DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.251/2011/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Muhariné Dr. Bolla Ilona ügyvéd (cím) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű és II.rendű felperes neve II. rendű mindketten j-i (cím) lakos felpereseknek a Dr. Zele-Molnár Ildikó ügyvéd (cím) által képviselt alperes neve (cím) alperes ellen szavatossági igény érvényesítése és kártérítés iránt indított perében a JászNagykun-Szolnok Megyei Bíróság 8.P.21.270/2008/
- számú kijavító végzésével kijavított
- sorszámú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét megváltoztatja; az alperest terhelő marasztalás tőkeösszegét 822 000 (Nyolcszázhuszonkettőezer) forintra leszállítja; a felperesek által az alperesnek fizetendő perköltség összegét 129 000 (Egyszázhuszonkilencezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 906 950 (Kilencszázhatezer-kilencszázötven) forintra felemeli; a felperesek által az államnak egyetemlegesen megtérítendő illeték összegét 630 633 (Hatszázharmincezerhatszázharminchárom) forintra felemeli; az alperes által az államnak megtérítendő illeték összegét 47 467 (Negyvenhétezer-négyszázhatvanhét) forintra leszállítja. Kötelezi egyetemlegesen a felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek 15 125 (Tizenötezer-egyszázhuszonöt) forint általános forgalmi adót tartalmazó 220 825 (Kettőszázhúszezer-nyolcszázhuszonöt) forint fellebbezési eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperesek, mint megrendelők és az alperes, mint vállalkozó
- november 18-án 15 500 000 forint vállalkozói díj kikötése mellett építési szerződést kötöttek az alperes kizárólagos tulajdonában álló J., Á. u.... szám alatti ingatlanon az alperes által beszerzett engedélyes terv szerint építendő két lakásos társasházi lakóingatlan
- számmal jelölt lakásának építésére
- október 31-i teljesítési határidővel. Az alperes a kivitelezést I. osztályú anyagokkal, jó minőségben vállalta. A műszaki tartalom pontosítására a szerződés elválaszthatatlan részeként jelölte meg a „szerkezeti, gépészeti és burkolóanyagok kimutatását", amit az alperes nem szolgáltatott és - a födémkiosztási terv kivételével kiviteli tervek sem készültek. Az alperes a kivitelezés során - részben a felperesekkel egyetértésben, részben önhatalmúlag - az engedélyes tervtől eltért, és a teljesítés minősége sem volt szerződés szerinti. Részben emiatt, részben a szerződés pontos műszaki tartalmának meghatározhatatlansága miatt a felek viszonya már a kivitelezés során is vitákkal volt terhelt. A felperesek az addig ismert hibákról, hiányosságokról
- május 27-én hibajegyzéket állítottak össze és két napi egyezkedés, vita után megszületett - az alperes többletmunka megtérítési igényének és a minőségi kifogásokból és az engedélytől való eltérésekből eredő felperesi igényeknek beszámítás útján történő megszűnésére és a hibajegyzéket a szükséges befejező munkákra korlátozó - megállapodásukat
- június 2-án kölcsönösen aláírt jegyzőkönyvben rögzítették. A jegyzőkönyv aláírását követően ugyanezen a napon adás-vételi szerződést kötöttek a megépített társasházi lakásból és a hozzá tartozó eszmei tulajdoni hányadból álló társasházi ingatlanra -
- június 10-én módosítottan - bruttó 3 000 000 forint telekár és bruttó 15 500 000 forint felépítmény ár, mint vételár ellenében. A felperesek tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése a szerződés szerint megtörtént, a felperesek
- július
- napján birtokba léptek. A felperesek a felkérésükre a kivitelezési hibákra és hiányosságokra
- december
- napján Cs. J. építészmérnök igazságügyi szakértő által adott szakvéleményre hivatkozva keresetet terjesztettek elő az alperessel szemben szavatossági igény és kártérítés iránt. A perben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság P.20.031/2006/
- sorszám alatt ítéletet hozott. Az alperes fellebbezése folytán eljáró Debreceni Ítélőtábla Pf.II. 20.494/2008/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, megállapítva a felek másodfokú perköltségét. A folytatódó eljárásban a felperesek módosított keresetükben 18 pontban foglalták össze szavatossági igényüket, és árleszállítás címén 10 942 000 forint és ennek
- július 1jétől járó kamatai, valamint kártérítés címén 180 000 forint megfizetésére kérték kötelezni az alperest. A szavatossági igényüket tartalmazó felsorolás
- pontja szerint 4 000 000 forint megfizetésére tartottak igényt, arra hivatkozással, hogy az építési szerződés az épületre cölöpalapozást írt elő, ettől az alperes eltért, azaz a szerződést hibásan teljesítette, amikor sávalappal építette meg a felépítményt. Ezért a sávalap alá injektálással történő tömörített alap kialakításának költségét kérték az alperestől. A felsorolás
- pontjában meghatározott követelésük szerint a
- május 27-i hibalista és június 2-i egyezség alapján az 5 cm-es külső szigetelés elhagyását a megállapodásban ugyan rendezték, azonban hivatkoztak arra, hogy a beépített Porotherm 30 N+F jelezésű falazó anyag akkor teljesíti az alperes által ígért hőátbocsátási tényezőt, ha a saját előírt szigetelő habarcsával dolgozzák össze és a falazó anyag külső részére vastagított szigetelő vakolat kerül. Az alperes viszont a technológiai előírásokat nem tartotta be, így a ház a fűtési rendszer maximális értéken történő üzemeltetése mellett is hideg maradt. E hibás teljesítésre tekintettel a falazótechnológia pótlólagos alkalmazása költsége címén 1 500 000 forint megtérítésére tartottak igényt. Az alperes a szavatossági igény címén előterjesztett követelést 877 000 forint erejéig elismerte, ezt meghaladóan - a kártérítési követeléssel együtt - annak elutasítását kérte, hivatkozott részben a követelés elévülésére, részben annak eltúlzott voltára, valamint arra, hogy a felperesek által hiányolt munkát elvégezte. A szavatossági igény címén előterjesztett követelések közül a
- pontban megfogalmazott igénnyel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a
- június 2-i keltezésű jegyzőkönyvben mindenféle tervtől való eltérést kompenzáltak, ennek folytán ilyen címen a felperesek követelést jogszerűen nem terjeszthetnek elő. Nem vitatta, hogy a cölöpalapozásnál a sávalapozás olcsóbb, azonban az elvégzett sávalapozás az értékegyensúly megbontására nem alkalmas, a rendeltetésszerű használatot nem befolyásolja. A
- pontban meghatározott követelés tekintetében ugyancsak azzal védekezett, hogy ennek kapcsán a
- június 2-i egyezségben a homlokzati hőszigetelés elmaradásából eredő kifogást figyelembe vették. Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletében 3 242 000 forint és ennek
- július 2-től a kifizetési járó törvényes kamata megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felpereseket kötelezte 701 283 forint perköltség alperes részére történő megfizetésére; a le nem rótt illetékből a felpereseket egyetemlegesen 488 232 forint, az alperest 189 868 forint állam javára történő megtérítésére kötelezte. A határozata indokolásában kifejtette, hogy a felperesek kártérítési követelése alaptalan, míg a szavatossági igény címen előterjesztett követelés részben alapos. A vállalkozó terhére megállapított marasztalás összegét részben elismerő nyilatkozata, részben az aggálytalan szakértői vélemény alapján állapította meg. A kereset
- pontjában megfogalmazott követelés kapcsán utalt az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésére, kiemelve, hogy aszerint a tervtől eltérésnek csak akkor van jelentősége, ha az a szerződés értékegyensúlyát megbontó következménnyel is jár, és az eltérés teljesítési hibát is eredményezett. A szakértői vélemény alapján akként foglalt állást, hogy az alapozás tervtől való eltérése ugyan a műszaki hibák megjelenése nélkül, de okozott teljesítési hiányt, a cölöpalapozásnál olcsóbb sávalapozás alkalmas az értékegyensúly megbontására. A két alapozási forma közötti értékkülönbözet tekinthető az árleszállítási összegének, melyet a szakértő 1 900 00 forintban állapított meg, s ezzel az elsőfokú bíróság is egyetértett. A hőszigetelés hibája címén előterjesztett igény tekintetében felhívta az ítélőtábla korábbi határozatának ezzel kapcsolatos iránymutatását, ugyanakkor a szakvélemény alapján megállapította, hogy a homlokzatról elhagyott hőszigetelő rendszer teljesítési hiba, mind műszaki értelemben, mind az értékegyensúly megbontása szempontjából, és emiatt 520 000 forint árleszállítás az indokolt. Kiemelte, hogy a felperesek az épület hőszigetelésének biztosításával kapcsolatos igényüket pontatlanul ugyan, de már az eredeti kereseti kérelmükben is megjelölték, így az alperesi hivatkozással ellentétben követelésük e címen nem évült el. A felperesek pernyertességének arányát 28 %-ban állapította meg és ennek figyelembevételével rendelkezett a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján a felek által előlegezett szakértői díjak, a jogi képviselők munkadíját magába foglaló perköltség, valamint a felperesek illeték feljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti illeték viseléséről. Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatását, a terhére megállapított marasztalás összegének 2 420 000 forinttal történő leszállítását, a perköltség és illeték viseléséről szóló rendelkezés ennek megfelelő megváltoztatását és a felperesek fellebbezési eljárási költségben való marasztalását kérte. Vitatta a szavatossági igények felsorolása
- pontjában megfogalmazott követelést, előadva, hogy azt a tényt, hogy a cölöpalapozás helyett sávalapozás készült a felperesek már
- június 2-a előtt tudták, s ennek tudatában kötöttek június 2-án egyezséget, ezért ez a követelés ismételten nem érvényesíthető. Álláspontja szerint téves az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy az eltérő alap készítése a műszaki hibák megjelenése nélkül teljesítési hiányt okozott, és a cölöpalapozásnál olcsóbb sávalapozás az értékegyensúlyt megbontotta. Rámutatott, hogy módosított keresetükben a felperesek a sávalap aláinjektálással történő tömörített alap kialakításának költségére kérték kötelezni az alperest, ám a megyei bíróság nem erről a kérelemről döntött. Kiemelte, hogy az épület tervezője az alapozás tekintetében vagylagos utasítást írt elő a tervben, a próbafúrás eredményétől függővé téve az alkalmazandó alapozás módot. Becsatolta azokat a közokiratokat, amelyekkel igazolni kívánta, hogy két alkalommal egyenként 4 próbafúrást végeztek, kérte ennek figyelembe vételét, tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság e tény igazolására nem hívta fel. Megítélésük szerint a felperesek ezt az igényüket a perben csak
- december 22-én előterjesztett módosított keresetükben érvényesítették, azaz követelésük elévült. A homlokzati falak hőszigetelésének elmaradásából eredő hiányt álláspontja szerint a
- június 2-i egyezségben figyelembe vették, ezért ez a követelés az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésére figyelemmel ismételten nem érvényesíthető. A felperesek keresetükben a falazótechnológia pótlólagos alkalmazás költségeinek megfizetését kérték, ám a megyei bíróság a szakértő feladatává nem ennek a kimunkálását tette, s nem is a kereseti kérelemről döntött. A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozták. Azzal érveltek, hogy a Pp.
- §-a értelmében a próbafúrások tényét igazoló iratokat a fellebbezési eljárás során figyelembe venni már nem lehet, tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság ennek igazolására az alperest felhívta, ennek ellenére a kivitelező az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek nem tett eleget. Álláspontjuk szerint a megyei bíróság ítéletének indokolása az alperes fellebbezése által kifogásolt követelések tekintetében is helytálló. Az ítélőtábla erre irányuló fellebbezés hiányban nem érintette a megyei bíróság ítéletének keresetet részben elutasító, s az alperest 822 000 forint erejéig marasztaló rendelkezést a Pp.
- §-ának
(3)bekezdésében írtakra tekintettel. A fellebbezést alaposnak találta. A felperesi követeléssor
- pontjában írtakkal összefüggésben azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság nem hívta fel az alperest a próbafúrás tényének igazolására, holott Kné G. G. az épület tervezője tanúvallomásában azt adta elő, hogy „az engedélyes tervdokumentációban előírtam, hogy készítsenek próbafúrást, mert attól lehet függővé tenni, hogy valóban szükséges-e cölöpalapozás elkészítése vagy lehet sávalapozás". Az elsőfokú bíróság a Pp.
- §
(3)bekezdésében írt bizonyítási kötelezettségre, illetve annak elmulasztása jogkövetkezményeire való tájékoztatási kötelezettségének e kérdésben nem tett eleget, ezért az alperes által a fellebbezési eljárásban becsatolt közokiratokat a próbafúrás tényének bizonyítására az ítélőtábla figyelembe vehette. A próbafúrás megtörténtéből, illetve az annak eredményeképpen választott alapozási módból az a következtetést vonható le, hogy az alperes a sávalapozás készítésével a tervtől nem tért el, míg az ezzel kapcsolatos szakértői megállapításokból kitűnően hibás teljesítés sem történt. Csupán megjegyzi az ítélőtábla, hogy egyébként pedig helytállóan érvelt az alperes a fellebbezésben azzal, hogy a felperesek az alapozás kivitelező által választott módjával már a
- június 2-i egyezség megkötése előtt is tisztában voltak, az ezzel kapcsolatos szavatossági igényüket az egyezségben rendezték, s ahogyan arra az ítélőtábla korábbi határozatában is rámutatott, a
- június 2-i megállapodásban figyelembe vett követelést az egyezség megtámadásának hiányában újból nem terjeszthetnek elő, ez irányú szavatossági igényük megszűnt. Erre tekintettel egyébként fogalmilag kizárt a követelés elévülése is, hiszen az csak fennálló, még el nem bírált igény tekintetében következhet be. Ezekre figyelemmel az ítélőtáblának nem kellett foglalkoznia azzal a kérdéssel, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében nem a felperesek ezzel kapcsolatban előterjesztett kereseti kérelméről döntött. A felperesi követeléssor
- pontjában megfogalmazott igény ugyancsak része volt a
- június 2-i egyezségnek, abban a hőszigetelés elmaradása miatt árleszállítást az egyezséget kötő felek figyelembe vették. Az ítélőtábla e követeléssel kapcsolatban a hatályon kívül helyező végzésében kifejezetten kiemelte, hogy milyen igények érvényesítésére van lehetőségük a felpereseknek. A megrendelők azonban tulajdonképpen áttértek egy, már lezárt, kielégített szavatossági igényről egy másik szavatossági igényre, s árleszállítás helyett kijavítás iránti követelést terjesztettek elő, ám ezt immár nem tehetik meg. A Ptk-ban megnevezett, az érvényesíthetőség szempontjából sorrendbe állított szavatossági igények közül választani csak addig lehet, amíg az igény meg nem szűnik. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a megyei bíróság e követeléssel kapcsolatban sem az előterjesztett kereseti kérelemről döntött, de az előzőekben kifejtettek miatt a módosított kereseti igény sem foghatott volna helyt, ezért az elsőfokú bíróság egyébként eljárási szabálysértést megvalósító tévedése okán sem látta indokoltnak az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, s az alperest terhelő marasztalás tőkeösszegét a fellebbezésben vitatott 2 420 000 forinttal (1 900 000 forint + 520 000 forint) leszállította. Az ítélőtábla határozata következtében megváltozott az elsőfokú bíróság által megállapított pernyertesség-pervesztesség aránya is. A felperesek az eredeti keresetükben érvényesített 11 302 000 forintos követelésből csak 822 000 forint erejéig, azaz 1/14 részben bizonyultak pernyertesnek. Ennek következtében a felperesek által az alperesnek fizetendő perköltség összegét 129 000 forint általános forgalmi adót tartalmazó 906 950 forintra felemelte. A perköltség összegénél figyelembe vette az alperes képviselője javára elszámolható munkadíjat az alperes és a jogi képviselő között létrejött ügyvédi megbízási szerződés szerint (P.20.031/2006/33. számú irat) a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdése alapján, valamint a felek által előlegezett szakértői költséget. A Pp. 253. §
(3)bekezdése utolsó mondata alapján a pernyertesség-pervesztesség módosult arányának megfelelően rendelkezett a kereseti illeték viseléséről. A fellebbezés eredményes volt, ezért a felperesek a Pp. 78. §
(1)bekezdése értelmében kötelesek az alperes részére fellebbezési eljárási költség megtérítésére. E címen az ítélőtábla az alperes által lerótt fellebbezési illetéket, valamint jogi képviselőjének a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése, továbbá 4/A. §
(1)bekezdése alapján megállapított munkadíját számolta el. D e b r e c e n,
- október
- Süliné dr. Tőzsér Erzsébet sk. a tanács elnöke, Dr. Veszprémy Zoltán sk. előadó bíró, Dr. Kocsis Ottília sk. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -