SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.682/2011/3. szám A Szegedi Ítélőtábla a Kecskeméti 3. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Mátó Tibor ügyvéd) által képviselt felperesnek - az alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság (Kecskeméti Törvényszék) 2011. szeptember 5. napján kelt 16.P.20.628/2011/24. sz. ítélete ellen, a felperes részéről 26. és 28. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A feljegyzett 181 600 Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A peres felek házastársak voltak. Házasságuk felbontását követően az 1993. február 14. napján született (gyermek utóneve) utónevű közös gyermekük az alperesi anyánál került elhelyezésre, míg a felperes vállalta 2003. szeptember 23. napjától havi 50 000 Ft összegű gyermektartásdíj megfizetését. A felperes e kötelezettségét önként nem teljesítette, ezért az alperes, mint végrehajtást kérő 162 200 Ft összegű hátralékos, valamint a 2007. január 01. napjától járó havi 50 000 Ft összegű folyamatosan esedékes gyermektartásdíj behajtása iránt végrehajtási lap kiállítását kérte a bíróságtól. A Kecskeméti Városi Bíróság 0301-1.Vh.40/2007. szám alatt 2007. január 16. napján végrehajtási lapot bocsátott ki, az alperes kérelmével egyező tartalommal. Csala Imre önálló bírósági végrehajtó az előtte 146.V.45/2007. számon folyamatban levő végrehajtási eljárás során lefoglalta a felperes tulajdonát képező (település neve, ingatlan 1. címe, hrsz.-
- a)szám alatti lakásingatlant és a (település neve, ingatlan 2. hrsz.-
- a)alatti, ugyanezen ingatlan pinceszintjén található teremgarázs 340/14944-ed tulajdoni illetőségét, és intézkedett a végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt. A Kecskeméti Városi Bíróság a P.20.261/2007/27. számú ítéletével a felperest terhelő gyermektartásdíj összegét 2007. február 1. napjától kezdődően havi 20 000 Ft-ra leszállította és megállapította, hogy 2007. február 1. és 2007. október -2- 31. napja között a felperesnek 81 000 Ft gyermektartásdíj hátraléka keletkezett, amelynek megfizetésére 2007. november 1. napjától kezdődően - a folyamatosan esedékes gyermektartásdíj mellett - négy havi részletfizetést engedélyezett. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság az 1.Pf.22.303/2007/3. sz. ítéletével - megváltoztatva az elsőfokú ítéletet - a felperes által folyamatosan fizetendő gyermektartásdíj összegét 2008. február 1. napjától havi 15 000 Ft-ra leszállította, míg a gyermektartásdíj hátralékra vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezéseket helybenhagyta. A felperes 2008. augusztus 12. napján kérte a végrehajtási eljárás megszüntetését és az ingatlanaira bejegyzett végrehajtási jog törlését arra hivatkozással, hogy a jogerős ítéletben megállapított gyermektartásdíj-hátralékát az I. r. alperesnek megfizette, ezt banki okiratokkal igazolta. A Kecskeméti Városi Bíróság a 2008. szeptember 2. napján kelt végzésében tájékoztatta az alperest a felperes teljesítéséről és megküldte az iratokat a végrehajtónak a Vht. 41. §ában foglalt eljárás lefolytatása érdekében. A felperes fenti kérelme 2008. szeptember 4. napján érkezett a végrehajtóhoz, aki azt 2008. szeptember 8. napján azzal a felhívással küldte meg az alperesnek, hogy 15 napon belül nyilatkozzon, kéri-e a végrehajtási eljárás megszüntetését. Az alperes a felhívást 2008. szeptember 14. napján átvette, majd szeptember 24-én a tartásdíj-hátralék teljesítését elismerte, s a végrehajtási eljárás megszüntetését kérte. A végrehajtó 2008. szeptember 24-én e kérelmet a Kecskeméti Városi Bíróságnak megküldte, majd a bíróság a 2008. szeptember 25. napján kelt végzésével a végrehajtási eljárást megszüntette, a végzést a felperes jogi képviselője 2008. szeptember 29. napján átvette. A végrehajtási eljárás megszüntetése tárgyában hozott végzés 2008. október 19. napján emelkedett jogerőre, azt a végrehajtó 2008. november 3. napján átvette, egyidejűleg a földhivatalhoz intézett megkeresésében kérte a felperes ingatlanaira bejegyzett végrehajtási jog törlését. A földhivatal a 2008. november 27. napján hozott egyszerűsített határozattal rendelkezett a végrehajtási jog törléséről. Egy 2008. augusztus 14. napján kelt okirat szerint a felperes a fentebb megjelölt ingatlanokra adásvételi szerződést kötött (vevő neve) vevővel, akitől a szerződés aláírásával egyidejűleg 3 000 000 Ft foglalót átvett és vállalta, hogy 2008. október 30. napjáig az alperes javára bejegyzett végrehajtási jog törlése iránt intézkedik. A szerződés szerint ennek elmaradása estére a vevőt elállási jog illette, a felperes pedig vállalta a foglaló kétszeres összegének vevő részére történő visszafizetését. A vevő vállalta, hogy az adásvételi szerződést az illetékes földhivatalnál maga nyújtja be, e kötelezettségét azonban nem teljesítette. Ugyanakkor a végrehajtási jog törlésének elmaradására hivatkozással 2008. november 4. napján az adásvételi szerződéstől elállt, s az ugyanezen a napon kelt okiratba foglalt nyilatkozatával elismerte, hogy a felperes a foglaló összegét visszafizette. Ezt követően a felperes 2008. december 3. napján további 3 000 000 Ft tekintetében közjegyző előtt tartozáselismerő nyilatkozatot tett, majd (vevő neve) 2009. február 6. kelt nyilatkozata szerint ezt az összeget is kiegyenlítette a vevőnek. Pf.II.20.682/2011/3. szám -3- A felperes módosított kereseti kérelmében 3 027 387 Ft és ennek 2009. február 7. napjától a kifizetésig járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest kártérítés jogcímén. Kereseti előadása szerint az őt terhelő gyermektartásdíj-hátralék utolsó részletét 2008. június 16. napján átutaltatta az alperes bankszámlájára, erről az alperes sms formájában tájékoztatást kapott, követelése megszűnését azonban csak késve, 2008. szeptember 24én jelentette be a végrehajtónak. Állítása szerint az alperes mulasztásával okozati összefüggésben a követelt összegű kár érte. Egyrészt ugyanis az alperes késedelme miatt nem kerülhetett sor az ingatlanaira bejegyzett végrehajtási jognak a (vevő neve)-val kötött szerződésben meghatározott időpontig történő törlésére, emiatt a vevő a szerződéstől elállt, így neki (a felperesnek) a foglaló kétszeres összegét kellett visszafizetnie. Másrészt 27 387 Ft költsége merült fel a vevő részére kiállított, közjegyző előtt tett tartozáselismerő nyilatkozata elkészíttetésével kapcsolatban. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a hátralékos összegű gyermektartásdíj mellett a folyamatosan esedékes összeg tekintetében is folyt a végrehajtási eljárás. Hangsúlyozta, hogy a végrehajtó felhívása alapján a megadott határidőn belül nyilatkozott a hátralék kiegyenlítéséről és - bízva a felperes jövőbeni önkéntes teljesítésében - kérte a végrehajtási eljárás megszüntetését. Mindezek alapján a határidőt nem mulasztotta el, a felperes kára bekövetkeztében nem hatott közre, ezzel szemben a felperes nem tett meg minden elvárhatót a kára megelőzése érdekében, hiszen nem tájékoztatta a végrehajtási jog törlésének sürgősségéről. Egyebekben kétségbe vonta a felperes valós tulajdon-átruházási szándékát, részletezte az ezt érintő álláspontját. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, megállapította, hogy a feljegyzett elsőfokú eljárási illetéket az állam viseli. Határozatának indokolása szerint az alperes kétségtelenül megszegte a Vht. 40.§
(1)bekezdésében írt kötelezettségét azzal, hogy nem jelentette be haladéktalanul a végrehajtónak a végrehajtandó követelés csökkenését. Ez azonban álláspontja szerint nem áll okozati összefüggésben a felperes által megjelölt kárral, miután a hátralékos összeg teljesítése és annak végrehajtó részére történő bejelentése még nem eredményezi automatikusan a végrehajtási jog törlését, az kizárólag a végrehajtási eljárás megszüntetése eredményeként volt elérhető. Kiemelte, hogy az alperes a végrehajtó felhívására határidőn belül nyilatkozott a tartozás kiegyenlítéséről, ezzel nem hátráltatta a végrehajtási eljárás megszüntetését, azaz a kártérítési felelősség megállapításához szükséges jogellenes alperesi magatartás hiányzik. A felperes terhére értékelte ugyanakkor, hogy az alperest az adásvételi szerződésről, annak feltételeiről nem tájékoztatta, így az alperesnek nem lehetett tudomása a végrehajtási jog törlése elmaradásának jogkövetkezményeiről, másfelől nem kérte a végrehajtás megszüntetésére irányuló eljárás soron kívüli lefolytatását annak ellenére, hogy ily módon biztosítható lett volna szerződéses kötelezettsége határidőben történő teljesítése. Mint szükségtelent, mellőzte a felperes által indítványozott (vevő neve) és (tanú neve) tanúkénti meghallgatását, továbbá egyéb okirati bizonyítékok beszerzését. -4Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, elsődlegesen annak megváltoztatása, a keresetének helyt adó döntés meghozatala, míg másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése, új eljárás lefolytatása és új határozat meghozatala iránt. Fellebbezésében nem vitatta, hogy a végrehajtási eljárás célja a hátralékos és a folyamatosan esedékes gyermektartásdíj behajtása volt, álláspontja szerint azonban miután a hátralék kiegyenlítést nyert, nem volt jogi indoka a végrehajtási eljárás folytatásának. Kiemelte, a hátralékos tartozását 2008. június 16. napján megfizette, ehhez képest a Vht. 40. §
(1)bekezdése alapján a követelés kiegyenlítését az alperes haladéktalanul köteles lett volna bejelenteni a végrehajtónak, amit azonban elmulasztott. E jogszabályi kötelezettség megszegésével okozati összefüggésben őt kár érte, hiszen a végrehajtási jog törléséről a szerződésben megjelölt időpontig önhibáján kívül intézkedni nem tudott, ami a vevő elállási jogának gyakorlását vonta maga után. Az alperes a felróhatóság alól magát kimenteni nem tudta, így felelőssége a Ptk. 339. §-án túlmenően a Vht. 40. §
(2)bekezdése alapján is megállapítható. Vitatta, hogy elmulasztotta kárenyhítési kötelezettségének teljesítését. Hangsúlyozta, hogy a tartozás kiegyenlítését követően nyomban kérte a végrehajtás megszüntetését, jogi képviselővel viszont ez idő szerint nem rendelkezett, így jogi ismeretek hiányában nem kérte a soron kívüli eljárás elrendelését. Sérelmezte a bizonyítási indítványai mellőzését, érvelése szerint ugyanis az általa kért pénzintézeti megkereséssel tisztázható lett volna, hogy az alperes milyen formában és időpontban szerzett tudomást a számlájára érkező pénzösszegekről, amely a késedelme megítélése szempontjából lényeges kérdés. A szerződéskötés körülményeit illetően pedig, megítélése szerint nem lett volna mellőzhető (vevő neve) meghallgatása. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, fenntartva az elsőfokú eljárásban előterjesztett védekezését. Állította, a felperesnek kárt nem okozott, jogellenes magatartást nem tanúsított, a felperes esetleges kárát kizárólag saját felróható magatartása idézte elő. A felperes a perben hitelt érdemlően nem bizonyította, hogy rendelkezett a vevő részére megfizetendő további 3 000 000 Ft-tal, így már a kár bekövetkezte is vitatható. Lényegesnek ítélte, hogy az ingatlan vevője annak ellenére sem nyújtotta be az adásvételi szerződést a földhivatalhoz, hogy azt a szerződésben maga vállalta, ami a jogügylet valós voltát is megkérdőjelezi. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló peradatok, és bizonyítékok okszerű mérlegelése eredményeként helyesen állapította meg, az abból levont következtetései a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelnek, érdemi döntésével és annak indokaival az ítélőtábla egyetért, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán az alábbiakra kíván rámutatni. Pf.II.20.682/2011/
- szám -5- Nem vitás, hogy a felperes az alperessel szemben fennálló gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének - egyfelől a hátralékos, másfelől a folyamatosan teljesítendő összeg tekintetében - önként nem tett eleget, ezért az alperes követeléséhez csak állami kényszer, azaz végrehajtás útján juthatott hozzá, amelyre figyelemmel a felperes tulajdonát képező ingatlanok tulajdoni lapjára a végrehajtási jog bejegyzésre került. Az sem vitatható, hogy utóbb a felperes a gyermektartásdíj-hátralékát az alperes bankszámlájára átutalta, amelynek tényét, azaz a behajtandó követelés csökkenését a Vht.
- §
(1)bekezdésében írtak szerint az alperes haladéktalanul köteles volt a végrehajtónak bejelenteni. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy az alperes e kötelezettségét csak késedelmesen teljesítette, csupán a végrehajtó felhívása alapján jelentette be a követelés csökkenését, ugyanakkor a perben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes fenti mulasztásával illetve késedelmével okozati összefüggésben kára keletkezett, azaz a Ptk. 339. §
(1)bekezdésében írt jogszabályi feltételek teljesültek. Ennek igazolása estén ugyanis az alperes csak abban az esetben mentesülhetne a felelősség alól, ha felróhatóságát kimenti, azaz bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Helytállóan utalt az alperes ellenkérelmében arra, hogy a felperes a kártérítés megállapíthatóságának egyik szükségképpeni feltételét, a kár bekövetkeztét sikerrel nem bizonyította. Ehhez ugyanis annak igazolására lett volna szükség, hogy a vevő elállási joga gyakorlására tekintettel a felperesnek a foglaló visszafizetésén túlmenően további, azzal azonos összegű fizetési kötelezettsége keletkezett, amelyet ki is egyenlített. Ennek azonban számos olyan peradat mond ellent, ami a szerződő felek valós ügyleti akaratát, a tulajdonjog átruházására irányuló valós szándékát megkérdőjelezi. Erre utal - egyebek mellett - az a körülmény, hogy a vevő annak ellenére, hogy azt az adásvételi szerződésben rögzítettek szerint maga vállalta, a szerződést az ingatlanügyi hatóságnak a tulajdonjog bejegyzése iránt nem nyújtotta be, a 3 000 000 Ft összegű foglalót oly módon fizette ki a felperesnek, hogy sem az ingatlan tulajdonjoga megszerzése, sem a foglaló összegének visszafizetése tekintetében semmilyen biztosítékot nem kért és kapott. Ezzel szemben az lett volna a logikus és ésszerű eljárás, ha a vevő az adásvételi szerződést a földhivatalhoz benyújtja, az adásvétel ténye széljegyként az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerül. Ennek elmaradása, illetve, hogy arról utóbb a felperes sem gondoskodott, kétségessé teszi a vevő, de egyben a felperes szerződéskötési akaratát is. A peradatokból kitűnően az ingatlant nem kizárólag az alperesnek járó gyermektartásdíj behajtása kapcsán terhelte végrehajtási jog, ugyanis az APEH végrehajtást kérő javára 1 052 155 Ft és járulékai erejéig
- augusztusában újabb végrehajtási jog került bejegyzésre az ingatlan tulajdoni lapjára. Lényeges, hogy az adásvételi szerződés megkötésére
- augusztus
- napján került sor, így a vevőnek gondos eljárás mellett tudnia kellett a fenti végrehajtási jogról is. Ilyen körülmények között életszerűtlen, hogy a vevő az adásvételi szerződéstől való elállási joga gyakorlását kizárólag a csekély összegű gyermektartásdíj behajtása kapcsán bejegyzett végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásból való törlésétől tette függővé, míg az ezt lényegesen meghaladó tartozást érintő végrehajtási jog törlésére nem volt tekintettel. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az APEH javára bejegyzett -6végrehajtási jog
- szeptember
- napjával törlésre került az ingatlan tulajdoni lapjáról, ami arra utal, hogy a felperes az ennek alapját képező, a perbelit lényegesen meghaladó összegű tartozás kiegyenlítéséről kellő időben gondoskodni tudott. Ezzel szemben az adásvételi szerződés teljesedésbe menése szempontjából lényeges végrehajtási jog törlése érdekében - a későbbiekben kifejtendők szerint - nem tette meg az adott esetben elvárható intézkedéseket. Mindezen túlmenően aggályt keltő az a körülmény is, hogy a felperes egy közel 50 000 000 Ft-os ügylet meghiúsulásának elkerülése érdekében a végrehajtási jog megszüntetése iránt nem intézkedett haladéktalanul akár úgy is, hogy a végrehajtási jog bejegyzésének alapjául szolgáló alig több mint 100.000 Ft összegű tartozást ismételten kifizeti a végrehajtónál, azt ugyanis utóbb elszámolhatta volna a folyamatosan teljesítendő tartásdíjra, emellett az ehhez szükséges összegre az általa átvett 3 000 000 Ft összegű foglaló is kellő fedezetet nyújtott volna. (vevő neve)-nak a periratokhoz csatolt írásbeli nyilatkozatában foglaltak ellenére nem találta megnyugtatóan bizonyítottnak az ítélőtábla azt sem, hogy a felperes valóban a foglaló kétszeresét fizette vissza a vevőnek. Ez idő szerint ugyanis a felperes akkori házastársától válófélben volt, a közöttük
- november
- napján a házastársi közös vagyonuk megosztása tárgyában létrejött megállapodás szerint - közvetlenül a vevő elállási joga gyakorlása, majd a végrehajtási jog törlése után - a perbeli ingatlanok tulajdonjogát házastársára ruházta át. Ennek kapcsán házastársa vállalta egyfelől az ingatlanokat még terhelő pénzintézeti tartozás kiegyenlítését, másfelől a felperes további 5 000 000 Ft összegű tartozásának teljesítését, ezzel a házastársi közös vagyonukat megosztottnak tekintették, további követelést egymással szemben nem támasztottak. A teljes körű vagyoni elszámolás eredményeként a felperes nem rendelkezett olyan készpénzzel, amelyből a vevő részére a foglalón felüli 3 000 000 Ft-ot teljesíteni tudta volna, és az is ellentétes az általános élettapasztalattal, hogy a felperes annak teljesítéséhez a tőle válófélben lévő házastársától kért és kapott kölcsönt, annál is inkább, mert házastársát a vagyonmegosztási szerződés szerint egyébként is jelentős fizetési kötelezettség terhelte
- személyek felé. Miután pedig a felperes a második 3 millió Ft eredetét illetően egyéb forrást nem jelölt meg, így a foglaló kétszeres összegének megfizetése kétséges, amelynek következtében a felperes oldalán az érintett jogügylettel összefüggésben a kár bekövetkezte sem bizonyított. Nem eredményezhette volna ugyanakkor a felperes keresetének megalapozottságát az sem, ha a felperes sikerrel eleget tett volna bizonyítási kötelezettségének, tehát igazolja a kára bekövetkezését, károsulti közrehatása ugyanis olyan mértékű, amely az alperesi felelősséget elenyészteti az alábbiakra figyelemmel. A Ptk. 340.§
(1)bekezdése értelmében a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a kármegelőzési kötelezettségének megszegésével összefüggésben keletkezett kára megtérítésére nem tarthat igényt. Egyetért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érvelésével, miszerint a felperes terhére értékelendő az a körülmény, hogy nem közölte az alperessel a végrehajtás alapját képező tartozás kiegyenlítésének tényét, s nem tájékoztatta arról, hogy a szerződéses kötelezettsége teljesítése érdekében a Pf.II.20.682/2011/3. szám -7- végrehajtási eljárás megszüntetése, ezáltal a végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásból való mielőbbi törlése szükséges. Nincs adat arra sem, hogy a felperes a végrehajtási eljárás megszüntetése tárgyában hozott végzés tartalmáról a vevőt tájékoztatta, ezzel ugyanis megelőzhette volna az elállási jog gyakorlását, a szerződés meghiúsulását. Komoly vételi szándék esetén a végzés tartalmának ismeretében, önmagában a végrehajtási jog törlésének hiánya nem képezhette volna akadályát a szerződés kölcsönös teljesítésének, azaz amennyiben a vevő megfelelő időben tudomást szerez a végrehajtási eljárás megszüntetéséről, úgy minden bizonnyal nem került volna sor az elállási jog gyakorlására. Ahogyan arra az ítélőtábla a fentiekben már utalt, a felperes a foglaló összegéből is kiegyenlíthette volna a végrehajtás alapját képező követelést, ennek hiányában maga is közrehatott abban, hogy a szerződéses kötelezettségének határidőben nem tudott eleget tenni, azzal összefüggésben esetlegesen kára keletkezett, amelynek viselése az alperesre nem hárítható át. A kárfelelősség törvényi feltételeinek megvalósulása esetén is mentesül a károkozó a felelősség alól annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az alperes a fenti jogszabályi feltételnek eleget tett, a kár bekövetkeztében felróhatóság nem terheli, nem volt ugyanis elvárható, hogy minden alkalommal, amikor a bankszámla-forgalom alakulásáról a banktól sms formában üzenetet kapott, a felperes még fennálló tartozásáról számadást készítsen, azaz a még fennálló tartozás nagyságáról nem lehettek naprakész információi. Lényeges az is, hogy a hátralékos összegű gyermektartásdíj teljesítésével a felperes tartozása nem szűnt meg, csupán csökkent, amely önmagában legfeljebb a végrehajtás korlátozására adott alapot (Vht. 55.§
(1)bekezdés), a folyamatosan esedékes gyermektartásdíj behajtása iránt a végrehajtási eljárást akkor is folytatnia kellett volna a végrehajtónak, ha az alperes a hátralék kiegyenlítését haladéktalanul bejelenti. Mindemellett nincs peradat arra, hogy a felperes által teljesített összeg a hátralékot képező gyermektartásdíjon felül a végrehajtási költségek fedezésére is elegendőnek bizonyult-e, ennek hiányában ugyanis a Vht. 55. §
(2)bekezdésében foglaltak szerint a végrehajtási eljárás megszüntetésének nincs helye. A fentieken túlmenően tény, hogy az alperes a végrehajtó felhívásának a megadott határidőn belül eleget tett, magatartása és a végrehajtási jog késedelmes törlése, valamint a felperes esetleges kára között okozati összefüggés nem állapítható meg. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a kártérítési felelősség jogszabályi feltételei nem teljesülnek. A felperes az eljárás során teljes személyes költségmentességben részesült, ezért pervesztességére tekintettel a feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket a Pp. 78. §
(1)bekezdése és a 6/
- (VI. 26.) IM. rendelet
- §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. -8Az alperesnek a fellebbezési eljárás során költsége nem merült fel, ezért arról az ítélőtáblának rendelkeznie nem kellett. Szeged,
- február
- Dr. Szeghő Katalin sk. Bereczkyné dr. Lengyel Nóra sk. a tanács elnöke előadó bíró Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. táblabíró