A határozat elvi tartalma: Az egyes alanyi tényezők hiánya a feltárt tárgyi körülmények mellett az ölési szándék meglétét nem zárják ki. KÚRIA Bfv.III.1.128/2011/7.szám A Kúria Budapesten, a
- év március nyilvános ülésen meghozta a következő hó
- napján tartott v é g z é s t : Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt B.Cs. ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva, a Borsod-AbaújZemplén Megyei Bíróság 10.B.1873/2009/
- számú ítéletét, illetőleg a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.264/2011/
- számú végzését hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s B.Cs. terheltet a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a
- február 3-án kelt 10.B.1873/2009/
- számú ítéletében bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében és súlyos testi sértés bűntettében, s ezért őt halmazati büntetésül 5 évi börtönbüntetésre és 6 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt és védő fellebbezése folytán másodfokú bíróságként eljáró Debreceni Ítélőtábla a
- május 18-án jogerős Bf.II.264/2011/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A bíróság által megállapított tényállás a következő. A terhelt tulajdonában állt az A.-i R. Söröző, amelyet P.Sz. üzemeltetett.
- december
- napján kb. 17 órától C.S., Cs.I. és B.N. az R. Sörözőben szórakozott Kb. 20 óra 49 perckor indultak haza, azonban az udvaron B.N. ujjáról leesett a gyűrűje, amelyet keresni kezdtek, közben hangoskodtak. Ennek során B.N. azt kiabálta, hogy amíg nem lesz meg a gyűrű, addig senki nem mehet el. Ekkor érkezett a helyszínre a terhelt, testvérével B.Gy.-vel, és barátjával L.L.-lel. Miután a gépkocsiból kiszálltak, a terhelt rájuk szólt, hogy „Mit kiabáltok itt, takarodjatok hazafelé". B.N. közölte, hogy amíg a gyűrűje nem lesz meg, addig nem megy sehova, majd ezen vita alakult ki közöttük. Ekkor a terhelt beszaladt a sörözőbe, és a kazánházból magához vett egy fejszét, amelynek foka legalább 2-3 cm relatív éllel bírt. Ezzel az udvarra kiérve rátámadt a bejárat előtt tartózkodó C.S.re, és nagy erejű, felülről lefelé irányuló mozdulattal a balta fokával homlokon ütötte, amelytől a sértett a földre esett. Amikor Cs.I. ezt meglátta, visszament barátjának segíteni, miközben rászólt a terheltre, hogy miért kellett ezt csinálni. Ekkor a terhelt Cs.I.-re támadt a baltával, és a feje irányába hadonászott vele, majd a baltát feje fölé emelve annak élével Cs.I. felé ütött, aki azonban bal kezével védekezett, így a balta éle csupán a bal tenyerét súrolta és vágott sérülést okozott. A balta akkor sem érte volna el a fejét, ha a sértett nem védekezik. Az ütéstől Cs.I. a földre esett, majd a terhelt tovább folytatta a sértett bántalmazását, két alkalommal legalább közepes erővel a balta valamelyik részével megütötte a sértett oldalát. A rendőrséget egy V. nevű személy 20.49 perckor, K.A. 20.53 perckor értesítette. míg a mentőket Ezt követően a terhelt, B.Gy.-vel és L.L.-lel a helyszínről eltávozott, míg Cs.I. sértettet élettársa és nővére vitte haza. C.S. sértett a terhelt bántalmazása következtében a homlok jobb oldalán 2 cm-es repesztett, alatta pedig benyomatos koponyacsont törést és agyzúzódás sérülést szenvedett el. A sérülések életveszélyesek voltak, gyógytartama a nyolc napot meghaladta, a gyors és szakszerű beavatkozás elmaradása esetében a halálos következménnyel is számolni kellett volna. A műtét során okozott. eltávolított csonthiány maradandó fogyatékosságot Cs.I. a terhelt bántalmazása következtében a bal IX. bordán és a XI. bordán elmozdulás nélküli haránt irányú törést, valamint a bal hüvelyk párnán 2 cm-es felületes vágott sérülést szenvedett el. E sérülések nem voltak életveszélyesek, a tényleges gyógytartam egy hónapra tehető. A jogerős ítéletek ellen a terhelt védője a Be. 416.§
(1)bekezdés b) pontjára hivatkozással terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. A védő jogi álláspontja szerint a terhelt C.S. sérelmére elkövetett cselekménye nem emberölés kísérlete, hanem a Btk. 170.§
(1)bekezdésbe ütköző, és az
(5)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősül. Erre figyelemmel a kiszabott szabadságvesztés is eltúlzottan súlyos, ezért annak mérséklése indokolt. A felülvizsgálati indítvány hivatkozása szerint a terhelt szándéka eshetőlegesen is, csupán sérülés okozására irányult. Álláspontja szerint a cselekmény helyes minősítése a Legfelsőbb Bíróság
- számú irányelvében foglalt alanyi és tárgyi tényezők kölcsönös összefüggésükben és összhatásukban vizsgálva dönthető el. Hibának tartja, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a cselekmény jogi megítélésénél kizárólag az alkalmazott eszköznek és az erőkifejtés mértékének tulajdonítottak meghatározó jelentőséget. A Legfőbb Ügyészség a BF. 2958/
- számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva, a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt. A nyilvános ülésen a terhelt védője a felülvizsgálati indítványát változatlan tartalommal fenntartotta, míg a Legfőbb Ügyészség képviselője átiratában foglaltakkal egyezően nyilatkozott. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. Az irányadó tényállás alapján nem sértettek anyagi jogszabályt az alapügyben eljárt bíróságok, amikor a terhelt C.S. sértett sérelmére elkövetett cselekményét a Btk. 166.§
(1)bekezdésébe ütköző emberölés bűntette kísérletének minősítették. A szándékos emberölés kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés elhatárolására - miként arra a felülvizsgálati indítványt előterjesztő védő is hivatkozik - a Legfelsőbb Bíróság
- számú irányelvében foglalt alanyi és tárgyi tényezők alapos, mindenre kiterjedő elemző értékelésével van lehetőség. Ezek szerint a szándékos emberölés kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés az elkövetőnek a cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló konkrét tudattartalma alapján határolható el. Az emberölés kísérlete esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, és ezt kívánja, vagy ebbe belenyugszik. Ezzel szemben az életveszélyt okozó testi sértés esetében az elkövető szándéka csupán testi sérülés előidézésére irányul, tudatában fel sem merül a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége. Az emberölésre, illetőleg a testi sértésre irányuló szándék megállapításánál az elkövetéskori tudattartalomra a külvilágban megjelenő, és abból a külső szemlélő számára is megismerhető tárgyi (objektív) és alanyi (szubjektív) tényezőkből lehet következtetni. Az irányadó tényállás szerint a terhelt C.S. sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény során, az emberi élet kioltása szempontjából rendkívül veszélyes eszközt, baltát használt, azzal nagy erővel ütötte fejbe a sértettet, aki ettől súlyos koponya és agysérülést szenvedett el, életét az orvosi beavatkozás mentette meg. Köztudomású és a terhelt számára is egyértelmű volt, hogy az általa használt eszközzel és erőkifejtéssel okozott sérülés általában a sértett azonnali vagy rövid idő alatt bekövetkező, esetleg csak műtéti úton elhárítható halálához vezethet. Az elsőfokú ítéletben részletesen feltárt tárgyi tényezők elemzése megfelelő következtetési alap volt arra, hogy a terhelt szándéka nem testi sérülés okozására irányult, ugyanis tudata átfogta a halál bekövetkezésének lehetőségét. E tényekkel szemben nincs jelentősége a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozásának, hogy bizonyos alanyi tényezők, a terhelt személyes tulajdonságai, a cselekményt kiváltó okok, a sértett felróható magatartása, a terhelt és a sértett személyes kapcsolata, konfliktus mentes viszonya egyértelműen kizárják az ölési szándék meglétét. Az alapeljárásban feltárt és értékelt tárgyi tényezők - szemben a szubjektív megítéléssel felsorakoztatott alanyi tényezőkkel objektív alapon adnak lehetőséget a terhelt elkövetéskori tudattartalmának vizsgálatára. Az alanyi tényezők hiányára utalás azért nem helytálló érve az indítványnak, mert a
- számú irányelvben felsorolt alanyi és tárgyi tényezők az élet és a testi épség elleni bűncselekmények elhatárolásánál csupán példálódzó jelleggel, az egyes ügyekben esetlegesen fellelhető tényezőkre utalva adnak eligazítást a jogkérdések eldöntéséhez. Egyes alanyi tényezők hiánya, vagy negatív tartalma - a tárgyi tényezőkkel szemben - nem ad következtetési alapot eltérő jogkövetkeztetések levonására. Mindezek alapján az alapügyben eljárt bíróságok nem tévedtek, és a büntető anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával foglaltak állást abban a kérdésben, hogy a terhelt cselekménye nem a sértett testi épsége, hanem az élete ellen irányult. Mindazonáltal a Kúria nem értett egyet az ítélőtábla azon jogi álláspontjával, miszerint a terhelt egyenes szándékkal (dolus directus) követte volna el cselekményét. Az ítélőtábla e körben rögzítette, hogy „a fejsze fokával a sértett homlokára irányuló csapás leadásakor azonban egyértelműen felismerhető volt a vádlottban, hogy az a sértett halálához vezethet, ami az ütés pillanatában egyenes szándékra, a sértett halálának kívánására utal." Az ítélőtábla ezen megállapítása sem az első-, sem a másodfokú határozatban tényekkel nem volt alátámasztva, ugyanis a felülvizsgálat során irányadó tényállás nem tartalmazott olyan adatokat vagy körülményeket, amelyekből a terhelt egyenes szándékára lehetett, vagy kellett volna következtetni. Önmagában az a körülmény, hogy a terhelt a cselekmény pillanatában felismeri a halálhoz vezető okfolyamatot (értelmi oldal), még nem ad következtetési alapot az esetleges eredményhez fűződő pszichikus viszonyulás (érzelmi oldal) egyértelmű feltárásához. Mindezek szem előtt tartásával, a jogerősen megállapított tényállás alapján mindössze az állapítható meg, hogy a terhelt a C.S. sérelmére elkövetett események során felismerte a halálos eredmény bekövetkeztének a lehetőségét, ezt azonban nem kívánta, hanem abba belenyugodva hajtotta végre az élet elleni bűncselekményt. A Kúria a Be.
- §
(5)bekezdésében írt felülvizsgálati kötelezettségének teljesítése során megállapította, hogy az alapügyben eljárt bíróságok nem követtek el olyan abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést sem, amely a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálatot megalapozhatta volna. A kifejtett indokoknak megfelelően a Kúria a Be. 426.§ alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta. A fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be. 3. §-ának
(4)bekezdésén, illetve a Be. 416. §-a
(4)bekezdésének b) pontján, továbbá a 418. §-a
(3)bekezdésén és a 421. §-ának
(2)
(3)bekezdésén alapszik. Budapest,
- március
- Dr. Demeter Ferencné s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró. A kiadmány hiteléül: írnok MV