Pf.20261/2007/7 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.261/2007/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla Páhokiné dr. Baji Éva ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - dr. Boros Erzsébet ügyvéd által képviselt BÉKÉS MEGYEI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság
2. május
3. napján kelt P.20.259/2006/
4. számú ítélete ellen a felperes által
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 13.500 (Tizenháromezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak az illetékhivatal külön felhívására 27.000 (Huszonhétezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes
6. március
7. napján az esti órákban B. belterületén a Temető sor és a Bartók Béla út kereszteződésében a /személy neve 1/ tulajdonát képező Peugeot Expert típusú személygépkocsival haladt. A kereszteződésben jobbra az Orosházi úti felüljáró felé kanyarodott, amikor összeütközött a /személy neve 2/ által vezetett Lada gépkocsival, amely a Temető sorról a másik irányból nagy ívben balra kanyarodott ugyancsak a felüljáróra vezető útra. A balesetben érintettek nem tudtak megegyezni a felelősség kérdésében, ezért rendőri intézkedést kértek. A helyszínelést /helyszínelő rendőr neve/ végezte, aki az alperes alkalmazásában állt. A balesetben érintett feleket külön-külön meghallgatta, előadásukról jegyzőkönyvet vett fel és helyszínrajzot is készített. A helyszínrajzon meghatározta az ütközés általa feltételezett helyét, leszóródott sármaradványokat rögzített. Az álló Peugeot gépkocsi mellett leszóródott, az irányjelzőből származó műanyag darabok rögzítését -2elmulasztotta. A rendőri intézkedés közben - a balesetben részes Lada vezetője férjének kérésére - megjelent az ugyancsak az alperes alkalmazásában álló szolgálaton kívüli rendőr, /személy neve 3/, aki a helyszínelésben nem vett részt. A helyszínelő rendőr feljelentése alapján a Békéscsabai Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályán a felperessel szemben szabálysértési eljárás indult, amelynek során a balesetért felelős személy megállapítása érdekében igazságügyi műszaki szakértő kirendelésére került sor. /1.szakértő neve/ szakértő szakvéleményében megállapította, hogy a rendelkezésre álló adatok nem alkalmasak arra, hogy szakértői módszerrel egyértelmű választ lehessen adni az ütközési pontra és meg lehessen állapítani, hogy a baleset bekövetkezéséért a felperes, illetve a Lada vezetője a felelős. Kifejtette, hogy a helyszínelő rendőr által felvett helyszínrajzon anyagszóródási nyomok nem lettek feltüntetve, ebből kifolyólag a baleset előzményeire kategorikus szakértői megállapítások nem tehetők. A szabálysértési hatóság részletes bizonyítás felvétele után a 248-1097/
8. számú határozatával a felperest közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése miatt - mivel a vezetői engedélyét nem tartotta magánál - pénzbírsággal sújtotta, egyebekben pedig az eljárást megszüntette, mert az eljárás adatai alapján nem állapítható meg szabálysértés elkövetése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény. A rendelkezésre álló adatok alapján ugyanis nem lehetett kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a felperes volt az, aki az elsőbbségadási szabályokat megszegve kanyarodott jobbra kis ívben a felüljáró irányába, vagy a Lada vezetője által rossz vezetéstechnikával végrehajtott kanyarodás idézte elő a balesetet. A felperes vitatva a helyszínelő rendőr eljárásának szabályosságát, részben a jegyzőkönyv nem a valóságnak megfelelő felvétele, részben pedig amiatt, hogy a helyszínen a Lada vezetőjének ismerőse, a szolgálaton kívül volt /személy neve 3/ rendőr is megjelent és a szemlét befolyásolta, helyszínelő rendőrrel szemben feljelentéssel élt. A Békés Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal a szabálysértésre vonatkozó hamis vád vétsége és hivatalos személy által elkövetett közokirat hamisítás bűntette miatt a felperes feljelentése alapján indult nyomozást megszüntette, mivel a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény. A felperes által vezetett gépkocsi tulajdonosa ezt követően a Lada gépkocsi üzembentartójának felelősségbiztosítójához fordult, azonban a biztosító a kár kifizetését megtagadta tekintettel arra, hogy a felelősség nem állapítható meg. A Peugeot gépkocsi tulajdonosa az autóban esett kár megtérítése iránti követelés jogcímén 450.000 Ft-ot engedményezett a felperesre. A felperes 450.000 Ft kártérítés és járulékai megfizetése iránt terjesztett elő keresetet az alperessel szemben. -3Pf.III.20.261/2007/
9. szám Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja az volt, hogy a helyszínelő rendőr jogellenes, vétkes magatartást nem tanúsított, őt szakmai mulasztás nem terhelte. Vitatta a kárnak a felperes által megjelölt összegét is. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes a GVH 219 forgalmi rendszámú, /személy neve 1/ ... szám alatti lakos tulajdonát képező Peugeot Expert típusú gépkocsiban a
10. március 20-án /személy neve 2/ által vezetett Lada gépkocsival történt összeütközés következtében keletkezett károkért kártérítési felelősséggel tartozik. A közbenső ítéletet a Ptk.
11. § /1/ bekezdésére alapította. Álláspontja az volt, hogy a helyszínelő rendőr által felvett helyszínrajz és fényképfelvételek hiányosságai következtében a helyszíni szemle adataira megnyugtató tényállást alapítani nem lehet - mint az már a szabálysértési eljárásban is kiderült. A közbenső ítélettel szemben előterjesztett fellebbezés folytán eljárt Szegedi Ítélőtábla a Pf.III.20.330/2005/
12. számú ítéletével az elsőfokú közbenső ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a kereset jogalapja helyesen csak a Ptk.
13. §-a lehet, ugyanakkor az alperes közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségét azért nem lehet megállapítani, mert a szabálysértési eljárásban hozott határozatokkal szemben a felperes a rendes jogorvoslati lehetőségeket nem merítette ki. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Pfv.V.20.471/2006/
14. számú végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Álláspontja az volt, hogy a helyszíni szemle szabályos, vagy szabálytalan volta nem volt tárgya a felperessel szemben folyt szabálysértési eljárásnak, ezért a jogorvoslat kimerítésének elmulasztása miatt a felperesi igény nem utasítható el. A megismételt másodfokú eljárás eredményeként a Szegedi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte őt az eljárás során felmerült le nem rótt eljárási illeték, valamint perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy habár helyszínelő rendőr megszegte a helyszínelés vonatkozásában irányadó ORFK 5-1/3/
15. TÜK szabályzatának rendelkezéseit, ugyanis az anyagmaradványokat teljes körűen nem rögzítette, és saját előadása szerint is az ütközési pont meghatározásában nem a helyszín objektív adataira támaszkodott, hanem arra a szubjektív érzületére, hogy a felperes személyes előadását az ütközés körülményeire nézve nem találta életszerűnek. A helyszínről fényképfelvételeket készített, melyek fekete-fehér nyomtatásban kerültek átadásra a szakértőnek. A helyszínrajz és a fényképfelvételek hiányosságai következtében a helyszíni szemle adataira megnyugtató tényállást alapítani a szabálysértési eljárásban nem lehetett. Mindezen körülmények megalapozzák azt a megállapítást, -4hogy az alperes alkalmazásában álló helyszínelő rendőr a helyszíni szemlét az arra irányadó szabályokat megszegve folytatta le, így az alperes magatartása jogellenesnek tekinthető. A megismételt eljárásban kirendelt szakértő véleményéből azonban az következett, hogy létezik olyan szakértői módszer, amelynek alkalmazásával a hiányos adatokból is csaknem teljes bizonyossággal lehet következtetni a baleset bekövetkezésének körülményeire és okaira, melynek alkalmazásával a műszaki szakértő a balesetet rekonstruálta is. Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a felperes azon kára, ami annak következménye, hogy a biztosítóval szembeni igényét nem érvényesíthette és az alperes szolgálatában álló rendőr jogellenes magatartása között van-e okozati összefüggés. E körben utalt arra, hogy a Ptk.
16. §-ának /1/ bekezdése szerint felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosító csak akkor állt volna helyt a felperes által vezetett gépkocsiban esett kárért, ha a másik érintett gépkocsi vezetőjének felelősségét meg lehetett volna állapítani. A baleset bekövetkezéséért a felelősséget a szabálysértési eljárás adatai alapján nem pusztán azért nem lehetett megállapítani, mert az alperes szolgálatában álló rendőr nem szakszerűen végezte a helyszínelést. A megismételt eljárásban kirendelt szakértő véleményéből pedig az tűnik ki, hogy az objektíve rekonstruálható tényállás szerint a balesethez az vezetett, hogy a felperes a kanyarodás folyamán az elsőbbségadás kötelező jelzőtáblát részlegesen figyelmen kívül hagyta. Ebből pedig a Ptk.
17. § /1/ bekezdésére is figyelemmel az következik, hogy a közlekedési szabályt megsértő felperes akkor sem lett volna jogosult a kárát a felelősségbiztosítóval szemben érvényesíteni, ha az intézkedő rendőr a helyszínen talált nyomokat teljeskörűen rögzíti, mert az sem vezetett volna okszerűen olyan következtetéshez, hogy a balesetért kizárólag a Lada vezetőjét terheli a felelősség. Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben kérte elsődlegesen a már rendelkezésre álló adatok alapján, másodlagosan a másodfokú bíróság által lefolytatandó további bizonyítás eredményeként az alperes kereseti kérelem szerinti marasztalását. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság helyesen folytatta le a bizonyítási eljárást, ugyanakkor téves jogi következtetés alapján utasította el a keresetet. Hibás ugyanis az a megállapítás, hogy a keletkezett kár és a jogellenes magatartás között nincs okozati összefüggés. Kifejtette, hogy nem helytálló az a megállapítás, hogy a felperes vétett az elsőbbségadási szabályok ellen, ugyanis amikor már bekanyarodott saját sávjába, a két gépjármű között mellérendeltségi viszony állt fenn. Rámutatott arra, hogy az ügyben kirendelt szakértő a baleset felperes által előadott módját is lehetségesnek tartotta, csupán a felperesi elmondást kevésbé tartotta életszerűnek. Változatlanul állította, hogy amennyiben az alperes alkalmazottja megfelelően rögzítette volna az anyagmaradványokat, akkor a helyes ütközési pontot a rendelkezésre álló szakértői módszerekkel egyértelműen meg lehetett volna állapítani, ennek eredménye pedig kizárólag az lehetett volna, hogy a baleset a felperesi előadás szerint következett be és a balesetért kizárólag a Lada gépkocsivezetője a felelős. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte figyelemmel arra, hogy a tényállás alapos felderítését követően lényegében helyes jogkövetkeztetést levonva hozta meg a hatályos jogszabályoknak megfelelő ítéletét. Nyomatékosan utalt arra, hogy a perben kirendelt -5Pf.III.20.261/2007/
18. szám 2.szakértő egyértelműen lehetségesnek tartotta a rendelkezésre álló adatok alapján a perbeli baleset rekonstruálását, a szakértői véleményből pedig azt lehet megállapítani, hogy az objektíve rekonstruálható tényállás szerint a balesethez a felperes szabályszegése vezetett. Ebből az következik, hogy a közlekedési szabályt sértő felperes akkor sem lett volna jogosult kárát a felelősségbiztosítóval szemben érvényesíteni, ha az intézkedő rendőr a helyszínen talált nyomokat teljeskörűen rögzíti. Egyebekben vitatta azt az elsőfokú ítéleti ténymegállapítást, hogy a helyszínelő rendőr jogellenes magatartást tanúsított volna, ugyanis a szakértő azt nem rögzítette, hogy a helyszínelő rendőr nem a jogszabályoknak megfelelően helyszínelt. Rámutatott arra is, hogy a felperesi kereset jogalapjának fennállása esetén sem lehetett volna a felperes által megjelölt összegszerűségű kártérítési igényt érvényesíteni, ugyanis a perben kirendelt szakértő vitatta a javítási költségek reális összegét. A felperes a másodfokú eljárás során olyan „magánszakértői" véleményt csatolt, amely a baleset modellezése alapján, a most már a szakértő rendelkezésére bocsátott színes fényképfelvételek felhasználásával a bekövetkezett baleset hatásmechanizmusát a 2.szakértő-féle szakértői véleménytől eltérően írta le, és szakvéleményében kizárólag a Lada gépkocsi felelősségének megállapíthatóságára adott véleményt. A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla elöljáróban nyomatékosan hangsúlyozza, hogy jelen eljárásban nem a baleset bekövetkezéséért való felelősség kérdésében kellett állást foglalni, ugyanis jelen eljárásnak nem ezen kérdés megítélése volt a tárgya. A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben a bíróságnak arra nincs lehetősége, hogy a közigazgatási szerv hatáskörét átvegye, így jelen eljárás semmilyen értelemben nem tekinthető a közigazgatási eljárás valamiféle folytatásának, vagy a felperes és a másik gépjárművezető közötti ütközés vonatkozásában a polgári jogi felelősség eldöntésére irányuló eljárásnak. Azt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes azzal, hogy az alkalmazásában álló rendőr nem a rá irányadó szabályzatnak és jogszabályi előírásoknak megfelelően végezte a helyszínelést, jogellenes magatartást tanúsított, így függetlenül attól, hogy a szakértő etekintetben tett-e megállapítást vagy sem, az elsőfokú ítéleti tényállási megállapítás megalapozott. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy ennek a kérdésnek a megítélése egyébként sem műszaki szakértői kompetencia, így ha bármilyen megállapítás e körben ki is olvasható a szakértői véleményből, vagy nyilatkozatokból, az a per eldöntése szempontjából nem releváns, mert a bírói jogkörbe tartozó, alapvetően jogkérdések megválaszolása tekintetében a szakértőnek kompetenciája nincsen. Helyesen vizsgálta második lépésben az elsőfokú bíróság azt, hogy okozati összefüggés az alperes alkalmazásában álló helyszínelő rendőr magatartása és a felperest, illetve az engedményezés előtt jogelődjét ért kár között áll-e fenn. A megismételt elsőfokú eljárás adataiból az egyértelműen beigazolódott, hogy függetlenül attól, hogy az anyagmaradványok rögzítése teljeskörűen történt-e meg -6vagy sem, megfelelő szakértői módszer használatával a baleset bekövetkezése modellezhető. Gyakorlatilag ezt a megállapítást erősíti meg a felperes által készíttetett és a másodfokú eljárás során becsatolt magánszakértői vélemény is, ugyanis mind 2.szakértő, mind 3.szakértő egyértelmű, kategorikus megállapításokat tesznek a baleset hatásmechanizmusára, bekövetkezésének módjára. Amennyiben pedig létezik olyan szakértői módszer, amely az anyagmaradványok teljeskörű rögzítése nélkül is képes a polgári jogi felelősség megítéléséhez szükséges, megfelelő tényállás megállapításához adatot szolgáltatni, úgy nyilvánvalóan nincs okozati összefüggés az alperes alkalmazottja által elkövetett jogellenes magatartás és a bekövetkezett kár között. A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének a Ptk.
19. § /1/ bekezdése szerinti speciális és a Ptk.
20. § /1/ bekezdése szerinti általános feltételei vannak. Amennyiben esetünkben a speciális előfeltételek a Legfelsőbb Bíróság döntésének fényében külön nem vizsgálandók, ez nem jelenti azt, hogy a kártérítés általános feltételeinek fennállása hiányában is alapos lenne a felperesi igényérvényesítés. A kár bekövetkezését, a jogellenes károkozó magatartást és a kettő közötti okozati összefüggést a felperesnek kell bizonyítania és ezek sikeres bizonyítása esetén kerülhet szóba az alperes exkulpációjának kérdése. Az ítélőtábla álláspontja szerint a rendelkezésre álló adatok alapján az állapítható meg, hogy az okozati összefüggés fennállásának hiányában a felperes alapos igényt az alperessel szemben nem érvényesíthet. Az ítélőtábla rámutat arra, hogy a perbeli esetben nem annak a kérdésnek volt döntő jelentősége, hogy a bíróság - részben átvéve a szabálysértési hatóság vagy más polgári peres bíróság hatáskörét - abban a kérdésben foglaljon állást, hogy a Peugeot gépkocsi vezetője vagy a Lada gépkocsi vezetője felelős a bekövetkezett balesetért, vagy esetlegesen mindketten közrehatottak a károsodás bekövetkezésében. Ezért a másodfokú eljárás során becsatolt és a megismételt eljárásban elkészült szakértői vélemény közötti ellentmondásnak jelen eljárásban jelentősége nincsen. A szabálysértési eljárásban csak a balesetben érintett gépjárművek vezetőinek szabálysértési (büntető) felelősségéről született döntés, ugyanakkor abban a kérdésben, hogy a polgári jog szabályai szerint melyik érintett gépjárművezető felelőssége áll fenn a baleset bekövetkezéséért, eljárás még nem volt folyamatban, így nyilvánvalóan ebben a kérdésben döntés sem születhetett. Azt a megismételt eljárás eredménye egyértelműsíti, hogy van olyan szakértői módszer, amivel a felelősség kérdésében állást lehet foglalni, így a 2.szakértő-féle és a 3.szakértőféle szakértői vélemény azon megállapításainak, amelyek a baleset hatásmechanizmusára vonatkoznak, kizárólag abban a polgári peres eljárásban lehet jelentősége, ami esetlegesen a két gépjármű vezetője között indul. A felperes nincs elzárva attól, hogy immáron a szakértői vélemények birtokában polgári peres eljárást kezdeményezzen Lada vezetőjével szemben, és ezen eljárásban lehetőség nyílik a szakértői vélemények felhasználására, szükség esetén azok ütköztetésére, vagy új szakértő véleményének beszerzésére. Ezen kérdések megválaszolása és tisztázása azonban meghaladná jelen polgári peres eljárás kereteit, ahol kizárólag a közigazgatási szerv felelősségének fennállásáról vagy annak hiányáról lehetett döntést hozni, ezért az ítélőtábla a másodfokú eljárásban becsatolt magánszakértői vélemény alapján további bizonyítást az ügyben szükségtelennek ítélt. -7Pf.III.20.261/2007/
21. szám A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
22. § /2/ bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes pervesztes lett, ezért a Pp.
23. § /1/ bekezdése alapján perköltség megfizetésére köteles, melynek összege áll az alperes jogi képviseletével kapcsolatosan felmerült és az ítélőtábla által a 32/
24. (VIII. 22.) IM számú rendelet
25. § /2/ bekezdés a./ pontja, valamint /4/, /5/ és /6/ bekezdése, továbbá 4/A. § /1/ bekezdése alapján megállapított 11.250 Ft + 20 % mértékű ÁFA ügyvédi munkadíjból. A felperes alaptalan fellebbezése folytán az
26. évi XCIII. törvény
27. §-ára figyelemmel a 6/
28. (VI. 26.) IM számú rendelet
29. § /2/ bekezdése, valamint
30. § /1/ és /3/ bekezdése alapján köteles a le nem rótt 27.000 Ft összegű fellebbezési eljárási illeték viselésére is. Szeged,
31. szeptember
32. napján Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Simonné dr. Gombos Katalin sk. Dr. Lakatos Péter sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró