Bfv.781/2011/5 – Kúria

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pontja], valamint 2 rendbeli csalás bűntettében [Btk. 318. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pontja], és ezért halmazati büntetésül két év hat hónapi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra ítélte, a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Az ítéleti tényállás lényege a következő: - A terhelt péküzemet kívánt létesíteni, és további vállalkozásokat is tervbe vett, azonban mindehhez tőkével nem rendelkezett. Ismerősétől, N.G.-től kölcsönt vett fel; az

1. június 28-án kelt kölcsönszerződés szerint N.G. 4.440.000 forintot adott kölcsön a terheltnek azzal, hogy azt hat hónap elteltével visszafizeti. A kölcsönhöz három ingatlan szolgált fedezetül:
2. alatti lakóház, amely fele részben a terhelt, fele részben gyermekei tulajdonát képezte, és amelyre azon túl, hogy földhasználati joggal is terhelt volt, a bírósági végrehajtó
3. július
4. napjáig 3.000.000 forint erejéig végrehajtási jogot jegyeztetett be; a
5. alatti telek, amely a terhelt tulajdonában állt, és amelyre az OTP
6. június
7. napján 500.000 forint és járulékai erejéig elidegenítési és terhelési tilalmat, a bírósági végrehajtó
8. június
9. napig 3.000.000 forint erejéig végrehajtási jogot jegyeztetett be; valamint a
10. sz. ingatlan, amely a terhelt gyermekének a tulajdona volt. A
11. alatti ingatlan N.G.-nek bemutatott tulajdoni lapján az OTP jelzálogjoga nem volt feltüntetve. A kölcsönszerződés alapján N.G. javára 4.440.000 forint erejéig
12. július
13. napján mindhárom ingatlanra jelzálogjogot jegyeztek be. A terhelt a vállalkozásokat nem indította be, és a kölcsönt a hat hónap lejárta után nem fizette vissza.
14. januárjában a terhelt megállapodott N.G.-vel, hogy a kölcsön fejében mindhárom ingatlanra adásvételi szerződést kötnek.
15. január 28-án került sor a kézzel írott adásvételi szerződés aláírására; a nem a kizárólag a terhelt tulajdonát képező ingatlanokra vonatkozóan azon a terhelt gyermekeinek aláírása, illetve hozzájáruló nyilatkozata nem szerepelt. A terhelt egyben visszavásárlási jogot kötött ki az ingatlanokra
16. március
17. napjáig, és egyidejűleg kölcsön összegéből visszafizetett 1.000.000 forintot. Miután a terhelt továbbra sem teljesített,
18. március
19. napján újabb adásvételi szerződés megkötésére került sor a terhelt és N.G. sértett között, amelyet már írógéppel írtak. Ebben hat hónapi visszavásárlási határidőt kötöttek ki azzal, hogy amennyiben a visszavásárlásra nem kerül sor, ennek leteltével a terhelt hozzájárulását adja N.G. tulajdonjogának bejegyzéséhez. A terhelt tartozásának összegét - a kamatterhekkel megnövelve - 5.550.000 forintban jelölték meg. A terhelt a nem a kizárólagos tulajdonában álló ingatlanokra vonatkozóan már beszerezte gyermekei hozzájáruló nyilatkozatát, és a szerződést ők is aláírták. A hat hónapi határidő lejártakor a terhelt írásban hozzájárult N.G. tulajdonjogának bejegyzéséhez, egyben úgy nyilatkozott, hogy az ingatlanokon nincs teher, és vállalta, hogy
20. október
21. napjáig azokat nem is terheli meg. Miután a terhelt továbbra sem teljesített, N.G. az adásvételi szerződést
22. január
23. napján tulajdonjogának bejegyzése érdekében benyújtotta a Földhivatalhoz, ahol közölték vele, hogy az ingatlanokra külön-külön kell szerződést kötniük, és ekkor értesült arról is, hogy a
24. sz. ingatlanon az OTP-nek jelzálogjoga van. A sértett elkészítette a három ingatlanra külön-külön az adásvételi szerződést és elküldte a terheltnek, aki azt aláírva juttatta vissza. A sértett megkísérelte a tulajdonába került
25. sz. alatti ingatlant birtokba venni, sikertelenül. A terhelt a sértettnek 3.440.000 forint kárt okozott, őt a kölcsön felvételekor tévedésbe ejtve, majd a kölcsön visszafizetése és a fedezetek megléte kapcsán tévedésben tartva. (Ítéleti tényállás
26. pontja.) -
27. januárjában a terhelt B.G.-tól is kölcsönt vett fel, és fedezetül azt a három ingatlant ajánlotta fel, amelyeket már fedezetként N.G. is lekötött, elhallgatva, hogy azokat jelzálogjog terheli. B.G. sértett 4.480.000 forint kölcsönt folyósított a terheltnek, aki ennek fejében adásvételi szerződésben az előző ingatlanokat eladta a sértettnek
28. január
29. napján, azaz ugyanazon a napon, amikor az azonos tartalmú szerződést N.G. sértettel is megkötötte. Ebben ugyancsak visszavásárlási jogot kötött ki, ennek határideje
30. február
31. napja volt. A terhelt a sértettet a kölcsön felvételekor tévedésbe ejtette, később a kölcsön visszafizetése kapcsán tévedésben tartotta, nem rendelkezve sem olyan ingó vagyonnal, sem olyan tehermentes ingatlannal, illetve saját tőkével, amely a kölcsönt fedezte volna. A terhelt további 2.240.000 forint kölcsönt is felvett B. G. sértettől, aminek a terhelt ismerősének, B.Gy.-nak budapesti ingatlana szolgált fedezetül. Az előzővel azonos időpontban,
32. január 28-án kötött a kölcsön fejében egy adás-vételi szerződést a két sértett B. Gy. családi házára, amelyen a vételár a kölcsönnek megfelelő összegben, 2.240.000 forintban szerepelt, és amelyben visszavásárlási jogot kötött ki B.Gy. sértett. B.Gy. sértett a szerződést azért kötötte meg a terhelt kérésére, mert a terhelt őt úgy tájékoztatta, hogy a kölcsön visszafizetéséhez megfelelő és tehermentes ingatlanvagyonnal rendelkezik. A terhelt B.Gy. sértettet tévedésbe ejtette a fedezetek kapcsán, így a sértett nem juthatott volna hozzá a pénzéhez. A terhelt ígérete ellenére a 2.240.000 forintot nem fizette meg B.Gy.-nak. (Ítéleti tényállás
33. pontja.) Emellett ugyan az ítélet indokolásában, de tényként rögzítette a bíróság azt is, hogy B.G. a tulajdonjogát az ingatlanra bejegyeztette (első fokú ítélet
34. oldal utolsó bekezdés). - A terhelt
35. június 12-én a BBM Igazgatóságától 1.500.000 forintot igényelt rövid lejáratú hitelként. A hitel fedezetéül a
36. alatti ingatlant ajánlotta fel, azzal, hogy az tehermentes és mással szemben kölcsöntartozása nincs. A valótlan adatokra figyelemmel a terhelt 1.500.000 forint kölcsönt kapott a banktól
37. augusztus 16-i visszafizetési határidővel. A bank a kölcsön fejében a terhelt által megjelölt ingatlanra a közöttük létrejött szerződés alapján megkísérelt jelzálogjogot bejegyeztetni, eredménytelenül, miután az ingatlanra időközben N.G. tulajdonjogát bejegyezték. A terhelt a BB.-t a kölcsön felvételekor tévedésbe ejtette, és ezzel neki 1.500.000 forint kárt okozott. (Ítéleti tényállás
38. pontja.) -
39. áprilisában a terhelt betéti társaságot alapított O.Bt. néven. A bt. nevében a BKB.-tól 1.200.000 forint kölcsönt igényelt, a hitel fedezetéül a
40. alatti ingatlant ajánlva fel, és ahhoz csatolva Sz.T. nyilatkozatát, amely szerint az tehermentes. A valótlan tartalmú nyilatkozat alapján a bank
41. február
42. napján kölcsönszerződést kötött a terhelttel, amely alapján 1.200.000 forint kölcsönt nyújtott neki azzal, hogy azt a terhelt
43. november
44. napjáig köteles visszafizetni. A bank jelzálogjog bejegyzése iránti kérelmét a földhivatal visszautasította azzal, hogy az ingatlan időközben N.G. tulajdonába került. A későbbiekben azonban N.G. tulajdonjogát törölték, mivel a KB bejegyzési kérelme előbb érkezett. Miután a terhelt a kölcsönt többszöri ígérete ellenére nem fizette vissza, a bank végrehajtási eljárást kezdeményezett, eredménytelenül, miután a kérdéses ingatlan nem volt a terhelt tulajdona. A terhelt a KB.-t tévedésbe ejtette és a visszafizetést illetően folyamatosan tévedésben tartotta, és ezzel 1.220.000 forint kárt okozott. (Ítéleti tényállás
45. pontja.) A terhelt összes tartozása 13.860.000 forint volt, amelyből csak 1.000.000 forintot fizetett vissza. Az első fokú határozatot az ellene bejelentett fellebbezések folytán másodfokon eljáró Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság felülbírálta, és azt a
46. február
47. napján kelt 3.Bf.1090/2000/
48. számú ítéletével megváltoztatva a terheltet a N.G. sérelmére elkövetett és jelentős kárt okozó csalás bűntetteként értékelt bűncselekmény vádja (tényállás
49. pontja) alól felmentette, a KB sérelmére elkövetett és csalás bűntetteként értékelt bűncselekmény kapcsán (tényállás
50. pontja) az ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte és e cselekmény miatt a büntetőeljárást megszüntette, míg a BB sérelmére elkövetett cselekményt (tényállás
51. pontja) jelentős kárt okozó csalás bűntettének minősítette, a terhelt halmazati büntetését egy év nyolc hónapra enyhítette, emellett N.G. polgári jogi igényét elutasította; egyebekben az első fokú döntést helybenhagyta. A tényállást kiegészítve megállapította, hogy a terhelt a Stuller úti ingatlanra korábban magánszemélytől 2,5 millió forint, az OTPtől 500.000 forint kölcsönt vett fel. Miután nem fizetett, a magánszemélytől felvett kölcsön és járulékai fejében 3.000.000 forint erejéig végrehajtási jogot jegyeztek be a
52. és
53. alatti ingatlanra. Miután ezt a kölcsönt a N.G.-től felvett kölcsönből a terhelt visszafizette, a végrehajtási jogot
54. július 28-án törölték. Emellett azt azzal helyesbítette, hogy a KB.-kal a terhelt helyesen
55. március
56. napján kötött szerződést. A B.Gy. sérelmére elkövetett bűncselekmény tényállását pedig megerősítette azzal, hogy a terhelt anyagi helyzetét illetően megtévesztette a sértettet; nem tett említést arról, hogy másoknak is tartozik, emellett a kölcsön felvételekor már teljesen eladósodott, és megfelelő jövedelemmel sem rendelkezett a kölcsön visszafizetéséhez. * * * A jogerős határozat ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be.
57. §

(1)bekezdés a) pontjára alapozva. Az indítványozó álláspontja szerint az eljárt bíróságok a büntetőjog szabályait megsértve állapították meg a terhelt bűnösségét az első fokú ítélet tényállásának

1. pontjában írt cselekményben, miután az nem tartalmaz konkrét elkövetési magatartást, konkrét sértettet és kárt sem; ezért e cselekmény kapcsán a terhelt felmentésének van helye. A B.Gy.-t és B.G.-t érintő, a tényállás
2. pontjában írt cselekmény kapcsán a védő azt vitatta, hogy a B.Gy. sértett megtévesztésére sor került volna akkor, amikor hozzájárult a tulajdonát képező ingatlan fedezetként történő szerepeltetéséhez, így - megítélése szerint - e sértett sérelmére nem követett el bűncselekményt a terhelt. A sértett ugyanis pontosan tudta, hogy az ingatlanát érintő adás-vételi szerződés milyen célt szolgál, e tekintetben tehát tévedésben nem lehetett. Az pedig, hogy őt a terhelt az egyéb ügyleteiről milyen mértékben és módon tájékoztatta, a tényállás szempontjából relevanciával nem bír; az ítéletben írtak alapján polgári jogi jogvitáról van szó csupán. A BB sérelmére elkövetett, a tényállás
3. pontjában írt bűncselekmény minősítése pedig álláspontja szerint törvénysértő; a Btk.
4. §-ának alkalmazásával a másodfokon eljárt bíróságnak a cselekmény elbírálásakor hatályos törvény szerint kellett volna eljárnia, miután a bűncselekmény elkövetésekor hatályos rendelkezésekhez képest az kedvezőbb elbírálást eredményezett volna a terheltre nézve. Ezért a megtámadott határozatok megváltoztatására és elsősorban a védence valamennyi, terhére megállapított bűncselekmény vádja alóli felmentésére, másodsorban eljárási szabálysértés megállapítása esetén - a jogerős határozatok hatályon kívül helyezésére és az első fokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt. A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. A tényállás
5. pontjában írtak kapcsán arra utalt, hogy az nem egy bűncselekmény leírását tartalmazza, így abban nem is volt szükség konkrét sértett, illetve kár feltüntetésére. A B.Gy. és B.G. sérelmére elkövetett, a tényállás
6. pontjában rögzített cselekmény kapcsán álláspontja szerint a védő a törvényi tilalom ellenére az irányadó tényállást támadta, így ebben a körben a felülvizsgálat kizárt. A tényállás
7. pontja szerinti, a BB sérelmére elkövetett bűncselekmény kapcsán pedig az indítványt alaptalannak és a minősítést törvényesnek tartotta; érvei szerint annak ellenére, hogy az elkövetéskor hatályos Btk. alapján a terhelt cselekménye súlyosabban minősül, az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezések összességükben nem eredményeztek kedvezőbb elbírálást a terheltre nézve. Ezért a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt (BF.2283/2011.). A Legfelsőbb Bíróság nyilvános ülésén a védő a felülvizsgálati indítványt indokainál fogva fenntartotta. A legfőbb ügyész képviselője változatlanul a támadott határozatok hatályukban történő fenntartását indítványozta. Ugyanekkor észrevételezte, hogy a másodfokú bíróság a tényállás
8. pontjában írt cselekmény kapcsán anyagi jogi jogsértéssel szüntette meg a büntető eljárást, mivel az elkövetés idején hatályos törvényt alkalmazta, aszerint pedig a KB sérelmére megvalósított bűncselekmény - hasonlóan a BB sérelmére elkövetett cselekményhez helyesen jelentős kárt okozó csalás bűntettének [Btk.
9. §

(1)és

(5)bekezdés a) pont] minősült. E cselekmény büntetési tétele az elkövetéskor egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés volt, így a cselekmény elkövetésétől (

1. február 2.) a terhelt gyanúsítottkénti kihallgatásáig (
2. december 1.) a büntetési tétel felső határának megfelelő elévülési idő, azaz öt év /Btk.
3. §

(1)bek. b) pont/ még nem telt el. Kitért arra is, hogy a törvénysértés erre vonatkozó felülvizsgálati indítvány hiányában a felülvizsgálat keretében nem orvosolható. A terhelt a nyilvános felmentését kérte. ülésen a védőhöz csatlakozva szintén a * * * A Legfelsőbb Bíróság a Be. 423. §

(4)bekezdésére tekintettel a megtámadott határozatot az indítványban megjelölt okok alapján, emellett a 416. §

(1)bekezdés c) pontjában felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre figyelemmel vizsgálta felül. Ez utóbbit az is indokolta, hogy az indítvány hatályon kívül helyezésre is irányult, és bár konkrét eljárási szabálysértésre nem utalt, ebből mégis erre lehetett következtetni. A felülvizsgálat során a Be. 416. §

(1)bekezdésének c) pontjában felsorolt, a Be. 373. §-a

(1)bekezdésének I.

1. b)és
2. c)pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabályszegést a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt, ezért az ítéletek hatályon kívül helyezésére nem volt ok. Nem vizsgálta ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatok felmentő, illetve az eljárást megszüntető rendelkezéseit, miután a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt nem nyújtottak be. A Be. 416. §

(1)bekezdésének - felülvizsgálati indítványban felhívott - a) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor a terhelt bűnösségének megállapítására. Ahogy arra az indítványozó is utalt, a tényállás

1. pontja valóban nem tartalmaz olyan tényállási adatokat, amelyek megfelelnek valamely bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek. Azonban sem az első, sem a másodfokon eljárt bíróság nem állapította meg a terhelt bűnösségét e tényállási pontban írtak alapján. Az első fokú bíróság a tényállás 2., 3.,
2. és
3. pontjában leírt cselekményeket - mégpedig a 2) pontban a N.G., a 3) pontban B.G. és B.Gy. sértettek sérelmére, míg a 4) pontban a BB és az 5) pontban a BKB sérelmére elkövetett cselekményeket minősítette bűncselekményeknek és ezekben állapította meg a terhelt bűnösségét; az
4. pontban csupán előzményi, illetve a terhelt vagyoni helyzetét jellemző adatokat rögzített. Így e tényállási pont kapcsán felmentő rendelkezés meghozatala sem lehetséges. A Be.
5. §

(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás kötelezően irányadó, e tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható. A védő akkor, amikor az ítéleti tényállás

1. pontja szerinti cselekmény kapcsán arra hivatkozott, hogy B. Gy. nem lehetett tévedésben a szerződéskötés során, lényegében az irányadó tényállást támadta; aszerint ugyanis a terhelt azzal ejtette tévedésbe a sértettet, hogy úgy tájékoztatta: a kölcsön visszafizetésére megfelelő fedezettel rendelkezik, csupán azért van szükség az ő ingatlanára, mert a hitelező csak akkor nyújt kölcsönt, ha annak fedezetéül egy b.-i ingatlan szolgál. Ezért a felülvizsgálat során az indítvány ezen részével a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem foglalkozott, mert az a törvényben kizárt volt. Ugyan a felülvizsgálati indítvány jogalapjaként az indítványozó csak a Be.
2. §

(1)bekezdésének a) pontját jelölte meg, a tényállás

1. pontjában írt cselekmény kapcsán azonban indítványát nem erre alapozta; arra hivatkozott, hogy a Btk.
2. §-ának sérelmével a megyei bíróság a cselekményt törvénysértően minősítette. Miután a Be.
3. §

(1)bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye akkor is, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, az indítvány tartalmából kiindulva a Legfelsőbb Bíróság e cselekmény kapcsán is felülvizsgálta a megtámadott határozatokat. A Btk. 2. §-a szerint a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni; a cselekmény elbírálásakor hatályos törvény alkalmazásának csak akkor van helye, ha az elkövetőre kedvezőbb elbírálást eredményez. A Btké. elkövetéskor hatályos 27/A. §-ának

(1)bekezdése szerint a csalással [318. §

(5)bek.

1. a)pont] okozott kár akkor minősült jelentősnek, ha az egymillió forintot meghaladta. A másodfokú határozat meghozatalakor, azaz az elbíráláskor pedig a Btk. 138/A. §
2. c)pontjának rendelkezése szerint a kár akkor volt jelentős, ha a kétmillió forintot meghaladta, de az ötvenmillió forintot nem. Az utóbbi rendelkezés alapján a BB sérelmére elkövetett bűncselekmény valóban nem minősült volna jelentős kárt okozónak; az emiatt mint nagyobb kárt okozó csalás bűntette miatt a 318. §

(4)bekezdés a) pontja szerint kiszabható büntetés immár nem egy évtől öt évig, hanem három évig terjedő szabadságvesztés volt. Azonban a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálatnak az is feltétele, hogy a téves minősítés, vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt a bíróság által kiszabott büntetés törvénysértő legyen. A 2000. március 1. napján hatályba lépett 1999. évi CXX. törvény 83. §

(2)bekezdése szerint határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke volt az irányadó, a középmértéket akként kellett megállapítani, hogy a büntetési tétel alsó határához a felső és az alsó határ közötti különbözet felét kellett hozzáadni. Emellett a 85. § - ugyancsak az elbíráláskor hatályos -

(3)bekezdése szerint akkor, ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül a törvény legalább kettőre határozott ideig tartó szabadságvesztést rendelt, a

(2)bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa - vagyis a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül a legsúlyosabbnak a felső határa - a felével emelkedett, de az nem érhette el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát. A terhelt esetében a 85. §

(2)bekezdés szerinti felső határ a tényállás

1. pontjában rögzített bűncselekmények miatt öt évi szabadságvesztés volt; azaz a másodfokú határozat meghozatalakor irányadó halmazati büntetés a terhelttel szemben egy évtől hét és fél évig terjedő szabadságvesztés volt. A
2. §-nak az elkövetés idején hatályos

(3)bekezdése szerint a legsúlyosabb bűncselekmény felső határának a megemelése csupán lehetőség volt, annak alkalmazását a törvény a bíró mérlegelésére bízta. Az elbíráláskor hatályos rendelkezés azonban már kötelezően előírta a felső határ felével történő emelkedését, ami további egyértelmű szigorítást jelentett. A fentiekre is figyelemmel a terhelttel szemben kiszabott halmazati büntetés, azaz az egy év nyolc hó szabadságvesztés az elkövetés idején, de az elbíráláskor irányadó büntetési tételek alapján is tételkereteken belüli; az a középmértéket meg sem közelíti, tehát amennyiben a másodfokú bíróság az elbírálás idején irányadó szabályokat alkalmazza, azok alapján sem tekinthető a kiszabott büntetés törvénysértően súlyosnak. Ezért a felülvizsgálati indítvány e tekintetben sem megalapozott. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a 418. §

(3)bekezdésén alapul, azzal, hogy az abban szereplő feltételek esetén a Be. 421. §

(3)bekezdésére figyelemmel a bíróság az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. október
2. Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, Dr. Horváth Ibolya előadó bíró, Dr. Belegi József s. k. bíró s. k. A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő MTné