Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.671/2011/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a Szigethy Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Németh Sándor ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a Káldi és Tiboly Ügyvédi Iroda által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Zala Megyei Bíróság
- szeptember
- napján kelt 6.P.21.014/2011/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 napon belül 12.700 (tízenkettőezer-hétszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság egyetemlegesen kötelezze az alpereseket 1.330.000 forint kártérítés megfizetésére. Keresete ténybeli alapjaként azt adta elő, hogy a felek között a Z Bíróság előtt P.20.614/
- számon folyamatban volt peres eljárás jogerős befejezését követően keletkezett túlépítés miatti kárigényét kívánja érvényesíteni az I. rendű alperessel szemben. A túlépítéssel okozott vagyoni kárként jelölte meg az ingatlanából az I. rendű alperes által a túlépítés folytán elfoglalt 4 m2 terület 80.000 forint összegű ellenértékét, továbbá a garázsában szándékos rongálással okozott 250.000 forint értékcsökkenést. Ezen túlmenően 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítés iránti igényét is előterjesztette emberi méltóságának, becsületének személyes szabadságának, jó hírnevének és a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő személyiségi jogának sérelme miatt. A II. rendű alperes I. rendű alperessel való egyetemleges marasztalását azért kérte, mert álláspontja szerint az I. rendű alperes jogellenes magatartását az tette lehetővé, hogy a II. rendű alperes hatósági jogkörben karhatalommal végrehajtotta a bíróság által a korábbi peres eljárásban jogsértőnek minősített közigazgatási határozatát. A II. rendű alperes mindezt annak ellenére tette, hogy megelőzőleg az építés hatósági osztálya a további munkálatokat leállította. Az I. rendű alperes ellenkérelmében 220.000 forint erejéig a felperes követelését elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. A területfoglalás miatt előterjesztett 80.000 forint igény jogalapját és összegszerűségét is vitatta, utalva arra, hogy a P.20.614/
- számú perben beszerzett földmérő szakértői vélemény szerint a felperes ugyancsak birtokában és használatában tart egy ezzel azonos nagyságú területrészt az I. rendű alperes ingatlanából, ezért amennyiben a felperes felé a területfoglalás miatt fizetési kötelezettsége lenne, úgy a felperest is fizetési kötelezettség kell, hogy terhelje, ezért viszontkeresetet terjesztett elő. A II. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, előadva, hogy a felperes által állított, de a perben nem bizonyított kárt nem ő okozta. A felperesi birtokháborítás tényét megállapító és annak megszüntetésére szolgáló, azonnal végrehajthatónak minősített határozat karhatalommal történő végrehajtása nem róható a II. rendű alperes terhére. Az elsőfokú bíróság a
- szeptember
- napján kelt 6.P.20.595/2010/
- számú részítéletével a felperes keresetét elbírálta. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 250.000 forintot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperes a részítélet ellen fellebbezést terjesztett elő, az elsőfokú részítélet nem jogerős. Az I. rendű alperes módosított viszontkeresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság a felperest
- októberétől
- július 1-ig 23.760 forint,
- július 1-től
- július 1-ig 10.500 forint, míg a jövőre nézve
- július 1-től minden év július
- napjáig fizetendő, ugyancsak évi 10.500 forint használati díj megfizetésére. A viszontkereset ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy a felperes a korábbi perben beszerzett földmérői szakértői véleményből kitűnően azonos nagyságú területrészt tart a birtokában az I. rendű alperesi ingatlanból, mint amit az I. rendű alperes a felpereséből. A díjkövetelés alapjául szolgáló forgalmi értéket a
- július
- napját megelőző időszakra a felperessel egyezően 20.000 forint/m2-ben határozta meg, és ehhez képest a használati díj mértékét éves szinten 8.640 forintban jelölte meg. A perben beszerzett ingatlanforgalmi szakértői vélemény alapján
- július
- napjától évi 10.500 forint használati díj megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A felperes ellenkérelme a viszontkereset elutasítására irányult. A követelést jogalapjában vitatva előadta azt, hogy a kérdéses területet jogelődeivel együtt elbirtokolta. Tulajdonjogának megállapítása iránt ezért a felperes a Z Bíróság előtt pert is indított az I. rendű alperes ellen, amelynek jogerős befejezéséig az elsőfokú bíróság a per tárgyalását felfüggesztette. A Z Bíróság a
- május
- napján meghozott és
- június
- napján jogerőre emelkedett 10.P.20.412/2011/
- számú végzésében azonban a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. A felperes az I. rendű alperes használati díjkövetelését összegszerűségében is vitatta, állította, hogy az eltúlzott mértékű. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a viszontkeresetet alaposnak találta a Ptk.193.§
(1), 195.§
(2)és
(3), valamint 428.§
(1)bekezdése alapján. Megállapította, hogy az I. rendű alperes először a felek között folyamatban volt korábbi perben
- szeptember
- napján kelt beadványában szólította fel használati díj fizetésére a felperest, ezért a Ptk.195.§
(2)bekezdés és
(3)bekezdésére figyelemmel ettől az időponttól a felperes rosszhiszemű birtokosként birtokolja a
- augusztusában elkészült földmérő szakértői vélemény szerint megállapított nagyságú területrészt az I. rendű alperes tulajdonában lévő ingatlanból. A felszólítást követő időponttól, mint rosszhiszemű birtokos a hasznok értékét is köteles megfizetni az I. rendű alperesnek, amelyet beszedni elmulasztott vagy amelyeket elfogyasztott. Ingatlanok jogalap nélküli birtoklása esetén a hasznok megtérítése használati díj fizetésével történhet. Erre tekintettel az I. rendű alperes módosított viszontkeresetét
- októberétől kezdődően megalapozottnak találta. Az összegszerűség tekintetében a perben az I. rendű alperes indítványára kirendelt T.T. igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleményének megállapításait vette alapul. Az ítélet ellen annak megváltozatása és a viszontkereset elutasítása iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérte továbbá az I. rendű alperes perköltségben való marasztalását. Fellebbezésében állította, hogy a határvonal vitás, a jogerős ítélet annak megállapításáról nem rendelkezett, s változatlanul arra hivatkozva kérte a viszontkereset elutasítását, hogy a viszontkeresettel érintett területet jogelődeivel együtt elbirtokolta. Előadta, hogy a telekalakítással kapcsolatos jogszabályi változás nehézséget jelentett az elbirtoklási keresetlevél beadásakor, mert az építési hatóság, illetve az ingatlannyilvántartás szerint e kérdésben nekik már nincs hatáskörük, a bíróság dönt, a bíróság viszont a korábbi joggyakorlatra hivatkozva ragaszkodott az előzetes közigazgatási telekalakítási engedélyhez. A hatásköri vita rendeződése után várható, hogy a bíróság érdemben tárgyalja a felperes elbirtoklási kereseti kérelmét. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokaira tekintettel. Kérte továbbá a felperes perköltségben való marasztalását. Hivatkozott arra, hogy a perben beszerzett szakértői térképvázlat alapján teljesen egyértelmű, hogy a felperes által az I. rendű alperes ingatlanából elfoglalt terület hol helyezkedik el. E szakértői vélemény beszerzésére az I. rendű alperes túlépítése miatt indult alapügyben került sor, ahol is a felperes nem vitatta, hogy ezt a területrészt birtokában tartja. Ezt a tényt a felperes a mai napig sem vitatta. Az ingatlan-nyilvántartási adatok szerint a terület az I. rendű alperes ingatlanához tartozik, ennek ellenkezőjét, az elbirtoklást a felperesnek kellett volna az elsőfokú eljárás során bizonyítania, ezt azonban nem tette meg, így a bizonyítatlanság a felperes terhére esik. A felperesnek a fellebbezésben előadott kifogása - amely szerint a telekalakítással kapcsolatos jogszabályi rendelkezések módosulása miatt nem tudta az elbirtoklást bizonyítani - jelen perben irreleváns, tényként csupán az rögzíthető, hogy az elbirtoklást semmilyen hatósági döntés nem támasztja alá, a felperes esetleges későbbi - az elbirtoklás tárgyában történő - perindítása nem lehet akadály az I. rendű alperes viszontkeresete elbírálásának. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a viszontkereset tekintetében releváns tényeket helytállóan állapította meg és abból érdemben is helyes jogi következtetés levonásával hozta meg ítéleti döntését, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§
(2)és 254.§
(3)bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. A fellebbezéssel összefüggésben arra utal a másodfokú bíróság, hogy a perben rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy a viszontkeresettel érintett területrész az I. rendű alperes tulajdonában áll az ingatlan-nyilvántartási adatok szerint. A felperes bizonyítási kötelezettsége ellenére az általa e területrész tekintetében állított elbirtoklást nem bizonyította, így jogalap nélkül birtokolta az alperes tulajdonában álló érintett ingatlanrészt. Helytállóan hivatkozott fellebbezési ellenkérelmében az I. rendű alperes arra is, hogy az elbirtoklás tárgyában a felperes által esetlegesen későbbiekben indítandó per a jelen perben előterjesztett viszontkereset érdemi elbírálását nem érinti. A sikertelenül fellebbező felperes perköltséget nem igényelhet és a Pp.78.§
(1)bekezdése alapján viselni tartozik a fellebbezésére lerótt eljárási illetéket, valamint az I. rendű alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségét, amely az őt képviselő ügyvéd munkadíjából áll és amelynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)és
(5)bekezdése alapján állapította meg. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp.256/A.§
(1)bekezdés f) pontja és
(3)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
- április
- dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet s.k. a tanács elnöke, dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, dr. Kutasi Tünde s.k. bíró