Gfv.30310/2011/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A kártérítés megítéléséhez a károsultnak bizonyítania kell a károkozó jogellenes magatartását. Gfv.IX.30.310/2011/4.szám A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Balogh Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Bacsek György ügyvéd által képviselt I.r. és jogtanácsos által képviselt II.r. alperesek ellen kártérítés iránt a Fővárosi Bíróságnál 17.G.41.348/

1. szám alatt indult és a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.606/2010/
2. számú ítéletével befejezett perében a másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.606/23010/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a II.r. alperesnek 15 nap alatt 100.000 (Egyszázezer) Ft felülvizsgálati perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes mint bérlő és a perben nem álló K Kft. mint tulajdonos
4. május 26-án bérleti szerződést kötöttek az üzletre, amelyet a felperes a bérleti szerződés megkötését követően mintegy 40,000.000 Ft-os költséggel átalakított és felújított, abban étkezdét és szendvicsbárt üzemeltetett
5. november közepétől. A szerződést több alkalommal módosították, végül
6. augusztus 31-én megszüntették. 2006-ban indult a 4-es Metró beruházásában az M metróállomás szerkezetének építése, amelyről az I.r. alperes
7. januárjától folyamatosan tájékoztatta az érdekelteket. A
8. júliusban adott tájékoztatóban közölte, hogy
9. augusztus 14-től elkezdik a villamos vágányok bontását, augusztus 21-től pedig lezárják a körtér egy részét és elkezdődik a terület palánkokkal való körbekerítése, elindul az útszakasz bontása és megkezdik az építési munkákat. A tájékoztatóban a befejezés időpontjául
10. májusát határozták meg. Az állomás szerkezetének építésére az I.r. alperes mint megrendelő és a II.r. alperes mint vállalkozó
11. március 1-én vállalkozási szerződést kötöttek, a munkákat a II.r. alperes végezte.
12. augusztusában az építési területet körbekerítették, a tömegközlekedési eszközök végállomásait áthelyezték és ezzel a gyalogos forgalom is nagyrészt áthelyeződött. Az építési terület a felperes üzlete előtt húzódik. Az állomás szerkezetépítési munkái a mai napig nem fejeződtek be. A felperes
13. március 31-ével az üzletét végleg bezárta, de korábban is volt több hónapos időszak, amikor az üzlet zárva volt.
14. augusztus 31-én a bérleti szerződést megszüntették. A felperes a módosított keresetében
15. június
16. és
17. augusztus 31-e közötti időtartamra 22,250.000 Ft kártérítés, ennek
18. június 15-től járó késedelmi kamata és a perköltségek megfizetésére kérte az alpereseket egyetemlegesen kötelezni. A kártérítés összegének meghatározásakor a szakértői véleményben foglaltakat vette alapul, aki az egy évi elmaradt haszon összegét 10.000.000 Ft-ban határozta meg. A módosított keresetét a Ptk.
19. §-ára és a
20. §-ának /1/ bekezdésére alapította. A II.r. alperes károkozó magatartását a tájékoztatóban megjelölt határidő elmulasztásában az I.r. alperes jogellenes magatartását pedig abban jelölte meg, hogy nem kényszerítette ki az építési határidő megtartását a II.r. alperestől. Mindkettőjük szerződésszegése a felperessel szemben szerződésen kívüli károkozó magatartásként értékelendő. Hivatkozott e körben a Legfelsőbb Bíróságnak az EBH.2005/
21. számában közzétett elvi határozatában írtakra. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állították, miszerint a felperes nem bizonyította, hogy fennállnak a kártérítésnek a Ptk.
22. §-ában írt feltételei. Az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság a 17.G.41.348/2008/
23. számú ítéletében a keresetet elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla a felperes fellebbezése folytán hozott 14.Gf.40.606/2010/
24. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és osztotta annak jogi következtetéseit is. Elfogadta, miszerint az I., II. r. alperesek magatartásának jogellenességét a felperesnek kellett volna bizonyítania, azaz bizonyítási kötelezettség terhelte a vonatkozásban, hogy a kivitelezés elhúzódása a szükséges és elkerülhetetlen mértéket meghaladta. A felperesnek ezt bizonyítania a másodfokú bíróság megítélése szerint sem sikerült. Kifejtette, miszerint a felperes a bérleti szerződés megkötését megelőzően már
25. januárjától információval rendelkezett a 4-es Metróval kapcsolatos M beruházásról. A felperes bízott abban, hogy a beruházás befejezésétől az üzleti forgalma fellendül és az addigi veszteségeit is kompenzálja a megemelkedett bevétel. Ez azonban a felperes üzleti kockázatának a körébe tartozott. A tájékoztatóban megjelölt
26. májusi befejezési határidő egyik alperes részéről sem jelentett kötelezettség-vállalást a beruházás ebben az időpontban történő befejezésére. A jogellenesség mint a kártérítés egyik konjunktív feltétele bizonyítottságának hiányában a felróhatóság hiányát az alpereseknek már nem kellett bizonyítani. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperesek kereset szerinti marasztalását, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az első-, vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Pp.
27. §-ának /1/ bekezdésében, a
28. §-ának /1/ bekezdésében, valamint a Ptk.
29. §-ának /1/ bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Álláspontja szerint, hogy a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a bizonyítási tehernek a kártérítési követelések körében érvényesülő szabályait, ennek következtében a károkozás felróhatóságának megítéléséhez szükséges tényekre nézve nem folytatott le bizonyítást, a beterjesztett bizonyítékokat nem a tartalmuknak és jelentőségüknek megfelelően mérlegelte, végül bizonyos adatokból merőben alaptalan és ellentmondásos következtetésekre jutott. Előadta, miszerint a Pp.
30. §-ának /1/ bekezdésében foglaltak megsértésével állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a jogellenesség bizonyítása a perbeli esetben a felperest terhelte. A felperes károsodását a szakértő megállapította, továbbá, hogy a kár a metróállomás építésével van okozati összefüggésben. A jogirodalomban is a károkozás akár közérdek, akár magánérdek indokolta, fogalmilag jogellenes cselekmény, a kárt meg kell téríteni (Ptk.
31. § /1/-/2/ bekezdése). Kivételt képez, ha a károkozó bizonyítja, hogy az általános elvárhatóság követelményeinek megfelelően járt el. A Ptk.
32. §-ára alapított kártérítési perben ha a károsult a kár bekövetkezését és az okozati összefüggést bizonyította, a károkozót terheli annak bizonyítása, hogy nem volt felróható a károkozás. A perbeli esetben a bizonyítás anyagából kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy az alperesek jogellenes magatartást tanúsítottak. Hivatkozott e körben többek között a Legfelsőbb Bíróságnak a BH.2001/173., 2003/279., 2007/
33. sorszám alatt közzétett eseti döntéseire, valamint az EBH.2001/
34. sorszám alatt közzétett elvi határozatára, több más BDT-ben megjelent határozattal együtt. Előadta, hogy a közutakról szóló
35. évi I. törvény
36. §-ának /3/ bekezdése is kártérítési kötelezettséget ír elő az intézkedő szervvel szemben a közút indokolatlan, a szükségesnél nagyobb mértékben, vagy hosszabb időtartamra történő lezárásából eredő kár tekintetében. A felperes a keresetében nem érvényesített igényt az üzlet megnyitásától
37. novemberétől a
38. május 31-ig terjedő időben keletkezett károkra. Álláspontja szerint ez az időtartam az, amely alatt a korlátozás elkerülhetetlen volt. Indokolatlannak és szükségtelennek tartotta azonban az ezt követő időben fenntartott korlátozást. A felperes nyilván az alperessel kötött szerződés alapján határozta meg és tette közzé a befejezés várható határidejét. Az I.r. alperesnek azonban a tervek engedélyeztetésével kapcsolatos anomáliák miatt már a tájékoztatás időpontjában tudnia kellett, hogy nem tartható a tájékoztatásban megjelölt határidő. Az alpereseknek kellett ezért bizonyítaniuk, hogy nem terheli felróhatóság őket a határidő elhúzódása miatt. Az eljárt bíróságoknak egyébként nem általában a metró beruházás csúszásának okaira, hanem az M állomás szerkezetépítési munkái késedelmének okaira kellett volna a bizonyítást lefolytatni és az alpereseknek erre kellett volna bizonyítást felajánlani. A 2006-ban jóváhagyott kiviteli tervek hiányában nem is lehetett volna megkezdeni a kivitelezést az adott időpontban. Hivatkozott arra, hogy az alperesek nem csatoltak olyan jogerős és végrehajtható, a közlekedési hatóság által kiadott engedélyt, amely a II.r. alperest feljogosította volna a körtér lezárására és bekerítésére. Az Állami Számvevőszék
39. szeptember 15-én kelt jelentése feltárta a metró beruházás csúszására vezető okokat. Az I.r. alperes nem tudta szolgáltatni a szükséges munkaterületet - a Gellért-téri állomásnál az építési engedélyt sem - így az I.r. alperes már a szerződés megkötésekor tudta, nincs abban a helyzetben, hogy a szerződéses kötelezettségeit teljesítse. Ezért nem kért kötbért a határidő túllépése miatt a II.r. alperestől. A mulasztások a fentiek szerint elsősorban az I.r. alperest terhelték. Előadta, hogy az I.r. alperes által a honlapján közzétett tájékoztató alapján, amelyben elképzelhetetlennek tartotta az I.r. alperes az utak korábbihoz hasonlóan évekig tartó lezárását, továbbá abból a kijelentéséből, hogy egy-egy metróállomás építési idejét mindössze 6-8 hónapra prognosztizálta, alapos okkal számíthatott arra, hogy
40. májusára megszűnik az alperesek által előidézett, a tér lezárásának zavaró hatása. Hivatkozott arra, hogy őt magát a kellő körültekintést illetően gondatlanság nem terheli. Beszerezte az önkormányzat által 2005-ben jóváhagyott szabályozási tervnek a körtérre vonatkozó részét, ebben nyoma sem volt a tér lezárásának és körülkerítésének. Vitatta, hogy valamiféle extraprofitra számított a beruházás kapcsán. Előadta, hogy a perbeli és a hasonló boltok csak akkor üzemeltethetők rentábilisan, ha nagyszámú közlekedő személy útjában helyezkednek el. Ettől fosztották meg az alperesek az üzletét a tér lezárásával és elkerítésével, majd évekig lezárva tartásával. Álláspontja szerint téves volt az eljárt bíróságoknak a közérdekre hivatkozása is. A II.r. alperes felülvizsgálati hatályban tartására irányult. ellenkérelme a jogerős ítélet .-.-.-.-. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt a felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek. A Kúria megítélése szerint az eljárt bíróságok a Pp.
41. §-ának /1/ bekezdésében foglaltak megsértése nélkül állapították meg, hogy az alperes magatartása jogellenességének bizonyítása a felperest terhelte, mely a kártérítés megállapításához szükséges egyik konjunktív feltétele. A perben az alperesek jogellenesség szempontjából megítélendő magatartása az volt, hogy a felperes által bérelt ingatlan szomszédságában lévő közterületi ingatlanon egy közérdekű üzem részének építéséhez kezdtek, ennek érdekében lezárták, majd az általuk adott tájékoztatásban közölttől hosszabb ideig lezárva tartották a saját ingatlan egy részét, ami a felperesi vevőkör elterelésével járt. A Ptk.
42. §-a szerint a felperes mint bérlő a tulajdonos által ráruházott használati joga alapján használhatta a perbeli üzletet és szedhette annak hasznait. A szomszéd ingatlant viszont a saját tulajdonosa használhatta és adhatta azt át építés céljából harmadik személyek részére. A Ptk.
43. §-a értelmében a tulajdonos jogán építkezőnek az építkezés során is figyelemmel kell lennie mások érdekeire. Az építési engedély sem mentesíti az építkezők a másoknak okozott kár megtérítése alól. Az építkezőt ugyanis az építési engedélyben foglaltakon túl is terheli az a kötelezettség, hogy a szomszéd zavarásától tartózkodjon, jogai gyakorlásában őt szükségtelenül ne akadályozza. Az építkezéssel szükségszerűen együtt járó zavaró körülményeket a szomszédnak el kell viselnie, azokat kiküszöbölni az építkezőnek nem kell és valójában nem is lehet. A jogellenes magatartás az, amely szükségtelenül zavar másokat. A felperes által felhívott döntések nevezetesen a BH.2003/
44. eseti döntésben és az EBH.2001/1/
45. számú elvi határozatban írt esetben bizonyított volt a szükségtelen zavarás, a szabályzatban meghatározottat meghaladó zajszint. A BH.2007/
46. számú eseti döntésben pedig azt mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a szomszéd akkor tarthat igényt kártérítésre, ha a jogellenesség, az átjátszó állomás szükségtelen zavaró hatása miatt bizonyított. Azt a körülményt, hogy szükségtelenül zavarták a Pp.
47. §-ának /1/ bekezdése szerint annak kell bizonyítania, aki erre jogot kíván alapítani, a perbeli esetben a felperesnek. Azt a körülményt, hogy volt-e joga megkezdeni a II.r. alperesnek az építkezést és palánkkal ellátni az építési területet, az építési és a közúti hatóság vizsgálja, és ha kell megteszi a szükséges intézkedéseket. A fellebbezésében a felperes egyébként erre nem hivatkozott. Minden olyan tény, körülmény, vagy jogi álláspont, amely nem volt tárgya a másodfokú eljárásnak, a felülvizsgálati eljárásban nem hozható fel. A Kúria megítélése szerint is helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, miszerint a
48. májusi befejezési határidő tájékoztató jellegű volt, kötelezettségvállalást kifelé, harmadik személyekkel szemben sem az I., sem a II.r. alperes részéről nem jelentett, így nem jelenthette azt, hogy a megjelölt időponton túli építkezés automatikusan a korlátozás szükségtelen fenntartását jelentené. Az Állami Számvevőszék jelentése sem igazolja a perbeli metróállomás építése miatt fenntartott korlátozás szükségtelenségét. A jelentés az egész 4-es metróberuházás problematikájával foglalkozik, abból nem vonható le következtetés kiemelve egy, állomás elhúzódásának, a terület korlátozása fenntartásának okaira. Helyesen mutattak rá az eljárt bíróságok, hogy messze vezetne annak vizsgálata és nem is képezi a jelen per tárgyát annak feltárása, hogy milyen okok vezettek a négyes metró beruházás elhúzódására. A felperes arra nézve nem tudott bizonyítékot bejelenteni, hogy a perbe hozott metróállomás kivitelezésének elhúzódása és ezáltal a körtér egy részének a tájékoztatásban közölt időtartamon túli zárva tartása szükségtelen volt, szükségtelenül akadályozta a felperest a vendéglátó tevékenység folytatásában. A felperesnek egyébként a szerződéskötéskor tudomása volt a nagy volumenű építkezés effektív megkezdéséről. Köztudott volt már 1998-tól kezdődően a beruházás körüli nagyfokú bizonytalanság, így a felperesnek számolnia kellett a befejezés esetleges elhúzódásával, hogy a tér helyreállítása szükségképpen késedelmet szenvedhet. A zavarás bizonyítása a jogellenesség megállapításához önmagában nem elegendő, azt pedig, hogy egy idő után mindez szükségtelenül történt a perben nem került bizonyításra, ezért nem volt jogi jelentősége az alperesek magatartása felróhatósága bizonyításának. A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
49. §-ának /3/ bekezdése szerint hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati kérelme sikertelen volt, ezért a Pp.
50. §-ának /1/ bekezdése szerint köteles a II.r. alperesnek a felülvizsgálati eljárással okozott költségét megtéríteni. A II.r. alperes felülvizsgálati perköltsége a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet
51. §-a /2/ bekezdésének a) és b) pontja, valamint /5/ és /6/ bekezdése szerint felszámítható jogtanácsosi munkadíjat foglalja magában. Az I.r. alperesnek a felülvizsgálati eljárásban perköltsége nem merült fel, ezért arról a Kúriának rendelkeznie nem kellett. Budapest,
52. március
53. Dr.Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke Gyöngyösiné dr.Gyügyei Klára sk.előadó-bíró Dr.Lőrincz Györgyné sk. bíró