Pf.20761/2011/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.761/2011/

1. szám A (település neve)i Ítélőtábla dr. Ábrahám László ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek - a Tenke Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Tenke Anna ügyvéd) által képviselt alperes ellen végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság ((település neve)i Törvényszék)
2. április
3. napján kelt 13.P.22.326/2009/
4. számú ítélete ellen az alperes
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezése, valamint a felperesek Pf.II.20.761/2011/
6. szám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, indokolását részben és akként változtatja meg, hogy mellőzi azokat a megállapításait, amelyek a végrendelet örökhagyó vakságára hivatkozással történt megtámadásának elbírálására vonatkoznak. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 350 000 (háromszázötvenezer) Ft másodfokú perköltséget. Köteles az alperes megfizetni az illetékes állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak 904 000 (kilencszáznégyezer) Ft másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Néhai (néhai neve)
7. január
8. napján írásbeli magánvégrendelet hátrahagyásával elhunyt. A
9. január
10. napján kelt végrendeletében általános örökösévé az alperest nevezte. A
11. pontban rögzítette, hogy a végrendeleti örökösön kívül az öröklésből mindenkit kizár és kitagad. -2- A felperesek a néhai testvérének gyermekei, akik végrendelet hiányában az örökhagyó törvényes örökösei. A néhai és az alperes között
12. júniusában baráti kapcsolat alakult ki, amelynek keretében az alperes mosott, illetve takarított a néhaira, a ház körüli munkákat családtagjai végezték. A nap nagy részét, gyakran az éjszakákat is a néhaival annak ingatlanában töltötte. Kapcsolatuk kialakulását követően a felperesek csak akkor látogatták a nagybátyjukat, ha az alperes nem tartózkodott ott. A néhai alkoholfüggő volt, szembetegsége miatt kialakult gyengénlátása folytán rokkantnyugdíjazásra került. A végrendelet elkészítését megelőzően az alperes felhívta telefonon az okiratszerkesztő (ügyvéd neve) ügyvédet azzal, hogy a néhai meg kívánja bízni végakaratának írásba foglalásával. Egyidejűleg közölte az ügyvéddel az elkészítendő végrendelet tartalmát. Az ügyvéd ugyanezen telefonbeszélgetés alkalmával a néhaival is egyeztetett, majd elkészítette a végrendeletet, s azt a néhai otthonába vitte. Ott az alperes és két tanú jelenlétében az örökhagyónak felolvasta az okiratot, aki ezt követően azt nagyítóval elolvasta, majd aláírta. A tanúk egyikét, (tanú 1.)-t az alperes választotta, (tanú 2.-t) tanút pedig az örökhagyó. Mindkét tanút az alperes értesítette arról, hogy felkérik őket arra, a végrendelet készítésénél tanúként működjenek közre, ő közölte a végrendelet aláírásának időpontját is a tanúkkal. A néhai a végrendelet aláírását követő napon rosszul lett, majd kórházba szállítását követően elhalálozott. Hagyatékát (közjegyző neve) közjegyző 5314/Ü/375/2009-I. számú végzésével ideiglenes hatállyal az alperesnek, mint végrendeleti örökösnek adta át. A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a perbeli írásbeli magánvégrendelet érvénytelen. Érvénytelenségi okként az örökhagyó végrendelet tételekori cselekvőképtelen állapotát jelölték meg, valamint, hogy gyakorlatilag vak volt, ezért csak közvégrendeletet tehetett volna érvényesen. Hivatkoztak továbbá arra, hogy az alperes közreműködött a végrendelet készítésében, ezért a javára szóló végrendeleti juttatás az erre vonatkozó alakiságok hiányában érvénytelen. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy néhai (néhai neve) (település neve)en,
13. január 14-én kelt írásbeli magánvégrendelete a peres felek viszonylatában érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a -3Pf.II.20.761/2011/
14. szám felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 700 000 Ft, és az I.r. felperesnek további 95 900 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a feljegyzett 900 000 Ft illetéket, valamint 69 220 Ft előlegezett költséget az alperes köteles megfizetni. Megalapozatlannak találta az örökhagyó belátási képességének hiányára, valamint a testi fogyatékossága miatti érvénytelenségre alapított keresetet. Ez utóbbi kapcsán megállapította, bár az örökhagyónak nem vitatottan voltak látásproblémái, a meghallgatott tanúk vallomása szerint ez nem akadályozta abban, hogy a végintézkedést annak aláírását megelőzően nagyító segítségével - a mindennapi életvitelében kialakult olvasási gyakorlatnak is megfelelően - elolvassa. Ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes a végintézkedés tételénél közreműködött, ezért - mivel a végrendelet kizárólag a javára szóló juttatásról rendelkezik - az egészében érvénytelen. Az ítélet ellen az alperes fellebbezéssel, a felperesek csatlakozó fellebbezéssel éltek. Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, hogy a végrendelet tartalmának kialakításában semmilyen módon nem vett részt. Hangsúlyozta, hogy (ügyvéd neve) vallomásából kitűnően az örökhagyó közölte nevezett ügyvéddel, hogy milyen tartalommal kíván végrendelkezni, továbbá, hogy miért őt kívánta örökösévé tenni. Az ügyvéd e megbeszélés alapján készítette el az okiratot, amelyet - a végrendelet aláírásának körülményeire meghallgatott tanúk egyező előadása szerint megszerkesztve vitt el a néhai lakására. Nem vitatta, hogy személyes meghallgatásakor valóban úgy nyilatkozott, miszerint ő és az örökhagyó is adott megbízást az ügyvédnek a végrendelet elkészítésére, állítása szerint azonban rosszul fejezte ki magát, ténylegesen ő maga csak a hagyatéki eljárásban történő képviseletének ellátására adott meghatalmazást az ügyvédnek. Hangsúlyozta, hogy az örökhagyó kérésére hívta fel a tanúkat és kérte meg őket a végrendelkezésnél való közreműködésre, a telefonálás ténye azonban nem befolyásolta a végrendelet tartalmát és formáját. Az ügyvéd a végrendeleti tanúk jelenlétében csak olyan kérdéseket tett fel, amellyel az örökhagyó szellemi képességét ellenőrizte, míg az örökhagyó a végintézkedés felolvasását és elolvasását követően is úgy nyilatkozott, hogy az mindenben az ő akaratát tükrözi. Mindebből következően a végrendelet tartalmi kialakításában nem működött közre, ezért tevékenysége a Ptk. szerinti közreműködő fogalmát nem meríti ki. A felperesek csatlakozó fellebbezésükben az elsőfokú ítélet indokolásának megváltoztatását kérték akként, hogy az ítélőtábla a végrendelet érvénytelenségét az örökhagyó vakságból eredő fogyatékossága miatt is állapítsa meg. Hangsúlyozták, -4- okirati bizonyítékokat csatoltak az elsőfokú eljárásban annak alátámasztására, hogy az örökhagyó látáscsökkenésben szenvedett, amit a perben meghallgatott tanúk vallomása is alátámasztott. Sérelmezték, hogy a perben eljárt szakértők erre irányuló indítványuk ellenére nem véleményezték a látásromlás fokát, véleményük szerint ugyanis annak megállapításához, hogy a néhait látáscsökkenése mennyiben akadályozta a végrendelet nagyítóval történő elolvasásában, nem mellőzhető orvosszakértői vélemény beszerzése. A fellebbezés alaptalan, a csatlakozó fellebbezés alapos. A Ptk.
15. §