Mfv.10947/2010/7 – Kúria

(1),

1. XXII. Tv.
2. §, Mfv.I.10.947/2010/6.szám A Kúria a dr. Bendzsel Katalin ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Tenk László jogtanácsos által képviselt alperes ellen jogellenes munkaviszony megszüntetése és jogkövetkezményei iránt a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságnál 4.M.314/2008/
3. szám alatt megindított és másodfokon a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.20.919/2010/
4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
5. február
6. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.20.919/2010/
7. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt napon belül - 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - külön felhívásra 349.916 (háromszáznegyvenkilencezerkilencszáztizenhat) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 4.M.314/2008/
8. számú ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest 50.000 forint perköltség és 805.200 forint illeték viselésére kötelezte.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
9. március 1-jétől állt az alperes alkalmazásában,
10. július 1-jétől biztonsági igazgató munkakört töltött be.Az alperes a munkaviszonyát
11. február 11-én kelt rendes felmondással szüntette meg. Ennek indokolása szerint a munkáltató utasította, hogy készítse el a v. áruház biztonsági szabályzatait, amelyet a felperes hanyag módon a korábbi áruházi szabályzatok lemásolásával valósított meg, a v. áruházra azok nem voltak alkalmazhatóak. Utasítást kapott a polcszervizesek biztonsági oktatási anyagának elkészítésére, ami szintén nem megfelelően történt. A felperes által elkészített válságkezelési útmutatóban nem a valóságnak megfelelő számú bejáratot tüntetett fel, továbbá az anyagban a P. terminál területi vezetőjét jelölte meg annak ellenére, hogy a régióban a vagyonőrzésre szerződött cég. A kiürítési tervben olyan irodát tüntetett fel, amely már nem létezett a v. áruházban, továbbá emeleti irodákat rögzített, holott itt csak földszinti irodák találhatók. A részletes őrzési tervben minden napra ugyanazt a létszámot tervezte annak ellenére, hogy különböző időszakokban különböző igények merültek fel. A hiányosságok kijavítására a feladatok ellenőrzése után ismételt utasítást kapott, amely határidő lejártáig sem készítette el megfelelően a szabályzatokat. A
12. szeptember 21-ei ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a v. áruházban kilenc vagyonőrből nyolc nem rendelkezett a jogszabályban és a belső szabályzatban meghatározott igazolásokkal annak ellenére, hogy a felperest utasították a napi személyes ellenőrzésre, amely nem történt meg. A felperes elmulasztotta értesíteni az operátorokat, hogy a régiós biztonsági igazgató oktatást szervez nekik, így azt nélkülük tartották meg. A munkáltató által
13. április 3-án lebonyolított, a szakmai ismeretekről tartott írásbeli felmérés eredménye a felperes esetében nem volt megfelelő. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint fentiek alapján a munkáltató nemcsak bizalomvesztésre hivatkozott, hanem részletesen felsorolta a munkavállalója mulasztásait. A felperes által sem vitatott mulasztások a bíróság megítélése szerint indokolták a munkaviszonyának felmondással történő megszüntetését. A.A. és K.L. tanúk vallomása szerint szóbeli és írásbeli felhívás ellenére a felperes fontos feladatok elvégzésének nem tett eleget. Az általa elkészítendő szabályzatoknak, válságkezelési útmutatóknak, kiürítési tervnek nagy jelentősége van a vásárlók és az alkalmazottak testi épségének védelme szempontjából, és az őrzési terv pontatlan elkészítése is problémát okoz, mivel szükség esetén azonnali őrlétszám-módosításra nincs lehetőség. A vagyonőrök igazolványainak megléte a felperes ellenőrzési kötelezettségei közé tartozott akkor is, ha azt az operátorok útján ellenőrizte.A felperes nem bizonyította, hogy nem megfelelő munkavégzésére a munkáltató oldalán felmerült okból került sor, hogy a szabályzatok elkészítésére nem kapott elegendő időt és információt, valamint hogy akadályozták a munkavégzésében. A felperes korábbi tevékenysége színvonalának nincs jelentősége a felmondás indokainak valósága és okszerűsége szempontjából. A felperes indítványára meghallgatott tanúk, a volt munkatársai előadták, hogy véleményük szerint a felperes jól dolgozott, a felmondás indokairól azonban nem tudtak nyilatkozni. A felperes további tanúk meghallgatására irányuló bizonyítási indítványát a bíróság mellőzte, mivel attól nem volt várható az ítéletben foglaltaktól eltérő döntés meghozatala.A felperes fellebbezése folytán eljárt Pest Megyei Bíróság 8.Mf.20.919/2010/
14. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya és a perköltség tekintetében helybenhagyta, a felperest terhelő illeték összegét 805.200 forintról 349.916 forintra mérsékelte. Kötelezte a felperest 15.000 forint másodfokú perköltség és 349.916 forint fellebbezési eljárási illeték viselésére.A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes a személyes meghallgatása során elismerte, hogy a biztonsági szabályzat nem volt megfelelő, a polcszervizesek biztonsági oktatási anyagában más áruház fejléce volt, és másik igazgató neve szerepelt aláíróként, továbbá hogy nem voltak jól feltüntetve a vagyonőrként szerződött cégek. Az is valós, hogy a válságkezelési útmutatóban nem a megfelelő számú bejáratot tüntette fel annak ellenére, hogy be tudott volna menni ellenőrizni a v. áruházba. A kiürítési terv elkészítése munkaköri kötelezettsége volt, és azon nem jól tüntette fel az igazgatói irodát. A felperes nem vitatta, hogy újabb határidőt kapott a kifogásolt szabályzatok kijavítására, és a még hiányzók elkészítésére, de ennek sem tett eleget. A felmondás
15. szeptember 21-ei ellenőrzéssel kapcsolatos megállapításait sem vitatta és azt sem, hogy az operátorokat elfelejtette értesíteni az oktatásról.A felperes védekezése, miszerint nem volt megfelelő információja, mert nem engedték be a v. áruházba, nem fogadható el, mivel a válságkezelési útmutatóval kapcsolatban maga nyilatkozta, hogy bemehetett, de erre nem került sor. A rövid határidőkre hivatkozás azért alaptalan, mert személyesen nyilatkozott úgy, hogy újabb határidőre sem készült el.A másodfokú bíróság egyetértett a felperessel abban, hogy a hangfelvétel lehet bizonyíték, ezért annak tartalmi és egyéb valódiságát a bíróságnak vizsgálnia kellett. Nem tudta azonban megállapítani, hogy a beszélgetés kik között és mikor zajlott le. Az elsőfokú eljárásban a bíróság tanúként meghallgatta B.K.-t, de a személyesen jelenlevő felperes e körben nem tett fel kérdéseket. A.A. és K.L. tanúk vallomása pedig nem támasztotta alá azt a felperesi állítást, hogy az alperes közös megegyezéssel akarta megszüntetni a munkaviszonyt.A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az ítéletek hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Másodlagosan a felülvizsgálattal érintett ítélet „megváltoztatását", és a keresettel egyező határozat meghozatalát indítványozta az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.A felülvizsgálati érvelés szerint
16. áprilisától nyilvánvalóvá vált az a munkáltatói szándék, hogy a felperes munkáját megnehezítse, ezzel összefüggésben rendszeres és indokolatlan ellenőrzések alá vonta, gyakorlatban általában fel sem merülő feladatok elvégzését írta elő. B.K. kinevezésével az alperes olyan munkatárs kezébe adta a munkáltatói jogok gyakorlását akinek korábbi személyes ellentéteiből eredően nem volt kívánatos a felperes jelenléte. A munkáltatói jogkörgyakorlójának személyében bekövetkezett változásról nem tájékoztatták, az alperes eljárásának az Mt.
17. § szerinti rendeltetésellenességét pedig az elsőfokú eljárás során benyújtott hangfelvétellel bizonyította. Ennek szakértő általi megvizsgálását kérte, hiszen akkor könnyen azonosítható lenne a megbeszélésen résztvevők személye.Az elsőfokú bíróság életszerűtlen megközelítést alkalmazott akkor, amikor a felmondás állítólagos okaiként felhozott mulasztásokat kizárólag az alperes előadására reflektálva értékelte, figyelmen kívül hagyva az érintett áruházak építése során kialakult több éves gyakorlatot, tapasztalatot. A felperes szerint egy általános terv elkészítése volt a cél, amelyet az áruház nyitásakor aktualizáltak volna.A vagyonőrökkel kapcsolatos alperesi állítások nem felelnek meg a valóságnak, hiszen az előírásoknak és a bevett gyakorlatnak megfelelően a vagyonőrök reggeli ellenőrzését az operátorok végezték, továbbá lényeges szempont, hogy az érintett időszakban az áruház a vásárlók előtt nem volt nyitva.A felperes hivatkozása szerint a munkáltató nem engedélyezte az épülő áruház területére történő kimenetelt, ezzel lehetetlenné tette azt, hogy a felperes a rendelkezésére álló információkat aktualizálja az építés során történő változásokra figyelemmel.A felperes munkaviszonyának megszüntetése olyan helyzetbe hozta, amelynek következtében saját szakmájában azóta sincs lehetősége elhelyezkedni, hiszen elbocsátására tekintettel hasonló munkakörben nem alkalmazzák.Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az eljárás során az alperes ítéleti bizonyossággal megállapíthatóan igazolta (Pp.
18. §), hogy a felperes a terhére rótt kötelezettségszegéseket elkövette. Ezek közül a munkavállaló maga sem vitatta, hogy a biztonsági szabályzat nem az elvárások szerint készült el, a válságkezelési útmutatóban nem megfelelő számú bejáratot tüntetett fel, a kiürítési tervben az igazgatói irodát tévesen rögzítette, az operátoroknak elfelejtette megadni a tájékoztatást a részükre tartott oktatásról.A felperes nem tudta bizonyítani azon állítását, miszerint a munkáltató a jogait rendeltetésellenesen gyakorolta (Mt.
19. §) folyamatosan ellehetetlenítve a tevékenységét. Az a körülmény, hogy a v. áruházba nem mehetett be, nem nyert igazolást, de valósága esetén is a felperesnek jelentenie kellett volna, ha a munkáltató eljárása akadályozza a tevékenysége elvégzésében az építkezés során történő változásokra figyelemmel.Az a körülmény, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója olyan személy lett, aki a felperessel nem volt jó kapcsolatban, a munkáltató részéről jogellenes magatartást nem valósított meg. A bíróságok törvénysértés nélkül értékelték a tanúvallomásokat, a munkatársak nyilatkozatai nem értékelhetőek csupán azon az alapon elfogultnak, hogy jelenleg is az alperes alkalmazásában állnak.A felperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a vagyonőrök igazolványait az operátoroknak kellett ellenőrizniük. Ezen kötelezettség előírás szerint a felperes tevékenységi körébe tartozott, az operátorok munkájáért is felelősséggel tartozott. A kötelezettségének elmulasztása nem menthető ki azzal sem, hogy egyébként az igazolványok meglétéről a vagyonőröket biztosító cégnek kellett gondoskodnia.A Pp. a szabad bizonyítási rendszer talaján áll. A Pp.
20. §

(1)bekezdése szerint a bíróság a polgári perben sem a bizonyítás meghatározott módjához, sem meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve. A bíróság tehát bármilyen bizonyítási eszközt igénybe vehet a tényállás felderítése céljából. Ebből következően a felperes által hivatkozott hangfelvételt a bíróságok helytállóan értékelték, és jogszabálysértés nélkül jutottak arra a következtetésre, hogy abból nem állapítható meg sem a felvétel elkészültének ideje, sem a megbeszélésen résztvevők személye. A hangfelvétel elkészültének körülményeit illetően a felperes is eltérően nyilatkozott. Először a

1. szeptember 4-én tartott tárgyaláson utalt bizonyítási indítványként legépelt telefonbeszélgetésekre (jegyzőkönyv,
2. bekezdés), míg a másodfokú eljárásban úgy nyilatkozott, hogy „megállapodtunk abban, hogy 4 órára menjek vissza, ekkor B.K.-val kettesben történt a beszélgetés, amelyről a hangszalag felvételt is készítettem" (jegyzőkönyv,
3. bekezdés). Ezen túlmenően pedig a felperes az eljárás során nem indítványozta a hangfelvétel szakértővel történő megvizsgálását, a felülvizsgálati eljárásban pedig ilyen indítvány előterjesztésére már nem volt mód [Pp.
4. §

(1)bekezdés].A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján.A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §ának

(1)bekezdésén alapul, míg illetéket az adott ügyben irányadó 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján köteles viselni. Budapest,
3. február
4. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Marianna s.k. bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő Dr. Stark