Bfv.1095/2011/8 – Kúria

(1)bekezdése szerinti személyi szabadság megsértése bűntettének vádja alól felmentette; - II. r. terheltet a Btk. 175. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés c) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettének vádja alól felmentette; emellett rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről. Az ítéleti tényállás lényege a következő: Az I. r. terhelt megállapodott édesapjával, a sértettel, hogy

1. decemberétől ő gondoskodik róla. A sértett ezen időponttól fiánál és annak élettársánál, II. r. terheltnél lakott egy családi házban; nyugdíját fia vette fel és tette el. A sértett által lakott szoba ablaka be volt törve, fűtése nem volt megfelelő, és a sértett alig kapott enni, fia főleg kenyeret és üres tésztát adott neki.
2. február 4-én a terheltek a II. rendű terhelt szüleihez utaztak. Az I. r. terhelt a látásában nagy mértékben korlátozott, hanyatló szellemi állapotú sértettet a 4-5 napra tervezett távollétük tartamára bezárta a családi házba úgy, hogy nem gondoskodott számára megfelelő mennyiségű élelemről és ivóvízről, valamint a ház fűtéséről. A sértett a vádlottak távolléte alatt kiszáradt. Miután február 8án reggel a terheltek még nem voltak otthon, a szomszéd, T. J-né üzenetet küldött a polgármesteri hivatalba a jegyzőnek. A bejelentést követően a mentők a sértettet kiszáradt állapotban kórházba szállították. Az ítélet - jogorvoslati kérelmek hiányában - első fokon jogerőre emelkedett. A jogerős határozat ellen a törvényes határidőn belül a Pest Megyei Főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terheltek terhére, annak jogalapját a Be.
3. §

(1)bekezdés a) pontjában jelölve meg. Indítványában arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróság a tényállás téves jogi értékelésével, a büntető anyagi jogi rendelkezéseket sértve mentette fel a terhelteket a személyi szabadság megsértésének bűntette miatt emelt vád alól - a rövidített indokolásra figyelemmel - feltehetően azért, mert a jogellenességet nem találta bizonyítottnak. Az indítványozó szerint e cselekmény jogellenességét ugyanis csak az zárhatja ki, ha arra jogszabály felhatalmazása alapján vagy a sértett beleegyezésével, illetőleg a sértett érdekében került sor. Az irányadó tényállás szerint azonban ilyen sértetti engedély vagy sértetti érdek nem volt, ahogy jogszabályi felhatalmazás sem; a terheltek egy fűtetlen, vezetékes víz és WC nélküli házba zárták be a sértettet, megfelelő mennyiségű élelmet és innivalót sem biztosítva számára. Éppen ezért szükségszerűen számolniuk kellett azzal, hogy a sértettnek víz és élelmiszer megszerzése végett, valamint az udvari WC használatához ki kell a házból mennie. Az irányadó tényállás nem tartalmaz adatot arra sem, hogy a sértett - állapota miatt - a ház elhagyására ne lett volna képes, vagy az nem is állhatott szándékában. Utalt arra is, hogy az orvosszakértői vélemény szerint a sértett zavartsági állapota a cselekmény következtében alakult ki, és fizikai állapotának javulásával pszichés állapota is helyreállt. Mivel megítélése szerint a terheltek a körülményekkel tisztában voltak, cselekményük jogellenessége nem kétséges. Miután az alapvető szükségletek kielégítésének lehetőségétől megfosztott, fűtetlen házba zárt sértett sanyargatásával járt a személyi szabadság megsértése, álláspontja szerint a bűncselekmény minősített esete az I. r. terhelt terhére a kétszeres értékelés tilalmának sérelme nélkül megállapítható. Ezért a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére és az eljárt bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt. A Legfőbb Ügyészség és képviselője a nyilvános ülésen a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta, és azt az abban foglalt indokok alapján fenntartva ugyancsak a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére és új eljárás elrendelésére tett indítványt (Bf. 2713/2011.). A védők az elsőfokú bíróság ítéletének hatályban tartását kérték. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 423. §

(4)és

(5)bekezdésére tekintettel a megtámadott határozatot elsősorban az indítványban megjelölt ok alapján vizsgálta felül, és figyelemmel volt a 416. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - esetleges eljárási szabálysértésekre is. Az utóbbi rendelkezésben felsorolt, a Be. 373. §-a

(1)bekezdésének I.

1. b)és
2. c)pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabályszegést nem észlelt. A felülvizsgálati indítványt pedig nem találta megalapozottnak. A Be. 416. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. A Be. 423. §

(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó; e tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható. Az első fokú bíróság az ítéletét - mivel perorvoslattal az arra jogosultak egyike sem élt - a Be. 259. §

(1)bekezdésének felhatalmazása alapján röviden indokolta. Az abban rögzített tényállás csak a bűnösséget megállapító rendelkezéssel kapcsolatos tényeket tartalmazza, a felmentő rendelkezések kapcsán a bíróság csupán arra utalt, hogy a terheltek felmentésének oka a bizonyítottság hiánya. A Btk. 175. §

(1)bekezdése szerinti személyi szabadság megsértésének - ahogy arra helyesen utalt az indítványozó feltétele az, hogy a sértettet az elkövető jogellenesen fossza meg a személyi szabadságától. A tényállás a II. rendű terhelt tekintetében csupán annyit tartalmaz, hogy az I. rendű terhelttel élettársként együtt élt a kérdéses lakásban, és onnan

1. február 4-én vele együtt utazott szüleihez; ezért ebből nem vonható le arra következtetés, hogy a személyi szabadság megsértésének bűncselekményét elkövette volna. Ekként felmentésére anyagi jogszabálysértés nélkül került sor. Az irányadó tényállás az I. r. terhelt tekintetében az indítványozó által a személyi szabadság megsértése kapcsán hiányolt, a jogellenességet kizáró tényeket valóban nem tartalmazza. Ugyanakkor nem szerepel benne az a tény sem, hogy a sértettnek a ház elhagyása szándékában állt, és arra egyébként képes is volt, ahogy az sem, hogy a szabad mozgását akadályozó zavart állapot nála a terheltek távolléte alatt állt be. Az I. rendű terhelt gondozási kötelezettségének elmulasztása azzal valósult meg, hogy a sértettet bezárta a házba, miközben a téli időszakban szükséges fűtésről, továbbá a tervezett távollét alatt szükséges mennyiségű élelemről és ivóvízről nem gondoskodott, mindezzel a sértett egészségét veszélyeztetve. Ez a cselekmény az, amellyel egyben megvalósulhatott a személyi szabadság megsértése is. Így az irányadó tényállás alapján az I. rendű terhelt vonatkozásában nem a bűnösség, hanem a terhére megállapított bűncselekmény minősítése a kérdéses. Miután tartalma szerint az indítvány lényegében ezt vitatta, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatot erre - azaz a Be.
2. §

(1)bekezdés b) pontjában meghatározott okra - nézve is lefolytatta. Az irányadó tényállás alapján a terhelt terhére megállapított bűncselekmény - a gondozási kötelezettség elmulasztása - valóságos alaki halmazatot alkot az ugyanazon cselekménnyel megvalósuló személyi szabadság megsértésével; így a felmentő rendelkezésnek miután az nem a terhelt bűnösségét, hanem a cselekmény minősítését érintette - nem volt helye; azaz eljárási szabálysértéssel került sor a terhelt részbeni felmentésére. Ezen túl a megállapított tények alapján valóban anyagi jogszabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor az I. rendű terhelt cselekményét a gondozási kötelezettség elmulasztásával halmazatban nem minősítette személyi szabadság megsértése bűntettének is. Ugyanakkor az irányadó tényállás alapján nem helyes az a jogi álláspont, amely szerint a személyi szabadságot sértő cselekmény minősített esete is megállapítható; az az adott ügyben a kétszeres értékelés tilalmába ütközne. A törvénysértő minősítés büntetés kiszabását. azonban nem eredményezte törvénysértő A Btk. 175. §

(1)bekezdése szerint - ahogy a gondozási kötelezettség elmulasztása is - a személyi szabadság megsértésének bűntette három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A terhelt cselekményének az anyagi jogszabályoknak megfelelő minősítése és a Btk. 85. §-ának

(3)bekezdése szerint irányadó halmazati büntetési keret - amelynek felső határa az adott ügyben négy év hat hónapi szabadságvesztés - figyelembe vétele mellett sem értékelhető ugyanis törvénysértően enyhének a terhelttel szemben kiszabott börtönbüntetés egy évi tartama, illetőleg a büntetés végrehajtásának három évi próbaidőre történt felfüggesztése. Miután pedig a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálatnak együttes feltétele az anyagi jogszabálysértés mellett - abból eredően - a törvénysértő büntetés kiszabása is, ezen ok alapján a felülvizsgálati feltételek az I. rendű terhelt tekintetében nem állnak fenn. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be.

1. §-a alapján a megtámadott határozatot mind az I. rendű, mind a II. rendű terhelt vonatkozásában hatályában fenntartotta. A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be.
2. §-án, a végzés elleni fellebbezés , illetve az újabb indítvány kizártságával kapcsolatos figyelmeztetés a Be.
3. §-ának

(4)bekezdésén, a 416. §

(4)bekezdés b) pontján és a 418. §

(3)bekezdésén alapul, azzal, hogy az abban szereplő feltételek esetén a Be. 421. §

(3)bekezdésére figyelemmel a bíróság az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. A Legfelsőbb Bíróság határozatát a Be. 420. §

(1)bekezdésének megfelelően nyilvános ülésen hozta meg. Budapest,

1. december
2. Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter s. k. előadó bíró, Dr. Belegi József s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő MTné