Kbf.60/2011/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő szolgálat alóli ideiglenes kibúvás bűntette miatt 300 napi tétel, napi tételenként 250 Ft pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A vádlottat 2.760 Ft bűnügyi költség megfizetésére kötelezte, az ezen túl felmerült bűnügyi költség tekinttében megállapította, hogy azt az állam viseli. Az elsőfokú tárgyaláson jelen lévő katonai ügyész az ítéletet tudomásul vette, a vádlott és védője azonban felmentés érdekében fellebbezést jelentettek be. A védő csatolta fellebbezésének írásbeli indokolását, amelyben kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás téves, mivel a vádlott szolgálati elöljárója olyan időben határozta meg a tanulmányi szabadság kezdő időpontját, amikor még a vizsgarend nem volt ismert a vádlott előtt. Életszerűtlennek találta, hogy a vádlott nem a vizsgaidőszakban akarta volna a tanulmányi szabadságát kivenni. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy nem a vádlottnak, hanem a rendőrkapitányságnak kellett volna megállapítani a tanulmányi szabadság mértékét. Mivel a vádlott elöljárói utasításra és engedéllyel volt tanulmányi szabadságon, nem ejtett tévedésbe senkit sem. A cselekmény jogi minősítésével kapcsolatban előadta, hogy álláspontja szerint a szolgálat alóli ideiglenes kibúvás bűntettének törvényi tényállási elemei nem valósultak meg, a vádlott szándéka nem irányult kibúvásra, a törvény által megkövetelt célzat nem valósult meg. Mindezek alapján védence felmentését indítványozta. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.II.69/2011. számú átiratában az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt, mivel álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve felülbírálatra alkalmas tényállást állapított meg, amely alapján törvényesen minősítette a vádlott cselekményét és vele szemben a büntetési célok elérésére alkalmas pénzbüntetést szabott ki. A másodfokú nyilvános ülésen a védő perbeszédében fellebbezésének írásbeli indokolását változatlan tartalommal fenntartotta. Kiemelte, hogy a rendőrkapitányság szegte meg a HSZT vonatkozó rendelkezéseit, amikor nem a vizsgaidőszakban engedélyezte a vádlott részére a tanulmányi szabadságot. Utalt arra, hogy a vádlott bemutatta elöljárójának a vizsgarendjét, aki nem kifogásolta a tanulmányi szabadság mértékét. Álláspontja szerint a tanulmányi szabadság tanulmányi évre vehető igénybe, ezért ha a vádlott túl is lépte az adott vizsgaidőszakban a kivehető szabadság mértékét, úgy azt a következő vizsgaidőszakban korrigálni lehetett volna. Mindezek alapján elsősorban védence felmentésére tett indítványt. Amennyiben a másodfokú bíróság nem fogadná el a védelem álláspontját, a nyomatékos enyhítő körülményekre - az időmúlásra, a vádlott szolgálati viszonyának megszűnésére - figyelemmel intézkedés alkalmazását kérte védencével szemben. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács a büntetőeljárási szabályokat betartotta, eleget tett törvényben előírt kioktatási kötelezettségének. A szükséges bizonyítást lefolytatta, melynek keretében ellenőrizte a vádlott azon védekezését, hogy elöljáróját tájékoztatta vizsgarendjéről, valamint azt, hogy tévedésben volt-e a tanulmányi szerződés értelmezésével kapcsolatban. Ennek során kihallgatta a tanúkat, akiknek következetes vallomására figyelemmel elvetette a vádlott védekezését és mérlegelési jogkörében rá nézve terhelő tényállást állapított meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megvizsgált bizonyítékok mindenben alátámasztják az általa rögzített tényállást, az mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. A vádlott felmentése érdekében előterjesztett fellebbezést a másodfokú bíróság nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság az általa megvizsgált bizonyítékok alapján kizárta, hogy vádlott tévedésben volt a tanulmányi szerződés értelmezésével kapcsolatban. Ennek során helyesen vette figyelembe a kapitányság humán szolgálat képviselőjének vallomását, továbbá a tanulmányi szerződés szövegét. Mindezek alapján helyesen állapította meg, hogy a szerződést nem lehet úgy értelmezni, hogy a vádlottnak a szerződés megkötését követő időben lehetősége lett volna arra, hogy a szerződés megkötését megelőző sikertelen vizsgák tekintetében az ismételt vizsgára jogszerűen igényeljen tanulmányi szabadságot. Az elsőfokú bíróság törvényesen zárta ki, hogy a vádlott tévedése miatt büntethetőséget kizáró ok állna fenn. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem alapos a védő azon érvelése sem, hogy a vádlott magatartásával nem valósította meg a Btk.346.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő szolgálat alóli ideiglenes kibúvás bűntettének törvényi tényállási elemeit. E bűncselekményt az a katona valósítja meg, aki abból a célból, hogy katonai szolgálat teljesítése alól kivonja magát, testét megcsonkítja, egészségét károsítja, vagy megtévesztő magatartást tanúsít, s az ideiglenes kibúvás tartama meghaladja a hat napot. A vádlott megtévesztette elöljáróját, amikor olyan vizsgák letételére igényelt tanulmányi szabadságát, amit jogszerűen nem vehetett volna igénybe, s ez alapján összesen 13 napot jogtalanul távol volt alakulatától. A rendőri szolgálat teljesítése alól erre az időre ideiglenesen kivonta magát. Cselekményének célzata egyértelműen az volt, hogy rendeltetési helyétől távol maradjon, és mentesüljön a rendőri munka alól erre az időre. A vádlott cselekményének jogellenes célzata tehát - a védői állásponttól eltérően - attól függetlenül megállapítható, hogy célja volt a korábban sikertelen vizsgák letétele is. Az előzőekre figyelemmel a vádlott tényállásban írt magatartásával maradéktalanul megvalósította a Btk.346.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő szolgálat alóli ideiglenes kibúvás bűntettének törvényi tényállási elemeit. A vádlott büntetésének enyhítése érdekében bejelentett indítványt sem találta alaposnak a másodfokú bíróság. Az elsőfokú katonai tanács helyesen vette számba a bűnösségi körülményeket és a Btk.37.§-ában írt büntetési célok elérésére alkalmas jogkövetkezményt alkalmazott, amikor a vádlottat pénzbüntetésre ítélte. A vádlott szolgálati viszonya időközben megszűnt, továbbá cselekményének tárgyi súlyára is figyelemmel nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Btk.87.§

(2)bekezdésében írt enyhítő szakasz alkalmazását indokoltnak találta. A pénzbüntetés mértéke a vádlott cselekményéhez mérten arányos, a pénzbüntetés napi tételszáma igazodik cselekménye tárgyi súlyához, a napi tétel összege pedig jövedelmi viszonyaihoz, hiszen az irányadó tényállás szerint havi 70.000 Ft keresettel rendelkezik. A védő által indítványozott intézkedés a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem lenne alkalmas a büntetési célok elérésére, az súlytalanná tenné a vádlottal szemben alkalmazott jogkövetkezményt. Az előzőekre figyelemmel - mivel az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek - a Fővárosi Ítélőtábla Katona Tanácsa az első fokú ítéletet - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be.371.§

(1)és

(4)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. február
2. napján Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. előadó bíró Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. szavazó bíró A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Katonai Tanácsának ítélete jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. február
4. napján Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Horváth Judit tisztviselő