Bf.234/2011/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(5)bekezdés I. fordulata) miatt 1 év börtönre, 1 év közügyektől eltiltásra és végleges hatályú járművezetéstől eltiltásra ítélte. Elrendelte a Dabasi Városi Bíróság 8.Bk.TM.15/2004/

1. számú végzésével kiszabott 5 hónap fogházbüntetés végrehajtását. Az ittas járművezetés szabálysértése miatt indult eljárást megszüntette. Kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költségből 363.240 Ft megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.520/
2. számú átiratában foglalt álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, valamennyi szükséges bizonyítékot értékelési körébe vont és a tényállást a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg, melyet megalapozottnak tartott. Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. A bűnösség megállapítását és a cselekmény minősítését törvényesnek ítélte meg. Helyesen sorolta fel az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket is. A kiszabott büntetés nemét és mértékét megfelelőnek találta. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni. A védő a nyilvános ülésen a fellebbezését fenntartotta. Az elsőfokú bíróság által hozott ítéletet megalapozatlannak tartotta. Álláspontja szerint a bizonyítékok nem képeznek olyan zárt logikai láncot, ami a vádlott bűnösségének megállapítását megalapozhatná. A vádlott tudattartalmára is helytelen következtetést vont le az elsőfokú bíróság, mert nemcsak az eshetőleges ölési szándék nem állapítható meg, de a testi sértés okozására irányuló szándék sem. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított a sértetti vallomásnak és a vádlotti védekezést nem értékelte megfelelően. E körben felhívta a figyelmet arra is, hogy a sértett meg akart egyezni a vádlottal, az első hívás a sértettől származott. Bizonyítási indítványaik elutasítását - a szakértő1 és a tanú1 kihallgatásának elmaradását - sérelmezte. Az orvosszakértők véleményére hivatkozott, mely szerint külsérelmi nyom nem volt, így nem igazolható a sértetti előadás. Szakértői bizonyítás nem volt arra, hogy milyen távolságból észlelhette a vádlott a sértettet, aki egyébként jobbra és balra is kitérhetett volna. Elsődlegesen azt indítványozta, hogy bűncselekmény hiányában mentse fel. a másodfokú bíróság a vádlottat Másodlagos indítványában a büntetés enyhítését kérte. Az enyhítő körülmények körében arra hivatkozott, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt, jelentős az időmúlás, a vádlott 3 kiskorú gyermeket tart el, és a felesége jelenleg már a negyedik gyermekét várja. A végleges hatályú járművezetéstől eltiltás alkalmazását megalapozatlannak tartotta. A szakértő2 véleményére alapította ezt a döntését az elsőfokú bíróság, de ő csak a pályaalkalmasság kérdésében foglalt állást és a későbbiekben újabb közlekedés-pszichológiai vizsgálatot tartott szükségesnek. A vádlott felszólalásában a fellebbezését szintén fenntartotta. Személyi körülményeivel kapcsolatban elmondta, hogy júliusra várják a negyedik gyermeküket. Már 2615 napja áll a büntetőeljárás hatálya alatt. Ártatlanságát hangsúlyozta, hiszen, ha nincs sérült, akkor hogyan lehet elkövetni testi sértést? A sértett a felszólalásában elmondta, hogy tény, hogy megtörtént a cselekmény, de már olyan régen volt, hogy nem is érdekli, hogy elítélik-e a vádlottat. A vádlott az utolsó szó jogán megismételte, hogy nem követte el a cselekményt, és állította, hogy őt jobban megviselte az ellen folyó eljárás, mint a sértettet. A fellebbezések nem alaposak. A vádlott és védő által bejelentett fellebbezések folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be.348.§.

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat, és a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatásokat is betartotta. A bizonyítási indítványok elutasítását is megindokolta a Be.260.§.

(1)és 258.§.

(3)bekezdés f/ pontjának megfelelően. Annak indokaival a másodfokú bíróság is egyetértett. A tanú1 ellentmondásos vallomása nem lenne alkalmas a további 3 tanú előadásának, és az objektív, természettudományos alapokon nyugvó igazságügyi szakértői vélemények megcáfolására. A szakértő1 igazságügyi orvosszakértő távolmaradása, és meghallgatásának elmaradása nem befolyásolta az ügy érdemi megítélését, mert a szakértő3 igazságügyi orvosszakértő jelen volt, és a közösen előterjesztett szakértői véleményüket a bíróság a tárgyalás anyagává tette. Az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta, azokat egyenként és összességükben is értékelte, mérlegelte, tényből tényre is a logika szabályainak szem előtt tartásával, helyesen következtetett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, mentes a Be.351.§.

(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól, de a Be.352.§.

(1)bekezdés a/ pontja szerint az iratok tartalma alapján mégis kisebb kiegészítésre, pontosításra szorul az alábbiak szerint: - A

1. oldal
2. bekezdését a vádlott nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján azzal egészíti ki, hogy élettársa most várja negyedik gyermeküket. - A
3. oldal
4. bekezdését követően rögzíti azt is, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság a
5. március
6. napján kelt 11.B.30.084/2008/
7. számú ítéletével, amely a Fővárosi Bíróság 23.Bf.7685/2010/
8. számú végzése folytán
9. február
10. napján emelkedett jogerőre, közokirat-hamisítás bűntette miatt 30 nap közérdekű munkára ítélte a
11. június
12. napján elkövetett cselekmény miatt, ahol a jelen ügyben elrendelt pályaalkalmassági vizsgálat során egy
13. évi pályaalkalmassági vizsgálatról szól hamis igazolást nyújtott be. - A
14. oldal
15. bekezdését azzal egészíti ki, hogy a tehergépkocsi össztömege 9,1 tonna volt (nyom. ir.
16. oldal, szemle jegyzőkönyv). - A
17. oldal utolsó bekezdését azzal egészíti ki, hogy a vádlott járművezetésre való alkalmatlanságát a szabálytalan, normaszegő viselkedésre való készség, az alacsonyabb szintű önkontroll-funkció és felelősségtudat, a rendkívül magas kockázatvállalásra való hajlam alapozzák meg (átemelve az elsőfokú ítélet
18. oldal
19. bekezdéséből). Az így kiegészített, pontosított tényállás már minden szempontból megalapozott, a vádlott tagadásával szemben álló részében is a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság igen részletesen eleget tett az indokolási kötelezettségének is. Bemutatta a rendelkezésre álló bizonyítékokat és számot adott arról, hogy ezek közül melyiket és miért fogadta el, illetve melyiket milyen okból nem tartott elfogadhatónak. A vádlott következetlen, többször is változtatott vallomásával szemben törvényesen fogadta el az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításakor tanú2, tanú3 és a tanú4 ténytanúk nyilatkozatát. Ezeket a tanúvallomásokat támasztották ugyanis alá az igazságügyi szakértői vélemények, melyek egyben cáfolták a vádlotti védekezést. A büfékocsi elmozdulásával kapcsolatban a tanú4 és a tanú3 állították, hogy a vádlott a járművével a sértettet a büfékocsinak szorította és azzal együtt tolta. A szakértő4 és a szakértő5 igazságügyi műszaki szakértők nem zárták ki a tanúvallomások elfogadhatóságát, a 30-40 cm-es elmozdulást. Ugyanakkor a szakértő5 kizárta azt a vádlotti védekezést, hogy a fékezés során a vezetőfülke előrebillent, és így érhette el a büfékocsi előtető részét, illetve, hogy a szélvédő üveg sérülését is ez az előrebillenés okozta volna. A szakértő4 a szakvéleményében rögzítette, hogy „a vezető legkésőbb az elütés időpontja előtt 8 másodperccel már észlelhette, hogy a sértett a büfékocsi előtt áll, a fékezést viszont az elütés időpontja előtt 1,7 másodperccel határozta el, amikor a gépkocsi az ütközés helyét 3,1 méter távolságra közelítette meg."(nyom. ir.
20. oldal, szakértői vélemény). Mindebből pedig egyenes következtetés vonható le a vádlotti szándékra, és ez egyben alátámasztja a tanúk nyilatkozatait is, és kizárja a véletlen érintkezésre, a gépkocsi megcsúszására vonatkozó vádlotti védekezést. A műszaki szakértői vélemények értékelésével kapcsolatban a másodfokú bíróság mindenben egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletének
21. oldal utolsó két bekezdésében, illetve a
22. oldalán kifejtettekkel. A tanú1 sértett sérüléseivel kapcsolatban ugyancsak egyöntetűen állította a három tanú, hogy a vádlott a járművével a sértett testét nekinyomta a büfékocsinak. A szakértő6 és a szakértő7 igazságügyi orvosszakértők végülis nem zárták ki e vallomások elfogadhatóságát, kihangsúlyozva, hogy részletes vizsgálati leletek hiányában ez a kérdés szakértői módszerekkel nem dönthető el. Miután a sértett és a tanúk vallomásainak hitelessége több oldalról is megerősítést nyert, törvényesen fogadta el az elsőfokú bíróság azt a sértetti előadást, hogy a hasán és a hátán külsérelmi nyomok keletkeztek, amit a vádlotti jármű okozott, amikor a büfékocsinak nyomta. Az elsőfokú bíróság részletesen vizsgálta a súlyosabb sérülés keletkezésének reális lehetőségét is, és a szakértő6 igazságügyi orvosszakértő nyilatkozata alapján helyesen állapította meg ítéletének
23. oldalán, hogy a vádlott cselekménye alkalmas volt súlyos, életveszélyes sérülés előidézésére. Az elsőfokú bíróság ítéletének 9-
24. oldalain igen részletesen elemezte a vádlott ittasságát, alkoholizmusát és a járművezetésre alkalmatlanságát taglaló szakértői véleményeket, vizsgálati eredményeket, amelyekkel a másodfokú bíróság is egyetértett. Nem osztotta a másodfokú bíróság azt a védelmi álláspontot, amely a sértett valótlan tartalmú vallomását anyagi jellegű követelésének nem teljesítésével magyarázta. Téves az a védői állítás, hogy először a tanú1 hívta volna fel telefonon a vádlottat, és hogy ezt a beszerzett híváslisták alátámasztanák. Megállapítható ugyanis - ahogy azt az elsőfokú bíróság ítélete is helyesen rögzíti az
25. oldal
26. bekezdésében -, hogy először a vádlott hívta fel a sértettet
27. január
28. napján, majd ezt követően hívta őt vissza a sértett
29. január 25-én. A sértett ezekről a telefonhívásokról a kihallgatása során részletesen nyilatkozott és a híváslisták az ő állítását támasztották alá az első telefonhívást illetően. Szavahihetőségét a vádlotti - egyébként alá nem támasztott - állítás nem kérdőjelezheti meg, mert ahogy arra az elsőfokú bíróság is utalt ekkor már megtette első vallomását a helyszínen, és a
30. január
31. napján kézzel írt vallomásában is azzal egyezően nyilatkozott. Ebből következően valóban kockázatot vállalt volna vallomásának megváltoztatásával, így ezt a vádlotti védekezést is alappal vetett el az elsőfokú bíróság. Meg kell jegyezni még ezzel kapcsolatban, hogy a tanú2-vel egyezően nyilatkozott a történtekről a tanú4 és a tanú3 is. Az ő vallomásukkal kapcsolatban pedig anyagi érdek nem jöhet szóba. A felmentésre irányuló fellebbezések az elsőfokú bíróságnak a bizonyítékokat értékelő, mérlegelő tevékenységét támadják, a vádlotti védekezés elfogadtatását célozzák, ami a megalapozott tényállás mellett a másodfokú eljárásban nem vezethet eredményre. Az irányadó tényállásból okszerűen következtetett az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére és törvényes a cselekmény testi épség elleni cselekményként minősítése is. A bizonyítás eredményével összhangban törvényesen zárta ki az elsőfokú bíróság az élet kioltására irányuló vádlotti szándékot. Ugyanakkor a vádlott a 9,1 tonna össztömegű járművel a sértett testét a büfékocsinak nyomta, elzárva előle a menekülés, kitérés lehetőségét. A testre kifejtett erő nagyságára tekintettel az életveszélyes sérülés bekövetkezésének reális lehetőségével és ebbe belenyugodva cselekedett. A bírói gyakorlatra is utalva az ítélet
32. oldal
33. és
34. bekezdésében, továbbá a
35. oldal
36. bekezdésében helytálló jogi érveléssel zárta ki az elsőfokú bíróság a közúti veszélyeztetés megállapíthatóságát. Tévesen állapította meg viszont az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott megvalósította az ittas vezetés szabálysértését. Az ügyész a perbeszédében úgy nyilatkozott, hogy az ittas járművezetés vétsége tekintetében a vádat nem tartja fenn (
37. tjkv.
38. oldal), végindítványában pedig mellőzésre utalt (bírósági iratok
39. sorsz.). Ebből pedig a másodfokú bíróság álláspontja szerint a Be.311.§.

(1)bekezdésében foglalt vádelejtésre lehet következtetni, ami a Be.322.§.

(1)bekezdés e/ pontjában meghatározott eljárás megszüntetését vonja maga után. A Be.337.§.

(1)bekezdése értelmében szabálysértés elbírálására a bíróságnak csak akkor van lehetősége, ha a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény szabálysértés, és ezért a vádlottat felmenti. Jelen esetben azonban - a vádelejtésre tekintettel - a szabálysértés elbírálására nem volt törvényes lehetőség. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az ittas járművezetés vétsége miatti büntetőeljárást tekintette megszüntetettnek a Be.322.§.

(1)bekezdés e/ pontjára figyelemmel. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során értékelhető körülményeket túlnyomórészt pontosan felsorolta, és azokat súlyuknak, nyomatékuknak megfelelően értékelte. További enyhítő körülményként kell értékelni az eshetőleges szándékkal elkövetést, és azt, hogy a vádlott élettársa jelenleg a negyedik gyermeküket várja. Az így kiegészített bűnösségi körülmények alapján is megállapítható, hogy az enyhítő körülményekre figyelemmel az enyhítő szakasz teljes kimerítésével kiszabott szabadságvesztés arányban áll a vádlott által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyával, társadalomra veszélyességével, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel, bűnösségének fokával. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését a törvény zárja ki, míg enyhébb büntetési nem - figyelemmel a vádlott előéletére - súlytalan lenne, és nem lenne alkalmas a büntetési célok elérésére. Egyetértett a másodfokú bíróság a végleges hatályú járművezetéstől eltiltással is. Végleges hatállyal az tiltható el, aki a járművezetésre alkalmatlan. Alkalmatlannak tekinthető, akinél súlyos fokú és állandósult jellemhiba, kifogásolható életvezetési stílus észlelhető (például ittas járművezetés miatti többszörös elítélés). (38/2007.BK. vélemény) A végleges hatályú járművezetéstől eltiltás szempontjaival számtalan eseti döntés is foglalkozott, és adott iránymutatást a gyakorlat számára (pl. BH.1986/3., BH.1993/590.). A vádlottat ittas járművezetés vétsége miatt már két esetben felelősségre vonták, közlekedési szabálysértési eljárások is folytak ellene. A Nemzeti Közlekedési Hatóság által elvégett pályaalkalmassági vizsgálat

1. és
2. évben is „alkalmatlan" minősítéssel zárult. A jelenleg elbírált kiemelkedő tárgyi súlyú, garázda jellegű bűncselekményét is ittas állapotban, járművét vezetve követte el. Mindezek a körülmények a vádlottnál olyan súlyos jellemhibára utalnak, amelyek arra engednek következtetni, hogy a jövőben is hajlamos lenne hasonló cselekmények elkövetésére. Így véglegesen alkalmatlan arra, hogy a közúti forgalomban járművezetőként részt vegyen. Az elsőfokú bíróság ítéletében elrendelte a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását, melyre az ítélet kihirdetésekor még törvényes lehetőség volt, a másodfokú nyilvános ülésig azonban ennek a felfüggesztett büntetésnek a végrehajthatósága már elévült. A 4/
3. Büntető jogegységi határozat foglalkozik a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés elévülésével. Ennek II. pontja kimondja, hogy a felfüggesztett büntetés elévülése a próbaidő leteltének napján kezdődik. A büntetés elévülését - a próbaidő letelte után - a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelő jogerős bírósági határozat szakítja félbe. Nem szakítja meg tehát az elévülést a végrehajtást elrendelő nem jogerős határozat (4/
4. Büntető jogegységi határozat indokolás III/5/b/ pontja). A vádlott esetében a Dabasi Városi Bíróság felfüggesztett szabadságvesztést kiszabó végzése
5. szeptember
6. napján emelkedett jogerőre. A próbaidő tartama 2 év volt, ami
7. augusztus
8. napján járt le. Ettől az időponttól kezdődően kell számítani a büntetés elévülését, ami a Btk.67.§.

(1)bekezdés d/ pontja szerint 5 év. Ez az elévülési idő pedig

1. augusztus
2. napján letelt. Mindezek alapján a Dabasi Városi Bíróság 8.Bk.TM.15/2004/
3. számú végzésével kiszabott 5 hónap fogházbüntetés végrehajtásának elrendelését mellőzni kellett. Ez nem változtat azon a tényen, hogy a bűncselekmény elkövetésekor hatályban volt Btk.90.§. a/ pontja értelmében a kiszabott szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel. A járulékos kérdések körében törvényesen került sor a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának meghatározására, de az elsőfokú bíróság elmulasztotta ítélete indokolásában megállapítani, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből a Btk.47.§.

(2)bekezdés II. fordulata értelmében a büntetése legalább háromnegyed részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Az elsőfokú bíróság ítéletében nem állapította meg az eljárás során felmerült bűnügyi költség teljes összegét, és tévesen rendelkezett a vádlottat terhelő bűnügyi költség összegéről is. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az eljárás során felmerült egyes költségek nem kerültek bejegyzésre a költségjegyzékbe. Így elmaradt a szakértő7 igazságügyi orvosszakértő véleményével kapcsolatos bűnügyi költség bejegyzése is (8/I. sorszámú 62.438 Ft, 8/II. sorszámú végzés 4.700 Ft). Ugyanígy nem került bejegyzésre a szakértő8 és a szakértő9 igazságügyi orvosszakértők véleményének díja sem (74.950 Ft). Ezeket is figyelembe véve a büntetőeljárás során 1.076.659 Ft bűnügyi költség merült fel. Nem vette figyelembe az elsőfokú bíróság a Be.403.§.

(5)bekezdésében foglaltakat, mely szerint a vádlott nem kötelezhető annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely annak folytán merült fel, hogy az eljárást meg kellett ismételni. E rendelkezés helyes értelmezése szerint a megismételt eljárásban felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. Figyelemmel kellett még lenni arra a körülményre is, hogy az ittas járművezetés vétsége a vádlott terhére nem került megállapításra, így a Be.338.§.

(2)bekezdése alapján az alkoholos befolyásoltság mértékével kapcsolatos szakértő díj megfizetésére sem lehet kötelezni a vádlottat. Mivel az ezzel kapcsolatos szakvélemény előterjesztésére az elmeállapot véleményezésével egyidejűleg került sor, így az alapeljárásban felmerült ezzel összefüggő költségek fele részének (30.987 Ft-nak) megfizetésére látta csak kötelezhetőnek a másodfokú bíróság a vádlottat. A fenti számítás alapján a vádlottat 390.658 Ft bűnügyi költség megfizetésére kellett kötelezni, míg a fennmaradó 686.001 Ft bűnügyi költséget az állam viseli. Tekintettel a fentiekre az ítélőtábla a Fővárosi Bíróság 27.B.249/2009/36. számú ítéletét a Be.372.§.

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint részben megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§.

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,

1. év március hó
2. napján Máziné dr.Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke dr.Magócsi István sk előadó bíró Zólyominé dr.Törő Erzsébet sk. bíró A Fővárosi Bíróság 27.B.249/2009/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.234/2011/
4. számú ítéletében írt változtatással
5. év március
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
7. év március hó
8. napján Máziné dr.Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Pécsi Orsolya bírósági ügyintéző