Gf.40492/2011/3 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.492/2011/

1. A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Tanda Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek dr. Gál Andor Géza ügyvéd által képviselt alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
2. június
3. napján kelt 12.G.40.400/2009/
4. számú ítélete ellen az alperes részéről benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezéssel támadott rendelkezéseit részben megváltoztatja, a marasztalás összegét 2.774.088,(Kettőmillió-hétszázhetvennégyezernyolcvannyolc) Ft-ról 2.311.740,(Kettőmillió-háromszáztizenegyezerhétszáznegyven) Ft-ra leszállítja, a kamatfizetés kezdő időpontját
5. június
6. napjára módosítja, egyebekben helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 27.740,(Huszonhétezer-hétszáznegyven) Ft fellebbezési eljárási részilletéket és 11.600,(Tizenegyezer-hatszáz) Ft + áfa másodfokú ügyvédi munkadíjat. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az eplényi bánya megnevezés a szűkebb értelemben vett ...nél található kőbánya, emellett a lókúti kőbánya és az eplényi kőbánya együttes megjelölését is takarhatja. A bányák kapcsán a bányászati jog jogosultja a perbeli időszakban a perben nem álló ... Kft. felperesi jogelőd volt, míg a termelést ténylegesen, a szintén felperesi jogelőd, ... Kft. folytatta. Az eplényi és a lókúti bányában bányászott kő minősége, illetőleg ára egymástól eltér oly módon, hogy a ...on bányászott kő jobb minőségű, illetőleg drágább. A felperesi jogelőd ... Kft. és az alperes között
7. év elején szóbeli megállapodás jött létre, amelyben a felek ingatlan jövőbeni megvásárlásáról egyeztettek. A felek megállapodása értelmében, amennyiben a földvásárlás meghiúsulna, úgy az alperes a felperesi jogelőd ... Kft.-től kedvezményes áron, 6.000,-Ft/tonna értéken eplényi terméskövet vásárolhat. A felperesi jogelőd képviselői részéről ennek kapcsán a szerződéses akarat ténylegesen csak az eplényi bányából kitermelt és nem a tágabb értelemben vett, a lókúti bányából származó kőre is vonatkozott. A felek közötti földvásárlás meghiúsult. Ezt követen
8. év nyarán az alperes összesen kilenc alkalommal szállított el az eplényi bányából, ténylegesen a lókúti bányából kitermelt és az eplényi bányába átszállított válogatott megmunkálatlan követ, összesen 142,7 tonna mennyiségben. Az alperes által elszállított kövek értéke ezen időpontban 2.774.088,- Ft-ra volt tehető. Ezt követően a ... Kft. az elszállított kövek értékéből az alperessel szemben fennálló követelését 4.547.928,- Ft értékben a felperesi jogelődre, a ... Kft.-re engedményezte, amely cég a felperesbe beolvadt. Az alperes a felperes részére az elszállított kövekért nem fizetett. A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest jogalap nélküli gazdagodás jogcímén 6.895.128,- Ft, valamint ennek
9. június
10. napjától a kifizetés napjáig járó a Ptk. 301/A. §-ában meghatározott mértékű késedelmi kamata és perköltség megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy az alperes által ténylegesen elszállított kövekre nézve a felek között nem jött létre megállapodás, ezért a kövek tényleges értékével az alperes jogalap nélkül gazdagodott. Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte, vitatva a jogcímet és az összegszerűséget is azzal, hogy a felperesnek kiszámlázás esetén 856.200,- Ft összegű jogos vételár követelése lehet vele szemben. Ezzel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a felek közötti szóbeli megállapodás értelmében az elszállított kő ára 6.000,- Ft/tonna volt, továbbá, hogy a felek akarata az eplényi kő vásárlására irányult, az eplényi kő jelentheti mind az eplényi, mind a lókúti bányából származó követ is. Vitatta, hogy válogatott követ szállított volna el, továbbá hivatkozott ara is, hogy a lókúti, illetőleg az eplényi bányából származó kő ára azonos, ezért jogalap nélkül a felperes rovására nem gazdagodhatott. Mindemellett állította, hogy ténylegesen a felek szándéka ún. robbantott kő vételére nem is vonatkozhatott, mivel robbantási engedély hiányában ténylegesen az eplényi bányában sem robbantással termelik a követ. A Fővárosi Bíróság a
11. június
12. napján kelt 12.G.40.400/2009/
13. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 napon belül 2.774.088,- Ft-ot, valamint ennek
14. június
15. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegével megegyező mértékű késedelmi kamatát, továbbá 160.491,- Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Határozata indokolása szerint a peres felek szerződéses akaratának tisztázása körében ... és ... tanúvallomásából azt a következtetést vonta le, hogy a felperesi jogelőd részéről tárgyaló félnek csakis az eplényi, ... elmondása értelmében robbantással nyert terméskőre vonatkozóan volt szerződéskötési szándéka. ... egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy a 6.000,- Ft/tonna kedvezményes ár mint vételi ár lehetőségének a biztosítása nem vonatkozott az eplényi válogatott kőre és nem vonatkozott a lókúti bányából származó kőre. ... tanúvallomása értelmében a megállapodásban foglaltaktól eltérő követ vitte el az alperes az eplényi bányából. Ezzel egybehangzóan tett ... tanúvallomást, aki előadta, hogy másfajta követ vittek el az alperes részéről, mint amilyenért eredetileg jöttek, illetőleg úgy nyilatkozott a tanú, hogy másfajta követ vittek el ahhoz képest, mint amire ő előzetesen utasítást kapott. Az elsőfokú bíróság mindezekből azt a következtetést vonta le, hogy a szerződéses akarat a felperesi jogelőd oldalán eljártak részéről a 6.000,- Ft/tonna áron történő vételi lehetőség biztosítása kapcsán a szűkebb értelemben vett eplényi kőre vonatkozott. Az elsőfokú bíróság ... igazságügyi szakértő szakvéleménye, illetőleg a tárgyaláson tett előadása alapján bizonyítottnak találta azt is, hogy az alperes az eplényi bányából ténylegesen a lókúti bányából oda átszállított követ vitt el. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes által ténylegesen elszállított kőre nézve a felperesi jogelőd és az alperes között megállapodás nem jött létre, így jogviszony hiányában a felperes megalapozottan követeli a kövek értékét mint azt az összeget, amellyel az alperes jogalap nélkül gazdagodott. Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatban kiemelte a szakértő szóban tett megállapításai közül azt a véleményét, amely szerint minőségileg, illetőleg árban a két kő nem azonosítható, illetőleg a szakértő azon nyilatkozatát, amely szerint a lókúti bányából nyert kő jobbnak minősül. Az elsőfokú bíróság megjegyezte, hogy a szakértői véleményből kitűnően, illetőleg ... tanúvallomása által is megerősítetten a ténylegesen az eplényi bányából származó kő nem alkalmas arra a célra, mint amire azt az alperes szánta, azonban nem merült fel adat, hogy a szóbeli egyeztetéskor a szerződő felek ennek tudatában lettek volna, illetőleg a felperesi jogelőd tudta volna az alperes felhasználási célját. Az elsőfokú bíróság mindemellett megjegyezte, hogy a peres felek a szerződéses akaratuk tisztázására egyéb bizonyítási indítványt nem tettek, ... tanúkénti meghallgatását nem kérték. Ugyanakkor a szerződés lényeges elemének minősül az adásvétel tárgyát képező kő pontos meghatározása, ezért a szerződés létre nem jöttét eredményező akarathiba, az egyik fél eltérő szándékának igazolása esetén is megállapítható. Az alperes vitatására tekintettel a felperest terhelte a követelése összegszerűségének a bizonyítása. E körben az elsőfokú bíróság a szakértői véleményt elfogadva azt állapította meg, hogy az alperes által ténylegesen elszállított kő értéke az adott időszakban reálisan 16.200,- Ft-ra tehető tonnánként. Ennek alapján az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta a felperesi követelés összegszerűségét 2.774.088,- Ft bruttó összeg vonatkozásában, míg a felperes ezt meghaladó követelését mint összegszerűségében megalapozatlant elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatásával a felperes keresetének ez elutasítását és perköltség viselésére történő kötelezését. Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megállapodás tárgyára téves megállapításokat tett, mert az általa levont következtetés ellentmond a per adatainak. Az elsőfokú bíróság megállapításával szemben ... nem mondta, hogy a szerződéskötésnél a robbantással nyert terméskő kifejezés elhangzott volna. Mindkét bánya akkori árlistájából az derül ki, hogy ún. robbantással kinyert kő egyik bányában sem létezett. A szakértő is azt mondta, hogy általában ez nem egy önálló kőfajta, hanem egy kitermelési mód. A felperes jogi képviselője és ... lényegében egy nem létező kőre vonatkozó megállapodásra hivatkoztak, ezért a vallomások ezen része nem tekinthető hitelt érdemlőnek. Az alperes által elhozott kő lelőhelyével kapcsolatban ... a
16. június 22-i tárgyaláson azt állította, hogy az eplényi terméskő fogalom a lókúti követ is magában foglalhatja, amiből egyrészt az következik, hogy az ítélet teljesen megalapozatlanul tulajdonít perdöntő jelentőséget a kő kitermelési helyének, másrészt, hogy ... állítása, mely szerint a megállapodás egyértelműen nem vonatkozhatott ...on kitermelt kőre, csak szubjektív vélekedés lehet, az ügy szempontjából irreleváns. Sérelmezte, hogy a Fővárosi Bíróság kizárólag az eladó vélhető szerződési akaratát próbálta mérlegelni, ezért az indokolásban még csak említést sem tett a felperesi magatartás és nyilatkozatok belső ellentmondásaira, amelyeket a
17. augusztus 13-i beadványában dolgozott ki részletesen. Hivatkozott arra, hogy a teljes kőmennyiséget a vállalkozója 4 hónap alatt 9 alkalommal hozta el, ezen idő alatt sem a felperes, sem jogelődje nem jelezte, hogy mindez nem a megállapodásnak megfelelő teljesítés. A 6.000,- Ft/tonna árban történő megállapodás, figyelemmel arra, hogy az akkori árlistán mindkét bányában 16.200,- Ft/tonna volt a legolcsóbb terméskő, azt jelenti, hogy a kialkudott ár az akkori tényleges piaci helyzetnek felelt meg. Álláspontja szerint az első fokú bíróság ítéletének kamatfizetésre vonatkozó része akkor is jogellenes, ha egyébként helytálló volna, hogy jogalap nélküli gazdagodás történt az alperes javára. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása nem is tartalmazza azt, hogy milyen alapon állapította meg a kamatfizetési kötelezettség kezdetét. Az állandó bírói gyakorlat szerint a rosszhiszemű gazdagodó visszatérítési kötelezettsége a gazdagodás időpontjában áll be. Aki jóhiszemű volt, annál a visszatérítési kötelezettség esedékessége is akkorra tehető, amikor gazdagodásának jogalap nélküli volta nyilvánvalóvá vált. Jelen ügyben
18. június 22-ig a jogalap nélküli gazdagodásnak még a lehetősége sem merült fel. Az elsőfokú bíróság ítélete, amennyiben a jogalap nélküli gazdagodás megállapítása helytálló lenne, hiányos. Maga az ítélet is utal arra, hogy az alapul vett szakértői vélemény bruttó összeget határozott meg, amely már az áfá-t is tartalmazza. Az ítélet azonban nem alkalmas arra, hogy erre hivatkozással az alperes áfát igényeljen vissza, illetve vonjon le. Ezzel szemben ennek alapján a felperes áfát sem köteles fizetni, mivel ilyen számlát nem állított ki, és erre az ítélet alapján nem is köteles. Ez azt jelenti, hogy az alperes az elsőfokú ítélet szerint kedvezőtlenebb helyzetbe kerülne, mint ha az ítéletnek megfelelő ügylet alapján térítené vissza a gazdagodást, a felperes pedig kedvezőbb helyzetbe. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
19. §