DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.007/2012/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a Dr. ... pártfogó ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve sz.-i (cím) lakos felperesnek - a Szegedi Törvényszék (6720 Szeged, Széchenyi tér 4.) I. rendű, a III.rendű alperes neve (címe) III. rendű, IV.rendű alperes neve sz.-i (cím) lakos IV. rendű, V.rendű alperes neve sz.-i (cím) lakos V. rendű és VI.rendű alperes neve sz.-i (cím) lakos VI. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 6.P.21.697/2011/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felperes pártfogó ügyvédjének fellebbezési eljárás során felmerült költségét az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes a Szegedi Városi Bíróság előtt Pk.50.706/
- szám alatt fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett e per IV., V. és VI. rendű alpereseivel szemben, kérve azok kötelezését 198 000 forint és ennek járulékai megfizetésére „kártalanítás" jogcímén. Előadása szerint a jelen per IV. és V. rendű alperesei a felperes részére megtagadták
- évre a „NOE Sz.-i Szervezetének" tagdíj befizetéséhez szükséges csekk átadását, mellyel okozati összefüggésben érte a felperest a kártalanítás jogcímén érvényesített kára. A kötelezettek ellentmondása folytán perré alakult eljárásban - kijelölést követően - a Kecskeméti Városi Bíróság járt el. A P.21.969/
- számon folyamatban volt perben a per első érdemi tárgyalását megelőzően az alperesek meghatalmazott képviselőjük útján
- szeptember 11-i keltezéssel előkészítő iratot terjesztettek elő, amelyben a felperes kereseti tényállításaira reagáltak. Ebben egyebek mellett előadták, hogy „felperes
- februárjában megjelent a F. N Sz-i Egyesületének irodájában, ahol minősíthetetlen hangoskodással és a bent tartózkodó I. és II. rendű alperesek inzultálásával
- évre szóló csekket akart kérni a NOE (NOE) tagsági díjának befizetéséhez… A felperesi beadvány
- pontjában foglaltak csak annyiban helytállóak, hogy 15 éve tagja a F. Egyesületnek, viszont ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy a vezetőség
- december 5-én tartott ülésén, egyik napirendi pontként tárgyalta nevezett felperes (és családjának) kizárását. Ennek oka pedig az állandósult agresszív és követelőző viselkedés volt." A perben a felperes ezen előkészítő iratra ugyancsak írásban reagált, s abban előadta, hogy a december 5-i kizárásról nincs tudomása, továbbá valótlan az alperesek azon állítása, hogy ő
- februárjában megjelent az egyesület irodájában, mert oda a csekkért ténylegesen T. L. Sné és M. I. ment el, végül valótlan az az alperesi kijelentés is, hogy a felperest és családját az állandósult agresszív és követelőző viselkedése okán kellett kizárni az egyesületből. A per első tárgyalásán a bíróság a felperes mulasztására tekintettel a pert megszüntette, e határozata
- október 17-én jogerőre emelkedett. A jelen per IV., V. és VI. rendű alpereseinek a Kecskeméti Városi Bíróság előtt P.21.969/
- szám alatt folyó ügyében
- szeptember 11-i keltezéssel előterjesztett írásbeli nyilatkozatára alapítva e per felperese
- szeptember 24-én a Szegedi Városi Bírósághoz, valamint a Szegedi Városi Ügyészséghez előterjesztett beadványaiban feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen „összeesküvés és rágalmazás elkövetésének alapos gyanúja miatt". Az ügyészség a hozzá beérkezett iratot a Szegedi Városi Bíróságnak küldte meg azzal, hogy a vád képviseletét az ügyészség nem veszi át, ezért a Be.
- §ának
(1)bekezdésére figyelemmel a büntetőeljárást a Be. XXII. fejezete szerinti magánvádas eljárásban kell lefolytatni. A feljelentést feljelentőként felperes terjesztette elő, az iratot tanúként T. L. Sné és M. I. írta alá. A Szegedi Városi Bíróság előtt B.2419/
- szám alatt folyt az eljárás, melynek során a bíróság
- sorszámú végzésével az elkövető kilétének felderítése érdekében nyomozást rendelt el, azzal a Szegedi Rendőrkapitányságot bízta meg, előírva, hogy „a rendőrkapitányság feladata, hogy elsődlegesen feljelentő, valamint a tanúk meghallgatásával állapítsa meg, hogy ki a feljelentő által megjelölt ismeretlen személy". Az ekként elrendelt nyomozást a Szegedi Rendőrkapitányság T. Városi Rendőrőrse foganatosította az előtte 231/2008.Bü. szám alatt folyó eljárásban. Ennek során a bírósági végzés indokolásában foglalt utasításnak megfelelően a feljelentőt és a feljelentést tanúként aláíró személyeket idézte be két ízben is tanúként. Az idézés ellenére az idézettek nem jelentek meg, távolmaradásukat nem mentették ki, majd
- január 25-én bejelentették, hogy a tanúvallomást az ügyben megtagadják. Egyben ugyanekkor a rendőrség részére a felperes megküldte e per IV., V. és VI. rendű alperesei polgári perbeli ellenkérelmét, valamint a Szegedi Városi Ügyészség tájékoztatását. A tanúvallomások megtagadására tekintettel a rendőrség
- február 27-én azzal küldte meg a nyomozás iratait a bíróság részére, hogy az elkövető kiléte az adott körülmények mellett nem állapítható meg. Ezt követően a Szegedi Városi Bíróság B.503/2008/
- számú végzésével a büntetőeljárást megszüntette. E végzéssel szemben a jelen per felperese fellebbezést terjesztett elő, amelyben előadta, hogy rágalmazás vétsége miatt a jelen per IV. és V. rendű alpereseivel szemben kéri a büntetőeljárás lefolytatását, s megjelölte e személyek nevét és idézhető címét. A fellebbezés elbírálása során a Csongrád Megyei Bíróság Bf.790/2008/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta. Végzése indokolásában kifejtette, hogy felperes mint feljelentő, már a feljelentés megtételekor ismerte a feljelentettek nevét és személyi adatait, ennek ellenére a feljelentést ismeretlen tettes ellen terjesztette elő. A Be.
- §-ának
(1)bekezdése alapján ugyanakkor a magánindítványt attól a naptól számított 30 napon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekmény elkövetőjének kilétéről tudomást szerez, míg a Be. 173. §
(4)bekezdése alapján a magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztása miatt igazolásnak csak akkor van helye, ha a bűncselekmény közvádra üldözendő. Mindezekre tekintettel megállapította, hogy a feljelentő csak
- június 27-én előterjesztett fellebbezésében jelölte meg, hogy ki ellen kéri a büntetőeljárás lefolytatását, noha az általa bűncselekményként megjelölt cselekmény elkövetőjének kilétéről már a feljelentés
- szeptember 24-i megtételekor tudomása és ismerete volt, így a 30 napos határidőt elmulasztotta, azaz az eljárásban a joghatályos magánindítvány hiányzik. A felperes keresetében az I. rendű alperest 11 000 000 forint és kamatai, a III. rendű alperest 10 000 000 forint és annak kamatai, míg a IV., V. és VI. rendű alperest személyenként 1 000 000 forint és annak kamatai megfizetésére kérte kötelezni kártérítés címén. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy a IV. és V. rendű alperes részére egyenként 4 500 forint perköltséget fizessen meg. Kimondta, hogy a le nem rótt kereseti illetéket, valamint a felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli. A határozata indokolásában hangsúlyozta, hogy az alperesek kártérítési felelősségének megállapításához szükséges általános kártérítési felelősség szabályait - az I. és III. rendű alperes kártérítési felelősségének megállapításához szükséges, a Ptk.
- és
- §-ában megállapított speciális feltételek mellett - a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése tartalmazza. E feltételek - jogellenes károkozó magatartás (mely nem vagyoni kár esetében személyiségi jogsértést valósít meg), kár (nem vagyoni kártérítés esetén a vagyoni kompenzálást indokoló immateriális hátrány), jogellenes magatartás és a kár közötti okozati összefüggés, végül a károkozó oldalán fennálló felróhatóság - konjunktívak. A IV., V. és VI. rendű alperessel szembeni kereset kapcsán kiemelte, hogy a büntetőjogi és a polgári jogi bírói gyakorlat egységes és következetes a tekintetben, hogy a hatósági eljárások során tett nyilatkozatok személyiségi jogvédelmet (és ezen keresztül, ennek keretében a nem vagyoni kártérítésre, mint a személyiségi jogsérelem szubjektív szankciójára vonatkozó igényt) önmagukban nem alapoznak meg, csak akkor, ha ilyen nyilatkozat tételére a rendeltetésszerű joggyakorlás körén kívül eső, visszaélésszerű joggyakorlás keretében kerül sor, illetve ha az az adott eljárás tárgyára nem tartozó és személyiségi jogi sérelmet megvalósító többletelemeket tartalmaz. Ennek hiányában a hatósági eljárás során tett nyilatkozat, kijelentés, s annak tartalma személyiségi jogvédelmet akkor sem alapoz meg, ha a hatósági eljárás során előterjesztett nyilatkozatban foglaltak valóságtartalma a vonatkozó eljárás során nem nyert kétségtelen bizonyítást (EBH
- évi
- sz. jogeset, BH
- évi
- sz. jogeset, BH
- évi
- sz. jogeset, BDT
- évi
- sz. jogeset, BDT
- évi
- sz. jogeset, BDT
- évi
- sz. jogeset, Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.280/2010/5., Pf.I.20.420/2009/8., Pf.I.20.226/2011/3., Pf.I.20.533/2011/
- számú határozatok). A perbeli esetben a IV., V. és VI. rendű alperesek felperes által sérelmezett kijelentései hatósági eljárásban előterjesztett ügyfélnyilatkozatban szerepeltek, e nyilatkozatok az adott eljárás tárgyához kapcsolódtak, s tekintetükben a rendeltetésszerű joggyakorlás körén kívül eső, visszaélésszerű joggyakorlás ténye nem volt megállapítható. Utalt arra, hogy a IV., V. és VI. rendű alperesek 2006-
- évben a F. N. Cs. Megyei Egyesületének vezető tisztségviselői voltak, s a vezetőség
- december 5-én valóban javaslatot fogalmazott meg a közgyűlés irányába a felperes családjának egyesületből való kizárása iránt, azonban ilyen határozatot a közgyűlés nem hozott. Ezen alperesek Kecskeméti Városi Bíróság előtti perben tett írásbeli nyilatkozata a valós tényeket tartalmazta e tekintetben, a felperes családja eljárásával kapcsolatban megfogalmazott véleményük pedig a személyes tapasztalataikon nyugvó, személyes értékítéletüket tükrözte, melyek megítélése és értékelése elsődlegesen szintén az adott polgári perre tartozó kérdés, másodlagosan pedig a szöveg tartalmánál és súlyánál fogva személyiségi jogsérelem előidézésére és károkozására alkalmatlan. Mivel e három alperes oldalán sem jogellenesség, sem felróhatóság nem volt megállapítható, a felperes pedig a bíróság ezirányú felhívása ellenére nem igazolta kára mibenlétét, valamint az okozati összefüggést, a kártérítési felelősség megállapításához szükséges valamennyi tényállási elem hiányát állapította meg. A III. rendű alperes kártérítési felelősségét vizsgálva hangsúlyozta, hogy a felperes e körben sem tett eleget felhívás ellenére sem bizonyítási kötelezettségének, s az érvényesített kára mibenlétét, valamint az alperesi magatartással való okozati összefüggést nem jelölte meg. Rámutatott továbbá, hogy a felperes által kezdeményezett büntetőeljárás érdemi lefolytatására a Csongrád Megyei Bíróság határozatából kitűnően nem a III. rendű alperes felelősségi körébe eső mulasztás miatt nem került sor, hanem azért, mert a felperes a jogszabály által előírt határidőn belül joghatályos magánindítványt nem terjesztett elő. Megismételte, hogy a büntető bírói gyakorlat is egységes a tekintetben, hogy a hatósági eljárásban előterjesztett ügyfélnyilatkozat bűncselekmény megállapítására nem alkalmas, melyre figyelemmel a büntetőeljárás érdemi lefolytatásának elmaradása a felperesnél kárt, hátrányt nem okozhatott. Kiemelte továbbá, hogy a rendőrség a Szegedi Városi Bíróság végzésében foglaltaknak megfelelően járt el, amikor a feljelentésben szereplő ismeretlen tettesek személyazonosságának kiderítése végett a felperest és a beadványt tanúként jegyző személyeket idézte meg kihallgatás végett, ez az eljárás azonban éppen az idézettek együttműködésének hiányában nem járt eredménnyel. Összességében arra a következtetésre jutott, hogy a III. rendű alperes kártérítési felelőssége megállapításához szükséges konjunktív tényállási elemek egyike sem állapítható meg. Az I. rendű alperes felelősségével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a Csongrád Megyei Bíróság a felperes által sérelmezett Bf.790/2008/
- számú végzését a vonatkozó törvényi előírások felhívásával és alkalmazásával hozta meg és indokolta, a határozat tekintetében jogértelmezési vagy jogalkalmazási hiba nem volt megállapítható. E körben is arra a következtetésre jutott, hogy az I. rendű alperes kártérítési felelősségének megállapításához szükséges tényállási elemek mindegyike hiányzik. A kifejtettekre figyelemmel a keresetet valamennyi alperessel szemben elutasította, s a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest a IV. és V. rendű alperes részére perköltség megfizetésére, mely e két alperes tárgyaláson való megjelenésével kapcsolatban felmerült utazási költségét foglalja magában. A további alpereseknek költsége nem merült fel, ezért arról nem kellett rendelkeznie. A felperes személyes költségmentességére tekintettel mondta ki, hogy a le nem rótt kereseti illetéket, valamint a felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli (Pp. 87. §
(2)bekezdés, 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(1)bekezdés és
- §.). Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen a megyei bíróság határozatának megváltoztatását és az alperesek kereset szerinti marasztalását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítását kérte. A felperes esetleges pervesztessége esetére is kérte, hogy a IV. és V. rendű alperesek utazási költségeinek megfizetésére a bíróság az I. rendű alperest kötelezze. Álláspontja szerint az I. és a III. rendű alperes kártérítési felelőssége körében nem lett volna figyelmen kívül hagyható, hogy ő a feljelentését ugyan ismeretlen tettessel szemben tette meg, azonban a tényállást olyan részletességgel körülírta, hogy a hatóságok gondos eljárásuk során a feljelentett személyek kilétét megállapíthatták volna. Ehelyett a III. rendű alperes szervezeti egysége őt és családtagjait idézte meghallgatásra, s miután ők írásban közölték, hogy ezt szükségtelennek találják, az iratokat a Szegedi Városi Bírósághoz benyújtotta anélkül, hogy saját nyomozási feladatát teljesítette volna. Ez a III. rendű alperes kártérítési felelősségét megalapozza. Ebből egyenesen következően megállapítható a bíróság kártérítési felelőssége is, mert a bíróságnak észlelnie kellett volna, hogy a magánindítványt ő időben előterjesztette, ezzel szemben a nyomozóhatóság nyomozási feladatát szabotálta. A büntetőeljárás megszüntetése nyilvánvalóan kárt is okozott számára, mert elvesztette a lehetőségét arra, hogy büntető bírósági úton szerezzen elégtételt az őt ért sérelemért azáltal, hogy felelősségre vonják a sérelem okozóit. Ez olyan nem vagyoni kárt jelent az adott esetben, melyért a bíróságnak mérlegelési jogkörében eljárva megfelelő kártérítést kellett volna megállapítani a részére. Hangsúlyozta, hogy a IV., V. és VI. rendű alperesek a jóhírnévhez és becsülethez fűződő személyiségi jogait megsértették, e jogokat pedig a Ptk. védelemben részesíti, álláspontja szerint függetlenül attól, hogy a jogsértést bíróság felé intézett beadványban fogalmazták meg. A személyiségi jogsértés önmagában megalapozza a nem vagyoni kártérítés megítélését. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az alperesekkel szembeni kártérítési követeléseit egy perben tárgyalta, holott ő indítványozta az eljárások elkülönítését. Sérelmezte, hogy a IV., V. és VI. rendű alperesekkel szembeni keresetét a megyei bíróság bírálta el, holott az a perértékre tekintettel helyi bíróság hatáskörébe tartozott volna. Végül kifejtette, hogy pervesztessége esetére is ragaszkodik ahhoz, hogy a IV. és V. rendű alperesek utazási költségeinek megtérítésére a bíróság az I. rendű alperest kötelezze, mert a Csongrád Megyei Bíróság jogtalan határozata miatt kényszerült arra, hogy vele szemben pert indítson, s ennek során jelölték ki eljáró bíróságként a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságot, azaz az I. rendű alperes tevékenységére visszavezethető okból merült fel a IV. és V. rendű alperes utazási költsége. Az alperesek a fellebbezésre észrevételt nem tettek. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság az ügy elbírálása szempontjából releváns tényállást helyesen állapította meg, abból helytálló következtetéseket vont le. Döntése megalapozott, azt az irányadó jogszabályok pontos felhívásával, a figyelembe veendő bírói gyakorlatra utalással teljes körűen, minden részletre kiterjedően megindokolta, indokolásával az ítélőtábla teljes mértékben egyetért, azt megismételni nem kívánja. Csupán a fellebbezésben írtakra tekintettel jegyzi meg az alábbiakat: A rendőrség, mint nyomozóhatóság, illetve a büntető bíróság ellen a Ptk.
- §
(1), illetve
(3)bekezdése alapján indított kártérítési per nem teremt új jogorvoslati fórumot, a kártérítési perben eljáró bíróság nem bírálhatja felül a rendőrség, illetve a büntető bíróság büntetőeljárás során hozott határozatait. A kártérítési per bírósága azt vizsgálhatja, hogy e szervek jogalkalmazása során történt-e olyan kirívó jogértelmezési, jogalkalmazási hiba, mely e szervek számára felróható, s így kártérítési felelősségüket megállapíthatóvá teszik. Az adott esetben a felperes rágalmazás és összeesküvés miatt kezdeményezett büntetőeljárást ismeretlen tettes ellen. Összeesküvés megnevezésű bűncselekményt a Btk. nem ismer, a rágalmazás pedig magánindítványra büntetendő. A felperes a szerinte bűncselekményt megvalósító magatartást elkövető személyeket a feljelentése megtételekor már ismerte, hiszen őket alperesként a folyamatban lévő polgári perben megnevezte, így semmi akadálya nem lett volna annak, hogy őket néven nevezze a feljelentésben. A Be.
- §-ának rendelkezéseiből következően ugyanis, a magánindítványra üldözendő bűncselekmények esetén a magánindítvány joghatályosságához szükségeltetik, hogy a feljelentő nyilatkozzék arról, hogy az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja-e. Előfordulhat olyan eset, amikor a sértett az elkövető kilétét valóban nem ismeri, s ismeretlen tettes ellen tesz feljelentést, ám ha az elkövető kilétéről bármilyen módon később tudomást szerez, 30 napon belül nyilatkoznia kell arról, hogy az ismertté vált személy büntetőjogi felelősségre vonását kívánja-e. Az adott esetben a felperes indokolatlanul várta az elkövetők kiléte személyének tisztázását a rendőrségtől, ugyanis őket a nyomozóhatóság eljárásától, annak eredményétől függetlenül már a feljelentés megtételekor ismerte. Joghatályos magánindítványt azonban - ahogyan azt az I. rendű alperes megállapította - határidőn belül nem terjesztett elő. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a III. rendű alperes szervezeti egysége terhére sem állapítható meg jogellenes magatartás, mert a T. Városi Rendőrőrs a bíróság nyomozást elrendelő határozatában foglaltaknak igyekezett eleget tenni a felperes és családtagjai megidézésével, majd miután ők az eljárásban való közreműködést megtagadták, az iratokat a Be.
- §
(1)bekezdése alapján eljárva küldte vissza a bíróságnak. Helytállóan hangsúlyozta a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a fellebbezéssel támadott határozatában, hogy a felperes által kezdeményezett büntetőeljárás érdemi lefolytatásának elmaradása nem a III. rendű alperes eljárásával, hanem a felperes mulasztásával áll okozati összefüggésben. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a felperes volt, aki felróható módon nem segítette a nyomozóhatóság munkáját, ezért az eredménytelenül zárult, majd miután ennek következményeként a büntető bíróság a büntetőeljárást megszüntette, kártérítési igényt terjesztett elő az eljáró szervekkel szemben. A Ptk. 4. §
(4)bekezdése értelmében azonban saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Amellett, hogy az I. és a III. rendű alperes a fellebbezés állításával szemben jogsértő tevékenységet nem tanúsított, téves az az érvelés is, hogy ezzel a felperes elveszítette a lehetőséget arra, hogy büntető bírósági úton szerezhessen elégtételt az őt ért sérelemért azáltal, hogy felelősségre vonják a sérelem okozóit és ez nem vagyoni kárt okoz számára. A nem vagyoni kártérítés alapja csak valamilyen személyiségi jog megsértése lehet, s ennek megvalósulása esetén a kártérítést, mint szubjektív szankciót alkalmazhatja a bíróság. A „feljelentett személy megbüntetéséhez fűződő személyiségi jog" azonban nem létezik, így a büntetés elmaradása miatt a felperesnek nem vagyoni kárigénye sem lehet. A IV., V. és VI. rendű alperes kártérítési felelősségével kapcsolatban a fellebbezésben kifejtettekkel szemben az elsőfokú bíróság a számos eseti döntésre való utalással nem azt hangsúlyozta, hogy hatósági eljárás során nem követhető el személyiségi jogsértés, hanem azt, hogy az csak olyan nyilatkozattal, kijelentéssel valósítható meg, amely a rendeltetésszerű joggyakorlás körén kívül esik, visszaélésszerű joggyakorlás keretében történik, illetve az adott eljárás tárgyához nem tartozó és személyiségi jogi sérelmet megvalósító többletelemet tartalmaz. A fél - adott esetben a felperes - által az eljárásban tett kijelentéseket vitató, azt cáfoló, azzal ellentétes állításokat tartalmazó nyilatkozat azonban személyiségi jogsértést nem valósíthat meg. A Pp. 149. §-ának
(2)bekezdése szerint a bíróság diszkrecionális jogánál fogva szabadon dönthet a perek egyesítéséről, ha annak feltételei fennállnak. Az egyesítés feltétele, hogy a perek összefüggjenek és ugyanazon bíróság előtt legyenek folyamatban. Miután e feltételek az adott esetben fennálltak, az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor a felperes által kezdeményezett több pert egyesítette, s a kártérítési igényeket egy eljárás során bírálta el. Mivel eljárási szabálysértést e tekintetben sem követett el, a fellebbezés másodlagos indítványa is alaptalan. Tévesen hivatkozik a felperes arra, hogy a IV., V., VI. rendű alperesekkel szembeni igényét a helyi bíróságnak kellett volna tárgyalnia, ugyanis a megyei bíróság hatáskörét nem a három magánszemély alperessel szemben érvényesített követelés összege alapozta meg, hanem a Pp. 23. §
(1)bekezdés g) pontja, amely kimondja, hogy a személyhez fűződő jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi igények érvényesítése iránt indított perek, ide értve az e jogok megsértése miatt indított kártérítési pereket is, ha az előbbiekkel együtt vagy azok folyamán indítják meg, a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak. A polgári perben az eljárást kezdeményező fél a felperes, míg akivel szemben az igényét érvényesíteni kívánja, az alperes. A felek perbeli állása nincs a bíróság belátására bízva. Amennyiben a bíróság a keresetet alaptalannak találja, azt elutasítja, ezáltal a felperes pervesztessé válik. A Pp. 78. §
(1)bekezdése értelmében a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni. Arra, hogy egy pernyertes fél költségeinek megfizetésére egy ugyanazon oldalon álló, ugyancsak pernyertes felet kötelezzen a bíróság, a polgári perrendtartás nem ad lehetőséget. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta a Pp. 253. §
(2)bekezdése, illetve 254. §
(3)bekezdése alapján. A fellebbezési eljárás során is pernyertes alpereseknek költsége nem merült fel, ezért arról nem kellett rendelkezni. A felperes személyes költségmentessége következtében a le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján. Az ítélőtábla a Pp. 87. §
(2)bekezdésében írtakra figyelemmel megállapította, hogy a felperest képviselő pártfogó ügyvéd fellebbezési eljárás során felmerült költségét az állam viseli. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés f) pontja alapján bírálta el tárgyaláson kívül. D e b r e c e n,
- március
- Dr. Csiki Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Veszprémy Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Kocsis Ottília s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -