Pfv.IX.20.914/2011/6.szám A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr. Mydlóné dr. Isépy Eszter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Farkas László Pál ügyvéd által képviselt I.r. dr. Kussinszky Péter ügyvéd ügygondnok által képviselt II.r. és a dr. Farkas László Pál ügyvéd által képviselt III.r. alperesek ellen vételár kedvezmény visszafizetése és jelzálogjog érvényesítése iránt a Fővárosi Bíróságnál 18.G.41.514/2007. szám alatt indult és a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.632/2010/5. számú ítéletével befejezett perében a másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.632/2010/5. számú ítéletének felülviszgálati kérelemmel nem támadott rendelkezéseit nem érintve - az I. és III.r. alperesre vonatkozó - rendelkezéseit hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Bíróság 18.G.41.514/2007/48. számú ítéletének az I. és III.r. alpereseket a zálogtárgyból való kielégítés tűrésére, valamint a perköltség és az állam javára illeték fizetésére kötelező rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az I. és III.r. alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt egyetemlegesen 800.000 (Nyolcszázezer) Ft másodfokú és felülvizsgálati együttes perköltséget, valamint az államnak az adóhatóság felhívására 1.017.500 (Egymilliótizenhétezerötszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint az 1999. szeptember 20-án kelt, majd 2000. november 27-én módosított adásvételi szerződéssel a felperes eladta a II.r. alperesnek a Budapest alatti üzlethelyiség 1223/1424-ed tulajdoni illetőségét a közös tulajdonból hozzátartozó 1875/10000-ed tulajdoni hányaddal, összesen 174,865.600 Ft kedvezményes vételár felszámítása mellett. A szerződésben a vevő vállalta, hogy az 1223 m2-ből 932 m2 legalább 2/3 részén a TEÁOR 5274-es szám alá besorolt „egyéb fogyasztási cikk javítása" tevékenységet folytat további 10 évig. E vállalásra tekintettel összesen 37,494.800 Ft vételárkedvezmény illette meg azzal, hogy amennyiben a fenti vállalásának a 10 éves időtartam alatt nem tesz eleget, úgy köteles a fenti okból kapott vételár kedvezményt visszafizetni. A vételár kedvezmény visszafizetésének biztosítására 37,494.800 Ft és járulékai erejéig jelzálogjogot alapítottak az eladott ingatlanra azzal, hogy kérik a jelzálogjog bejegyzését a szerződés megkötésétől számított 10 éves időtartamra. Az illetékes földhivatal az ingatlan 1223/1424-ed tulajdoni illetőségére a II.r. alperes tulajdonjogát és 37,494.800 Ft biztosítására 10 éves időtartamra a felperes jelzálogjogát bejegyezte. Az adásvételi szerződés módosításában a II.r. alperes bejelentette a felperesnek, hogy az általa megvásárolt ingatlanból 926/1424 tulajdoni illetőséget elidegenített, a korábbi vételár kedvezményből erre figyelemmel 23,831.694 Ft-ot a hozzátartozó ÁFAval együtt a felperesnek visszatérített, erre figyelemmel a II.r. alperes tulajdonában maradt 297/1424-es ingatlanilletőségre tartották fenn 13,663.106 Ft-ra lecsökkentett mértékben a jelzálogjogot, amely csökkentés az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzésre került az egyéb feltételek változatlanul hagyása mellett. A 2000. szeptemberében kötött adásvételi szerződéssel a II.r. alperes eladta a tulajdonában maradt 297/1424-ed (594/2848-
- ad)ingatlanrészt egymás között egyenlő arányban az I.r alperesnek és a III.r. alperes jogelődjének. Az eladó a szerződés megkötésekor tájékoztatta a vevőket arról, hogy az eladó tulajdonszerzésétől számított 10 évig az eladott ingatlanrészt az önkormányzat javára fennálló jelzálogjog terheli. A megvásárolt ingatlanrész tulajdonjogát az illetékes földhivatal az I. r. valamint a III.r. alperes jogelődje javára bejegyezte. A III.r. alperes az ingatlan 297/2848-ad tulajdoni illetőségét jogutódlással szerezte meg. A felperes 2005. március 18-án, majd ezt követően többször, legutóbb 2007. február 23-án ellenőrizte a profilkötöttség teljesítését a perbeli ingatlan tekintetében és megállapította, hogy a II.r. alperes, illetőleg az ingatlan későbbi tulajdonosai a kikötött tevékenységet az ingatlanban nem folytatják. A felperes 2007. augusztusában benyújtott keresetlevelében az I.r. alperest kérte 16,395.726 Ft vételár különbözet és ennek kamatai, valamint a perköltségek megfizetésére kötelezni. 2008. március 10én a keresetet akként módosította, hogy perbevonta a II.r. alperest és a vételár kedvezményben, valamint kamataiban őt kérte marasztalni az I.r. alperest mint zálogkötelezettet a kielégítés tűrésére kérte kötelezni. Végül a 2009. szeptember 1-én benyújtott keresetmódosításában perbevonta a III. r. alperest, akit mint jelzálog kötelezettet a kielégítés tűrésére kért kötelezni. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság a 18.G.41.514/2007/48. számú ítéletében kötelezte a II.r. alperest 16,395.726 Ft vételár kedvezmény, ennek kamatai, valamint a perköltségek megfizetésére. Az I. és III.r. alperest mint jelzálog kötelezettet annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes az általuk a II.r. alperestől vásárolt ingatlanból a megítélt követelését kielégíthesse. A Fővárosi Ítélőtábla az alperesek fellebbezése folytán hozott 9.Pf.21.632/2010/5. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az I. és III. r. alperesekkel szemben a keresetet elutasította, a II.r. alperes által fizetendő tőke tekintetében a késedelmi kamat kezdő időpontját megváltoztatta és rendelkezett a felek által fizetendő első-, másodfokú perköltségről, illetőleg az illetéknek az állam javára történő megfizetéséről. A másodfokú bíróság elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, az érdemi döntésével azonban az I. és III.r. alperesek vonatkozásában nem értett egyet. Megállapította, hogy a felperes perbeli jelzálogjoga szerződésen alapult, a jelzálogjog alapításával a II.r. alperessel állapodott meg. E jogot a felek a teljes vételár kedvezmény és járulékai megfizetésének biztosítására alapították, a szerződés megkötésétől számított 10 éves időtartamra, azaz 1999. szeptember 20-tól 2009. szeptember 20ig terjedő időtartamra. Az elsőfokú ítélet 2010. június 11-i meghozatalakor a jelzálogszerződésben kikötött határidő eltelt. Megállapította, hogy a felek szerződéses szabadságából következően nem volt tilos, hogy a felek az általánostól eltérően ne a zálogjoggal biztosítani kívánt követelés megszűnésének időpontjához igazítsák a zálogjog időbeli hatályát, hanem meghatározott időtartamra alapítsanak zálogjogot. Ilyen tartalmú megállapodás esetén a zálogjog a kikötött időtartam végén megszűnt, a végső időpont a zálogjog időbeli hatályát jelentette, így nincs annak jogi jelentősége, hogy a jelzálogjog jogosult a jelzálogjog érvényesítésére vonatkozó keresetét mikor terjesztette elő, mert a kereset benyújtásához nem fűződnek a jelzálogjog időbeli hatályát kiterjesztő anyagi jogi joghatások. Tekintve, hogy a jelzálogjog 2009. szeptember 20-án megszűnt, az I. és III.r. alperesek szabadultak a jelzálog kötelezettség alól, így a kielégítés tűrésére nem kötelezhetők. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - a jogerős ítéletnek az I. és III.r. alperesekre vonatkozó rendelkezései hatályon kívül helyezését, és e vonatkozásban az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 251., 255. és 228. §-ában foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte az adásvételi szerződésnek a jelzálogjoggal kapcsolatos kikötéseit. Az 1999. szeptember 20-án kötött adásvételi szerződésben a szerződő felek jelzálogjogot alapítottak a felperes által biztosított vételár kedvezmény utólagos visszafizetésének biztosítására az esetre, ha a II.r. alperes visszafizetési kötelezettsége beáll. A jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba a szerződés megkötését követő 10 éves időtartamra jegyezte be a felek közös kérelmére a földhivatal. A II.r. alperes fizetési kötelezettsége a 10 éves időtartam lejárta előtt beállt, a felperes az igényét a 10 éves határidő lejárta előtt mind a személyi, mind pedig a dologi adósokkal szemben bíróság előtt érvényesítette. Annak a körülménynek, hogy a perben a bíróság csak a 10 éves időtartam lejárta után hozott ítéletet, az I. és a III.r. alperesnek a jelzálog tárgyával való helytállási kötelezettségét nem érinti. Az I. és III.r. alperesek felülvizsgálati jogerős ítélet hatályban tartását kérték. ellenkérelmükben a .-.-.-.-. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt az alábbiak szerint jogsértőnek találta. Abban egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bírósággal, hogy a II.r. alperes és a felperes a perbeli jelzálogjog megszűnését nem a biztosított követelés megszűnéséhez, hanem a Ptk. 200. §-ának /1/ bekezdésében biztosított szerződéses szabadságukkal élve a szerződéskötéstől számított 10 év elteltéhez kötötték. Ezen időhatározás azt jelenti, hogy a kikötött idő elteltével a szerződés hatályát veszti, arra alapítva többé jogot érvényesíteni nem lehet. A kikötött határidő lejárta tehát a szerződésben írt jogosultságok érvényesítését zárja ki. A jog érvényesítése a Ptk. 298. §-ának
- b)pontja szerint többek között azt jelenti, hogy a jogosult a kötelezettet felszólítja a követelés teljesítésére, illetőleg az igényét a Pp. 3.§-ának /1/ bekezdése szerint bíróság előtt keresettel érvényesíti. Ha az igény érvényesítése a fenti módokon a kikötött határidő lejárta előtt megtörtént, úgy a kötelezett utóbb eredményesen nem hivatkozhat arra, hogy az igény érvényesítése és annak bíróság általi elbírálása között a szerződés hatálya megszűnt. A perbeli esetben a zálogszerződés hatálya 2009. szeptember 20-án járt volna le. Mivel azonban a felperes a zálogszerződésből eredő igényeit ezt megelőzően mindkét zálogkötelezettel szemben érvényesítette, az I. és III.r. alperesek a 10 éves határidő eltelte ellenére sem mentesülnek a zálogszerződésből eredő kötelezettségeik teljesítése alól. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla másodfokú ítéletét a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintve, a felülvizsgálattal érintett részében a Pp. 275. §-ának /4/ bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme sikeres volt, ezért az I. és III.r. alperesek a Pp. 78. §-ának /1/ bekezdése szerint kötelesek a felperesnek a másodfokú és a felülvizsgálati eljárással okozott költségét, mint egyetemleges kötelezettek megtéríteni. A felperes másodfokú és felülvizsgálati együttes perköltsége a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §-a /2/ bekezdésének
- a)és
- b)pontja, valamint /5/ bekezdése szerint felszámítható, az ÁFA-t is tartalmazó ügyvédi munkadíjat foglalja magában. A felperes által le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az 1990. évi XCIII. törvény 74. §-ának /3/ bekezdése alapján alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §-ának /2/ bekezdése és 15. §-ának /1/ bekezdése szerint az I. és III.r. alperesek kötelesek egyetemlegesen az államnak az adóhatóság felhívására megtéríteni. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának /1/ bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest, 2011. október 11. Dr.Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke Gyöngyösiné dr.Gyügyei Klára sk.előadó-bíró Dr.Csőke Andrea sk. bíró