DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf. II. 20.119/2007/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Kovács Zoltán ügyvéd (3530 Miskolc, Széchenyi u.
- I/
- szám) által képviselt felperes neve (... alatti lakos) felperesnek, Dr. Boros Erzsébet ügyvéd (5600 Békéscsaba, Luther u.
- szám) által képviselt alperes neve (... alatti székhelyű) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megfizetése iránti perében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság
- P. 22 278/2006/
- számú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - a
- április
- napján megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja, mellőzi az alperes kötelezését elsőfokú perköltség fizetésére. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 120 000 (Egyszázhúszezer) forint, 20 000 (Húszezer) forint általános forgalmi adót is magában foglaló együttes első-és másodfokú perköltséget és külön felhívásra térítsen meg az államnak 66 460 (Hatvanhatezer-négyszázhatvan) forint kereseti, és 66 460 (Hatvanhatezer-négyszázhatvan) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A perben nem álló O.K.
- május
- napján adásvételi szerződéssel megvásárolta a ... forgalmi rendszámú ... típusú gépkocsit a ... Rt-től. Az eladó a vételár kifizetéséhez a vevőnek 920 000 Ft hitelt nyújtott. A szerződő felek a hitelező követelésének biztosítására vételi jogot alapítottak és kikötötték, hogy a hitelező a vételi jogot az adóshoz intézett írásbeli nyilatkozattal gyakorolhatja. A vételi jog biztosítására elidegenítési és terhelési tilalmat is kikötöttek, ami a gépjármű forgalmi engedélyébe bejegyzésre került. E bejegyzést
- október
- napján ismeretlen személy hamis okirattal a gépjármű forgalmi engedélyéből töröltette, mely alkalommal eljárt ... Rendőrkapitányság a forgalmi engedélyről a bejegyzést már nem tartalmazó másolatot adott ki. O.K. két hónapot követően a törlesztési kötelezettségének nem tett eleget, ezért a ... Rt.
- október
- napján kelt írásbeli nyilatkozatával a szerződést felmondta, és vételi nyilatkozatot tett, mely nyilatkozatot O.K. pontosan nem tisztázott időpontban átvette. O.K. a gépkocsit visszaszolgáltatni nem tudta, ezért a hitelező megbízottja, ...
- október
- napján feljelentést tett a ... Rendőrkapitányságon. A feljelentés szerint az adós, illetve fia, O. K. a gépkocsit korábban iratokkal, hitelszerződéssel együtt I. M-nak adta át azzal, hogy utóbbi személy átvállalja a hitelszerződést is.
- október
- napján O. K. is feljelentéssel élt a ... Rendőrkapitányságon. Az ő feljelentéséről felvett jegyzőkönyv azt tartalmazza, hogy megállapodott I. M-.al, hogy a gépkocsit megveszi tőle 1 400 000 Ft-ért, ezért a gépkocsit a forgalmi engedéllyel és a hitelszerződéssel együtt számára átadta. A gépkocsit, mint körözöttet az ... Rendőrkapitányság
- október
- napján a forgalmi engedélyben a gépjármű tulajdonjogának nevére történő átírása végett megjelent felperestől lefoglalta, aki ezen intézkedés ellen panasszal nem élt. A felperes a gépkocsit
- október
- napján vásárolta meg az általa egyösszegben megfizetett 1 399 000 Ft vételárért az ... Kkt. k.-i telephelyén. Az írásbeli adásvételi szerződés szerint az eladó O.K., valójában T. T. volt, aki az
- október
- napján kötött bizományosi megállapodással megbízta a Kkt-t az autó értékesítésével. A rendelkezésre álló adatok szerint T. T. a gépkocsit
- október
- napján újsághirdetés alapján vásárolta T. I.-tól, aki azt
- október
- napján vette a budapesti Nagykőrösi úti autópiacon, egy magát M. I.-nak kiadó és lopott személyi igazolvánnyal fellépő ismeretlen személytől. Ez utóbbi személynek az autót I. M. adta el szeptember, vélhetően 25-én, aki az autót K. J-tól, illetve O-éktól vette. A tulajdonváltozások a gépjármű forgalmi engedélyében átvezetésre nem kerültek. Az adásvételi eljárások során az első írásbeli adásvételi szerződés a M. I. nevet viselő személy szerződéskötésekor készült, melynek csatolt fénymásolatán a dátum nehezen olvasható, de a szeptember hónap jól kivehető és a szerződés rögzíti a banki hiteltartozás fennálltát is.
- szeptember
- napján írásbeli meghatalmazás is készült, melynek tartalma szerint O.K. M. I.-t bízta meg a gépkocsi értékesítésével. M. I.
- október
- napján társmeghatalmazást írt alá T. I. részére, amelyben a tulajdonát képező személygépkocsi értékesítésével bízta meg. T. I.
- október
- napján ugyancsak társmegbízást adott T. T. részére, amelyben a tulajdonát képező gépjármű eladására jogosította fel. T. T. a fenti iratokat, a gépkocsi tehermentes forgalmi engedélyét és egy, az O.K. nevére kiállított biankó adásvételi szerződést átadva kötött az ... Kkt-vel bizományosi megállapodást a gépjármű értékesítésére. Az ... Kkt. az adásvételkor a felperesnek e biankószerződést a gépjármű forgalmi engedélyét és az eredetiség vizsgálatának igazolását mutatta be és adta át, a felperes vevőként az említett szerződést írta alá. A gépjármű lefoglalását a ... Városi Rendőrkapitányság
- január
- napján kelt 412/
- bű. számú határozatával megszüntette, és azt kiadni rendelte eredeti tulajdonosának, a .... Rt-nek, aki a gépkocsit a nyomozóhatóságtól
- március
- napján vette át, és
- augusztus 12-én értékesítette 780 000 Ft-ért. A felperes a határozat ellen a gépkocsi részére történő kiadását kérve panasszal élt, hivatkozva arra, hogy a Ptk.
- §-ának
(2)bekezdése alapján a gépkocsi tulajdonjogát az általa kötött adásvételi szerződéssel megszerezte. A ...i Városi Ügyészség B. 903/1999.,
- január
- napján kelt határozatával a felperes panaszát elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a nyomozás jelenlegi szakaszában a gépjármű kétséget kizáró tulajdonosát nem lehet megállapítani, de a gépjármű eredeti tulajdonosa a vételi jogát a gépkocsi jogellenes értékesítése miatt nem gyakorolhatta. A felperes által aláírt adásvételi szerződésben eladóként O.K. szerepel, és a nyomozás jelenlegi állása mellett nem állapítható meg, hogy a felperes szerződéskötésekor ki volt a gépkocsi tulajdonosa. Előreláthatólag csak az eljárás befejezése után lehet abban a kérdésben dönteni, hogy a gépkocsin ki, mikor szerzett tulajdonjogot, ki volt a jóhiszemű vevő. A ... Főügyészség Nyf. 286/2000/
- számú,
- február 10-én hozott határozatával a felperesnek a fenti határozat ellen benyújtott panaszát elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a nyomozás eddigi adatai alapján a gépkocsira kétséget kizáró tulajdonjoga csak az ... Rt-nek igazolt. Ezt követően a gépkocsi sorsát illetően eddig feltárt tényállás alapján nem lehet egyértelműen állást foglalni abban a tekintetben, hogy a Polgári Törvénykönyv rendelkezései alkalmazásával a tulajdonjog kit illethet meg. Az eljárás jelenlegi szakaszában a nyomozóhatóságnak kizárólag a Be.
- §-a alkalmazásával kellett határoznia a gépkocsi kiadásáról. A felperes a tulajdonjogát egy, a terhelt nevére kiállított adásvételi szerződésre alapítja, ezért részére a gépkocsi nem adható ki, míg az ... Rt. a gépkocsira alaposnak látszó igényt jelentett be. A felperes ismételt panaszát a Legfőbb Ügyészség Nyomozásfelügyeleti Főosztálya is elutasította - a korábbi határozatokban kifejtett jogi érvelést osztva - a 2088/2000/2/I. számú,
- június
- napján kelt határozatával. A felperes a alperes neve alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megfizetése iránt pert indított. Keresetét arra alapította, hogy a lefoglalt gépkocsi tulajdonjogát megszerezte, de az alperes jogellenes döntése annak birtokától megfosztotta azáltal, hogy jogosulatlan személynek rendelte kiadni. A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság Pf. V. 24 985/2002/
- számú végzésével a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság
- P. 21 320/2001/
- számú, a keresetnek helytadó ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette. Indokolása szerint az államigazgatási szervvel szemben a szerződésen kívüli kártérítési igény mindaddig idő előtti, amíg a károsult a szerződésen, illetve a tulajdonjogán alapuló követelését a kötelezettel szemben nem érvényesítette. Csak ennek eredményeként lehet ugyanis azt megállapítani, hogy a felperest érte-e olyan kár, amely a kötelezettől nem hajtható be, és ezért az államigazgatási szervvel szemben érvényesíthető. Megállapította, hogy a felperes az ... Rt-vel szemben a Ptk.
- §-a és
- §-ának
(3)bekezdés alapján tulajdoni igényt érvényesíthet, s csak ennek sikerétől függően lehet állást foglalni abban az elsődleges kérdésben, hogy keletkezett-e az alperessel szemben érvényesíthető kára. A felperes ezt követően a Pesti Központi Kerületi Bíróságon előterjesztett keresetében kérte kötelezni a ... Rt-t 1 399 000 Ft vételár és ennek
- október
- napjától a kifizetésig járó törvényes kamata megfizetésére kártérítés és jogalap nélküli gazdagodás címén. Másodlagos kereseti kérelmében kérte megállapítani, hogy a személygépkocsi tulajdonjogát
- október
- napján adásvétel jogcímén megszerezte. A Pesti Központi Kerületi Bíróság
- P. 87 193/2004/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy M. I.ral bezárólag a gépkocsit megszerzők tudomással bírtak az elidegenítési és terhelési tilalomról, ezért az általuk kötött adásvételi szerződések a Ptk.
- §-ának
(3)bekezdés b) pontja és 227. §ának
(2)bekezdése alapján semmisek, a gépjármű tulajdonjogát nem szerezték meg, így a gépjármű tulajdonjogának átruházására kötött további adásvételi szerződések is a Ptk. 227. §-ának
(2)bekezdése alapján semmisek. A későbbi jogszerzők a Ptk. 118. §-ának
(2)bekezdése alapján sem szereztek tulajdonjogot, ugyanis a gépjárművet de facto nem O.K. eladótól vásárolták meg. A vételi jog gyakorlásakor a gépkocsi tulajdonos jogilag O.K. volt, annak tulajdonjogát a Ptk. 117. §-ának
(2)bekezdése alapján az ... Rt. szerezte meg, ezért a felperes keresete alaptalan. Az ítélet ellen bejelentett fellebbezés alapján eljárt Fővárosi Bíróság
- Pf. 29 395/2005/
- számú jogerős ítéletével az előző ítélet fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta és kötelezte az ... Rt-t a felperes javára 780 000 Ft tőke és ennek
- augusztus 26-tól járó törvényes kamata 15 napon belüli megfizetésére, jogalap nélküli gazdagodás címén. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes tulajdonszerzése szempontjából annak van ügydöntő jelentősége, hogy O.K. birtokából a gépjármű
- szeptember közepén saját elhatározásából mindenképpen kikerült. A későbbi birtokosok perbenállása nélkül a bíróság nem vizsgálhatta, de nem is volt szükséges vizsgálni, hogy az általuk kötött szerződések érvényesek-e, illetve ők tulajdonjogot szereztek-e a gépkocsin, mindebből az következik, hogy a felperes a Ptk.
- §-ának
(2)bekezdése alapján a gépkocsi tulajdonjogát megszerezte. Az ... Rt. vételi nyilatkozata kézbesítésének időpontját a perben nem igazolta, ezért nem állapítható meg, hogy a felperes szerződéskötését megelőzően a gépkocsi tulajdonjogát megszerezte volna. A felperes
- április
- napján 1 980 000 Ft vételárért 1 080 000 Ft hitel felhasználásával másik gépjárművet vásárolt. A hitel után
- május hó
- napjáig 488 722 Ft kamatot fizetett meg. A felperes az alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megfizetése iránt ismételten előterjesztett, módosított keresetében kérte kötelezni az alperest 1 107 722 Ft tőke, és ezen összegből 619 000 Ft után
- október
- napjától a kifizetés napjáig számított törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére. Indokként hivatkozott arra, hogy a Fővárosi Bíróság jogerős ítélete alapján nem kétséges, hogy a gépkocsi tulajdonosa volt, amikor a rendőrség azt többszöri kérelme ellenére a Be.
- §-ának
(2)bekezdését megsértve olyan személynek adta ki, aki a gépjárműre a tulajdonjogát kétséget kizáróan nem igazolta. A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében a tulajdonjogát a nyomozati eljárásban benyújtott panaszaiban általa is hivatkozott Ptk. 118. §-ának
(2)bekezdésére alapítva állapította meg. Mulasztott az alperes abban is, hogy bizonyítottság hiányában elfogadta az ... Rt. azon hivatkozását, hogy élt a vételi jogával. Az alperesnek tudomása volt arról is, hogy a gépjármű forgalmi engedélyét meghamisították, így fokozott körültekintéssel kellett volna vizsgálnia annak kérdését, hogy ki tekintendő a gépkocsi tulajdonosának. Az alperes a Be. 102. §-ának
(2)bekezdését tévesen alkalmazta, mellyel okozati összefüggésben káraként merült fel a gépkocsi vételárával még meg nem térült 619 000 Ft, valamint gépkocsi és pénz hiányában az újabb gépkocsi vásárláshoz felvenni kényszerült hitel kamata, mely kárt az alperes a Ptk. 349. §ának
(1)bekezdése és 339. §-ának
(1)bekezdése alapján viselni köteles. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elsősorban arra hivatkozott, hogy a felperesnek kereshetőségi joga nincs, mert a gépkocsi lefoglalása ellen panasszal nem élt, így nem merítette ki a közigazgatási jogkörben okozott kár érvényesítésének előfeltételeként a Ptk.
- §-ában megkívánt rendes jogorvoslatot. Érdemben arra hivatkozott, hogy a nyomozóhatóság a gépkocsi kiadásáról az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsítva határozott, így hiányzik az alperes kártérítési felelősségét megalapozó jogellenesség és felróhatóság. A nyomozóhatóságnak a gépkocsi kiadásáról a Be.
- §-ának
(2)bekezdése alapján kellett határoznia, és az eljárás akkori szakaszában másként nem dönthetett. Álláspontja szerint a felperes kárigényét jogszerűen O.K.val szemben érvényesítheti. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 1 107 722 Ft, és ezen összegből 619 000 Ft után 1999. október 29. napjától a kifizetésig a törvényes mértékű késedelmi kamat, valamint 66 000 Ft perköltség 15 napon belüli megfizetésére. Ítéletének indokolásában a Ptk. 349. §-ának
(1)bekezdésére és a régi Be. 148. §-ának
(1)bekezdésére utalva kifejtette, hogy a felperes kereshetőségi joga fennáll, mert a felperes érdekeit nem a gépjármű lefoglalása, hanem a lefoglalás megszüntetése és a gépkocsinak az ... Rt. részére történt kiadása veszélyeztette, és a felperes ez utóbbi intézkedés elleni rendes jogorvoslati lehetőséget kimerítette. Rögzítette, hogy ezért a felperes keresetét érdemben bírálta el, és azt mind jogalapjában, mind összegszerűségében alaposnak találta. A régi Be. 102. §-ának
(2)bekezdését, valamint a hozzá fűzött indokolást idézve megállapította, hogy a lefoglalt dolgot a lefoglalás megszüntetésekor annak kell kiadni, aki a bűncselekmény elkövetésekor a dolog tulajdonosa volt, és ezt kétséget kizáró módon igazolni tudja, ennek hiányában aki alaposnak látszó igényt jelentett be, ennek hiányában pedig akitől a dolgot lefoglalták. Az alperes jogellenes magatartását abban látta, hogy olyan körülmények között, amikor számára a felperes tulajdonjogának fennállta kétséges volt, az ... Rt. igényét alaposnak látszó igénynek fogadta el annak ellenére, hogy a gépjármű kiadásáig a nyomozati eljárásban semmilyen módon nem került igazolásra az ... Rt. részéről a vételi jog írásbeli gyakorlása és tulajdonjogának visszaállítása. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a nyomozóhatóság akkor járt volna el jogszerűen, ha a tulajdonjog igazolásáig a gépjármű kiadásáról nem rendelkezik. A gépjármű kiadásakor nem az adott helyzetben általában elvárható gondosságot tanúsította. Rendelkezésére állt ugyanis a felperes tulajdonszerzését igazoló adásvételi szerződés, a forgalmi engedélybe a felperes tulajdonjoga be volt jegyezve, és ellene büntetőeljárás nem folyt, így terheltnek nem volt tekinthető. Ezért a gépkocsit - minthogy az tőle foglalták le, - a felperesnek kellett volna kiadnia. Megállapította, hogy a felperes a tulajdonjogát és kárának összegét az O.K.val megkötött adásvételi szerződéssel és a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével igazolta, és igazolta a Ptk. 355. §-ának
(4)bekezdése alapján kárnak minősülő, az újabb gépkocsi vásárlásához igénybe vett kölcsön kamatterhét is. Az ítélet ellen a kereset elutasítása és a felperes perköltségben marasztalása iránt az alperes élt fellebbezéssel. Fellebbezésének a másodfokú tárgyaláson pontosított indokaiban is változatlanul fenntartotta a felperes kereshetőségi joga hiányára alapított védekezését. Álláspontja szerint az alperes terhén a kártérítésre kötelezését megalapozó jogellenesség és felróhatóság nem állapítható meg. A
- március
- napján jogerős ítélet döntötte el csak és kizárólag a felperes és az ... Rt. viszonylatában, hogy a felperes tekintendő a gépjármű tulajdonosának, mely tény is igazolja, hogy a gépjármű kiadásának időpontjában a gépjármű tulajdonjoga nem volt egyértelmű. Ennek tisztázása nem a nyomozóhatóság feladata és nem várható el tőle a tulajdonjog megállapításáig, évekig tartó őrzés. Mihelyt a nyomozati eljárás érdekében a lefoglalásra szükség már nincsen, azt a nyomozóhatóságnak meg kell szüntetnie, és a kiadásról a Be.
- §-a
(2)bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően kell határoznia. A ... Rendőrkapitányság - a felperes panaszait elutasító ügyészségi határozatokkal is megerősítetten - az eljárási szabályokat helyesen alkalmazva döntött a gépkocsi kiadásáról. Megjegyezte, hogy a felperes a Ptk.
- §-ában megfogalmazott kárenyhítési kötelezettségét nem teljesítette, a gépjármű tulajdonjogának megállapítását célzó eljárás megindításával késlekedett, a tulajdonjoga megállapítása iránt már a gépjármű lefoglalásakor intézkednie kellett volna. Végezetül vitatta a kár összegszerűségét is, utalva arra, hogy nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. A felperes fellebbezési ellenkérelme helyes indokai alapján az elsőfokú ítélet helybenhagyására és az alperes fellebbezési eljárási költségben marasztalására irányult. A fellebbezés alapos. A Ptk.
- §-a
(1)bekezdése a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség különös, míg a Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdése a kártérítési felelősség általános feltételeit szabja meg, és a közigazgatási szerv kártérítési felelősségének jogalapját e feltételek együttes megvalósulása alapozhatja meg. A felelősség jogalapja tehát anyagi jogi jogintézmény, míg a kereshetőségi jog eljárásjogi. Ez utóbbit a Pp. 3. §-a
(1)bekezdésének azon rendelkezése szabályozza, miszerint a bíróság a polgári ügyekben felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálhatja el, ilyen kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik, - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. A vitában érdekelt fél kifejezés arra utal, hogy a perindításra - a törvényben szabályozott kivételektől eltekintve - csak az érvényesített jog anyagi jogi jogosultja jogosult. A kereshetőségi jog hiánya tehát a felperes és az érvényesített jog közötti anyagi jogi kapcsolat hiányát, azaz a jogviszony és nem a jogalap hiányát jelenti. A felperesnek az alperes kártérítésre kötelezésében az anyagi jogi érdekeltsége, azaz a kereshetőségi joga vitán felüli, s védekezésében szándéka szerint az alperes sem ezt, hanem a Ptk. 349. §
(1)bekezdése szerinti különös feltétel meglétét vonta kétségbe. A közigazgatási szerv kártérítési felelősségének a Ptk. 339. §-a
(1)bekezdése szerinti általános feltételeit logikailag megelőző különös feltétel vizsgálata azonban már a jogalap körébe esik, és a kereset érdemi elbírálásának része. Az elsőfokú bíróság helyesen látta, hogy a felperes vagyoni érdekeit nem a gépkocsi lefoglalása, hanem a foglalás megszüntetésekor a kiadás tárgyában hozott döntés sértette, s a felperes ezt felismerve az akkor hatályos
- évi I. törvény (régi Be.)
- §-ában szabályozottak szerint a panaszai előterjesztésével a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslatot kimerítette. Helytálló az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy az alperes kártérítési felelőssége a továbbiakban a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése alapján vizsgálandó. E szerint a felperesre hárult a bizonyítás az alperes magatartásának jogellenességét és felróhatóságát, a bekövetkezett kárát, a jogellenes magatartás és a kára közötti okozati összefüggést illetően, míg az alperesnek azt kellett bizonyítania, hogy döntését az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsításával hozta meg. Az elsőfokú bíróság a kereset elbírálásához szükséges körben a tényállást feltárta és ítéletében helyesen állapította meg, abból azonban tévesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy a kártérítési felelősség valamennyi, a törvényben megszabott feltétele megvalósult. A jogellenesség és a felróhatóság a lefoglalást megszüntető határozat meghozatalakor (2000. január 11.) hatályos 1973. évi I. törvény (régi Be.) 101. §-ának
(1)bekezdés a) pontja és 102. §-ának
(1)és
(2)bekezdései alapján vizsgálandó. A 101. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a hatóság lefoglalja azt a dolgot, amely tárgyi bizonyítási eszköz. (lásd: Be. 82. §
(1)bekezdés.) A 102. §
(1)bekezdése alapján a lefoglalást meg kell szüntetni, mihelyt arra az eljárás érdekében nincs szükség. A 102. §
(2)bekezdésének
- március 1-ig hatályos rendelkezése szerint a lefoglalás megszüntetése esetén a lefoglalt dolgot annak kell visszaadni, akitől lefoglalták; a terheltnek, illetőleg annak, aki azt tőle átvette, azonban csak akkor lehet kiadni, ha a kiadása iránt más nem jelentett be alaposnak látszó igényt, vagy ilyen igény az eljárás adataiból nem tűnik ki. Ez utóbbi esetben a dolgot annak kell kiadni, aki a tulajdonjogát kétséget kizáró módon igazolta. E törvénynek a fenti §-okhoz fűzött indokolása szerint a lefoglalás dologra irányuló kényszerintézkedés, amely az eljárás érdekében a lefoglalt dolgot elvonja tulajdonosának, birtokosának rendelkezése alól és a hatóság őrizetébe helyezi. Általános előírás az, hogy a lefoglalást nyomban meg kell szüntetni, mihelyt fenntartása az eljárás szempontjából szükségtelen és a dolgot annak kell kiadni, akitől lefoglalták. Ez alól azonban több irányú kivétel indokolt. A terhelttől lefoglalt dolog kiadásánál biztosítani kell más jogos igényét, ugyanez indokolt abban az esetben is, ha a dolgot attól foglalták le, akinek azt a terhelt adta át. Az e szabályozás idején hatályos büntetőítélkezési gyakorlat szerint a lefoglalás megszüntetése és a dolog kiadása tárgyában történő határozat meghozatala során a bíróságnak állást kell foglalnia a Ptk.
- §-ának
(1)és
(2)bekezdésére is figyelemmel a jogszerű tulajdonszerzés kérdésében. (BH. 1985/258., BH. 1995/146.) A felperes tulajdonjoga egyértelmű igazolásáig a lefoglalás fenntartására irányuló kötelezettség a nyomozóhatóságot nem terhelte. Ellenkezőleg, köteles volt a lefoglalás megszüntetéséről határoznia, amikor úgy ítélte meg, hogy a lefoglalás fenntartására az eljárás érdekében már nincs szükség. A lefoglalás ugyanis a büntetőeljárás érdekét szolgáló kényszerintézkedés, és fenntartása csak addig jogszerű, amíg ez az érdek fennáll. Ennek megítélése pedig a nyomozóhatóság mérlegelési jogköre, s a mérlegelési jogkörben hozott döntés, amennyiben az nem kirívóan okszerűtlen mérlegelésen alapszik, jogellenesség és felróhatóság hiányában kártérítés alapjául nem szolgálhat. (BDT. 2004/1028., BH. 1992/103.) A kifejtettekre figyelemmel az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a ... Rendőrkapitányság eljárását jogellenesnek azon okból, hogy a lefoglalás megszüntetéséről és a gépjármű kiadásáról a tulajdonjog egyértelmű igazolásának bevárása nélkül határozott. A felperes kára egyébként nem a lefoglalás megszüntetésének ténye, hanem a gépkocsinak az eredetileg tulajdonos ... Rt. részére történt kiadása miatt keletkezetett, ezért az alperes kártérítési felelőssége szempontjából annak van relevanciája, hogy a gépkocsi kiadásáról hozott döntés jogellenes és felróható-e, ami a Be. előzőekben idézett 102. §-ának
(2)bekezdése tükrében vizsgálandó. Jogilag és ténybelileg is téves, és a vitatott döntés megszületésekor hatályos törvényi szabályozással ellentétes az elsőfokú bíróságnak - a Be. 102. §-a
(2)bekezdésének a
- március 1-től hatályos rendelkezésével egyező - azon megállapítása, hogy mivel fő szabályként a dolgot annak kell kiadni, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tulajdonosa volt, tulajdonjoga alapján a felperes részére történő kiadásról kellett volna határozni. A Pesti Központi Kerületi Bíróság
- P. 87 193/
- számú iratai között
- sorszám alatt csatolt, a ...i Városi Bíróság
- B. 898/2002/
- számú ítéletéből megállapíthatóan a büntetőbíróság bűnösnek találta O.K.t hitelsértés vétségében, O. K.-t, K. J.-t és I. M.-t bűnsegédként elkövetett hitelsértés vétségében. Az ítéletből megállapítható az is, hogy a bűncselekmény elkövetése
- október
- napján fejeződött be azzal, hogy a ... Rt.
- október 7-én a vételi és birtokbavételi jogát a gépkocsi jogellenes elidegenítése miatt gyakorolni nem tudta, és ezáltal a hitelező hitelfedezetből való kielégítése meghiúsult. A bűncselekmény elkövetésekor a felperes tulajdonjoga a tényállás ismeretében kizárt, ezért az elsőfokú bíróság által írt okból a ... Rendőrkapitányság magatartásának jogellenessége nem áll fenn. Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben - a korábbiakban kifejtetek szerint - a lefoglalás megszüntetésekor fő szabály szerint a dolgot annak kellett kiadni, akitől azt lefoglalták. Miután a gépkocsit a felperestől foglalták le, az alperes magatartásának jogellenessége és felróhatósága a továbbiakban a fő szabálytól való eltérésben vizsgálandó, és az ítélőtábla ez esetben is nemleges álláspontra helyezkedett. Nem jogellenes ugyanis a fő szabálytól eltérő kiadás, ha a dolgot a terheltnek, vagy annak kellene kiadni, aki a terhelttől átvette. Ez esetben ugyanis a dolgot az alaposnak látszó igénybejelentőnek, vagy ennek hiányában a tulajdonjogát kétséget kizáró módon igazolónak kellett a kiadást teljesíteni. A büntetőbíróság ítélkezésében a jogszerű tulajdonszerzés kérdésében való állásfoglalás kívánalmának érvényesülése alapján sem támasztó a nyomozóhatósággal szemben általános elvárásként, hogy a jelen ügybeni szövevényes jogviszonyok láncolatában a Polgári Törvénykönyvet alkalmazva a jogviszonyokat minősítse, és a birtoklási láncszem minden résztvevőjének tulajdonszerzését elbírálva döntsön a gépkocsi tulajdonjogáról. A felperes a tulajdonjogát kétséget kizáró módon nem igazolta, és a nyomozóhatóságban a rendelkezésére álló adatok ismeretében joggal merültek fel kétségek a felperes tulajdonszerzését illetően. A felperes tulajdonjoga még jelen pillanatban is kétséges. A Fővárosi Bíróság jogerős ítélete a Pp.
- §-a
(1)bekezdésében szabályozott anyagi jogerővel a felperes tulajdonjogát csak a ... Rt. relációjában, és nem mindenkire kiterjedő abszolút hatállyal igazolja. A felperes a büntetőeljárásban miként a jelen perben is a tulajdonjogát a Ptk. 118. §-ának
(2)bekezdésére alapítja, mely álláspontjának megalapozottsága kizárt. E törvényhely szerint ugyanis kereskedelmi forgalmon kívül is tulajdonjogot szerez az, aki a dolgot jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében olyan személytől szerzi meg, akire azt a tulajdonos bízta. E rábízás a dolog birtokának a tulajdonjog átruházási szándék nélküli átengedését, és nem azt az esetet jelenti, amikor a tulajdonos a tulajdonjoga átruházásának szándékával adja a vevő birtokába a tulajdona tárgyát. A Ptk. 118. §-ának
(2)bekezdése alkalmazási körében a tulajdonszerzésnek közvetlenül a tulajdonos által rá bízottól kell erednie, a rábízások láncolata nem vonható e törvényhely hatálya alá. A felperes a lefoglaláskor, illetőleg annak megszüntetésekor a tulajdonjogát egy, az O.K. terhelttel kötött írásbeli adásvételi szerződéssel igazolta, s miután a bonyolult birtoklási láncolat polgári jogi megítélése a nyomozóhatóságtól nem volt elvárható, s formáljogilag a felperes a tulajdonjogát a terhelttől eredeztette, a nyomozóhatóság nem járt el jogellenesen, amikor a fő szabálytól eltérve az ... Rt. tulajdoni igényét alaposnak látszó igénynek tekintette és a gépkocsit részére rendelte kiadni. Az ugyanis kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy eredendően a gépkocsi az ő tulajdonát képezte, s a vételi nyilatkozatát megtette, az O.K.hoz eljutott, a hitel fedezetéül szolgált gépkocsira a jogát azért nem tudta érvényesíteni, mert azt a terheltek jogellenesen elidegenítették. A fentebb részletezett indokok alapján az ítélőtábla az alperes kártérítési felelősségének jogalapját nem látta megállapíthatónak, ezért a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Mellőzte a pernyertes alperest elsőfokú perköltség fizetésére kötelező rendelkezést, és a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján a 32/
- (VIII. 22.) IM. sz. rendelet
- §
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése és 4/A §-ának
(1)bekezdése alkalmazásával meghatározott összegben kötelezte a felperest az alperes javára együttes első-és másodfokú perköltség megfizetésére a rendelkező rész szerint. A felperes a sikertelen perindítása következtében a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése és a 6/
- (VI. 26.) IM. rendelet
- §-ának
(2)és 15. §-ának
(1)és
(3)bekezdései alapján köteles az államnak utólag megtéríteni a per tárgyi illeték-feljegyzési joga folytán előzetesen le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket az Itv. 42. §
(1)bekezdés a) pontja és
- §-a szerinti összegben. D e b r e c e n,
- április hó
- Dr. Csiki Péter sk. a tanács elnöke, Szabóné dr. Bélteky Erzsébet sk. előadó bíró, Dr. Veszprémy Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül: kiadó