Mfv.II.10.266/2011/9.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Bizik Zsófia ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Földvárszky Szimonetta ügyvéd által képviselt alperes ellen munkabér és egyéb juttatás megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 5.M.2317/
- szám alatt megindított és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 49.Mf.634.718/2010/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 49.Mf.634.718/2010/
- számú ítéletét abban a részében, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, hatályában fenntartja, ezt meghaladó részében nem érinti. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A megállapított tényállás alapján a felek
- augusztus 14-én kötöttek munkaszerződést, amely szerint az alperes a felperest gépkocsivezetői munkakörben foglalkoztatta havi 174 órában 60.000 Ft/hó személyi alapbérrel változó munkavégzési helyre. A felperes munkaköri feladatát képezte, hogy az ország különböző részeibe árut szállított, melynek során a feladatát képezte az áru és visszáruk fel és lerakása, gépkocsi menet előtti ellenőrzése, karbantartás, javítás. A vezetési időt a gépjárműben elhelyezett menetírókorong (tachográf) rögzítette, amelynek előírásszerű vezetését, használatát az alperes nem követelte meg, és azt a felperes sem előírásszerűen kezelte. Az alperes a naponta teljesített munkaórák számáról, a szabadságról és a pihenőidőről nyilvántartást nem vezetett, és az erre vonatkozó adatokat saját maga számára a felperes sem rögzítette. Munkavégzésre vonatkozó adatokat a fuvarlevelek is tartalmaztak, azonban ezek vezetése sem volt pontos és szabályszerű. A felperes részére az alperes a személyi alapbérnek megfelelő bért megfizette, arról azonban elszámolást nem adott. A felperes
- április 22-én keresőképtelen állományba került,
- március 1-jétől pedig rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg részére. A felperes a munkaviszonyát
- február 21-én rendkívüli felmondással megszüntette, a munkaviszony megszüntetését az alperes tudomásul vette, a rendkívüli felmondás indokát, miszerint olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette, azonban nem fogadta el. A felperes
- február 6-án előterjesztett keresetlevele folytán a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságon megindult per - a Fővárosi Ítélőtábla
- május 14-én kelt 2.Pkk.25.604/2009/
- számú végzésében foglalt kijelölés alapján a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon folytatódott. A felperes a per során az alperessel szemben támasztott igényeit többször módosította és kiterjesztette, kereseti kérelmeit azonban a bíróság többszöri felhívására nem a Pp.
- §-ában foglalt követelményeknek megfelelően terjesztette elő. Utolsó keresetpontosításaira
- november 11-én, november 24-én, majd
- január 18-án került sor. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a
- január 18-án előterjesztett (5.M.2317/2009/
- sorszámú beadvány) keresetpontosítás alapján hozta meg érdemi döntését, amelyben a felperes 15 pontba foglalhatóan különböző jogcímeken különböző összegek megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A munkaügyi bíróság az 5.M.2317/2009/
- számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy rendkívüli munkavégzés díjazása címén 13.591 forint és késedelmi kamatát fizessen meg a felperesnek. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság - utalva a Munka Törvénykönyvéről szóló
- évi XXII. törvény (Mt.)
- §
(2)bekezdésében foglaltakra hivatalból vizsgálta az elévülést. E körben megállapította, hogy a felperes az alperessel szemben támasztott igényeiről, a jogcím, az összegszerűség és az alapul szolgáló tények részletes megjelölésével a keresetlevél beadását követően legközelebb
- november 11-én, vagyis két évvel később nyilatkozott, jóllehet a munkáltatójától
- októberében a bérelszámolási jegyzékeket,
- áprilisában az alperes által készített munkaidőnyilvántartási lapokat megkapta,
- január 2-ától a nevére szóló fuvarlevelek birtokában voltak, és
- szeptemberében a tachográf lapokat is elemző igazságügyi szakvélemény a rendelkezésére állt, vagyis ez utóbbi időponttól minden olyan irat és adat, amelynek alapján a keresetpontosítását elkészíthette volna. A munkaügyi bíróság felhívta a Pp.
- §
(1)bekezdését, miszerint a keresetlevélnek tartalmaznia kell a követelés jogcímét, annak alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait, valamint a bíróság döntésére irányuló határozott kereseti kérelmet. Ezekre figyelemmel az ítélet indokolásában a
- pont alatti ruházati kártérítés, a
- pont alatti telefonköltség, a
- pont alatti szabadságmegváltás és a kiadott szabadság díjazása, a
- pont alatti késedelmi kamat az alperes késedelmes teljesítése miatt, a
- pont alatti betegszabadságra járó díjazás, a
- pont alatti munkaszüneti napra járó díjazás tekintetében az igény elévülését, míg a
- pont alatti átlagkereset, a
- pont alatti hatósági eljárások kapcsán felmerült költségek, a
- pont alatti végrehajtási eljárás miatti kiadás, a
- pont alatti fűtés hiánya miatt keletkezett dologi kár címén előterjesztett igény tekintetében a Pp.
- §-ának nem megfelelő kereset előterjesztését és többszöri bírói felhívás ellenére igényt megalapozó bizonyítékok előterjesztésének hiányát állapította meg utalva a Pp.
- §
(4)bekezdésének és a Pp. 141. §
(6)bekezdésében foglaltakra. A munkaügyi bíróság az
- pont alatti alapbér követelés, a
- pont alatti műszakpótlék, a
- pont alatti éjszakai pótlék, a
- pont alatti túlmunka díja és az
- pont alatti teljesítménybér iránti igényeket érdemben elbírálta. A felek nyilatkozatait, a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokat és az igazságügyi szakértői véleményben foglaltakat összevetve, a felsorolt címeken előterjesztett igényeket - a szakértői vélemény szerint a felperesnek túlmunkadíj címén járó 275.485 forint figyelembevételével az alperes által kifizetett 261.894 forint alapján a felperesnek még járó 13.591 forintot leszámítva megalapozatlannak találta. A munkaügyi bíróság ugyancsak érdemben utasította el a felperesnek a
- pont alatti felmondási időre járó átlagkereset, a
- pont alatti táppénzkülönbözet, és a
- pont alatti nem vagyoni kártérítési igényét. A felperes a késedelmes kamat teljesítése miatti, a hatósági eljárások kapcsán felmerült költségek, a táppénz, a végrehajtási eljárás miatti kiadás és a fűtés hiánya miatt keletkezett dologi kárigény (11., 13., 14.,
- és
- pontok) kivételével fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a kereseti kérelmeinek teljes egészében helyt adó határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy
- december 8-áig akadályoztatva volt a kereseti kérelem pontos előterjesztésében, mivel csak ekkor kapta meg a peresített időszakra vonatkozó valamennyi fuvarlevelet, ehhez képest pedig az Mt.
- §
(3)bekezdésében foglalt határidőn belül, vagyis
- január 18-án előterjesztette az igényét. Kifogásolta az elsőfokú bíróság részéről a magán szakértő véleményének figyelembevételét, és ugyanakkor a tanúvallomások, okirati bizonyítékok és az alperest elmarasztaló OMMF határozat nem kellő súllyal való értékelését. Az alperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú bíróság által megítélt perköltség felemelését kérte, a jogi képviselőnek a négy évig elhúzódó perben kifejtett tevékenységére és költségeire. A Fővárosi Bíróság a felperes fellebbezését alaptalannak, az alperes csatlakozó fellebbezését alaposnak találta, és a 49.Mf.634.718/2010/
- számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezett részében - részben megváltoztatta és a felperest terhelő elsőfokú perköltség összegét 500.000 forintra felemelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a rendkívül széles körben lefolytatott bizonyítási eljárást követően a tényállást helyesen állapította meg, amelyet ítélkezése alapjául a másodfokú bíróság is elfogadott, és az alapbér-követelés, a bérpótlékok, a túlmunkadíj, valamint a teljesítménybér iránti igényeket kivéve a fellebbezéssel érintett igények elutasításának indokaival is egyetértett, ezért az elsőfokú ítéletet e körben a Pp.
- §
(3)bekezdés alapján helyes indokainál fogva hagyta helyben. Az 1., 2., 3.,
- és
- pontban nevesített kereseti kérelmek tárgyában is osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntését, az indokolást azonban módosította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanis a felperes nem csupán
- december 8-án került abba a helyzetbe, hogy az igényeit a Pp.
- §-ban foglaltaknak megfelelően pontosan meghatározza. A munkaviszonyhoz kapcsolódó bérjellegű igények ugyanis az utolsó munkában töltött napot, vagyis
- április 21-ét követő napon, de legkésőbb a munkaviszony felperes által történt rendkívüli felmondással való megszűnésének napját, vagyis
- február 21-ét követő napon esedékessé váltak, amelyhez képest a bíróságnak az Mt.
- §
(3)-
(4)bekezdésében foglaltak alapján azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes az igényét menthető okból nem tudta érvényesíteni, vagy bekövetkezett-e elévülést megszakító cselekmény. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a törvényi követelményeknek megfelelő tartalmú kereset előterjesztésében nem volt akadályoztatva az esetleges újonnan beszerzendő okiratok alapján lehetséges keresetváltoztatás jogában. Ehhez képest
- novemberében és
- januárban előterjesztett keresetpontosítások elévülési időn túl kerültek benyújtásra. A másodfokú bíróság nem tekintette menthető oknak a felperesnek azt a hivatkozását, hogy az iratok nem álltak rendelkezésére, mivel azok nagy része ismert volt számára, pedig a teljes iratanyag betekintés útján a rendelkezésére állt. A másodfokú bíróság ennek folytán a felsorolt igények elutasítását elévüléssel indokolta, és a szakértői bizonyítás értékelését mellőzte. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak soron kívüli új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalra utasítását kérte. Ennek alátámasztásaként hivatkozott. a következő eljárási szabálysértésekre Az elsőfokú bíróság (Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 1.M.83/2006.) megsértette a Pp.
- §
(1)és
(2)bekezdésében foglaltakat, mivel az alperes a bíróság
- március 2-án kelt 1.M.83/2006/
- számú végzésében foglalt felhívásra hiányosan nyújtotta be a kért iratokat, és a fuvarleveket csak
- decemberében csatolta. Ennek ellenére a bíróság nem élt a Pp.
- §-ában biztosított lehetőségével, és az alperest a jóhiszemű pervitel megtartása érdekében indítványa ellenére nem sújtotta pénzbírsággal. Az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Pp.
- §
(6)bekezdésében foglaltaknak, miszerint a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek, és azokra a törvényben előírt határidőn belül nyilatkozhassanak. Az alperes
- december 19-én ugyanis nem elegendő példányban és hiányosan csatolta be a fuvarleveket, amelyekből végül csak
- december 8-án kapott egy példányt. Az alperes megakadályozta, hogy V. Z. és S.né dr. Gy. Gy. szakvéleményéhez felhasznált adatokat ellenőrizze. Az alperes a menetíró készülék hitelesítésére vonatkozó iratokat csak
- március 1-jén nyújtotta be a bírósághoz, mely adatok ellenőrzésére nem volt lehetősége. A fuvarlevelet és a menetíró készülékre vonatkozó iratok hiányát a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elnökének írt panaszbeadványában is kifogásolta, ennek ellenére a bíróság a 14/2002.(VII.1.) IM rendelet (BÜSZ)
- §-át és a Pp.
- §
(2)bekezdését megsértve nem kötelezte az alperest a hiány azonnali pótlására. Az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 177. §
(2)bekezdésében foglaltakat, mivel V. Z. személyében nem a bíróság által kirendelt, és szakvélemény kiadására sem jogosult személy szakvéleményét vette figyelembe. A perben több esetben kérte a szakértő kizárását, de a kérelme felől a bíróság nem is határozott. S.né Gy. Gy. szakértő a szakvélemény kialakítása során az alperessel egyeztetett, szakvéleményében figyelmen kívül hagyta a bizonyító erejű szakhatósági megállapításokat, okirati bizonyítékokat, tanúvallomásokat, az alperes részleges beismerő vallomását és a való tényekkel ütköző szakvéleményt alakított ki. S.né Gy. Gy. szakvéleményében hamisan azt állította, hogy tőle fuvarleveket és tachográfot kapott, a bíróság azonban a szakértőt hamis tanúzása ellenére az ügyből nem zárta ki, és nem kezdeményezett ellene büntető eljárást. Megítélése szerint a másodfokú bíróságnak a szakértői vélemény beszerzésének szükségtelenségére vonatkozó álláspontja téves, mivel a szakértők bevonására éppen azért került sor, mert a bíróság nem intézkedett a fuvarlevelek mielőbbi beszerzése érdekében. A felperes kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem engedélyezte további bizonyítás eljárás lefolytatását, holott a menetíró készülék bizonyíthatóan nem volt hitelesítve, amelyek alátámasztására okirati bizonyítékokat csatolt. A fuvarlevelekből csak 2009. december 8-án kapott egy példányt, ezért ekkor került abba a helyzetbe, hogy a kereseti kérelmét törvényben előírt formában előterjessze, amely az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül megtörtént, ezért a bíróságok az elévülésre tévesen hivatkoztak. A fentieken túlmenően a bíróságok a döntéshez szükséges mértékben nem derítették fel a tényállást, figyelmen kívül hagytak számos okirati bizonyítékot és tanúvallomást, a szakértői véleményeket pedig helytelenül értékelték. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében jogszabálysértés hiányában a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperesnek a költségeiben való marasztalását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdésében foglaltak alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos. A Pp. 275. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, ezért a felülvizsgálati kérelemhez mellékelt okirati bizonyítékok nem képezték a felülvizsgálati eljárás tárgyát. A felperes felülvizsgálati kérelmében - annak tartalma szerint - összességében arra hivatkozott, hogy a bíróságnak részéről elkövetett eljárási szabálysértések következményeként jutott abba a helyzetbe, hogy csak 2009. december 8-án tudta a kereseti kérelmét a Pp. által megkívánt módon pontosítani. A Pp. 275. §
(3)bekezdésében foglalt rendelkezésből következően a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozathozatalra utasítására csak akkor kerülhet sor, ha a per során olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt. Ilyennek az elsőfokú bíróság részéről az alperes pénzbírsággal sújtásának elmaradása nem tekinthető. Nem vitás peradat, hogy a felperes
- február 6-án hiányos keresetlevelet terjesztett elő, amelynek megfelelő formában való pontosítása, kiegészítése alól nem mentesülhetett arra való hivatkozással, hogy igényének az alperessel szembeni érvényesítéséhez nem álltak kellő adatok a rendelkezésére. A másodfokú bíróság ezzel összefüggő az esetleg újonnan beszerzendő okiratok alapján helytállóan utalt a keresetváltoztatás lehetőségére. A felperes következésképpen jogainak rendeltetésszerű gyakorlásában nem volt korlátozva, a peres eljárás során az alperessel szemben nem került hátrányba. Tény, hogy a felperes az iratanyag részét képező fuvarlevelek (kb. 500 oldal) teljes terjedelméről készült másolati példányt csak
- december 8-án kapta kézhez, ez azonban nem támasztja alá azt az állítását, hogy az elsőfokú bíróság a Pp.
- §
(6)bekezdésében foglaltakat megsértette volna, és nem biztosította számára az iratanyag megismerését. A felek között a bíróság a fuvarlevelek egyeztetése érdekében már
- decemberében egyeztetést rendelt el, amelyre
- december 27-én sor került, és annak tanulmányozására a felperesnek lehetősége volt, továbbá az alperestől
- január 2-án egy csomag fuvarlevelet át is vett. Erre figyelemmel - minthogy a felperes a bíróságtól az alperesnek további, nem a nevére kiállított fuvarlevelek becsatolását is kérte, nem volt akadályozva a jogcím és összegszerűség feltüntetése mellett határozott kereseti kérelem előterjesztésében, jogai érvényesítésében. A Pp.
- §
(5)bekezdéséből következően a munkaügyi perben szabad bizonyítási rendszer érvényesül, ezért az alperes által csatolt Vesztergom Zoltán által készített magánszakvéleménynek a bizonyítékok körében való értékelése nem ütközik eljárási jogszabályba. Az elsőfokú bíróság az 1.M.83/2006/27. számú végzésében pedig a Pp. 177. §
(2)bekezdésében foglaltak betartásával S.né Gy. Gy. személyében igazsági könyvszakértőt rendelt ki. A szakértői vélemények kapcsán a hamis tanúzás tárgyában tett felperesi feljelentésre adott ügyészségi válasz vizsgálata a bevezetőben kifejtettek szerint nem képezi a felülvizsgálati eljárás tárgyát, és ugyanez vonatkozik a bíróság büntető feljelentési kötelezettségének elmulasztásával kapcsolatos felülvizsgálati érvelésre is. Ez utóbbi állítás indokoltsága a felülvizsgálati eljárás keretein belül nem vizsgálható. A Pp. 235. §
(1)bekezdése szerint a felperes a tachográf hitelességét az elsőfokú eljárás során nem vitatta, a másodfokú eljárásban pedig bizonyítás lefolytatására csak kivételesen, a Pp. 235. §
(1)bekezdésében foglalt törvényi feltételek megléte esetén kerülhet sor, ilyenre azonban a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott, csupán azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság további bizonyítási eljárás lefolytatását nem engedélyezte. A Legfelsőbb Bíróság az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést a fentiek szerint a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján nem talált megállapíthatónak, ezért a Pp. 275. §
(3)bekezdésében foglaltak alkalmazásával a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában hatályában fenntartotta. Felülvizsgálati kérelmében a felperes ezt meghaladóan a jogerős ítéletet konkrét jogszabálysértés megjelölése nélkül általánosságban a bírói mérlegelés körében támadta, a felülvizsgálati eljárásban azonban a bizonyítékok általánosságban való felülmérlegelésének nincs helye (Pp. 206. §
(1)bekezdés és BH.2002.29.) A felülvizsgálati eljárási költség viseléséről a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett. A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986.(VI.26.) IM rendeletnek az ügyben még alkalmazandó
- §-a szerint az állam viseli. Budapest,
- december
- Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Földényi Gyuláné s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő