Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.897/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Várnai és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Várnai Rupert ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Szabó Réka ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyhez fűződő jogsértés megállapítása iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság
- április
- napján kelt 12.P.22.149/2006/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett és
- sorszám alatt részletesen megindokolt fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését - a perköltségre is kiterjedően - részben megváltoztatja, és a megítélt nem vagyoni kártérítés összegét 200.000 (Kettőszázezer) forintra leszállítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg - 15 nap alatt - az alperesnek 15.000 (Tizenötezer) forint perköltséget. Az alperes kereseti illetékfizetési kötelezettségét 27.000 (Huszonhétezer) forintra leszállítja, míg a felperes kereseti illetékfizetési kötelezettségét 63.000 (Hatvanháromezer) forintra felemeli. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg - 15 nap alatt - az alperesnek 15.000 (Tizenötezer) forint fellebbezési eljárási költséget, az ezt meghaladó fellebbezési eljárási költségeiket a peres felek maguk viselik. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes a perbeli időben az alperes munkáltatójának üzleti partnere, a szállítmányozással foglalkozó ... Kft. alkalmazásában állt. Az alperes 2006-ban a felperesről reklámfotót készített, és azt az „...", a „..." és a „..." című lapokban közzétette. A felperest a felvétel munkaruhában az ... cég által gyártott tehergépkocsinak dőlve, a következő szöveg kíséretében ábrázolta: „NYUGODTAN VÉGZEM A MUNKÁMAT, AZ ...-TŐL VÁSÁROLT ... MEGBÍZHATÓ TÁRSAM A MINDENNAPOKBAN, ÉS HA SZERVIZELNI KELL, AKKOR IS A LEGJOBB SZOLGÁLTATÁST KAPOM… ..." . A felperes keresetében képmásával való visszaélés, továbbá jóhírnév megsértésének megállapítását, valamint az alperesnek 1.500.000 forint kártérítés megfizetésére kötelezését kérte. Hivatkozása szerint a munkáltatója által kezdeményezett fotózáskor nem volt tudomása arról, hogy képmása nem - a korábbi szokásnak megfelelően - az üzemi újságban jelenik meg, ezért azt az alperes jogosulatlanul hozta nyilvánosságra. A képmáshoz fűzött reklámszöveg azt a látszatot keltette, mintha a felperes az ... céggel munkakapcsolatban vagy érdekszövetségben állna. Kártérítési igényét azzal indokolta, hogy a reklámszöveg miatt kollégái élcelődéseinek célpontjává vált: „elégedett ügyfél", valamint „híres ember" jelzővel illették; azzal gyanúsították, hogy „lefizették", jól megy neki. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állítása szerint a fotók a felperes tudtával és beleegyezésével készültek. Hivatkozott arra is, hogy a perbeli reklámfotózás tekintetében a felperes munkáltatójával kötött megállapodásnak tett eleget. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes személyhez fűződő jogát megsértette, amikor engedélye és hozzájárulása nélkül a képmását reklámcéllal az ..., a ... és a ... című lapokban nyilvánosságra hozta. Kötelezte az alperest 500.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére; az ezt meghaladó keresetet elutasította. Kötelezte a peres feleket, hogy személyenként 45.000 forint eljárási illetéket fizessenek meg, és megállapította, hogy költségeiket saját maguk kötelesek viselni. A tényállás leírását követően a felhívott Ptk.
- §
(1)bekezdése, 80. §
(1)bekezdései, az Alkotmány 54. §
(1)bekezdése, 59. §
(1)bekezdése, 75. §
(1)bekezdése, 78. §
(1)és
(2)bekezdése alapján kifejtette, hogy az alperest terhelte a bizonyítás abban a tekintetben, hogy a felperes kifejezetten hozzájárult képmásának az alperes javára szóló reklámcélú felhasználásához. Mivel az alperes bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, a jogsértést megállapította. A jóhírnév sérelmére előterjesztett kereseti kérelem tekintetében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fotók a reklámozott termék és szolgáltatás érzékeltetésére voltak hivatottak, a felperes személyét illetően információt nem hordoztak, következésképp a felperes társadalmi megítélése nem sérült. A Ptk. 84. §
(1)bekezdés e) pontja, valamint a Ptk. 355. §
(1)és
(4)bekezdése, valamint az Alkotmánybíróság 34/
- (VI. 1.) AB határozata alapján úgy foglalt állást, hogy a reklámszöveg - annak ellenére, hogy az ismeretlen szemlélő számára felperes személyét illető értéktartalmat nem hordozott - a felperesre sérelmes, negatív hatást váltott ki, ezért - mérlegeléssel - az alperest a jogsérelem súlyával arányos kártérítés fizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, a kártérítési igény teljes elutasítása érdekében. Fellebbezésének részletes indokolásában viszont ismételten arra hivatkozott: a felperes nyilvánvalóan tudott a fotózás céljáról. A képek megjelenése számára nem okozott olyan hátrányt, amelynek kiküszöböléséhez a nem vagyoni kártérítés megfizetése lenne indokolt. Vitatta a felperes nem vagyoni kárát azért is, mert a felperes személye a képeken abszolút semleges: kötődése, szerepe világos, a róla készült kép előnyös és életvitelének, foglalkozásának megfelelő. Ettől függetlenül eltúlzott az elsőfokú bíróság által megállapított nem vagyoni kártérítés mértéke, figyelemmel arra is, hogy a viszonylag kis példányban megjelenő három szakmai lap olvasóközönsége szinte teljesen megegyezik. Összehasonlításként két olyan személyiségi jogi perben hozott ítéletre hivatkozott, ahol a bíróság lényegesen súlyosabb jogsértések miatt azonos, illetőleg jelentősen alacsonyabb összegű kártérítést ítélt meg. Mindezektől függetlenül kérte a perköltség terhére való megállapításának mellőzését is, illetőleg a Pp.
- §
(2)bekezdésében foglaltak alkalmazását. A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A fellebbezés részben alapos. A Fővárosi Ítélőtábla előrebocsátja, hogy az alperes fellebbezésében a kártérítési igény teljes elutasítását kérte, majd a fellebbezési határidő lejártát követően benyújtott fellebbezés indokolásában teljes terjedelmében támadta az elsőfokú bíróság ítéletét. Mivel a fellebbezési kérelmet - a fellebbezési határidő lejártát követően - kiterjeszteni nem lehet, a Fővárosi Ítélőtábla az alperesi fellebbezést a megítélt nem vagyoni kártérítés vonatkozásában bírálta el. Helytálló az az alperesi álláspont, miszerint a károsultnak a személyiségi jogsértés súlyát, a kártérítés összegszerűségét is bizonyítania kell. A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban a tekintetben, hogy a felperes bizonyította nem vagyoni kárát, vagyis a jogsérelem kiegyenlítésére más típusú, vagyoni kompenzálás indokoltságát. A felperes személyes előadásán kívül tanúvallomás is rendelkezésre állt arra vonatkozóan, hogy a felperest munkatársai ugratták, élcelődéseik célpontjává vált a három újságban megjelent képmás és a hozzáfűzött reklámszöveg miatt (8. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldala). A Fővárosi Ítélőtábla ezért azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított kártérítés arányban áll-e a jogsérelemmel, figyelembe véve a más, hasonló, személyiségi jogi perekben folytatott bírói gyakorlatot is. Az elsőfokú bíróság által megállapított nem vagyoni kártérítés a személyiségi jogi jogsértés súlyát, az elszenvedett nem vagyoni hátrányt és a más ügyekben megítélt összegszerűségeket is figyelembe véve eltúlzott, annak leszállítása indokolt. Az elszenvedett sérelemmel arányban álló nem vagyoni kártérítés összegét 200.000 forintban állapította meg. A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a kártérítésre vonatkozó rendelkezését - a Pp. 253. §
(2)bekezdése szerint - részben megváltoztatta, és a nem vagyoni kártérítés összegét leszállította. Az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatása következtében módosítani kellett az elsőfokú perköltségre és illetékre vonatkozó rendelkezést is, figyelemmel a Pp. 81. §
(1)bekezdésére és - a kereseti illeték vonatkozásában - a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdésére. A fellebbezési eljárási költséget illetően a Fővárosi Ítélőtábla figyelembe vette, hogy az alperes - az illetékfeljegyzési jog ellenére - 30.000 forintot lerótt, ezért annak fele összegét a felperesre hárította, azzal, hogy a felek az ezt meghaladó költségeiket maguk viselik [Pp. 239. §, Pp. 81. §
(1)bekezdése]. Budapest,
- október
- Dr. Sághy Mária s.k. a tanács elnöke Dr. Fülöp Györgyi s.k. előadó bíró kiadmány hiteléül: Lévainé dr. Szakács Mária s.k. bíró