Bf.85/2011/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(5)bekezdés I. fordulata) minősíti. A vádlott bejelentett lakóhelyét pontosítja. Egyebekben az elsőfokú ítéletet vele szemben helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 7.620, azaz hétezer-hatszázhúsz forint bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Bíróság a 2011. január 27. napján kelt 8.B.959/2009/59. számú ítéletével I.r. vádlott bűnösségét testi sértés bűntettében (Btk.170.§

(1)bekezdés,

(6)bekezdés I. fordulata), rablás bűntettében (Btk.321.§

(1)bekezdés) és lopás bűntettében mint társtettes (Btk.316.§

(1)bekezdés, a

(2)bekezdés d./ pontjára figyelemmel

(4)bekezdés b/1. pontja) állapította meg. Halmazati büntetésül 8 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. II.r. vádlottat társtettesként elkövetett lopás bűntette (Btk.316.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés d./ pont és

(4)bekezdés b/

1. pont) miatt 2 évre próbára bocsátotta. Az elsőfokú ítéletet az ügyész mindkét vádlott tekintetében tudomásul vette. A fenti ítélet ellen I.r. vádlott indokolás nélkül fellebbezett, védője a testi sértés alóli felmentésért, egyebekben enyhítésért jelentett be perorvoslatot. II.r. vádlott az ítéletet tudomásul vette, így az vele szemben kihirdetését követően jogerőre emelkedett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.702/2009/
2. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése útján megalapozott tényállást állapított meg és azt kellően megindokolta. Az I.r. vádlottnak felrótt bűncselekmények közül a testi épség elleni bűncselekmény pontosítására hívta fel a figyelmet. Az ítéletből kitűnően ugyanis a Fővárosi Bíróság az elkövetéskori anyagi jogi szabályokat alkalmazta, erre figyelemmel a testi sértés bűntettét a Btk.170.§

(1)bekezdés és

(5)bekezdés I. fordulata és nem a

(6)bekezdés I. fordulata szerint kell minősíteni. A büntetés mértékét a büntetési célok szerint megfelelőnek találta, annak enyhítésére nem látott indokot. Indítványozta az elsőfokú ítélet - minősítés pontosítása melletti - helybenhagyását. Bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni. A nyilvános ülésen a védő a részbeni felmentés iránti indítványát visszavonva a perorvoslatát módosította és azt csupán a büntetés enyhítése érdekében tartotta fenn. A védő felszólalásában hangsúlyozta, hogy a Fővárosi Bíróság I.r. vádlott többször megváltoztatott vallomásait részletesen elemezte, a testi sértés bűncselekményének elkövetési módját meggyőzően megindokolta. Kiemelte, hogy védence a rablást mindig elismerte, önmagára terhelő előadást tett, hiszen a pofonütések is erőszaknak minősülnek. A lopás bűntette körében a vallomását tényfeltáró beismerésként kell értékelni. Mindezek nyomatékos enyhítő hatására és a jelentős időmúlásra hivatkozással a büntetés enyhítését kérte. A vádlott bejelentette állandó lakóhelyét, az utolsó szó jogán nem kívánt szólni. A védelmi fellebbezések nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla I.r. vádlott tekintetében védelmi perorvoslatok folytán bírálta felül a Fővárosi Bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette. I.r. vádlottat részletesen meghallgatta, korábbi vallomásait elétárta, azokra nyilatkoztatta. Bizonyítást vett fel a vádlott alibi bizonyítási védekezésére, felolvasta a sértett személyes kihallgatásának akadályát igazoló igazságügyi orvosszakértői véleményt, majd ezt követően olvasta fel a sértetti nyomozati vallomásokat. Tanúkat hallgatott meg, akik bármiben tudhattak a cselekményekről, bizonyítás anyagává tett valamennyi rendőri jelentést, illetve a sértett sérülései körében készült igazságügyi orvosszakértői véleményt. Az így rendelkezésre álló bizonyítási anyagot logikusan, különkülön és egymással is egybevetetten értékelte. A tényállás megállapítása során megindokolta, hogy a vádlott védekezésének egyes részleteit milyen bizonyítékok cáfolják, ugyanakkor a kétséget kizáróan nem bizonyított tényeket a javára értékelte. Utóbbi eredményeként a váddal szemben a lopás bűncselekményénél nem állapított meg folytatólagosságot, csupán egyetlen alkalommal megvalósult eltulajdonítást. Az ítélőtábla álláspontja szerint a Fővárosi Bíróság által megállapított tényállás minden részletében megalapozott, így az irányadó volt a felülbírálat során. Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett I.r. vádlott bűnösségére. A cselekmények jogi minősítése során azonban tévesen alkalmazta az elbíráláskor hatályos anyagi jogi szabályokat, megjegyzendő, hogy ennek indokát sem adta. Az adott esetben az elkövetéskor hatályos szabályokat kell alkalmazni a Btk.2.§-a szerint, mert az elbíráláskoriak nem kedvezőbbek sem a minősítés, sem a joghátrány tekintetében. Ennek megfelelően az ítélőtábla a testi épség elleni bűncselekménynél az anyagi jogi szabály megjelölését a Btk.170.§

(1)bekezdés, illetve

(5)bekezdés I. tételére helyesbítette. A jogi indokolás az életveszélyt okozó testi sértés bűntette tekintetében részben hiányos, részben téves. Az ítélőtábla egyetértett azzal, hogy a fejszenyéllel fejre célzott ütés felismerhetően magában hordozza az életveszélyes sérülés bekövetkezésének a lehetőségét. A további következtetést azonban a vádlott tudattartalmára nem vonta le a Fővárosi bíróság és téves e hiányt követően az egyenes szándék megállapítása. A Fővárosi Ítélőtábla a fentieket akként pontosította és helyesbítette, hogy az I.r. vádlott a felismerhető életveszélyes eredménybe belenyugodott. Arra nincs adat, hogy azt kívánta volna, ezért egyenes szándéka sem róható fel. Mindezek alapján a vádlottnál az életveszélyes eredmény tekintetében eshetőleges szándék állapítható meg. A büntetés kiszabása során a Fővárosi Bíróság valamennyi súlyosító és enyhítő körülményt felsorolt és azoknak megfelelő nyomatékot tulajdonított. A Fővárosi Ítélőtábla egyes bűnösségi körülmények tartalmára külön is felhívja a figyelmet. I.r. vádlott többszörösen büntetett előélete kifejezetten hasonló vagyon elleni és személy elleni erőszakos bűncselekmények elkövetését mutatja, amely miatt fokozott a többszörös és különös visszaesés súlyosító hatása. Kiemelten elítélendő az idős, egyedülálló, védtelen asszony megtámadása, majd lakásának kifosztása, aki a vádlottat korábban többször is segítette. Ilyen súlyosító körülmények mellett a részbeni beismerés és az időmúlás nem bírnak komoly hatással a büntetés mértékére. A Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint a Fővárosi Bíróság által halmazati büntetésként kiszabott 8 év fegyházbüntetés és azzal arányos 8 év közügyektől eltiltás megfelel a bűncselekmények tárgyi súlyának és igazodik az alanyi bűnösség fokához. A büntetés enyhítésére a Fővárosi Ítélőtábla semmilyen elfogadható indokot nem talált. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a minősítő részében a Be.372.§

(1)bekezdése szerint módosította, továbbá feltüntette I.r. vádlott állandó bejelentett lakhelyét. Az elsőfokú ítélet további rendelkezései törvényesek, így azokat a fellebbezéssel érintett vádlott tekintetében a Be.371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére kötelezés a Be.381.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. év február hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Révész Tamásné sk. előadó bíró Dr. Hildenbrand Róbert sk. bíró A Fővárosi Bíróság 8.B.959/2009/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.85/2011/
4. számú ítéletében foglalt változtatással I.r. vádlott tekintetében
5. február
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált! Budapest,
7. év február hó
8. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kukucska Erzsébet írnok