← Magyarország

Pf.20639/2011/3 – Debreceni Ítélőtábla

...-I ÍTÉLŐTÁBLA Pf. III. .../2011/

  1. szám A ...-i Ítélőtábla a Dr. Gondola Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: Dr. Gondola Zsolt Zoárd ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek-, a Dr. Havasi Gábor ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítési megfizetése iránt indított perében, a ...-i Bíróság
  2. augusztus
  3. napján kelt, 5.P.../2010/
  4. számú ítélete ellen a felperes részéről
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Megállapítja, hogy a felperes részleges költségmentessége folytán le nem rótt 253 400 (Kettőszázötvenháromezer-négyszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A ... Megyei Jogú Város Önkormányzatának tulajdonát képező bérlakások tekintetében a bérbeadói feladatokat megbízás alapján az alperes látja el.
  6. március 22-én az alperes, mint bérbeadó és a felperes (valamint akkori házastársa, H.A.) között bérleti szerződés jött létre, amelyben az alperes a ... u.
  7. I/
  8. szám alatti 104 m2 alapterületű önkormányzati bérlakást bérbe adta a felperesnek (és házastársának), mint bérlőtársaknak. A felperes és házastársa között fennálló, az önkormányzati tulajdonú bérlakás közös használatát a (házasságuk felbontása, és a házastársi közös vagyon megszüntetése iránt indult perben -
  9. január 28-án meghozott) a...-i Városi Bíróság a 16.P.../2001/
  10. számú ítéletével megszüntette, és az önkormányzati bérlakás kizárólagos használójává a felperest jogosította fel, a házastársi közös vagyonmegosztása során ezt a felperes javára 4 224 000 Ft értékben számolva el. Az ítéletet e részében a fellebbezés folytán eljárt ...-i Bíróság a
  11. március 24-én meghozott ítéletével helybenhagyta, ezáltal jogerőssé vált. Az alperes a
  12. április 3-án keltezett, a felperes - és H.A. - által
  13. április 10-én átvett nyilatkozatában a ... u.
  14. I/
  15. szám alatti bérlakásra vonatkozó bérleti jogviszonyt „a lakástörvény
  16. §-ának

(1)bekezdése alapján" cserelakás biztosításával
  1. július
  2. napjával felmondta arra hivatkozva, hogy a lakást is magában foglaló ingatlanrész bontásra fog kerülni. Cserelakásként a ... u.
  3. II/
  4. szám alatti 2 + 0 szobás összkomfortos 60 m2 alapterületű lakás biztosítását ajánlotta fel a felperesnek és volt házastársának, akik a felmondást nem vették tudomásul, mert a cserelakást nem fogadták el.
  5. november 3-án a ...-i Városi Bíróságnál az alperes keresetet indított a felperes és H.A. ellen a ... u.
  6. I/
  7. szám alatti önkormányzati bérlakás kiürítésére kötelezésük iránt az érvényes felmondásra tekintettel. Az e keresetlevél alapján indult 14.P.../
  8. számú perben
  9. sorszám alatt meghozott a ...-i Bíróság 2.Pf.../2009/
  10. számú ítéletével e részében helybenhagyott, ezáltal 2009 október 19-én jogerőre emelkedett - ítéletével kötelezte a felperest, hogy a ... u.
  11. I/
  12. szám alatti lakást 15 napon belül ürítse ki, és bocsássa az alperes birtokába azzal, hogy az elhelyezéséről saját maga köteles gondoskodni. Az alperes a jogerős ítéletet
  13. november 5-én vette át, az ellen
  14. december 30-án felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz.
  15. január 4-én a felperes a perbeli lakásból kiköltözött, azt az alperes birtokába adta. A felperes felülvizsgálati kérelme alapján a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság a
  16. július 23-án meghozott Pfv.VIII.../2010/
  17. számú ítéletével a ...-i Bíróság 2.Pf.../2009/
  18. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, ...-i Városi Bíróság 14.P.../2008/
  19. számú ítéletét megváltoztatta, és a per felperesének (a jelen per alperesének) keresetét elutasította. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati határozatának kézbesítését követően,
  20. október 12-én a felperes - jogi képviselője útján - az alpereshez intézett levelében igényt jelentett be az eredeti állapot visszaállítására, „illetve a kiköltözésével és a lakhatásával felmerült költségeinek megtérítésére, kijelentve, hogy nem zárkózik el olyan egyezségtől, amelyben megfelelő kompenzálás mellett" nem ragaszkodik a bérlakásba történő visszaköltözéshez. Kérte az alperes álláspontjának kialakítását, és közlését. Az alperes a
  21. október 8-án kelt válaszlevelében arra hivatkozva, hogy a felperes
  22. november 5-én levételi jegyzőkönyv alapján „leadta" a perbeli ingatlant, amelyet az alperes elfogadott, ezáltal a bérleti szerződés ezen a napon megszűnt, azt közölte a felperessel, hogy nem kívánja az eredeti állapotot helyreállítani, illetve - 219 700 Ft tőkeösszegű perköltségen kívül - az igényelt költségeket megtéríteni. A felperes a
  23. december
  24. napján előterjesztett, utóbb módosított végleges keresetében az alperest 4 224 000 Ft vagyoni kára, és annak
  25. december
  26. napjától járó törvényes késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni arra hivatkozva, miszerint az alperes azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete alapján nem állította helyre az eredeti állapotot, azt a
  27. október 28-ai nyilatkozatában jogos ok nélkül megtagadta, a felperesnek kárt okozott. Kára a vagyonában beállott értékcsökkenés, amelynek összege a házassági vagyonközösségi perben a bérlakás vagyonmérlegben meghatározott és elszámolt értéke, vagyis az az összeg, amit az önkormányzat a rendelete alapján a határozatlan időre szóló bérleti jogviszony megszűntetése esetén a bérlőnek fizetni köteles. Az alperes a felperes kártérítés iránti keresetének az elutasítását, és a perköltségeiben történő marasztalását kérte. A
  28. február 14-ei tárgyaláson ugyan még úgy nyilatkozott, hogy az eredeti állapot helyreállítását nem ellenzi, és nem zárkózik el attól, hogy a felperes a ... u.
  29. I/
  30. szám alatti ingatlant birtokba vegye,
  31. február
  32. napján kelt levelében ugyanakkor közölte a felperessel, hogy a bérleti jogviszony visszaállítása ellenére a bérleti szerződést
  33. június
  34. napjával az Ltv.
  35. §
(1)és
(4)bekezdése alapján felmondja, mivel a felperes kizárólagos tulajdonosa a ... u.
  1. szám alatti ingatlannak. Az elsőfokú bíróság a - bizonyítási eljárást követően -
  2. sorszámon meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy fizessen meg az alperes részére 15 napon belül 254 600 Ft perköltséget. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a felperes kártérítés iránti keresetének megalapozottságát a Ptk.
  3. §-a,
  4. §-ának
(2)bekezdése, és a 339. §
(1)bekezdésének rendelkezései alapján vizsgálva a következő lényeges megállapításokat tette és vette figyelembe: A perbeli ... u.
  1. I/
  2. szám alatti önkormányzati bérlakásra vonatkozóan a felperes és az alperes között az
  3. március 22-én kötött szerződéssel létrejött bérleti jogviszony
  4. január 4-én megszűnt azzal, hogy a felperes visszaadta az alperes birtokába a bérleményt, aki azt visszavette. A Legfelsőbb Bíróság Pf.VIII.../2010/
  5. számú ítélete (amely csak arról döntött, hogy a felperes a birtok visszaadására nem lett volna köteles, arról azonban nem, hogy a felmondás jogszerű volt, vagy sem) a korábban megszűnt jogviszonyt (szerződést) nem állította helyre. Ebből következően az alperes a
  6. október 18-ai nyilatkozatában nem a fennálló érvényes és hatályos szerződésből eredő kötelezettségét tagadta meg, hanem azt a jogi álláspontját közölte a felperessel, miszerint a Legfelsőbb Bíróság ítéletéből nem következik az eredeti állapot helyreállításának a kötelezettsége, a jogviszonyt helyreállítani pedig nem kívánja, ami - az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó kötelezettség hiányában - nem tekinthető a teljesítés megtagadásának. Tény az is, hogy az alperes nem véglegesen zárkózott el a jogviszony helyreállításától, mert az eljárás alatt
  7. február 14-ei nyilatkozatában nem ellenezte, hogy a felperes a perbeli bérleményt birtokba vegye, amit azonban már a felperes nem fogadott el. Ezáltal pedig - a kárelhárítási, kárenyhítési kötelezettségét figyelembe véve - a bérleti jog ellenértékében meghatározott, a bérlemény vagyonából való kikerülésére alapozott kárát nem az alperes, hanem a saját magatartása idézte elő, tehát a kár bekövetkezése és az alperesi magatartás közötti okozati összefüggés sem állapítható meg amellett, hogy a felperesnek az a perbeli magatartása, miszerint a bérleti jogviszonynak az alperes által felkínált helyreállítását megfelelő indok nélkül elutasította, és helyette az alperes fizetési kötelezettsége megállapítását kívánta, rosszhiszemű magatartásnak minősült. A felperes a kárát a bérlemény vagyoni jogának értékében határozta meg, ami azonban amiatt, hogy a bérleti jog nem forgalomképes a Ptk.
  8. §
(4)bekezdése szerinti, a vagyonban beállott olyan értékcsökkenésként, amelynek a kárkénti megtérítésére az alperesi felelősség megállapítható lenne, nem értelmezhető. Annak pedig az alperes kártérítési felelőssége meghatározása szempontjából nincs jelentősége, hogy egyébként a házassági vagyonközösségi perben elszámolásra került a bérleti jog ellenértéke, mert mindez a felperes és H.A. jogviszonyára tartozó rendelkezés. Miután a felperes a kártérítési felelősség megállapításának feltételei közül sem az alperes jogellenes magatartását, sem az okozati összefüggést, sem a kár bekövetkezését nem bizonyította, keresetét, mint alaptalant az elsőfokú bíróság elutasította. A felperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a módosított keresete szerinti megváltozatását - ennek megfelelően az alperes 4 224 000 Ft vagyoni kár és annak a
  1. december
  2. napjától a kifizetésig számított, a Ptk. szerinti késedelmi kamatainak, valamint a perrel felmerült költségeinek megfizetésére kötelezését - kérte. A fellebbezés indokai szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII.../2010/
  3. számú felülvizsgálati ítéletének a felek bérleti jogviszonyára gyakorolt hatását, és emiatt téves jogi következtetést vont le az alperes
  4. október 18-ai nyilatkozatának jogellenességét illetően, amely nyilatkozatával kifejezésre juttatott magatartására a felperes a kártérítés iránti keresetét alapozta. Arra hivatkozott, hogy az
  5. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) hatályba lépését követően a bíróság
  6. július 19-én tartott Polgári Konzultatív Tanácskozása után kialakult és 16 éve töretlen bírói gyakorlat szerint a lakás kiürítésére vonatkozó kereset elutasítása egyben a felmondást is megszűnteti, és a felek közötti bérleti szerződés változatlan tartalommal fennmarad. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az ügyben hozott felülvizsgálati ítéletének is logikus következménye, hogy a felek között a bérleti szerződés változatlan tartalommal fennmaradt, azaz a bérleti jogviszony visszaállításra került. Az elsőfokú bíróságnak az ítéletében kifejtett ezzel ellentétes álláspontja szembe helyezkedik a lakás kiürítési perek elbírálásával kapcsolatos töretlen bírói gyakorlattal. Hangsúlyozta a felperes azt is, hogy a bérleti jogviszony fennállását és érvényességét illetően nem volt vita a peres felek között, ezért az elsőfokú bíróság a felek kérelmén túlterjeszkedett (és ezzel megsértette a Ptk.
  7. §-át), amikor az ítélete indokolásában a Ptk.
  8. §-ának
(3)bekezdésére hivatkozva megállapította, hogy a bérleti szerződés megszűnt, továbbá jogalap nélkülivé minősítette a teljesítést. Álláspontja szerint a bíróságnak a felperes keresetét a felek között érvényesen fennálló bérleti szerződés teljesítése alapján kellett volna megítélni, és nem a szerződés érvényességéről dönteni. Nem volt helyénvaló ezért az a megállapítása sem, hogy az időközbeni teljesítésre való tekintettel a felek között fennálló jogviszony már nem tekinthető azonosnak a teljesítést megelőzővel, és ebből következően az alperes már nem volt köteles a fennálló szerződéses rendelkezésekhez igazítani további cselekményeit. Ebből pedig tévesen vonta le azt a következtetést is, hogy a teljesítés a Ptk.
  1. §-a rendelkezéseivel nem hozható összefüggésbe, a tartós jogviszonyokban (mint amilyen a lakásbérlet) a teljesítés megtagadása nemcsak a teljesítés megkezdése előtt, hanem azt követően is felmerülhet. Ha pedig ennek nincs jogos indoka a bérlő választhat, hogy a használati jogának további biztosítását (azaz további teljesítést), avagy a szerződés megszűnését elfogadva a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követel. Téves az elsőfokú ítéletnek az a megállapítása is, hogy - a közölt indokok alapján - hiányzik az alperes kártérítési felelősségének megállapításához szükséges kár, mivel a lakásbérleti jognak - forgalomképtelensége miatt - nincs ellenértéke. Az elsőfokú bíróságnak e megállapításával szemben kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő is úgy nyilatkozott, hogy a bérlakások bérleti jogának meghatározható az ellenértéke, és azt az alperes sem vitatta. A fellebbezés szerint szakmailag megalapozatlan az, hogy a bérleti jog forgalomképtelensége egyben értéktelenséget is jelentene. A bérleti jog értékében, elsősorban a használati érték fejeződik ki, és ilyen értelemben valóban nincs „közvetlen" összefüggésben a forgalomképességgel. Azt azonban, hogy a bérleti jog ellenértéke (az alperes által is tudottan) létezik bizonyítja, hogy azt lakások cseréje (különösen önkormányzati bérleti és magántulajdonú lakás cseréje esetén) fel kell tüntetni, illetőleg a bérleti jog kifejezhető értékkel bír a házassági vagyonmegosztások során. Az elsőfokú bíróság indokolatlanul tett különbséget a bérleti jog ellenértékének a házassági bontóperben és a jelen perben történő megállapítása között azzal a lakástörvényre, és a helyi önkormányzati rendeletre hivatkozó indokkal, hogy a bérleti jognak a házastársak között történt értékmeghatározása a bérbeadó és a bérlő viszonyában nem alkalmazható. A jelen perben ugyanis a bíróságnak a károsult és a károkozó viszonyában kellett volna meghatározni az értéket, és nem a bérbeadó és bérlő kapcsolatában. Ellentétes álláspontjával a bíróság nem ismeri el a használati értéket, mint vagyoni értékjogot, és ezzel is szembehelyezkedik a kialakult bírói gyakorlattal. A felperes fenntartotta a fellebbezésében - az elsőfokú ítéletben kifejtettekkel szemben -, hogy az alperes
  2. október 18-ai nyilatkozata a teljesítés megtagadásának minősült, ami önmagában megalapozta - a jövőbeni felmondás lehetőségére tekintet nélkül - a felperes jogát a Ptk.
  3. §-a szerinti igények valamelyikének választása szerinti érvényesítésére. A felperes az alperesnek felróható lehetetlenülés következményének alkalmazását választotta, ezért erről kellett (volna) az elsőfokú bíróságnak döntenie. E jogérvényesítésre tekintettel eljárásjogi szabályt sértő volt, hogy az elsőfokú bíróság az érdekmúlás bizonyítására hívta fel a felperest a későbbi alperesi teljesítés el nem fogadása esetére. Sérelmezte a fellebbezés azt is, hogy az elsőfokú bíróság a felperes igényérvényesítését joggal való visszaélést megvalósítónak, rosszhiszeműnek minősítette az indokok részletes kifejtetése nélkül. Az alperes a felperes fellebbezésére nem tett észrevételt. Az ítélőtábla a fellebbezését a Polgári perrendtartásról szóló többször módosított
  4. évi III. törvény (Pp.) 256/A. §
(1)bekezdésének f.) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges mértékben a tényállást feltárta, az abból a kereset megalapozatlanságára vonatkozóan levont jogi következtetésével és érdemi döntésével - a fellebbezés egyes okfejtésének kivételével - az ítélőtábla is egyetértett. A kereset elutasításának indokait illetően az ítélőtábla az alábbiak szerint nem osztotta teljes mértékben az elsőfokú bíróságnak az ítéletében kifejtett álláspontját. A felperes az alperes kártérítési felelősségének megállapítása iránti igényét az alperes részéről a felek közötti lakásbérleti szerződés jogellenes felmondására, tehát az alperes szerződésszegésére alapította, ugyanakkor a keresete alapjául szolgáló anyagi jogszabályként a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §-át nem jelölte meg. Nem sértett azonban eljárásjogi szabályt az elsőfokú bíróság önmagában azzal, hogy a kereset megalapozottságának vizsgálatánál alkalmazott jogszabályként a Ptk. 318. §-át nem hívta fel, és azt - az ítélete indokolásából kitűnően - csupán a Ptk. 339. §
(1)bekezdésének alapulvételével bírálta el. A szerződésszegés miatti kártérítés szabályai ugyanis azonosak a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség Ptk.
  1. §-ában írt szabályaival, tehát a felperes hátrányára nem szolgálhatott, hogy a Ptk.
  2. §-ára nem hivatkozott és a keresetében igényelhette a Ptk.
  3. §-ának
(4)bekezdése alapján kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a vagyonában beállott értékcsökkenése, mint kár megtérítését az alperestől. A felperes keresetét tehát a Ptk. 318. §-ának
(1)bekezdése alapján az általános polgárjogi kárfelelősség szabályai szerint kellett elbírálni azzal, hogy a kártérítés mérséklésének nincs helye. A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségre is alkalmazandó általános felelősségi szabály, a Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdése értelmében a jogellenes magatartás a kártérítési felelősség megállapításának az egyik feltétele. A jogellenes magatartás azonban kárfelelősséget kár hiányában nem eredményezhet, ezért ha kárt jogosultként nem bizonyítanak, már önmagában emiatt a kereset elutasításának van helye (Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.../2011/5.). Ennél fogva szerződésszegéssel okozott kártérítési felelősség megállapításának sincs helye önmagában azon az alapon, hogy bár az alperes szerződésszegése bizonyított, de azzal okozott kárt a felperes nem igazol. A Ptk. 318. §-ának utaló szabálya folytán a szerződésszegésért való kártérítési felelősséghez szükséges kár megállapítása is a Ptk. 355. §-ának
(4)bekezdése alapján történhet, mely rendelkezés szerint kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést (damnum emergens) és az elmaradt vagyoni előnyt (lucrum cessans), továbbá azt a kárpótlást, vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez, vagy kiküszöböléséhez szükséges. A jelen esetben a felperes a vagyonában beállott értékcsökkenés miatt terjesztette elő kereseti kérelmét, amely azáltal következett be, hogy a ... u.
  1. I/
  2. szám) alatti lakás bérlőjeként az
  3. március 22-én megkötött bérleti szerződés alapján őt kizárólagosan megillető jogától az alperes jogellenesen megfosztotta, és ebből kifolyólag - e jog végleges elvesztése miatt - a vagyona 4 224 000 Ft-tal csökkent. A fellebbezés érveléseivel szemben az ítélőtábla az elsőfokú bíróság jogi álláspontját osztotta a tekintetben, hogy a felperes által hivatkozott jog „elvesztése" kárt eredményező vagyonvesztésként nem értékelhető, így önmagában kártérítési felelősség megállapítására nem ad alapot. Az irányadó tényállás szerint az
  4. március
  5. napján megkötött bérleti szerződéssel a felperes a ... u.
  6. I/
  7. szám alatti önkormányzati tulajdonú bérlakás bérleti díj ellenében történő életvitelszerű használatára szerzett jogosultságot az akkori házastársával, mint bérlőtárssal közösen. A perben nincs adat arra, hogy a felperes a lakásnak a bérleti jogát is megszerezte volna. A lakásbérleti szerződésből eredően a bérlőt megillető jog és a bérleti jog ugyanis nem azonos fogalmak. A Ptk-nak a bérletet szabályozó 423-
  8. §-ának rendelkezései értelmében az érvényesen létrejött bérleti szerződés a bérlő számára a bérlemény időleges használatát biztosítja, tehát a bérleti szerződés alapján bérlőként a bérbeadóval szemben is ez követelhető. A bérlemény használatát a bérlő a bérbeadó engedélye nélkül másnak nem engedheti át, azt nem idegenítheti el, és nem terhelheti meg. A bérleti jog ugyanakkor forgalomképes, vagyoni értékkel rendelkező jog. „A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésekre vonatkozó egyes szabályokról" szóló
  9. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) a perbeli bérleti szerződés megkötésekor hatályban volt és jelenleg hatályos rendelkezései is a bérleti jog átruházását kifejezetten megengedik. A bérleti jog átruházása esetén a bérlemény tulajdonosának személyétől elszakadva a jog megszerzőinek rendelkezése alá kerül, így azt a tulajdonos hozzájárulása (engedélye) nélkül hasznosíthatja, át is ruházhatja. Mivel az adott esetben - a rendelkezésre álló adatok alapján - a perbeli ... u.
  10. I/
  11. szám alatti önkormányzati tulajdonú bérlakás bérleti jogát a felperes (és házastársa) nem szerezték meg, az nem is vált a felperes (és házastársa) vagyonává, ezért a lakásbérleti szerződés alapján fennálló bérlői jogainak elvesztése miatt nyilvánvalóan nem illeti meg a bérleti jog értékével azonos összegben kifejezhető kártérítés sem. A felperes érveléseivel szemben az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását is, miszerint a perbeli önkormányzati tulajdonú bérlakás bérleti szerződés alapján megillető használati jogának elvesztése miatti kárának keletkezése és összege bizonyítására nem volt alkalmas a felperesnek a bérleti jog házassági vagyonközösség megosztásában javára 4 224 000 Ft-on történt elszámolására való hivatkozása sem. Az kétségtelen, hogy „A házasságról, a családról és a gyámságról" szóló többször módosított
  12. évi IV. törvény (Csjt.) 31/C. §-ában kifejezetten rendelkezik a lakáshasználati jog ellenértékéről, szabályozva azt is, hogy az milyen feltételekkel igényelhető. E törvényi szabályozás hatálya azonban a házastársak (volt házastársak), illetőleg jogutódjaik jogviszonyára terjed ki, és ezért annak az alperes - a jelen per tárgyát képező - kártérítési felelőssége meghatározása szempontjából nincs jelentősége, amint azt az elsőfokú bíróság is az ítélete indokolásában helyesen hangsúlyozta. Amint azt az Alkotmánybíróság - a Csjt. 31/A-31/E. §-ok, és az Ltv.
  13. §
(3)bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról szóló - 1097/B/
  1. AB számú határozatában kifejtette, a Csjt. 31/C. §-ában szabályozott lakáshasználati jog ellenértéke a házassági életközösség megszűnése és a házasság felbontása esetén azért jár, mert a korábban fennálló tulajdoni, illetőleg bérleti korlátozás, amelyet a távozó házastárssal való közös lakáshasználat jelentett megszűnik, vagyis a lakás (bérlemény) kizárólagos használatához jutó házastárs „gazdagodik". A lakáshasználati jog ellenértéke tehát a jogvesztés ellentételezéseként bevezetett törvényi intézmény, amely az alkotmányosan deklarált piacgazdasággal sincs semmiféle összefüggésben. Mindezek alapján helytálló következtetésre jutott az elsőfokú bíróság a tekintetben, hogy az alperes kártérítési felelősségének megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak a felperes által hivatkozott ténynek, miszerint a házassági vagyonközösségi perben elszámolásra került a perbeli bérlakás bérleti jogának ellenértéke. A felperes pedig a szerződésen alapuló bérleti jogának jogellenes alperesi megszüntetése következtében egyéb, a Ptk.
  2. §-ának
(4)bekezdése szerinti kára bekövetkezését nem állította, és nem is igazolta. A kár bizonyítottságának hiánya pedig a felperes keresetét önmagában megalapozatlanná tette, az alperes kártérítési felelősségének a megállapításához szükséges további törvényi feltételek vizsgálata nem is volt már szükséges, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak az azokkal kapcsolatos okfejtéseit a jogerős ítélet indokolásából mellőzi, és erre tekintettel érdemben nem foglalkozott a fellebbezésnek az ezeket támadó részével. Mindezek miatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezés szükségeltette fenti indokolás pontosításával - helybenhagyta a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a felperes az ügyvédi munkadíjból keletkezett másodfokú perköltségét a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján saját maga köteles viselni. Az alperesnek a fellebbezési eljárásban igazolt költsége nem merült fel, ezért az ítélőtábla a másodfokú perköltségről a határozathozatalt mellőzte. A felperes illeték viselésére kiterjedő részleges költségmentessége folytán a le nem rótt „Az illetékekről" szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §-ának
(1)bekezdése szerinti mértékű 253 400 Ft fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése, és
  1. §-a alapján az állam viseli. Debrecen,
  2. április hó
  3. napján Dr. Madarász Anna sk a tanács elnöke, Dr. Riczu András sk előadó bíró, Cogoiné Dr. Boros Ágnes sk bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.