Mfv.10452/2011/4 – Kúria

(1)bekezdés b) pontja alapján, hanem a felperesre kedvezőbben felmentéssel szüntette meg - valós indokkal - a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, a megszüntető intézkedés nem vált jogellenessé. 1992. XXXIII. Tv. 25/A. §

(1)Mfv.I.10.452/2011/3.szám A Kúria a dr. Cserkúti-Horváth Béla ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Barkasziné dr. Takács Katalin jogtanácsos által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása iránt a Pécsi Munkaügyi Bíróságnál 8.M.1588/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.21.472/2010/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.21.472/2010/
3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Pécsi Munkaügyi Bíróság 8.M.1588/2009/
4. számú ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek tizenöt napon belül - 50.000 (ötvenezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében a Kjt.
5. §-ának

(4)bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a közalkalmazotti jogviszonyát, és erre figyelemmel 14 havi átlagkereset illeti meg. Perköltségfizetésre is kérte az alperest kötelezni.A Pécsi Munkaügyi Bíróság 8.M.1588/2009/

1. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg. A közalkalmazotti jogviszony
2. szeptember 6-án szűnt meg. A felperes az alperesi határozat szerint 5 havi felmentési időre járó átlagkeresetre és 5 havi végkielégítésre jogosult. A bíróság kötelezte az alperest 1.641.052 forint átalánykártérítés megfizetésére, amely 14 havi átlagkeresetnek felel meg, továbbá 87.900 forint perköltség viselésére.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
3. március 8-ától állt az alperes alkalmazásában a K.K.É.O.-n konyhai kisegítő munkakörben.A munkáltatói jogkör gyakorlója
4. április 2-án kelt intézkedésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyát
5. április 6-ától kezdődően számított 5 havi felmondási idővel
6. szeptember 6-ával felmentéssel megszüntette a Kjt.
7. §

(1)bekezdés b) és a 33. §

(2)bekezdése alapján.A felmentés indokolása szerint az alperes egészségügyi ellátási tevékenységét kiszolgáló élelmezési üzem konyháit jelentős összegű beruházás útján lehetne a jogszabályi és hatósági előírásoknak megfelelően üzemeltetni. A beruházási költségek mértéke miatt a munkáltató vezetése akként döntött, hogy a P-n az élelmezési üzemhez tartozó egységek (konyhák) funkcióját megszünteti. Erre tekintettel az ezen területen dolgozó közalkalmazottak foglalkoztatására nincs lehetőség.A munkaügyi bíróság által kifejtettek szerint az alperes a betegek és az alkalmazottak étkeztetését három konyhában látta el, amelyek közül

1. december 16-án az A. utcai konyhát - amely főzőkonyhás munkahelyi gyors- és önkiszolgáló étterem működésére engedélyt kapott -, és a munkavállalókat a központi konyhába helyezte át, amely
2. március 1-jétől már nem működött.Az alperes a betegek étkeztetési feladatainak ellátására közbeszerzési pályázatot írt ki, majd vállalkozási szerződést kötött az E. Kftvel, amely
3. március 1-jétől üzemeltette tovább az A. utcai konyhát. A pályáztatás során az alperes nem írta elő, hogy a munkáltatói jogutódlással a munkavállalókat át kell venni, továbbá a közalkalmazotti jogviszonyok megszüntetése során az alkalmazottainak - köztük a felperesnek - sem adott lehetőséget az E. Kft-hez való átlépésre, átvételükre nem is került sor. A munkaügyi bíróság jogkövetkeztetése szerint az alperes annak ellenére járt el a fentiek értelmében, hogy az eszközök átadása mellett az A. utcai konyha vonatkozásában kiszervezés történt. Erre tekintettel a Kjt. 25/A. § rendelkezéseinek megsértése miatt a Kjt.
4. §

(4)bekezdése szerint marasztalta az alperest.Az alperes fellebbezése folytán eljárt Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.21.472/2010/

1. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.Álláspontja szerint a felperes esetében a Kjt. 25/A. § rendelkezései irányadóak voltak, azokat a felmentés kiadása előtt alkalmazni kellett.Az E. Kft. és az alperes között
2. február 11-én kelt vállalkozói szerződés szerint a vállalkozó a megrendelő által ellátott fekvőbetegek részére egész napos betegélelmezési szolgáltatást nyújt a mellékletben szereplő teljesítési helyeken. A vállalkozó a szolgáltatások teljesítéséhez szükséges infrastruktúrális, tárgyi, személyi feltételek biztosítását vállalta, azonban a meghallgatott tanúk vallomása alapján megállapítható, hogy a konyhai tevékenységet ténylegesen az alperes A. utcai telephelyén, korábbi konyhájában végzi. A másodfokú bíróság érvelése szerint az alperes saját döntése alapján a szervezeti egységei (konyhái) anyagi erőforrásainak, és a feladatkörének meghatározott csoportját (élelmezési feladatok ellátását) átadta az E. Kft-nek, azaz olyan munkáltatónak, amely a Munka törvénykönyve hatálya alá tartozik. Következésképpen a Kjt. 25/A. § rendelkezéseit alkalmazni kellett. Az alperes a felperes jogviszonya megszűnése esetére meghatározott eljárási rendet nem tartotta meg, ezért a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetése jogellenes.A fellebbezésben foglaltakra utalva kifejtette, hogy az alperes alaptalanul hivatkozott a Tanács
3. március 12-ei 2001/23/EK irányelvére, mert annak rendelkezése a Kjt. 25/A. §-ában a magyar jogba átvételre került.Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, és perköltségben marasztalását kérte. Hivatkozása szerint a Kjt. 25/A. § a perben megállapított tényállásra nem alkalmazható. Az alperes beteg- és alkalmazott étkeztetési tevékenysége teljeskörű megszüntetésével nem valósult meg a hivatkozott rendelkezésben írt gazdasági egység átadása, a közbeszerzési eljárásban győztes élelmezési vállalkozónak továbbfoglalkoztatási kötelezettsége nem volt. Munkajogi jogutódlás nem következett be, ezért az alperes a Kjt. 25/A. §-ban leírt eljárási szabályokat sem sérthette meg. A felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetése nem volt jogellenes.Kiemelte, hogy saját erőforrásai igénybevételével a továbbiakban nem állt módjában az élelmezési feladatok ellátása, ezért gazdasági okokból döntött úgy, hogy e tevékenységét teljes körűen felszámolja, és valamennyi élelmezési feladatokat ellátó alkalmazottjának közalkalmazotti jogviszonyát megszünteti, miután a továbbfoglalkoztatásukra nincs lehetősége.A közbeszerzési eljárás nem gazdasági egység átadására irányult, kizárólag a szolgáltatás ellátására. Az eljárásban bármely ajánlattevő részt vehetett függetlenül attól, hogy az alperesnek korábban birtokában volt eszközöket használja-e fel a szolgáltatás nyújtásához.Hivatkozott a Tanács - a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami szabályok közelítéséről szóló - 2001/23/EK irányelv
4. cikk

(1)bekezdésére, amely szerint a gazdasági egység átadása önmagában nem teremt jogalapot az átadó vagy a kedvezményezett általi elbocsátásra. Ugyanezen bekezdés második mondata szerint azonban ez a rendelkezés nem akadályozza az olyan elbocsátásokat, amelyeknek oka gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű, és a munkaerő tekintetében változásokat eredményez. Érvelése szerint a joggyakorlat alapján az ilyen helyzetekben a munkavállalók munkajogviszonya folyamatosságának biztosítása fontos kérdés, maga az irányelv is ezt fogalmazza meg elsődleges célként. Ez azonban ellentétben áll azon ügyletek költségcsökkentő, versenyteremtő törekvéseivel, amelyeknek lényege, hogy a vállalkozás a korábban saját maga által, azaz a vele munkajogviszonyban állók közbejöttével ellátott tevékenység elvégzésével mást bíz meg.A felperes felmentését a Kjt. 30. §

(1)bekezdés b) pontjában foglaltakkal indokolta, de arra is utalt, hogy megszűnt a munkáltatónak az a tevékenysége, amelyben a közalkalmazottat foglalkoztatták. A felmentést megelőzően az alperes tájékoztatta a felperest, hogy gazdasági okokból nem képes az egészségügyi ellátási tevékenységet kiszolgáló élelmezési üzem konyháit tovább üzemeltetni. Az ehhez szükséges költségek mértéke miatt döntött úgy, hogy az alperes e funkcióját megszünteti, melyre tekintettel az e területen dolgozó közalkalmazottak továbbfoglalkoztatására nincs lehetőség. A nyertes vállalkozó nem vállalta az általa átvett konyhán dolgozó közalkalmazottak továbbfoglalkoztatását, ez az ő gazdasági megfontolására alapított döntés volt, tehát a hivatkozott irányelv 4. cikk 1. bekezdés második mondatában meghatározott gazdasági okból szüntette meg a felperes jogviszonyát az alperes, ezért sem volt jogellenes a felmentés.A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alapos.A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes saját döntése alapján szervezeti egységei (konyhái) anyagi erőforrásainak és a feladatkörének meghatározott csoportját (az élelmezési feladatok ellátását) átadta az Mt. hatálya alá tartozó E. Kft-nek. Erre tekintettel a Kjt. 25/A. §

(1)bekezdés alapján az átadásra kerülő szervezet, illetve tevékenység keretében foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonya az átadás időpontjában meg kellett volna hogy szűnjön [Kjt. 25 §

(1)bekezdés b) pont].A munkáltató azonban a Kjt. 30. §

(1)bekezdés b) pontjának megjelölésével (tartalmában azonban a Kjt. 30. §

(1)bekezdés a) pontja alá tartozó indokkal) felmentéssel, és az ahhoz társuló felmentési idővel, arra járó átlagkeresettel és végkielégítéssel szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. A felperes arra hivatkozással kérte a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását, hogy a Kjt. 25/A. § rendelkezéseit megsértve elmaradt a kiszervezésről a szakszervezetek tájékoztatása, továbbá az alperes nem biztosította a továbbfoglalkoztatás lehetőségét a konyhát továbbműködtető Mt. hatálya alatt álló vállalkozónál. A Kjt. 25/A. §-ban foglalt részletes eljárási szabályok megszegéséhez, a határidők elmulasztásához azonban jogkövetkezményeket a jogszabály közvetlenül nem fűz (MD.II.678.), ezért erre hivatkozással önmagában a munkáltatói intézkedés nem jogellenes figyelemmel arra is, hogy a szakszervezet és a közalkalmazotti tanács lenne jogosult a Kjt. 25/A. §

(2)bekezdésben foglalt jogosultságai megsértését sérelmezni a bíróságnál. Téves az eljáró bíróságok jogi álláspontja, miszerint a Kjt. 25/A. §-ban foglalt ún. jogállásváltozás esetén az átadó költségvetési szerv köteles biztosítani a továbbfoglalkoztatás lehetőségét az átvevő Mt. vagy Ktv. hatálya alatt álló munkáltatónál. A hatályos szabályozás szerint az állami és a helyi költségvetési szervek, illetve a gazdasági szférába tartozó munkáltatók között kizárt a munkajogi jogutódlás. A Kjt. 25/A. §

(3)bekezdés szerint csak arra van kötelezettsége az átadó munkáltatónak, hogy amennyiben az átvevő a közalkalmazott foglalkoztatását biztosítja, erről írásban tájékoztassa a közalkalmazottat. A közalkalmazott döntése szerint kerülhet sor a Kjt. 25/B. § rendelkezései szerint az átvevő munkáltatónál az új munkaszerződés megkötésére, vagy a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó kinevezésre, de csak az átadó munkáltatónál fennálló közalkalmazotti jogviszonya jogutód nélküli megszűnését követően. Az alperes a tevékenység átadására kiírt közbeszerzési pályázatban, továbbá a nyertes Eurest Kft-vel megkötött vállalkozási szerződésben nem kötötte ki a közalkalmazottak továbbfoglalkoztatását, erre kötelezettséget a tevékenységet átvevő kft. nem vállalt, következésképp a Kjt. 25/A. §

(3)-

(6)bekezdés rendelkezéseit nem kellett alkalmazni. Önmagában az, hogy a munkáltató nem a Kjt. 25/A. §

(1)bekezdés [Kjt. 25. §

(1)bekezdés

1. b)pontja] alapján, hanem a felperesre kedvezőbben felmentéssel szüntette meg - valós indokkal - a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, intézkedést nem teszi jogellenessé. Törvénysértés nélkül állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes a 2001/23/EK irányelv 1. cikk 1. bekezdés
2. a)és
3. c)pontjai alapján olyan szerződést kötött az E. Kft-vel, amely az irányelv hatálya alá tartozik, és arra az irányelv munkavállalókra vonatkozó szabályait alkalmazni kell, amelyeket a Kjt. 25/A. § és a 25/B. § 2003. július 1-jétől hatályos szövegével a 2003. évi XX. tv. 39. §a ültette át a magyar jogba [Kjt. 94. §
4. c)pont]. Az eljáró bíróságok azonban a Kjt. 25/A. § rendelkezéseinek helytelen értelmezésével levont jogkövetkeztetései nem helytállóak, ezért a Kúria a Pp. 275. §

(4)bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a pervesztes felperest a Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján az alperes költségei viselésére. A felülvizsgálati eljárás illetéke a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján az államot terheli. Budapest,
3. március
4. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő