Bhar.269/2011/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés c./ pontjába ütköző a Btk. 20. §

(2)bekezdése szerint minősülő társtettesként elkövetett bűnpártolás vétsége miatt emelt vád elől felmenti. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A harmadfokú bíróság tájékoztatja I. r. vádlottat, hogy az általa őrizetben töltött időre tekintettel a jelen harmadfokú ítélet kihirdetésétől számított 6 (hat) hónapon belül kártalanítási igényt terjeszthet elő. E határidő elmulasztása jogvesztő. A kártalanítási igényt az ügyben elsőfokon eljárt Budai Központi Kerületi Bíróságnál kell előterjeszteni; a kérelemben meg kell jelölni a kártalanítási igény összegét, az igényt megalapozó bizonyítékokat, és csatolni kell az igényt alátámasztó okiratokat. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Budai Központi Kerületi Bíróság - a Budapesti I. és XII. Kerületi Ügyészség 2010. év február hónap 25. napján kelt B.XII.4695/2007/21-I. számú vádirata alapján eljárva - a 2010. év november hónap 3. napján kihirdetett 2.B.XII.418/2010/24. számú ítéletével I. r. és II. r. vádlottakat az ellenük társtettesként elkövetett bűnpártolás vétsége [Btk.244. §

(1)bekezdés c) pont] miatt emelt vád alól a Be. 6. §

(3)bekezdés a) pontjára hivatkozással - a cselekmény nem bűncselekmény - felmentette, rendelkezve a lefoglalt bűnjelekről. Az elsőfokú ítélet ellen - a Fővárosi Főügyészség Bfel.34456/2010/

1. számú átiratával is fenntartottan - az ügyész fellebbezett a vádlottak terhére bűnösségük megállapítása és büntetés kiszabása végett. A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a
2. év június hónap
3. napján kihirdetett 32.Bf.6190/2011/
4. számú ítéletével a kerületi bíróság döntését megváltoztatta; a vádlottak bűnösségét a váddal egyezően megállapította a társtettesként elkövetett bűnpártolás vétségében [Btk.
5. §

(1)bekezdés c) pont], s ezért I. r. vádlottat 8 hónap fogházbüntetésre, II. r. vádlottat pedig 6 hónap börtönbüntetésre ítélte, utóbbi tekintetében azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett még a I. r. vádlott által őrizetben töltött idő beszámításáról, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú ítélet ellen I. r. és II. r. vádlottak, valamint védőik jelentettek be másodfellebbezést felmentés végett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a

1. év augusztus hónap
2. napján kelt BF.648/2011/
3. számú átiratában a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A harmadfokú nyilvános ülésen I. r. vádlott védője az érdemben helyes elsőfokú ítélettel egyezően a védence felmentését indítványozta. Utalt arra, hogy I. r. vádlottnak nem volt bűnös szándéka; márpedig ennek hiányában - tekintve, hogy a bűnpártolás csak szándékosan követhető el - a vád szerinti bűncselekmény nem valósulhatott meg. Tény, hogy a vádlottak egymás tevékenységéről tudva közreműködtek a gépkocsi visszaszerzésében; az azonban korántsem igazolt, hogy e tevékenységükkel segítették volna az alap-bűncselekmény - azaz a lopás - elkövetőit is, az ő anyagi helyzetüket is javítva. Nem állapítható meg a lopást elkövetők személye; nem ismert a kérdéses személy sem; lehet, hogy létezett, lehet, hogy nem. I. r. vádlott nem ismerte a lopás elkövetőit, a II. r. vádlottat kérte meg, hogy segítsen. Utóbbi sem tudta, hogy kik az alapbűncselekmény tettesei, valamint hogy hol van az autó; amikor igazoltatták, az utóbbiról csak annyit tudott, hogy hol. A nem-létező, vagy ismeretlen elkövetőkkel a vádlottak nem is állapodhattak meg semmiben. Pénzátadás az ügyben nem történt; ha ilyen lett volna, ha ezen tettenérték volna a feleket, úgy akkor mondhatnánk, hogy a vádlottak a lopást elkövetőknek segítettek ezt a pénzt megszerezni. I. r. vádlott - a sértett vallomása szerint is - az
4. számú tanúnak akart segíteni; a sértett hívta fel őt, hogy segítsen a jármű visszaszerzésében, és nem fordítva: nem a vádlott jelentkezett a sértettnél a kocsi visszaszerzésével kapcsolatban. Védence - aki kétségkívül kedvezőtlen előéletű - a jelen esetben csak segíteni próbált és az lett a vége, hogy megállapították a büntetőjogi felelősségét. Összességében a vádlottak bűnösségére vont jogi következtetés téves, a tényállásban foglaltak nem alkalmasak a bűnpártolás vétségének megállapítására, ezért a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatása, és az elsőfokú bíróság ítéletének megfelelően a vádlottak felmentése indokolt. II. r. vádlott védője a másodfokú eljárásban írásban részletesen kifejtett jogi álláspontjával egyezően utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítást hiánytalanul lefolytatta, majd pedig a személyes meggyőződése szerint, a tárgyalás közvetlensége alapján mérlegelt. Ezt az elsőbírói mérlegelését kifogás nem érheti; azt másodfokon logikai és nyelvtani módszerekkel felülmérlegelni nem lehet. Kiemelte: a Fővárosi Bíróság logikáját követve a lopás károsultja a felbujtója lenne a bűnpártolás bűncselekményének, hiszen ő ajánlotta fel az összeget az autó visszaszerzése kapcsán; márpedig ez jogilag elfogadhatatlan. Indítványozta a másodfokú határozat megváltoztatását és az elsőfokú bíróság mindenben helytálló ítéletével egyezően II. r. vádlott felmentését. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a harmadfokú nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat mindenben fenntartotta. Az általa kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása megalapozott; ugyanakkor a büntetőjogi felelősség tekintetében a másodfokú bíróság foglalt helyesen állást. A lopási alapcselekmény befejezését követően merült fel, hogy a sértett a kocsiját valamilyen módon visszakaphassa, a vádlottak a segítségüket ehhez ajánlották fel. Ezért a bűnpártolás elkövetésének alanyai; szándékosan segítséget nyújtottak ahhoz, hogy előnyt biztosítsanak a lopás elkövetőinek. Bűnösségük megállapítására és velük szemben büntetés kiszabására ebből következően helyesen került sor a másodfokú bíróság által, így indokolt a Fővárosi Bíróság ítéletének helybenhagyása. I. r. vádlott a védőjéhez csatlakozva a korábbi védekezését ismételte meg. A sértett csak visszaszerezni akarta az autót: tekintve, hogy az az édesapjáé és nincs rajta casco; neki minden pénzt megérne, ha az visszakerülne hozzá. Pénz azonban az ügyben ténylegesen nem forgott, mindez csak szóban hangzott el a sértett részéről. A harmadfokú bíróság a fellebbezésekkel támadott másodfokú ítéletet az azt megelőző első- és másodfokú eljárással együtt bírálta felül a Be.
5. §

(1)bekezdése szerint. Ennek során megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság eljárási hibát nem vétett, ilyet egyébiránt sem a vád, sem a védelem nem panaszolt. A bizonyítás törvényesen, a szükséges - egyben elégséges - mértékben megtörtént; a megállapított tényállás mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt hibáktól, azt támadás nem is érte. Pusztán annyi kiegészítés tehető I. r. vádlott előélete tekintetében a harmadfokú bíróság által beszerzett erkölcsi bizonyítvány adatai alapján, hogy az elsőfokú ítéletben

1. pontban jelzett 3 év börtönbüntetést, valamint a másodfokú ítéletben hivatkozott 6 év börtönbüntetést időközben a Komárom Megyei Bíróság a
2. év június hónap
3. napján kelt 6.Bk.215/2011/
4. számú, illetve a Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a
5. év szeptember hónap
6. napján jogerős Bkf.303/2011/
7. számú ítéletével összbüntetésbe foglalta, 6 év 9 hónap börtönbüntetést állapítva meg, mely büntetést kitöltve I. r. vádlott várhatóan
8. év február hónap
9. napján szabadul. Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás tehát helyes és teljes, melyből következően alapul szolgált a másod-, majd harmadfokú felülbírálat során. Az ügyben eldöntendő kérdés tárgyát így az képezte - és képezi jelenleg is - hogy az irányadó tényállás szerinti vádlotti magatartás valamely bűncselekmény megállapítását eredményezi-e. E tekintetben a harmadfokú bíróság az elsőfokú bíróság - és a védelem álláspontját osztotta. Az immár több mint félévszázados bírói gyakorlat szerint a bűnpártoló az alapbűncselekmény elkövetőjének érdekét szolgálja, az ő számára törekszik az alapbűncselekményből származó előnyt biztosítani [Bjd. 741.]. Előny - fogalmilag - minden olyan változás, helyzet, amely az alapcselekmény elkövetője számára a közreműködő magatartás folytán kedvezőbb, mint annak beavatkozása előtt. Bűnpártolásként tehát akkor értékelhető a vádlotti magatartás, ha az lehetővé tette bármiféle előnyösebb helyzet létrejöttét az alapbűncselekmény elkövetője számára [Bjd. 7335.]. A fentiek szerint tehát a bűnpártoló személyében az alapbűncselekmény elkövetőjéhez kapcsolódik, kötődik; az ő érdekében és előnyére tevékenykedik. A bűnpártoló pszichikus viszonyulása felöl közelítve: szándéka - akár egyenes, akár eshetőleges szándéka - őt ugyanígy közvetlenül az alapbűncselekmény elkövetőjéhez kapcsolja [EBH.
10. 2211.]. A fentiek megvalósulása esetén a bűnpártolás megállapításának van helye, éspedig akkor is, ha bűnpártoló - az alapbűncselekmény elkövetőjének érdekében és előnyére kifejtett tevékenysége mintegy másodlagos hatásként egyben további más személy, így akár az alapbűncselekmény sértettjére nézve is eredményez a korábbinál - az alapbűncselekmény következtében előálltnál - kedvezőbb helyzetet. Megfordítva: amennyiben tényként az állapítható meg, hogy a bűnpártolással megvádolt személy az alapbűncselekmény sértettjének javára és érdekében jár el; tevékenységére őt az indítja, hogy az alapbűncselekmény okozta sérelmet mérsékelje, vagy kiküszöbölje, úgy a Btk.
11. § szerinti bűncselekmény megállapításának nincs helye még akkor sem, ha mindez az alapbűncselekmény elkövetője számára is eredményez bizonyos előnyt. A jelen ügy tárgyát képező esetben ez utóbbi történt. A vádlottak - láncolatosan - az alapbűncselekmény sértettjéhez kötődtek, az ő kérésére, a tőle eltulajdonított gépjármű visszaszerzése érdekében kezdtek tevékenykedni. Kétségtelen, hogy sikeres közvetítésük eredményeként nem csupán a sértett kapta volna vissza az ellopott gépkocsiját, hanem az azt eltulajdonítók is többszázezer forinthoz jutottak volna, ráadásul a lopott jármű értékesítésével, bontásával együtt járó nem csekély veszélyt sem kellett volna így felvállalniuk. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, a vádlottak elsődlegesen a sértetthez kötődtek, először vele kerültek kapcsolatba, az őt ért lopási kár mérséklése volt a céljuk. Természetesen eltérő tényállás esetében: amennyiben igazolható lett volna a vádlottaknak bármely, a lopási alapcselekménnyel összefüggésbe hozható személy, vagy akár más utónevű személlyel való kapcsolata; ez utóbbiak érdekében folytatott ténykedése; úgy akár a bűnpártolás, akár más bűncselekmény elkövetése - amint azt az elsőfokú ítélet a
12. oldalán a csalás, lopás vagy orgazdaság tekintetében elemzi is - alappal lett volna felvethető. Minderre azonban kellő bizonyíték rendelkezésre nem állt; így helyes annak elsőbírói rögzítése, hogy törvényi tényállási elem hiányában a Btk.
13. § szerinti bűnpártolás bűncselekménye - de más bűncselekmény sem - róható a vádlottak terhére. A másodfokú ítélet
14. oldalának utolsó négy sorában írt azon megállapítás, hogy amikor a vádlottak „a lopás sértettjét segítve, az ő érdekében eljárva közvetítettek …, áttételesen közrejátszottak abban, hogy a gépkocsi visszavásárlási árával az alapbűncselekmény elkövetője anyagi előnyhöz jusson" a büntetőjogi felelősség megállapításához nem elégségesek. Valamely másodlagosan ható, „áttételesen" érvényesülő következmény nem eredményezheti a vádlotti felelősség megállapítását a vád szerinti szándékos bűncselekményben akkor, amikor maga a másodfokú bíróság állapítja meg, hogy a vádlotti szándék a sértett érdekében való eljárás volt. A Fővárosi Bíróság álláspontjának elfogadása azt eredményezné, hogy - amint arra a védelem hivatkozott - az alapcselekmény sértettje a vádlottak felbújtójaként volna felelősségre vonható. De ugyanígy: alappal volna felvethető, hogy súlyos megítélésű bűncselekmények kapcsán akár a hatóság tagjaként - közvetítői, tárgyalói [például túsztárgyalóként] szerepet vállaló személy bűnpártolóként kellene, hogy feleljen a társadalom számára nemhogy nem veszélyes, hanem sokkal inkább hasznos tettéért. A harmadfokú bíróság ezért - az elsőfokú bírósággal egyetértve - úgy ítélte meg, hogy I. r. és II. r. vádlott tényállás szerinti magatartása bűncselekményt nem valósított meg, ezért a másodfokú bíróság ítéletét a Be.
15. §

(1)és

(2)bekezdése szerint megváltoztatta és őket a társtettesként elkövetett bűnpártolás vétsége [Btk. 244. §

(1)bekezdés c./ pont, Btk. 20. §

(2)bekezdés] miatt emelt vád alól a Be. 331. §

(1)bekezdése szerint a Be. 6. §

(3)bekezdés a) pontjának I. fordulata alapján felmentette. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyása a Be. 397. §-án alapul. I. r. vádlott az ügyben őrizetet töltött; a Be. 580. §

(1)bekezdés II. tétel a) pontja szerinti kártalanítás lehetőségéről őt a Be. 583. §

(5)bekezdésben foglaltaknak megfelelően tájékoztatta. Budapest,

1. év február hónap
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Dr. Székely Ákos s.k. Miszlayné dr. Lányi Éva s.k. előadó bíró bíró A Fővárosi Bíróság 32.Bf.6190/2011/
3. számú ítélete - a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bhar.269/2011/
4. számú ítéletében írt változtatással -
5. év február hónap
6. napján I. r. és II. r. vádlottak tekintetében jogerőre emelkedett. Budapest,
7. év február hónap
8. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző