Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.347/2011/
- A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Tóth Károly ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Bebesi István ügyvéd által képviselt alperes ellen, biztosítási összeg megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
- május
- napján meghozott, 24.G.40.618/2010/
- számú ítélete ellen, a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő közbenső ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a jogalap tekintetében megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperes szolgáltatási kötelezettsége fennáll a
- május 27-én ... lakópark transzformátor állomásának megrongálásával, a
- május 29-én ... utcában, valamint a
- június 8-án ...ben történt kábellopásokkal, valamint elosztószekrény-rongálással kapcsolatban. Az összegszerűség tekintetében az elsőfokú bíróságot további eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A fellebbezési eljárás költségét a felperes javára 700.000 (hétszázezer) forintban, az alperes javára pedig 200.000 (kétszázezer) forintban állapítja meg. A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes az alperessel kötött az adatközlő szerinti magyarországi építkezési területeire, mint kockázatviselési helyre nézve építés- és szerelésbiztosítási keretszerződést. A szerződés részét képező vagyonbiztosítás feltételei szerint biztosítási esemény az építkezési területen lévő, az adatközlőben megjelölt biztosított vagyontárgyaknak előre nem látható okból, véletlenül, váratlanul bekövetkezett minden olyan károsodása, amely a rendeltetésszerű használat, illetve az építési-szerelési tevékenység folytatása érdekében azok javítását, helyreállítását, pótlását teszi szükségessé. Biztosított vagyontárgynak minősítették a tervdokumentáció szerinti építési-szerelési tevékenység tárgyát képező létesítményt, annak az átadás-átvételt, illetve üzembe helyezést megelőző mindenkori állapotában, beleértve a létesítménybe való beépítés céljából az építkezési területen lévő anyagokat is. A biztosítás ezeken túl kiterjedt az építkezési területen lévő, beépítésre nem kerülő, de az építési és szerelési tevékenység folytatásához szükséges, a biztosítási szerződésben tételesen vagy vagyoncsoportonként feltüntetett vagyontárgyakra is. Kizárásként szabályozták egyebek mellett - a leltározás vagy időszakos ellenőrzés alkalmával feltárt hiányt vagy veszteséget, kivéve, ha a biztosított vagy szerződő bizonyítja, hogy a hiány az építési területen elkövetett betöréses lopás vagy rablás következménye. Betöréses lopásnak minősítették a szerződésben azt az esetet, amikor a tettes a lopást úgy követi el, hogy a biztosított vagyontárgyakat magába foglaló, megfelelően lezárt és illetéktelen behatolás ellen védett helyiségbe erőszakos módon behatol. Meghatározták egyúttal azt is, hogy milyen helyiséget kell megfelelően lezártnak és behatolás ellen védettnek tekinteni. A felperes
- június 2-án, illetve 11-én tett feljelentéseket a rendőrségen. Ezekben előadta, hogy a ... völgy lakópark építkezési területén
- május 27-
- között a trafóállomás ajtaját ismeretlenek megrongálták. Május
- és
- között eltulajdonítottak 280 m 4 x 240-es elektromos kábelt, illetve 50 m 4 x 50-es elektromos kábelt és megrongáltak egy kábelelosztó szekrényt. Június
- és
- között pedig eltulajdonítottak 1450 m 1 x 240-es 20 kW-os földbe fektetett elektromos kábelt. A nyomozóhatóság a nyomozást valamennyi esetben arra figyelemmel szüntette meg, hogy az elkövető kiléte nem megállapítható. Az alperes a felperes igényét azzal utasította vissza, hogy a káreseményekre kockázatviselése nem terjed ki. A felperes keresete szerint a szerződés teljesítését és 8.200.000 Ft-nak, valamint
- július
- napjától számított késedelmi kamatnak a megfizetését kérte alperestől. Az alperes a kereset elutasítására tett indítványt, alapvetően arra hivatkozva, hogy nem következett be biztosítási esemény. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a biztosító kockázatviselése rongálási kárra nem terjedt ki. A biztosított vagyontárgyakban bekövetkező hiány vagy veszteség pedig a kizárások körébe tartozott, ha nem betöréses lopás vagy rablás következményeként keletkezett. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján arra következtetett, hogy a káresemény nem volt a betöréses lopás fogalmi körébe vonható, mert a vagyontárgyakat nem a szerződés előírásának megfelelően lezárt helyiségből tulajdonították el. Álláspontja szerint tehát az alperes a bekövetkezett kárért nem köteles helytállni. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és az alperes keresete szerinti marasztalása iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a szerződéses konstrukciót helytelenül értelmezte. Azzal érvelt, hogy az alperes tudatában volt annak, hogy villamoshálózatok létesítésével és telepítésével foglalkozik. Az ilyen tevékenységek minden esetben közterületen folynak, ebből következően fogalmilag kizárt a létesítmény körbekerítése, vagy bármilyen helyiség létesítése. A biztosítási eseményként jelentkező hiány úgy következett be, hogy az építési anyagot (földkábelt) már a talajba betemette, ily módon kialakította az építési-szerelési munka eredményét, magát a villamosvezeték hálózatot. Álláspontja szerint a leltárhiány és időszakos ellenőrzés, illetve az ehhez kapcsolódó betöréses lopás szabályai a bekövetkezett biztosítási eseményre nem alkalmazhatók. Hivatkozott még arra is, hogy a tettes a megfelelően lezárt (földbe ágyazott) kábelköteget a földet kiásva, feltörve a kábelköteget körülvevő vezető csövet - tehát a szavak általános jelentése szerint - erőszakos módon behatolva, és a kábel végén elhelyezett lezárt biztosítószekrényt feltörve húzta ki a kábelt a helyéről. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a követelés jogalapja tekintetében a felperes fellebbezése megalapozott. A felek között nem volt vitás a biztosítási jogviszony létrejötte, és az, hogy a szerződésük vagyonbiztosítási elemet is tartalmazott. A Ptk.
- §
(1)bekezdése és
- §-a által meghatározott vagyonbiztosítás alapján az alperes meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére vállalt kötelezettséget. Az alperes azt sem vitatta, hogy a trafóállomás, illetve kábel elosztószekrény megrongálásából, valamint az elektromos kábelek ellopásából a felperesnek kára keletkezett. A másodfokú tárgyaláson tett egyező előadásuk folytán a Pp.
- §
(2)bekezdése szerint az is valóként volt elfogadható, hogy a káresemények a tervdokumentáció szerinti építési-szerelési területen, és olyan vagyontárgyakban keletkeztek, amelyeket a biztosítónak átadott adatközlőben a felperes megjelölt. A bizonyított, illetve valóként elfogadott tényekre tekintettel az ítélőtáblának kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a bekövetkezett károkra az alperes kockázatviselését valóban kizárta-e. Ennek eldöntése során a biztosító szerződésben vállalt kötelezettségéből kellett kiindulni. Az alperes a szerződés szerint a biztosított vagyontárgyakban keletkezett minden olyan kár megtérítésére kötelezettséget vállalt, amelyekkel kapcsolatban kockázatviselését nem zárta ki. A felek biztosítási eseményként definiálták az építkezési területen lévő, az adatközlőben megjelölt vagyontárgyaknak előre nem látható okból, véletlenül, váratlanul bekövetkezett olyan károsodását, amely a rendeltetésszerű használat, illetve építési-szerelési tevékenység folytatása érdekében azok javítását, helyreállítását, pótlását teszi szükségessé. Biztosított vagyontárgyként szabályozták a tervdokumentáció szerinti építési-szerelési tevékenység tárgyát képező létesítményt, beleértve a beépítés céljából az építkezési területen lévő anyagokat is. A szerződésükben a felek a létesítmény fogalmát külön nem határozták meg. A Ptk. 207. §
(1)bekezdése alapján ezért a szó általánosan elfogadott jelentését kellett figyelembe venni. A felperes által az építési területen végzett tevékenység jellegét figyelembe véve ennek megfelelően létesítménynek minősült a tervdokumentáció szerint általa lefektetett kábel, valamint a létrehozott állomás is. Az alperes a kifejezetten rongálásból vagy lopásból eredő károkért való helytállási kötelezettségét általánosságban nem zárta ki. Kizárólag a leltározás vagy időszakos ellenőrzés alkalmával feltárt hiány esetére rendelkezett úgy, hogy megtérítésre csak annyiban köteles, amennyiben a hiány betöréses lopás (vagy rablás) következménye. Leltározás vagy időszakos ellenőrzés során feltárt hiány az építési területre bevitt, de még beépítetlen anyagok (alkatrészek, munkaeszközök) esetén értelmezhető. A felperes kára ezzel szemben az építési tevékenység eredményeként már létrejött létesítményekben keletkezett. Helytállóan hivatkozott tehát a felperes a fellebbezésében arra, hogy a leltárhiánnyal kapcsolatos szabályok nem alkalmazhatók, a bekövetkezett káresemény nem tartozott abba a körbe, amelyre az alperes a kockázatviselését kizárta. Az ítélőtábla az előbbiekben kifejtettek szerint ezért nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, miszerint a biztosító nem köteles a szolgáltatása teljesítésére. Az alperes vitatta, hogy teljesítési kötelezettsége a felperes keresete szerinti mértékben áll fenn. A felperesnek az összegszerűség alátámasztására szakértői bizonyítási indítványa volt, melyet az elsőfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja folytán - mellőzött. Az ítélőtábla a rendelkezésre álló adatok alapján ezért kizárólag a jogalap körében tudott döntést hozni, úgy, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és közbenső ítéletével az alperes teljesítési kötelezettségét megállapította. A Pp. 252. §
(4)bekezdésére figyelemmel a felek másodfokú perköltségét csak megállapította, annak viselése felől az elsőfokú bíróságnak kell határoznia. ,
- február
- . Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke, Dr. Csóka István s. k előadó bíró, Dr. Lente Sándor s. k. bíró