Gf.30515/2011/2 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.II.30.515/2011/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Könczöl Lászlóné dr. Papp Marian ügyvéd által képviselt felperesnek - a Nyárády Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Nyárády Zoltán ügyvéd) által képviselt alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság (Szegedi Törvényszék)
2. szeptember
3. napján kelt 2.G.40.095/2010/
4. számú ítélete ellen a felperes
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az alperes a marasztalási összeg után az elsőfokú ítéletben meghatározott időponttól a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett minden naptári félévre az adott naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100 000 (egyszázezer) Ft másodfokú perköltséget. A feljegyzett 270 000 (kettőszázhetvenezer) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes a (település neve)-ról Megyei Jogú Város Önkormányzat tulajdonában lévő (település neve, ingatlan hrsz.-a) repülőtér elnevezésű ingatlan akkori kezelőjével, a (település neve)-róli Repülő Egyesület Aero Clubbal
6. június
7. napján kötött bérleti szerződés alapján
8. január
9. napjától
10. december
11. napjáig terjedően jogosult volt üzemeltetni a repülőtér területén lévő 5 x 2,2 m alapterületű büfékonténert. Az ingatlan kezelője
12. március
13. napjától a jelen per alperese. -2- (település neve)-ról Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Általános Igazgatási Irodája a
14. május
15. napján kelt 24.523-15/
16. számú határozatával a felperes számára a vendéglátó tevékenység folytatását megtiltotta, és az üzlet bezárását rendelte el, mert működési engedéllyel nem rendelkezett. A felperes kérelme alapján az ÁNTSZ a
17. június
18. napján kelt határozatával engedélyt adott az ugyancsak a felperes üzemeltetésében álló, működési engedéllyel rendelkező (település neve, ingatlan
19. címe) alatti (vendéglátóegység neve) részére a repülőtéren található pavilonból történő alkalmi árusításhoz
20. június 8 -
21. augusztus
22. közötti időszakra. A felperes bejelentése kapcsán az Általános Igazgatási Iroda a
23. június
24. napján kelt levelében tájékoztatta a felperest arról, hogy az alkalmi árusításhoz történő közegészségügyi hozzájárulás birtokában kizárólag a repülőtéren megrendezésre kerülő rendezvényeken és alkalomszerűen történhet értékesítés, a bérelt helyiségben a tevékenységet közegészségügyi hozzájárulás birtokában sem folytathatja működési engedély hiányában. Ez utóbbi rendelkezést a felperes nem tartotta be, ezért (település neve)-ról Megyei Jogú Város Jegyzője a
25. július
26. napján kelt határozatával elrendelte a repülőtér telephelyén található büféhelyiség lezárását. A kitelepülési engedéllyel érintett időszakban a repülőtéren
27. június 24 -
28. napján volt rendezvény, valamint
29. augusztus 5 - 20-ig terjedő időszakban vitorlázóbajnokságot rendeztek. A felperes augusztus 4-én alkalmi árusítást lehetővé tevő sátrat bérelt és állított fel a büfékonténer előtt a kerthelyiségben. A nyitás után rövid idő elteltével az alperes biztonsági őrei felszólították a repülőtér elhagyására, s ezt követően annak területére nem engedték be. Az alperes ezen magatartása kapcsán a birtokháborítás tényét a (település neve)-róli Városi Bíróság - a Csongrád Megyei Bíróság 1.G.40.064/2007/
30. számú határozata folytán jogerőre emelkedett - 11.G.40.217/2006/
31. számú ítéletével megállapította. A felperes a Csongrád Megyei Bíróságon 2.G.40.105/
32. szám alatt előterjesztett keresetében 6 480 000 Ft és annak
33. augusztus
34. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest kártérítés címén. Ebből 5 250 000 Ft-ot elmaradt haszonként kívánt érvényesíteni, amelytől állítása szerint annak következtében esett el, hogy az alperes megakadályozta tevékenységének
35. december
36. napjáig történő folytatásában. Előadta, hogy az adóhatóság felé fennálló tartozását a büfé üzemeltetéséből származó bevételből kívánta kiegyenlíteni. Az engedélyezett részletfizetési kötelezettségének azonban az alperes magatartása folytán nem tudott eleget tenni, emiatt lízingelt gépjárművét is lefoglalták, illetve tartozása rendezése érdekében lakását is el kellett adnia és vidékre kellett költöznie. Az ennek folytán elszenvedett hátrány kompenzálása érdekében 1 millió forint nem vagyoni kártérítést igényelt. A különbözetként jelentkező összeget a dologi kárai megtérítése címén érvényesítette. Az alperes a kereset elutasítását kérte. -3Gf.II.30.515/2011/
37. szám A bíróság
38. sorszámú ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, az alperes jogellenesen járt el a birtoksértést is megalapozó magatartásával, ugyanakkor álláspontja szerint a felperes nem tudta bizonyítani az árbevétel-kiesés tényét, illetve annak összegét, az egyéb kártételeket pedig nem találta okozati összefüggésben állónak az alperesi magatartással. A fellebbezés folytán eljárt (település neve)-róli Ítélőtábla Gf.II.30.629/2009/
39. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Határozatában kifejtette, hogy a felperes
40. augusztus 31-ig rendelkezett érvényes kitelepülési engedéllyel, ez idő alatt a
41. augusztus 5 - 20-ig tartó vitorlázó repülőbajnokság rendezvényén végezhetett volna árusítást. Iránymutatása szerint a felperes által már az elsőfokú eljárásban is indítványozott vendéglátóipari szakértő bevonásával tisztázható, hogy az érintett időszakban jelentkezett-e elmaradt haszna. A megismételt eljárásban a felperes 5 200 000,- Ft-ra és járulékaira szállította le keresetét. Ebből 400 000 Ft-ot arra hivatkozással követelt, hogy az alperes jogellenes magatartása miatt elesett a bérleti jog értékesítésének a lehetőségétől, az ezt meghaladó igényét jövedelemkiesés, valamint nem vagyoni kártérítés címén kívánta érvényesíteni. Az alperes - a szakértői vélemény beszerzését követően - 589 515 Ft erejéig az elmaradt haszon címén támasztott követelést elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 700 000 Ft tőkét és annak
42. augusztus
43. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az állam által előlegezett költségből 32 000 Ft-ot, továbbá 41 800 Ft le nem rótt eljárási illetéket. Megállapította, hogy az ezt meghaladóan előlegezett költség és illeték az állam terhén marad. Marasztalta a felperest az alperes 80 000 Ft perköltségében. A megismételt eljárásban lefolytatott szakértői bizonyítás alapján (szakértő neve) igazságügyi vendéglátó szakértő véleményét ítélkezése alapjául elfogadta. Ennek alapján a felperes által elérhető nettó nyereség számításánál a
44. június 24 -
45. napján tartott rendezvény forgalmi adataiból meghatározott tiszta nyereség összegéből indult ki. A szakértő által
46. június 24-e tekintetében meghatározott 12 356 Ft és a 25-én elért 66 246 Ft átlagát alapul véve (39 301 Ft/nap) megállapította, hogy a felperes a vitorlázóverseny 16 napig tartó rendezvénye alatt 628 020 Ft tiszta jövedelemre tehetett volna szert. Értékelte e mellett, hogy e rendezvény során a júniusi futóversenyhez viszonyítva nagyobb vendégkörrel -4- lehetett volna számolni a résztvevők száma miatt, erre tekintettel 700 000 Ft-ban találta megállapíthatónak a felperes e címen előterjesztett kárigényét és azt általános kártérítésként ítélte meg a részére, utalva arra, hogy a konkrétan realizálható nyereség összege kétséget kizáróan nem volt megállapítható. Fenntartotta azt a korábbi álláspontját, miszerint csak az augusztus 31-éig terjedő időre érvényesíthet a felperes kártérítési igényt, mert ezen időpontig rendelkezett kitelepülési engedéllyel. Utalt arra, hogy a kitelepülési engedély terjedelme (rendezvényeken és alkalmi jelleggel való árusítás) nem tette lehetővé augusztus hónapra sem további napok figyelembevételét az elmaradt haszon számításakor. Rámutatott továbbá, hogy a szakértő azon megállapítása, miszerint a vendéglátásban keletkeznek nem adózott ún. fekete jövedelmek, a kártérítés alapjául nem szolgálhatnak. Megalapozatlannak találta a büfé bérleti joga értékesítésével kapcsolatos igényt, rámutatva, hogy az alperes károkozó magatartása a kitelepüléssel történő árusítás megakadályozásában nyilvánult meg, azzal nincs okozati összefüggésben, hogy a felperes a büfében az árusítást nem végezhette, így a büfé bérleti joga átruházásának elmaradása sem hozható azzal oksági kapcsolatba. Nem találta bizonyítottnak, hogy a felperest az alperesi jogellenes magatartás következtében olyan hátrány érte, amely nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható. Kiemelte, semmivel sem bizonyította a felperes azokat a tényeket (lakáseladás ténye, BAR listán való szereplés, a jármű lefoglalása), amelyeket a nem vagyoni kártérítés alapjául megjelölt, másrészt azok immateriális hátránynak nem tekinthetők. Az ítélet elleni fellebbezésben a felperes annak módosított keresete szerinti megváltoztatását kérte. Előadta, a kitelepülési engedélyt az általános gyakorlat szerint valóban 3 hónapra adták ki, de semmi akadálya nem lett volna annak, hogy az érvényes bérleti szerződése alapján újabb engedélyt kapjon év végéig, ha továbbra is birtokban lehetett volna. Álláspontja szerint az alperesi birtoksértés hiányában alkalomszerűen a versenynapokon kívül is végezhette volna árusító tevékenységét. Hangsúlyozta, hogy a büfé jövedelmező volt, amit az is igazol, hogy az annak működtetését átvevő (személy neve)-nak - nevezett nyilatkozatából megállapíthatóan - 10 millió forintot meghaladó bevétele származott abból. Változatlan álláspontja szerint a júniusban zajlott futóverseny kapcsán csak a 25-i nap, azaz a tényleges versenynap bevétele vehető figyelembe az augusztusi elmaradt jövedelem számításánál azzal, hogy az augusztusi rendezvényen ennél jóval nagyobb - közel 3 millió Ft - bevételre tehetett volna szert a nagyobb számú részvételre figyelemmel. Továbbra is állította, hogy a büféből származó jövedelemtől való elesés miatt nem tudták fizetni házastársa illetéktartozását, az autó részletét, és kényszerültek lakásuk eladására és a (település neve)-rólről való elköltözésre. Véleménye szerint jelentősége van annak is, hogy az alperes több ember szeme láttára, mint egy bűnözőt vezettette ki a repülőtérről, megszégyenítette, és mint vállalkozót teljes egészében hiteltelenné tette, megalázta. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem alapos. -5Gf.II.30.515/2011/
47. szám Az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, az ítélőtábla érdemi döntésével és annak kifejtett indokaival is egyetért. Az eljárás jelen szakában már nem volt vitatott, hogy az alperes jogellenes és felróható magatartása megakadályozta a felperest abban, hogy a repülőtéren kitelepülési engedélye alapján vendéglátó értékesítő tevékenységet végezzen, és az sem, hogy az alperes köteles az azzal okozati összefüggésben bekövetkezett kárt megtéríteni (Ptk.
48. §