a keresetlevélhez csatolt polgármesteri nyilatkozat és az általa hivatkozott APEH
- számú információs füzetében írtak figyelmen kívül hagyását. Védekezése elvetését azért tartotta jogszabálysértőnek, mert az alperes az ajánlat feldolgozása során olyan tartalmú „szűrést" nem végez, hogy a biztosítási ajánlat tevője rendelkezik-e, és ha igen, mely vagyontárgyakkal, milyen tartalommal a biztosítónál egyéb biztosítással. Valójában a lakottság kérdése a biztosítási kockázat szempontjából lényeges kérdés, ezért a szerződés megkötésekor a Ptk.540.§.
(1)bekezdése szerint megfelelően kell megjelölnie azt az ajánlattevőnek. Jelen esetben ez nem történt meg, így a Ptk.540.§.
(3)bekezdése alapján az alperes mentesül. Vitatta, hogy a fedett terasz biztosított vagyontárgynak minősülne, ezért azután is fennállna a helytállási kötelezettsége. Álláspontja szerint az építési munkák félbeszakadásából eredő 146.813.Ft javítási költség esetében a felperes nem bizonyította, hogy e költségek a munkák leállítása miatt következtek be. Az ideiglenes áram biztosításának többletköltségével kapcsolatban hivatkozott a biztosítási feltételek D/ fejezetére (
- oldal), melyek tartalmazzák, hogy mely költségeket téríti a biztosítási eseménnyel összefüggésben a biztosító. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítélete helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte, fenntartotta és részletezte az elsőfokú eljárásban már előterjesztett kereseti érveit. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított és a fellebbezési eljárás során is irányadó tényállásból helyes érdemi döntést hozva kötelezte az alperest a vagyonbiztosítási szerződés alapján a felperes kárai megtérítésére, azonban az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítélete indokaival részben nem értett egyet. A fellebbezés alapján az ítélőtáblának elsődlegesen abban a ténybeli kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a helység 1-i ingatlan állandóan lakottnak minősíthető-e, ezzel összefüggésben pedig abban a jogkérdésben, hogy az ingatlan a biztosításból kizárt vagyontárgyként értékelhető-e. Az állandóan lakottság megítélésében az ítélőtábla az alperes fellebbezési álláspontjával értett egyet. A lakottság állandósága, illetve ideiglenessége kérdésében a tartózkodás folyamatosságának van jelentősége, nem pedig a felperes által hangsúlyozott olyan körülményeknek, hogy az ingatlanban rendszeresen, visszatérően, hetente tartózkodott, azt állandó ruhatárral, illetve tartós élelmiszerrel is felszerelte. A felperes fellebbezésben is kiemelt személyes előadása szerint (
- tjk.
- oldal
(1)bekezdés) - általában - a hétvégéit (szombat-vasárnap) töltötte a helység 1-i lakóingatlanban, míg hét közben - folyamatosan "Helység"2-n, az ... lakásában tartózkodott. Helyesen hivatkozott az alperes arra is, hogy ugyanannak a személynek, egy időben - „kétlaki" életmódja ellenére - csak egy állandóan lakott ingatlana lehet. A perbeli esetben a felperes megbízásából eljáró biztosítási alkusz (a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (Bit.) 45.§. a/ pont, 46.§.
(1)bekezdés) által készített biztosítási ajánlat a nem állandóan lakottság tényét nem rögzítette (illetve: ezzel ellentétes közlést tartalmazott), azonban az alperes által alkalmazott biztosítási feltételek kikötése ellenére a lakóingatlan mégsem volt kizárt a biztosításból. Az állandó bentlakás a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges körülmény, amelyre vonatkozó téves közlés ugyan a szerződés létrejöttét nem feltétlenül zárja ki (köthető biztosítás nem állandóan lakott épületre is), de a biztosítási (kockázati) összeget, illetve a biztosítási díj mértékét jelentősen befolyásolja. A Ptk.540.§.
(1)bekezdése szerint a biztosított ügyfél a szerződéskötéskor (a biztosítási ajánlaton) köteles a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges minden olyan körülményt a biztosítóval közölni, amelyeket ismert vagy ismernie kellett. A biztosító írásban közölt kérdéseire adott, a valóságnak megfelelő válaszokkal a fél közlési kötelezettségének eleget tesz. Az 540.§.
(3)bekezdése alapján a közlésre, illetőleg a változásbejelentésre irányuló kötelezettség megsértése esetében a biztosító kötelezettsége nem áll be, kivéve, ha bizonyítják, hogy az elhallgatott vagy be nem jelentett körülményt a biztosító a szerződéskötéskor ismerte, vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében. Ez utóbbi törvényhely szerint tehát a biztosított közlési kötelezettségének elmulasztása, avagy téves teljesítése nem azzal a törvényi következménnyel jár, hogy az érintett vagyontárgyra nem terjed ki a biztosítás (az kizárt a biztosító kockázatviseléséből), hanem azzal, hogy a biztosítottat terheli - a biztosító mentesülésének következményével - annak bizonyítása, hogy az elhallgatott vagy be nem jelentett körülményt a biztosító a szerződéskötéskor ismerte, avagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében. A konkrét szerződés megkötésekor az alperes által alkalmazott biztosítási feltételek a nem állandóan lakott ingatlanokat a biztosításból a téves közlés esetére kizáró kikötése a biztosított hátrányára tért el a Ptk.540.§.
(3)bekezdése szabályától a törvény kifejezett engedélye nélkül. (Ptk.567.§.
(1)bekezdés) Így a biztosítási feltételek ezen szabályzati kikötése a Ptk.200.§.
(2)bekezdése szerint semmis, melyet az ítélőtábla hivatalból észlelt. A biztosításból kizáró érvénytelen kikötésből jogok és kötelezettségek sem származnak. (így: BH 1999/505., Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.22.037/2010/
- szám) Abban pedig az ítélőtábla egyetértett a felperes kereseti érvelésével, hogy az állandó lakottság hiánya szerződéskötési bejelentésének elmaradása nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében, a biztosított felperes a lakottság hiányának bejelentése, avagy a folyamatos ott-tartózkodás esetén sem háríthatta el a melléképület hajnali szándékos felgyújtása folytán bekövetkezett káreseményt. Egyetértett a másodfokú bíróság a felperes azon hivatkozásával is, hogy az alperesnek az
- óta fennálló párhuzamos biztosítási szerződések informatikai adataiból - az elvárható, kellő körültekintés tanúsítása esetén (Ptk.4.§.
(4)bekezdés) - ismernie kellett azt a tényt, hogy a felperes mind az ..., mind pedig a helység 1-i lakóingatlant állandóan lakottként jelentette be biztosítási ajánlatában. Így a nem állandóan lakottság bejelentésének elmaradása miatt a helység 1-i lakóingatlan nemcsak hogy nem kizárt a biztosításból, hanem az alperes a fizetési kötelezettség alól sem mentesült. (Ptk.540.§
(3)bekezdés) A biztosítási szerződés megkötésekori lényeges körülményre vonatkozó tájékoztatás, közlés elmaradása, illetve téves teljesítése - mint a szerződést kötő felek ügyleti akaratát befolyásoló körülmény - jogkövetkezményeit a Ptk.540.§.
(3)bekezdése rendezi. Az alperes az elsőfokú eljárás során a Ptk.210.§.
(1),
(4)bekezdésére alapított megtámadási kifogását ugyanarra a tényre (azaz: az életvitelszerű bentlakás téves közlésére) hivatkozással terjesztette elő, mint amelyre figyelemmel a helység 1-i ingatlan biztosítási szerződésből kizártságát állította.. A Ptk. egyes szerződéstípusokhoz tartozó, különös részi szabályai lex speciálisként prioritást élveznek a szerződésekre vonatkozó általános szabályok között elhelyezett érvénytelenségi okokkal szemben. (így pl.: Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.490/2006/
- szám) Ezért a közlési kötelezettség téves teljesítését nem az akarathibás szerződésekre vonatkozó megtámadási tényállás (Ptk.210.§.) alapján, hanem a Ptk.540.§-a alapján kell megítélni. Az alperes elsőfokú eljárás során előterjesztett ellenkérelmében, valamint a fellebbezésben is vitatott egyes kártételek közül a fedett terasz esetében az elsőfokú eljárás során kirendelt "C" igazságügyi műszaki szakértő kiegészített szakvéleménye (
- szám) kategorikus véleményt tartalmazott arra nézve, hogy a terasz a lakóépülethez szilárdan rögzített építménynek minősül, így arra a biztosítás kiterjedt. A nem vitás történeti tények szerint az alperes
- november
- napján 4.246.142.Ft kártérítési összeg kifizetését vállalta, azonban az (azóta sem) történt meg. Emiatt tényszerű az is, hogy a felperes által megrendelt helyreállítási munkák (forrás hiányában) félbeszakadtak. Az igazságügyi műszaki szakértő véleménye (
- szám
- oldal) kellő bizonyítékot tartalmaz arra nézve, hogy az építési munkák említett félbeszakadása vezetett a homlokzati, lábazat feletti vakolat leomlására, mely 146.813.Ft költséggel javítható. A konkrét esetben a helység 1-i lakóház tetőszerkezete és födéme égett le más károk mellett. Az ideiglenes áramellátás 82.500.Ft-os költséggel történt biztosítása a tetőszerkezet közelgő tél előtti helyreállítási munkái elvégzéséhez volt szükséges, az épület tetőzete helyreállításával a felperes a további károkat kívánta megelőzni. Az alperes biztosítási feltételi D. pontja kifejezetten kitér arra, hogy a biztosító megtéríti azokat a költségeket, amelyek a kár elhárítása vagy enyhítése érdekében merültek fel. Ezért az alperes ezen költség-tétel esetében is alaptalanul sérelmezte a marasztalását. Ezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§.
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezés eredményre nem vezetett, ezért az alperes a Pp.78.§.
(1)bekezdése alapján viselni köteles a feljegyzett fellebbezési illetékből és a felperes ügyvédi munkadíjából álló másodfokú perköltséget. A felperes jogi képviseletével a másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjat az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§.
(2),
(5)-
(6)bekezdései alapján az áfával növelt 121.840.Ft-ban határozta meg. Az alperes a Magyar Államnak az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására 367.500.Ft feljegyzett fellebbezési illetéket köteles megfizetni. Az ítélőtábla a másodfokú határozat írásbafoglalása során észlelte, hogy a kihirdetett ítélet nem tartalmazza a le nem rótt fellebbezési illeték viselésére vonatkozó határozatot. Így ebben a részben ítéletét a Pp. 225.§
(6)bekezdése alapján hivatalból kiegészítette. G y ő r ,
- február
- Dr. Szalai György sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: Dr. Ferenczy Tamás sk. előadó bíró Dr. Bajnok István sk. bíró