Kf.27560/2011/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése szerinti közzétételi előírásokat kell alkalmazni. Ilyen előzmények után az alperes az Rttv. 41.§

(1)bekezdés b) pontja szerinti felhatalmazás alapján hatósági ellenőrzés keretében hivatalból vizsgálta a felperes

1. májusi műsorfolyamát, benne a
2. május 5-én sugárzott ………… című műsorszámot. Megállapította, hogy a műsorszám a ………… c. műsormagazin keretében híradással, időjárás-jelentéssel, más önálló alműsorszámokkal együtt jelentkezik rendszeresen, és a többihez hasonlóan időben és tartalmában jól elkülöníthetően, tartalmilag zárt egységet alkotva kerül sugárzásra. Miután önálló műsoregység, megfelel az önálló műsorszám követelményének, ezért a Határozat szempontjainak való megfelelés esetén megállapítható róla, hogy televíziós vásárlásnak minősül. Az alperes a
3. október 27-én kelt 409/
4. számú határozatával megállapította, hogy a felperes
5. május 5-én a ………… című műsorszám sugárzásával két alkalommal megsértette az Rttv. 15.§

(1)bekezdésében foglalt rendelkezést, ezért az Rttv. 112.§

(1)bekezdésének a) pontja értelmében felhívta a felperest a sérelmezett magatartás megszüntetésére. Határozatának indokolásában utalt a Határozatban, az EB Ítéletében, valamint az Irányelvben foglaltakra is. A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte, míg másodlagos kérelme a határozat hatályon kívül helyezése mellett az alperes új eljárás lefolytatására való kötelezésére irányult. Álláspontja szerint megtévesztő az alperesi határozat összetett műsorszámra vonatkozó indokolása, hiszen nem hagyható figyelmen kívül, hogy a ………… a ………… című műsormagazin szegmense, amelyek rövid egységei egyértelműen a szórakoztatásra irányulnak és nem gazdasági tevékenység végzésére. A játék jelentősége a teljes adáshoz képest elenyésző, a távértékesítés megállapíthatóságának feltételei nem forognak fenn, ezért az alműsorszám nem minősíthető televíziós vásárlásnak. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolásában utalt az EB Ítéletében, az Irányelvben, valamint a Határozatban foglaltakra, úgyszintén az Rttv. 2.§ 22. pontjában szereplő televíziós vásárlás reklámfogalom-meghatározásra. A műsorszám megtekintése alapján megállapította, hogy a ………… határozatban kifogásolt részei jellegüket tekintve teljesen megegyeznek az EB Ítéletében foglaltakkal. Mindezek alapján megállapította, hogy az alperesi Határozat három konjunktív feltételéből az első kettő kétséget kizáróan teljesült, egyrészt a felperes által sem vitatottan emelt díjas telefonszám igénybevételével lehet a játékban részt venni, másrészt az Európai Unió Bírósága értelmezésében is szolgáltatás nyújtásról van szó, hiszen a néző a nyeremény reményében tárcsázza a különleges telefonszámot, hogy bekerüljön a játékba. Az elsőfokú bíróság a Határozat harmadik konjunktív feltételének elemzése utalt arra, hogy nem hagyható figyelmen kívül a remélt gazdasági előny, mely - különös figyelemmel az emeltdíjas telefonszámra jelentős, azaz a ………… éppen a többi szegmenshez viszonyított rövid ideje ellenére jelentős bevétellel kecsegtet, ezért nem tekinthető csupán az adás keretében nyújtott egyszerű szórakoztatásnak, hanem szolgáltatásnyújtásban megnyilvánuló önálló gazdasági tevékenység. Az elsőfokú bíróság az alperessel egyező jogi álláspontra jutott, miszerint a felperes a televíziós vásárlásnak minősített interaktív nyereményjáték előtt és után a műsorszám jellegét megkülönböztető megnevezést, optikai és akusztikai jelzést nem alkalmazott, így nem tett eleget az Rttv. 15.§

(1)bekezdésben foglalt törvényi előírásnak. Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, jogsértés hiányában a kereseti kérelmének megfelelő határozat hozatalát kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes nem sértette meg az Rttv. 15.§

(1)bekezdését, mert a ………… nem minősíthető televíziós vásárlásnak, nem feleltethető meg az ORTT távértékesítés kapcsán felállított szempontjainak sem. Álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a Fővárosi Bíróság 24.K.30.052/2011/

1. számú ítéletében foglaltakra, amely a ………… kapcsán a hivatkozott jogszabályok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált műsorrészlet nem tekinthető az Rttv. 2.§
2. pontjában meghatározott televíziós vásárlásnak. A felperes utalt arra is, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás feltárására vonatkozó, illetőleg indokolási kötelezettségének, mivel a televíziós vásárlássá minősítéshez nem vizsgálta a játékot magában foglaló adás célját, a játék jelentőségét az adás egészét tekintve, figyelembe véve a játék időtartamát, a tőle remélt gazdasági hatást, az adástól várthoz képest, valamint a jelölteknek feltett kérdések irányultságát is. Megjegyezte, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta a műsorszolgáltatási szerződésben foglaltakat is, amelynek rendelkezéseit akkor is köteles szem előtt tartani, amikor egyoldalúan megváltoztatja egy kérdéskörben hatósági jogértelmezését. A műsorszolgáltatási szerződésekben foglaltak alapján kifejtette, hogy a felperes által sugárzott telefonos játékok nem reklámnak, illetőleg nem televíziós vásárlásnak, hanem a felperesi műsorszolgáltatás egyik központi témájától függően közszolgálati - műsorelemének minősülnek, és a szerződésben meghatározott AGB kódrendszerben 2.
3. alá eső játéknak minősül. Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, hivatkozással a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.347/2011/
4. számú határozatára. A felperes fellebbezése nem alapos. Elöljáróban a Fővárosi Ítélőtábla kiegészíti a tényállást azzal, hogy a felperesi fellebbezésben hivatkozott Fővárosi Bíróság 24.K.30.052/2011/
5. számú ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla a
6. február 1-én kelt 2.Kf.27.453/2011/5.számú számú ítéletével megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§-ának

(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a peradatok alapján helytállóan állapította meg a tényállást, az abból levont következtetése megfelel a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek, döntését a szükséges mértékben és kellő részletességgel okszerűen megindokolta. A felperes fellebbezésében olyan új tényt, körülményt nem jelölt meg, amely az elsőfokú bíróság ítéletének az EB Ítéletén is alapuló jogszerűségét megkérdőjelezné, ezért előadott érvei a fellebbezés kedvező elbírálását nem eredményezhették. A másodfokú bíróság a műsorszám megtekintése alapján egyetértett az elsőfokú bíróság alapos okfejtésével és következtetéseivel, ezért azokat megismételni nem kívánja. A Határozathoz, az Irányelvhez, valamint az EB Ítéletéhez kapcsolódóan a Fővárosi Ítélőtábla a 4.Kf.27.347/2011/3.számú ügyben a ………… kapcsán már részletesen kifejtette az álláspontját, azt a jelen ügyre is irányadónak tartja és a fellebbezésben foglaltakra tekintettel hangsúlyozni kívánja. A televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló módosított Irányelv szabályozásából kitűnik, hogy a közösségi jogalkotó azt kívánta, hogy a távértékesítésre minimális szabály és norma vonatkozzon annak biztosítására, hogy a fogyasztók, mint televíziónézők érdekei teljesen és megfelelően védettek legyenek. E cél elérése érdekében került sor a távértékesítés fogalmának definiálására, mely minden konkrét esetben segít annak eldöntésében, hogy az érintett műsorszolgáltató kifogásolt adása megfelel-e azon követelményeknek, melyeket a közösségi jogalkotó az említett fogalom meghatározása során támasztott. A rendelkezésre álló iratanyagból vitathatatlanul megállapítható, hogy a perbeli esetben a …………ban való részvétel feltétele egy emeltdíjas telefonszám tárcsázása, mely esetben köztudomású tény, hogy az ár egy részét a telefonos szolgáltató a játékot sugárzó televíziós műsorszolgáltatónak fizeti vissza. A játékos, aki így a képernyőn látott különleges telefonszám tárcsázásával a játék finanszírozásához járul hozzá, azaz a szolgáltató bevételeihez, a felajánlott szolgáltatáshoz ellenérték fejében jut. A nézők számára az adás során közvetlenül ajánlják fel a szerencsejátékban való részvételt azáltal, hogy olyan információkat szolgáltatnak számára, amelyek nélkülözhetetlenek az adásba kerüléshez, és így a részvételre felkért néző a képernyőn megjelenő különleges szám tárcsázásával fogadja el az ajánlatot a nyeremény megszerzésének reményében. Ilyen körülmények között a televíziós műsorszolgáltató úgy jelenhet meg, mint aki a néző számára ellenérték fejében szolgáltatást ajánl fel, lehetővé téve a néző nyereményjátékban való részvételét. Természetesen, ahogyan arra a felperes is hivatkozott a fentiek mellett figyelembe kell venni a játékot magában foglaló adás célját, a játék jelentőségét az adás egészét tekintve, figyelembe véve a játék időtartamát, a tőle remélt gazdasági hatást az adástól várthoz képest, valamint a jelölteknek feltett kérdések irányultságát is. Itt jegyzi meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes nem vitatta, hogy az emelt díjas hívások piaci jelleget kölcsönöznek a műsoregységnek, azaz a gazdasági haszonszerzés egyértelműen megállapítható. Fentiekkel összefüggésben osztotta a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság részletesen kifejtett álláspontját, hogy a kérdéses ………… című szegmens megfelel az alperes Határozatában megfogalmazott három feltételnek, ezért a műsorszám értékelése során helytállóan jutott mind az alperes, mind az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az televíziós vásárlásnak minősíthető, és miután a felperes a bemutatásakor nem alkalmazta a televíziós vásárlás főcímet a műsorszám esetében, ezáltal megsértette az Rttv. 15.§

(1)bekezdés a)és b) pontjait. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Pp. 254.§ának

(3)bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett sikerre, ezért az alperest megillető perköltségről a Pp. 78.§-ának megfelelően rendelkezett a Fővárosi Ítélőtábla, míg a felperes a 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 13. §-ának

(2)bekezdése alapján köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték viselésére. Budapest,

1. évi február hó
2. napján dr. Rothermel Erika s.k. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva s.k. bíró A kiadmány hiteléül: dr. Rácz Krisztina s.k. előadó bíró,