Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.315/2010/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten,
- év február hónap
- napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő í t é l e t e t: A kábítószerrel visszaélés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság
- év május hónap
- napján kelt 9.B.836/2009/
- számú ítéletét megváltoztatja. A szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztését és az óvadékról történő rendlekezést mellőzi. A vádlott a büntetése fele részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható. A kábítószerrel visszaélés bűntetténél megjelölt jogszabály száma helyesen 282/C. § Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült 16.440 (tizenhatezer-négyszáznegyven) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles megfizetni az államnak. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Fővárosi Bíróság - a Fővárosi Főügyészség
- év július hónap
- napján kelt NF.13010/2008/26-I. számú vádirata alapján eljárva - a vádlottat kábítószerrel visszaélés bűntette [Btk. - helyesen - 282/C. §
(1)és
(4)bekezdés I. fordulat] és lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntette [Btk. 263/A. §
(1)bekezdés a) pont] miatt halmazati büntetésül 2 év 8 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte a szabadságvesztés fele részének végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztve. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelek elkobzásáról, a bűnügyi költség viseléséről, valamint arról, hogy az óvadékot a szabadságvesztés letöltésének megkezdése napján vissza kell adni. Az elsőfokú ítélet ellen - melyet a vádlott és védője tudomásul vett - az ügyész fellebbezett a vádlott terhére téves minősítés miatt és a büntetés súlyosítása érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a
- év szeptember hónap
- napján kelt BF.623/2010/
- számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal, csupán a súlyosítást célzó részében tartotta fenn. Utalt arra, hogy a vádlott a jelen ügyben elbírált bűncselekményét részben egy - az elsőfokú ítéletben helyesen hivatkozott - korábbi szabadságvesztése felfüggesztésének próbaideje alatt követette el, s erre figyelemmel a most kiszabott börtönbüntetés végrehajtásának akárcsak a részbeni felfüggesztése is törvényben kizárt. A vádhatósági álláspont szerint a jelenleg hatályos törvény nem biztosít kedvezőbb elbírálást a középmértékes szabályra tekintettel; de ettől függetlenül is: a halmazati büntetés tételkeretei között a szabadságvesztés tartamának lényeges súlyosítása és a közügyektől eltiltás mértékének a felemelése indokolt. Végül jelezte az egyes cselekmények jogszabályi megjelölésének nyilvánvaló elírásait. A másodfokú nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője az írásbeli indítványában foglaltakat maradéktalanul fenntartotta. A védő a nyilvános ülésen zárójelentést és ambulánslapot csatolva arra hivatkozott, hogy egyrészt a vádlotti drogfogyasztás kezdőidőpontja egzakt módon nem igazolható; ebből következően viszont kellően nem bizonyított a próbaidő alatti elkövetés, így nincs ok a szabadságvesztés felfüggesztésének mellőzésére. A csatolt orvosi iratokban foglaltak alapján utalt a vádlott betegségeire: dependenciájára, depressziós, skizoid voltára; továbbá arra, hogy védence az előzetes letartóztatásból való szabadulását követően, még a házi őrizet tartama alatt nyomban drogelvonó kezelésnek vetette alá magát. Ugyancsak a vádlotti életvezetés kedvező változását igazolja, hogy időközben a vádlott tehergépkocsivezetői szaktanfolyamot végzett; BE és CE kategóriákra is vezetői engedélyt szerzett. A védő szerint az időmúlásra tekintettel a büntetés súlyosítása nem indokolt; amennyiben pedig a szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre nem volna felfüggeszthető, úgy indítványozta a Btk.
- §
(3)bekezdésének alkalmazását: annak kimondását, hogy a vádlott a büntetése fele részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott csatlakozott a védőjéhez, megváltozásáról nyilatkozott. emellett személyes körülményeinek A másodfokú bíróság a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül a Be. 348. §
(1)bekezdése szerint. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartva a bizonyítást maradéktalanul lefolytatta. Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás döntően helyes és teljes; az egyrészt a vádlott személyi körülményei tekintetében szorul némi kiegészítésre, pontosításra a másodfokú eljárás adatai alapján: · A vádlott nagykorú gyermekei már dolgoznak, eltartásra nem szorulnak. A vádlottnak csupán pár hónapon keresztül volt munkahelye, jövedelme; jelenleg nem dolgozik, édesanyjával közös háztartásban él [a másodfokú nyilvános ülésen előadottak alapján]; · A vádlott tehergépkocsi vezetői szaktanfolyamot végzett, azon
- év május hónap
- napján eredményes vizsgát tett;
- év július hónap
- napjától BE, C1E és CE járműkategóriára vonatkozó járművezetői engedéllyel is rendelkezik [a csatolt okirat-másolatok adatai alapján]; · A vádlott
- novemberétől áll a Nyírő Gyula Kórház Addiktológiai Osztályán kezelés alatt, drogok és pszichoaktív anyagok okozta dependencia, közepes depressziós epizód és szkizoid személyiségzavar diagnózissal [a csatolt zárójelentés és ambulánslap adata]. Másrészről: az elsőfokú bíróság az ügyben teljeskörűen vizsgálódott; és különösen is vonatkozik ez a vádidőszakban érintett kábítószer hatóanyagtartalmának mennyiségére, valamint a vádlott kábítószer-függőségére. Ez utóbbi kérdésben előbb az egymásnak ellentmondó szakértői álláspontokat kísérelte meg egymáshoz közelíteni, majd pedig - a Be.
- §
(5)és
(6)bekezdése alapján helyesen eljárva újabb szakértőt vont be az ügybe, s ez utóbbi véleményre alapozva - és a módosított váddal egyezően - foglalt állást akként, hogy a vádlott a terhére rótt közegészség elleni bűncselekményét kábítószerfüggő személyként követte el. Előre bocsátva, hogy a vádlotti függőséggel kapcsolatos elsőbírói indokolással, annak végkövetkeztetéseivel a másodfokú bíróság is maradéktalanul egyetértett, az alábbiakra szükséges utalni: Az elsőfokú ítéletnek a 10. oldal negyedik, 15. oldal első és negyedik bekezdésében írt meglehetősen általános, valamely korábbi - ám ügyszámmal pontosan meg nem jelölt - ügyből szerzett információira történő hivatkozások a Be. 75. §
(3)bekezdésében írtak hiányában a jelen ügy megítélése során jelentőséggel nem bírnak, az ezekre való utalást a másodfokú bíróság mellőzi. Hasonlóan: kétségtelenül helyesek az elsőfokú ítélet
- oldal utolsó bekezdésétől a
- oldal első bekezdésével bezárólag írtak; ugyanakkor mindezt elemző módon a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiuma a 2/2004.(VI. 16.) kollégiumi állásfoglalásában már kifejtette és közzétette; elégséges lett volna ezért az arra, valamint az e körben megjelent eseti döntésekre, jelesül például a BH.
- 182., ÍH.
- döntésre történő elsőbírói hivatkozás. Kiegészítést igényel ugyanakkor az ítéleti tényállás
- pontja a lefoglalt - így szakértő által ténylegesen meg is vizsgált - kábítószerek hatóanyag-tartalmának összegzése, annak a Btké.
- § szerinti mennyiségi értékhatárhoz való viszonya tekintetében. Utóbbit az elsőfokú ítélet
- oldal negyedik bekezdése csupán a lakásban több helyről előtalált speed-por kapcsán rögzít: „a jelentős mennyiségű kábítószer alsó határát mintegy hétszeresen meghaladó" mennyiséget írva. Ugyanakkor a szakértői véleménynek a nyomozati iratok
- oldalán elfekvő összegzése szerint a ténylegesen lefoglalásra került kábítószerek hatóanyagtartalma pontosan megállapításra került, az ott írtak a tényállás részét kell képezzék. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet
- oldalának harmadik bekezdését az alábbiakkal egészíti ki: · A vádlottól összességében lefoglalt kábítószerek tiszta hatóanyag-tartalma a jelentős mennyiség alsó határának 849,2 %-a, azaz közel nyolc és félszerese. Végezetül: az elsőfokú ítéleti tényállás
- pontjában a lefoglalásra nem került, szakértő által meg nem vizsgált, a vádlott által tíz év alatt elfogyasztott kábítószerrel kapcsolatos vádlotti magatartás került rögzítésre: mégpedig az érintett összes hatóanyag-tartalom 151,601 grammban, azaz a jelentős mennyiség alsó határának több mint tizenháromszorosában való meghatározásra. Amíg a lefoglalt és a mennyiség, valamint a minőség szempontjából a nyomozati eljárás során pontosan meghatározott kábítószer tiszta hatóanyag-tartalmának a megállapításához igazságügyi vegyész szakértőt kell igénybe venni; addig az ugyancsak a vádlott terhére rótt, de le nem foglalt, pusztán az ő beismerő vallomása alapján megállapított, de vegyvizsgálattal meg nem határozható kábítószermennyiség tiszta hatóanyag-tartalmának megállapítását becslés útján kell megtenni. Márpedig az általánosan követett bírói gyakorlat szerint ennek a becslésnek az elvégzése, a hatóanyag-tartalom ily módon való megállapítása nem nyomozói, vagy vegyész-szakértői, hanem bírósági feladat; az a bíróság kizárólagos ténymegállapítási körébe tartozik [a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának 1/2004.(VI. 16.) kollégiumi állásfoglalása, BH.
- 279., BH.
- 246.]. Objektív, tényszerű adatok hiányában - pusztán a vádlotti bemondáson alapulva az évtizedre visszamenően elfogyasztott kábítószerek hatóanyag-tartalmát és bruttó súlyát az ítélet tényállásában csak akkor lehet rögzíteni, ha kétséget kizáróan bizonyítható a vádlotti előadás helyessége a kábítószer-fajta, származás, minőség, mennyiség tekintetében. A jelen eset azonban nem ilyen. A vádlott éves tűréssel tudta csak meghatározni annak idejét, amikor az általa naponta elfogyasztott kábítószer mennyisége a két és félszeresére emelkedett. Ilyen „pontosság" mellett a napi grammok számát az év napjainak számával felszorozni - szökőév esetén a kérdéses plusz-napot is figyelembe venni -, mindezt táblázatba foglalva összesíteni, majd a tiszta hatóanyag-tartalmat a tényállásban ezredpontossággal megállapítani nyilvánvalóan nem lehet; az a Be.
- §
(2)bekezdésében írt alapelv súlyos sérelmét eredményezné. Márpedig a jelen ügyben lényegében ez történt: az elsőfokú bíróság a nyomozati iratok 441-
- oldalán elfekvő rendőri jelentés táblázatba foglalt adatait tette ítéletének
- oldala utolsó bekezdésében írt tényállásának alapjává. Az
- tényállási pont tekintetében konkrét, objektív adatok nem állnak rendelkezésre. Csupán a vádlott erre vonatkozó - a fogyasztás kezdetének időpontját a másodfokú eljárásban már elbizonytalanítani próbáló - önmagát terhelő vallomása ismert; azt, hogy a kábítószert mely évben és hol gyártották, pontosan milyen hatóanyag-tartalommal bírt, s ténylegesen mekkora lehetett a reálisan elfogyasztott napi mennyiség, megállapítani nem lehetett. Mindezt a bizonytalanságot - s az ebből egyenesen következően igen nagy tűréshatárok közötti végeredményt kiadó számítási módot - az ítélet indokolásában, a mérlegelés kapcsán kell megjeleníteni. Az egész időszakot áttekintve kell a megállapítható legalacsonyabb hatóanyag-tartalommal számolni és ennek eredményeként a bruttó súlyok bizonyíthatatlanságát és az adagok növelésének, csökkentésének bizonytalan voltát is figyelembe véve megállapítani azt, hogy a hatóanyag-tartalom a csekély mennyiség felső határát meghaladta-e, illetőleg a jelentős mennyiség alsó határát elérte-e. Ennek az alapelvnek a figyelembevételével pedig a lefoglalásra nem került, de a bíróság által becsléssel megállapított kábítószer-mennyiség alapján a tiszta hatóanyag-tartalom számításánál a
- évben közzétett és az ORFK Bűnügyi Szakértői- és Kutató Intézetben vizsgált feketepiaci kábítószerkészítmények átlagos hatóanyag-tartalmáról közölt kábítószer-fajtánként a táblázatban összeállított legkisebb hatóanyag-tartalmat - esetünkben 0,5 grammot kell figyelembe venni és a jogi minősítést az e táblázatban megjelölt legkisebb hatóanyag-tartalom számításával kell megállapítani. Az elkövetési időszak hosszára, valamint hogy a vádlott ennek során kábítószer-függő személlyé vált, az biztosan megállapítható, hogy a vádlott az
- tényállási pontban foglaltak esetében a csekély mennyiség felső határát meghaladó tiszta hatóanyag-tartalmú kábítószert fogyasztott el; ám az, hogy ez a jelentős mennyiség alsó határát elérte volna, büntetőjogi bizonyossággal nem igazolható. Az ílymódon becsült értéket kell az elkövetési időpont, valamint a fogyasztott kábítószer megnevezése mellett az ítéleti tényállás
- pontját kiegészíteni az alábbiak szerint: · A vádlott az
- tényállási pontban foglaltak esetében
- évtől kezdődően őrizetbevételéig,
- év május hónap
- napjáig a csekély mennyiség felső határát meghaladó, ám a jelentős mennyiség alsó határát el nem érő tiszta hatóanyag-tartalmú kábítószert - speed-port - fogyasztott el; · Ebből következően a vádlott által a tényállás
- pontjában írtak szerint elfogyasztott, valamint a tényállás
- pontjában tőle lefoglalt kábítószerek tiszta hatóanyag-tartalma összességében a jelentős mennyiség alsó határának mintegy kilencszerese. Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás a fentiekkel együtt már maradéktalanul helyes és teljes; és a felülbírálat alapjául szolgált a másodfokú eljárásban is. A másodfokú bíróság ennek kapcsán az alábbiak kiemelését tartja szükségesnek: Egyrészről: helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a kereskedés ténye a vádlott esetében kétséget kizáróan kellően nem bizonyított; mindezt már a vádhatóság sem panaszolta a felülbírálati eljárásban. Másrészt nem foghat helyt a kábítószer-fogyasztás kezdőidőpontjával kapcsolatos, a korábbitól eltérő vádlotti-védői előadás: annak nyilvánvaló oka a jelen újabb szabadságvesztés felfüggeszthetőségének kizártságában rejlik. Maga a vádlott a másodfokú nyilvános ülésen újólag egy karácsonyi alkalomhoz kötötte a szer első kipróbálását; márpedig ez a bírósági iratok
- sorszámú szakvélemény
- oldalán foglaltak szerint
- karácsonyát jelentette; s ezzel mindenben egybecsengenek a vádlott által a nyomozás során [nyomozati iratok
- kötet
- és
- oldalán], illetve az elsőfokú tárgyaláson [
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal nyolcadik bekezdése] előadottak. A tényállás megváltoztatására így sem ok, sem törvényi lehetőség nincs. Az irányadó tényállásból a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, és a cselekmények minősítése is törvényes. Itt kell azonban utalni arra, hogy a vonatkozó jogszabályi hivatkozások úgy a rendelkező részben, mint a jogi indokolásban nagyrészt tévesek: azok helyesen a közegészség elleni bűncselekmény esetében az a Btk. 282/C. §
(1)bekezdés és
(4)bekezdés I. fordulata [elsőfokú ítélet
- oldala,
- oldal harmadik bekezdése], a közbiztonság elleni bűncselekmény tekintetében pedig a Btk. 263./A. §
(1)bekezdés
- a)pontja [elsőfokú ítélet 19. oldal harmadik bekezdése]. A jogorvoslattal támadott elsőfokú határozat tartalmi és formai hibáinak korrigálása a másodfokú bíróság feladata, ezért - noha a Fővárosi Bíróság a rendelkező rész elírásának helyesbítésére utóbb kijavító végzést hozott - a szükséges pontosításokat a Fővárosi Ítélőtábla megtette. A büntetés nemének és mértékének meghatározása során helyesen járt el az elsőfokú bíróság. A mintegy tíz éven keresztül folytatott kábítószer-fogyasztásra kizárólag a feltáró vádlotti beismerés szolgált bizonyítékul, mely így nyomatékos enyhítő körülmény. Jelentőséget kell tulajdonítani annak is, hogy a lőfegyver, lőszer a megszerzésekor meg nem cáfoltan - nem volt engedélyköteles; jelen állapotában pedig nem volt használható. Ugyanakkor a vádlott terhére szól a kedvezőtlen előélete, a cselekmények részben próbaidő alatti elkövetése. Összességében mégis az immár négy éves időmúlás, valamint a vádlott életvezetésében bekövetkezett kedvező változások okán a szabadságvesztés tartamának a büntetési tételkeret alsó határához közelítő tartamban való meghatározása alappal nem panaszolható. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését úgy az elkövetéskor [Btk. 90. §
- a)pont], mint az első, illetve a jelen másodfokú elbíráláskor hatályos jogszabály [Btk. 91. §
(1)bekezdés c) pont] egyaránt kizárta; az elsőfokú ügyészi perbeszédben indítványozott rendelkezést ezért mellőzni kellett. Ugyanakkor osztotta a másodfokú bíróság a védői álláspontot abban, hogy a fentebb jelzett kedvező körülményekre tekintettel lehetőség van a feles feltételes szabadság jogintézmények alkalmazására; a másodfokú bíróság a Btk. 47. §
(3)bekezdése alapján akként rendelkezett, hogy a vádlott a büntetése fele részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Az óvadékkal kapcsolatos elsőfokú ítéleti rendelkezések még időelőttiek; e tárgyban a jogerős határozat tartalmának függvényében - és végrehajtandó szabadságvesztés esetén valóban a büntetés letöltésének megkezdését követően kell és lehet majd határozni. A szükségtelen elsőbírói döntést a másodfokú bíróság mellőzte. A vádlott védelmében a másodfokú eljárásban kirendelt védő járt el; az ügy iratainak tanulmányozásával, valamint a nyilvános ülésen való részvétellel összefüggésben a 7/2002.(III. 30.) IM rendelet 6. §
(2)és
(7)bekezdése szerint felmerült díjat a vádlott viseli a Be. 381. §
(1)bekezdésére figyelemmel a Be. 338. §
(1)bekezdése alapján. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete ellen - a Be. 386. §
(1)bekezdésében írt feltételek hiánya okából - további fellebbezésnek nincs helye. Budapest,
- év február hónap
- napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Dr. Székely Ákos s.k. Miszlayné dr. Lányi Éva s.k. előadó bíró bíró A Fővárosi Bíróság
- év május hónap
- napján kelt 9.B.836/2009/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.315/2010/
- számú ítéletében írt változtatással
- év február hónap
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
- év február hónap
- napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző