Bf.260/2011/16 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés és

(2)bekezdés a) pont). A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 1 (egy) év 2 (kettő) hónap börtönbüntetésre enyhíti. A II.r. vádlott állandó lakóhelyét és személyazonosító igazolvány számát pontosítja, magyar állampolgár. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a II.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült 290.880,(kettőszázkilencvenezernyolcszáznyolcvan) Ft bűnügyi költséget a II.r. vádlott köteles az államnak megfizetni. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Bíróság a 2011. június 15. napján kelt 9.B.1415/2009/110. számú ítéletével a II.r. vádlottat társtettesként elkövetett garázdaság bűntette (Btk.271.§

(1)és

(2)bekezdés) miatt mint többszörös visszaesőt 1 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Ellenben az ellene 3 rb. testi sértés bűntettének kísérlete (Btk.170.§

(1)és

(2)bekezdés) miatt emelt vád alól a vádlottat felmentette. Rendelkezett az előzetes fogvatartás beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítéletet az ügyész valamennyi vádlott tekintetében tudomásul vette. Az I.r. vádlott és védője, továbbá a III.r. vádlott és védője az ítéletet ugyancsak tudomásul vették. Így perorvoslat hiányában e vádlottakkal szemben az ítélet első fokon jogerőre emelkedett. Az ítélet ellen a II.r. vádlott védője a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.610/2009/

1. számú átiratában a tényállást megalapozottnak, a II.r. vádlott cselekményének minősítését törvényesnek találta. Álláspontja szerint a kiszabott fő- és mellékbüntetés megfelelő, lényeges enyhítése nem indokolt. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a II.r. vádlott vonatkozásában hagyja helyben. A védő és a II.r. vádlott a Fővárosi Ítélőtábla előtt a
2. december 1.napján megtartott nyilvános ülésen előadták, hogy a II.r. vádlott paranoid skizofréniában szenved, emiatt több alkalommal részesítették őt pszichiátriai kezelésben. Állításuk szerint ez az állapot már a bűncselekmény elkövetésekor is fennállt. A bíróság rendelkezésére bocsátották a
3. december
4. napja és
5. november
6. napja között keletkezett kórházi zárójelentéseket és ambuláns lapokat. A fentiekre figyelemmel indítványozták igazságügyi elmeorvos-szakértő kirendelését és szakvélemény beszerzését. A Fővárosi Ítélőtábla a fenti indítványnak helyt adva igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény beszerzését rendelte el. Szakértőként dr. Nagy Ervin és dr. Kovács Gábor igazságügyi elmeorvos-szakértőket rendelte ki. A szakértők írásbeli szakvéleményüket előterjesztették. A Fővárosi Ítélőtábla a Be.353.§

(2)bekezdése szerint a bizonyítás felvételére tárgyalást tűzött ki, amelyen a szakértőket meghallgatta. Dr. Nagy Ervin és dr. Kovács Gábor igazságügyi elmeorvos-szakértők egybehangzóan nyilatkoztak, miszerint a vizsgálat előtt a bűnügyi iratot és az orvosi dokumentációt áttanulmányozták és annak ismeretében alakították ki véleményüket. Előadták, hogy az II.r vádlottnál a paranoid schizophrenia kórismét nem vitatták, de annak aktuális megnyilvánulását nem észlelték. Ugyanakkor évek óta zajló betegsége miatt személyiségzavar alakult ki, amely a cselekmény elkövetésekor enyhe fokban korlátozta a magatartását. A védő a másodfokú tárgyaláson felszólalásában a büntetés enyhítése iránti perorvoslatát fenntartotta. Perbeszédében a másik társaság kezdeményező szerepét és védence beszámítási képességének enyhe fokú korlátozottságát hangsúlyozta. Utóbbi körülményre tekintettel a Btk.24.§

(2)bekezdésének alkalmazásával büntetésének korlátlan enyhítését, szabadságelvonással nem járó büntetés kiszabását kérte. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a szakértői bizonyítás eredményére figyelemmel sem látott indokot a büntetés enyhítésére. Álláspontja szerint a II.r. vádlottal szemben nem mellőzhető végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabása. A cselekményét két másik büntető eljárás tartama alatt, többszörös visszaesőként követte el, a szakértők véleménye nincs lényeges kihatással a joghátrány mértékére. Indítványozta az elsőfokú ítélet helybenhagyását. A II.r. vádlott az utolsó szó jogán arról beszélt, hogy ő valójában sértettnek érzi magát, mert őket támadták meg. Korábbi büntetettségére utalva kijelentette, hogy az előző ügyeiben már megkapta a büntetését, ezért azok ismételt figyelembevételével nem tud egyetérteni. A védő perorvoslata a következők szerint alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a felvett bizonyítás tükrében bírálta felül a fellebbezéssel érintett a II.r. vádlott tekintetében a Fővárosi Bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok szerint folytatta le a tárgyalást és hozott ügydöntő határozatot. A Fővárosi Bíróság mindenben figyelemmel volt a II.r. vádlottnak a tárgyalás egyes szakaszaiban fennállt különböző perjogi helyzetére. A 2010. december 1. napján tartott tárgyalás idején nevezett jogerős büntetést töltött, ekkor a bíróság részletesen meghallgatta. 2011. március 2. napján a bíróság folytatta a bizonyítási eljárást, a II.r. vádlott jelen ügyben időközben folytatódó előzetes letartóztatását e napon megszüntette és szóban idézte a következő tárgyalásra. A 2011. április 15. napján tartott tárgyaláson e vádlott a szabályszerű szóbeli idézés ellenére nem jelent meg, a bíróság a Be.281.§

(5)bekezdése szerint folytatta a tárgyalást, de nem hozott ügydöntő határozatot. A Fővárosi Bíróság ellene elfogatóparancsot bocsátott ki, de nem vált szükségessé a Be. XXV. fejezet szerinti - távollétében tartandó - tárgyalásra áttérni. Az élettárs bejelentése szerint ugyanis Ausztriában más ügyben vizsgálati fogságba került, ahol a Fővárosi Bíróság felhívására kézbesítési íven 2011. június 6. napján úgy nyilatkozott, hogy az eljárás távollétében is befejezhető. (Be.279.§

(3)bekezdés) A Fővárosi Bíróság ezt követően hozta meg

1. június
2. napján az érdemi határozatot, a II.r. vádlott vizsgálati fogsága egyébként
3. július
4. napján megszűnt. A fentiek szerint a II.r. vádlott eljárási jogai semmiben nem sérültek. A Fővárosi Bíróság ügyfelderítési kötelezettségének messzemenően eleget tett, a bizonyítékok értékeléséről részletesen számot adott. Az ítélet indokolásából kitűnik, hogy a kétséges tényeket a vádlottak javára értékelte, amely a II.r. vádlott testi épség elleni bűncselekmény alóli felmentését is eredményezte. A Fővárosi Ítélőtábla a történeti tényállást megalapozottnak találta, azt egyébként a védelmi fellebbezés sem támadta. A személyi körülmények körében bizonyítás felvételére és annak alapján a tényállás kiegészítésére azért a másodfokú eljárásban került sor, mert sem a II.r. vádlott, sem védője az eljárás korábbi szakaszaiban nem említették a megelőző kórházi kezeléseket, illetve a II.r. vádlott betegségét. A bűncselekmények jellege önmagában nem indokolta, hogy a nyomozás során, vagy az elsőfokú eljárásban hivatalból elmeorvos-szakértői vélemény beszerzésére is sor kerüljön. A Fővárosi Ítélőtábla a Be.352.§

(1)bekezdés a./ pontja alapján a tényállás személyi részét kiegészítette a következőkkel: A II.r. vádlott paranoid schizophrenia elmebetegségben szenved. Évek óta zajló betegsége súlyosította személyiségzavarát és csökkentette alkalmazkodóképességét. A cselekmény idején aktív betegségtünetei nem voltak, azonban személyiségzavara a cselekmény elkövetésekor enyhe fokban korlátozta a helyes magatartás megválasztásában. A fentiek kiegészített tényállás már minden tekintetben megalapozottá vált, így irányadó volt a felülbírálat során. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a II.r. vádlott bűnösségére. A II.r. vádlott a nyilvános helyen kialakult tömegverekedésben elismerte a részvételét. Magatartását a Fővárosi Bíróság törvényesen minősítette társtettesként csoportosan elkövetett garázdaság bűntettének. A cselekmény megnevezése azonban nem felel meg a hatályos szabályoknak és az anyagi jogi szabály feltüntetése is hiányos, mert a 271.§

(2)bekezdésénél az a./ pont megjelölése elmaradt. A Fővárosi Ítélőtábla ezért a jogi minősítést és megnevezését a Be.258.§

(2)bekezdés b./ pontja szerint pontosította. A büntetés kiszabása során a Fővárosi Bíróság helyesen vette számba a súlyosító és enyhítő körülményeket. A II.r. vádlott sokszorosan büntetett, elítélései között erőszakos jellegű bűncselekmények is szerepeltek. Többszörös visszaesőként a vele szemben kiszabott 1 év 6 hónap börtönbüntetés nem tekinthető eltúlzottan súlyosnak. A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú eljárásban igazolódott új körülmény, a vádlott beszámítási képességének enyhe fokú korlátozottsága alapján látott indokot a büntetés némi mérséklésére. Ennek a mértéke azonban a védő által felhívott 24.§

(2)bekezdés szerinti korlátlan enyhítést, illetve más büntetési nem alkalmazását nem vetette fel. A II.r. vádlott előélete és egész életvezetése végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását indokolják. Az adott esetben vele szemben a büntetési tétel felső határa 4 és fél év. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartamát 1 év 2 hónapra enyhítette, amely főbüntetés feltétlenül szükséges a büntetési célok elérése érdekében. A kiszabott mellékbüntetés arányos és az ítélet járulékos rendelkezései is törvényesek. A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú tárgyaláson igazolt személyi adatok szerint állapította meg a vádlott lakóhelyét. Egyúttal feltüntette a személyazonosító igazolvány számára és az állampolgárságra vonatkozó adatokat is, amelyeket az elsőfokú bíróság elmulasztott. (Be.258.§

(2)bekezdés b./ pont, Be.288.§

(3)bekezdés.) a II.r. vádlottal szemben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása a Be.372.§

(1)bekezdésén, további helyes rendelkezéseinek helybenhagyása a Be.371.§

(1)bekezdésén alapszik. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be.381.§

(2)bekezdése szerint az állam viseli. Budapest,

1. év február hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Révész Tamásné sk. előadó bíró Dr. Hildenbrand Róbert sk. bíró A Fővárosi Bíróság 9.B.1415/2009/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.260/2011/
4. számú ítéletében foglalt változatással a II.r. vádlott tekintetében
5. február
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált! Budapest,
7. év február hó
8. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kukucska Erzsébet írnok