Pf.20658/2011/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.658/2011/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla (pártfogó ügyvéd neve) pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek (pártfogó ügyvéd neve) pártfogó ügyvéd által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság (Szegedi Törvényszék)
2. szeptember
3. napján kelt 2.P.22.655/2010/
4. számú ítélete ellen a felperes
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a felperest képviselő pártfogó ügyvéd elsőfokú eljárással kapcsolatos díját is a felperes köteles viselni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felperest képviselő (pártfogó ügyvéd neve) és az alperest képviselő (pártfogó ügyvéd neve) pártfogó ügyvéd díját a felperes köteles viselni. Köteles továbbá a felperes megfizetni az illetékes állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak 36.000 (harminchatezer) Ft másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az alperes a felperes édesanyjával kötött,
6. október
7. napján kelt tartási és gondozási szerződésben a ráruházott vagyontárgyak ellenében - többek között - vállalta, hogy gondoskodik az eltartott tisztességes eltemettetéséről, akként, hogy (település neve) községben hagyományos módon az elhunyt férje mellé a már megváltott sírhelyre eltemetteti. A néhai
8. november
9. napján elhunyt. Az alperes hamvasztásos temetést rendelt meg, a néhai hamvait tartalmazó urna a házastársa -2hamvai mellé, a megváltott sírhelybe került elhelyezésre. A perbeli időszakban a magas talajvízszint miatt a temető üzemeltetője részleges koporsós temetkezési tilalmat rendelt el. A perbeli sírhelyen a már eltemetett koporsók nem mélyített sírgödörbe kerültek elhelyezésre, a kétszemélyes sírhelybe már két koporsós testet, és két urnát is elhelyeztek, így további koporsó elhelyezésére nem volt lehetőség. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a kegyeleti jogát azzal, hogy a néhait nem a szerződésben foglaltaknak megfelelően, kívánságát figyelmen kívül hagyva temettette el. A jogsértés megállapításán túl 500.000 Ft nem vagyoni kár megtérítésére is kérte kötelezni az alperest arra hivatkozással, hogy édesanyjának akaratától eltérő módon történő eltemettetése számára olyan lelki sérülést okozott, amely miatt pszichiátriai kezelésben részesül. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a temetés időpontjában a balástyai temetőben a magas talajvízszint miatt koporsós temetésre nem volt lehetőség, valamint a korábban megváltott sírhely mérete sem tette lehetővé abba további koporsó elhelyezését. Hivatkozott arra is, hogy a néhai akaratát utóbb megváltoztatta, és azt kérte, hogy úgy temessék el, ahogyan házastársát. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest 30.000 Ft eljárási illeték megfizetésére, továbbá megállapította, hogy az alperes képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd díja a felperest terheli, míg a felperes képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd díja az állam terhén marad. Határozatának indokolása szerint a lefolytatott bizonyítás adatai alapján megállapítható, hogy objektív okok (a temető belvizessége, illetve a sírhely mérete) miatt nem tudott az alperes eleget tenni a néhai azon kívánságának, miszerint őt koporsósan temessék el, erre tekintettel kegyeleti jog megsértését nem találta megállapíthatónak. Mindezen túl csupán utalt arra, hogy a peradatok alapján nem volt kétséget kizáróan megállapítható, hogy a néhai akaratát a temetés módját illetően megváltoztatta. A meghallgatott tanúk vallomása ((tanú 1.,
10. neve) erre vonatkozó adatot nem tartalmaz. Kiemelte, (tanú
11. neve) vallomásában ugyan azt adta elő, hogy a néhai vele közölte, miszerint hamvasztásos temetést kíván, ugyanakkor e bizonyítékot figyelmen kívül hagyta azzal az indokkal, hogy a tanú bár nem ismerte a perbeli szerződés tartalmát, mégis úgy nyilatkozott, hogy a temetésre vonatkozó kitételt illetően annak a hamvasztásos módra vonatkozó rendelkezést kellett tartalmaznia, ennek pedig a szerződés tartalma ellentmond. Kiemelte, nem volt akadálya annak, hogy amennyiben a néhai a szándékát megváltoztatta, úgy e tekintetben a szerződést módosítsa, ez pedig nem történt meg. Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes elsődlegesen annak keresete szerinti megváltoztatását kérte azzal, hogy a nem vagyoni kártérítés összege után
12. november
13. napjától kezdődően késedelmi kamatigényt is érvényesített. -3- Pf.II.20.658/2011/
14. szám Másodlagos fellebbezési kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Osztotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, miszerint az alperes nem igazolta, hogy a néhai az eltemettetésére vonatkozó kívánságát megváltoztatta, erre tekintettel a kegyeleti jog megsértése megvalósult. Álláspontja szerint nem fogadható el az elsőfokú ítéletnek a koporsós temetés objektív akadályára vonatkozó álláspontja. Hivatkozott arra, hogy a sírhelyet 1967-ben váltották meg, nagyapját „rendes" mélységben temették el. Állította, a faluban köztudomású volt, hogy édesanyja bekövetkezett halálakor nem volt olyan magas a sírkertben a talajvíz, amely a koporsós temetést megakadályozta volna, a nagy esőzésekre ugyanis a haláleset bekövetkeztét követően került sor. Előadta, hogy a bajai úti krematóriumnál eljárva azt a tájékoztatást kapta, hogy magas talajvíz esetén próbafúrást kell a mélységre vonatkozóan végezni, és ettől függően állapítható meg, hogy megtörténhet-e a koporsós temetés. Kérte, hogy ezen állítása igazolására a bíróság a bajai úti krematórium megkeresését rendelje el szakértői vélemény beszerzése érdekében. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban általa előadottakat, kiemelve, hogy álláspontja szerint (tanú
15. neve) érdektelen tanú nyilatkozata - az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben - bizonyítja azt, hogy a néhai kérése az volt, miszerint úgy temessék el, mint a házastársát, ez pedig nem a szertartás körülményeire, hanem a hamvasztásra vonatkozott. Önmagában a szerződés módosításának a hiánya ezt nem cáfolja. Tény, hogy (tanú
16. neve) és (tanú
17. neve) tanúk egyike sem ismerte a tartási szerződés tartalmát, de az elhunyttal szoros kapcsolatban álltak, és úgy tudták, hogy a férjéhez hasonlóan hamvasztásos temetést kíván. A fellebbezés nem alapos. A Ptk.
18. §-ának