Pf.20789/2011/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.789/2011/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Kmetovics Gyula ügyvédálltal képviselt felperesnek - a dr. Péterfi Tamás ügyvéd által képviselt I. r. és II. r. alperesek ellen ajándék visszakövetelése és egyéb követelés iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság (Kecskeméti Törvényszék)
2. november
3. napján kelt 4.P.21.979/2008/
4. számú ítélete ellen az I. és II. r. alperesek részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a kizárólagosan az I. r. alperes által fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 300 000 (háromszázezer) Ft-ra leszállítja, míg az I. és II. r. alperesek által egyetemlegesen fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 600 000 (hatszázezer) Ft-ra felemeli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200 000 (kettőszázezer) Ft másodfokú perköltséget, valamint a II. r. alperessel egyetemlegesen további 400 000 (négyszázezer) Ft másodfokú perköltséget. Felhívja az I. és II. r. alpereseket, hogy 8 napon belül hivatalos lelet készítésének terhe mellett egyetemlegesen rójanak le további 303 000 (háromszázháromezer) Ft másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes és házastársa tulajdonát képezte - egymás között egyenlő arányban - a (település neve, ingatlan
6. címe, hrsz.-a). szám alatt található ingatlan, amelyet a
7. szeptember
8. napján kelt szerződéssel fiuknak, az I. r. alperesnek ajándékoztak. Az ingatlan forgalmi értékét a szerződésben 15 000 000 Ft-ban határozták meg. Az ajándékozás feltételéül szabták, hogy haláluk esetén az ugyancsak közös tulajdonukat képező (település neve, ingatlan
9. címe) szám alatti ingatlan tekintetében az I. r. alperes törvényes örökrészéről testvére, (testvér neve) javára lemond, és a két -2- ingatlan értéke közötti különbözetet nővérének megfizeti, avagy a (ingatlan
10. címe utcai) ingatlan forgalmi értékének felét, azaz 8 500 000 Ft-ot fizet meg testvérének. A felperes házastársa - az I. r. alperes édesapja -
11. szeptember
12. napján elhunyt. Az I. r. alperes a hagyatéki eljárás során a (ingatlan
13. címe utcai) ingatlant érintő örökrészéről nem mondott le, s a (ingatlan
14. címe utcai) ingatlan kapcsán sem teljesített fizetést testvérének. Az ajándékozási szerződés tárgyát képező ingatlanon a felperes és néhai házastársa
15. évben értéknövelő és állagmegóvó munkákat végeztettek, az ingatlan jelenlegi forgalmi értéke kb. 14 500 000 Ft. A (település neve, ingatlan
16. címe) szám alatti ingatlan felújítására 2000-
17. évben került sor, majd a felperes és házastársa 2007-ben az épületet egy további lakószobával és fürdőszobával bővítette. A 2000-2002-ig folytatott beruházások bekerülési költsége hozzávetőlegesen 1 500 000 Ft, míg a
18. évben végzetteké 300 000 Ft volt, az ingatlan forgalmi értéke 6.000.000.- Ft-ban határozható meg. A felperes és leánya, (testvér neve)
19. szeptemberétől
20. májusáig külföldön dolgoztak, a hazai bankszámlára átutalt jövedelmeiket
21. decemberéig az I. r. alperes és élettársa, Gömöri Andrea vette fel. Az I. r. alperes a képviselője a (M.) Betéti Társaságnak
22. szeptember
23. napjától kezdődően, amely cég székhelye a (település neve, ingatlan
24. címe) szám alatti ingatlan. Az I. és II. r. alperesek a
25. december
26. napján kelt szerződéssel jelzálogjogot és vételi jogot alapítottak a (település neve, ingatlan
27. címe) szám alatti ingatlanon a II. r. alperes javára. A szerződésben rögzítettek szerint az alperesek az ingatlanban
28. októberétől kezdődően közös vendéglátó ipari tevékenységet folytatnak, amelynek keretében a II. r. alperes, mint kültag a szerződésben részletezett értéknövelő beruházásokat végezte az ingatlanon 5 000 000 Ft értékben. E beruházásokra tekintettel a fenti összeg erejéig létesítettek jelzálogjogot a II. r. alperes javára, és e mellett - a módosított szerződésben foglaltak szerint - a II. r. alperes a vételi jogát
29. december
30. napjáig gyakorolhatja. A felperes módosított keresetében a (település neve, (ingatlan
31. hrsz.-a)) hrsz. alatti ingatlan ½ tulajdoni hányadára tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási visszajegyzését kérte ajándék visszakövetelése jogcímén. Keresete indokaként előadta, az ajándékozás feltétele az volt, hogy az I. r. alperes a (település neve, ingatlan
32. címe) szám alatti ingatlanból őt megillető örökrészről lemond, és testvére javára 8 000 000 Ft-ot megfizet, avagy az ajándék tárgyát képező ingatlan értékének felét fizeti meg nővérének. Ezt a feltételt azonban nem teljesítette, így az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozás történt, utóbb az I. r. alperes magatartása miatt végleg meghiúsult. Kérte továbbá az alperesek között
33. december
34. napján létrejött jelzálogjogot és vételi jogot alapító szerződés érvénytelenségének megállapítását, jogszabályba és jó erkölcsbe Pf.II.20.789/2011/
35. szám -3- ütközésre, továbbá színleltségre hivatkozással. Ennek kapcsán kiemelte, a perbeli ingatlanon utóbb végzett beruházások anyagi fedezetét ténylegesen nem a II. r. alperes biztosította, hanem a saját és lánya külföldön szerzett keresete szolgált annak forrásául, az alperesek közötti szerződéskötés célja pedig kizárólag az volt, hogy az ajándék visszakövetelésének megalapozottsága esetére megakadályozzák a felperes tehermentes tulajdonszerzését. Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Cáfolta, hogy a felperes az ajándékozást az általa állított feltételhez kötötte, illetve, hogy az utóbb véglegesen meghiúsult. Nem vitatta, hogy szülei azonos értékű juttatásban kívánták részesíteni őt és nővérét a szülői vagyonból, az ezzel kapcsolatos családi megbeszélés lényege azonban - eltérően a felperes előadásától - az volt, hogy ő kapja a (ingatlan
36. címe utcai) ingatlant, nővére pedig a (ingatlan
37. címe utcai)t. Állította, hogy a két ingatlan - a (ingatlan
38. címe utcai) ingatlanon 2006-ban végzett beruházás figyelmen kívül hagyásával - forgalmi értéke azonos. A II. r. alperessel kötött szerződés érvénytelensége kapcsán elsődlegesen a felperes perbeli legitimációjának hiányára hivatkozott és a per megszüntetését kérte, míg másodlagos ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hangsúlyozta, a perbeli ingatlanban discót kívánt üzemeltetni, a felépítmény átalakításához szükséges költségek azonban nem álltak rendelkezésére, azt a II. r. alperes biztosította 5 000 000 Ft összegben. Így miután az ajándékozás folytán az ingatlan egészének tulajdonjogát megszerezte, a fenti hozzájárulás biztosítékaként kötötték a II. r. alperes javára a jelzálogjogot és vételi jogot alapító szerződést. A II. r. alperes ugyanezen indokokra figyelemmel kérte a kereset elutasítását. Az elsőfokú bíróság ítéletével a (település neve, ingatlan
39. címe, hrsz.-a) szám alatti lakóház-udvar-gazdasági épület megnevezésű ingatlan egészhez viszonyított ½ tulajdoni hányadát ajándék visszakövetelése jogcímén a felperes tulajdonába adta. Megállapította, hogy az I. és II. r. alperes között
40. december
41. napján létrejött jelzálogjogot és vételi jogot alapító szerződés érvénytelen. Elrendelte a földhivatal megkeresését a felperes tulajdonjogának - a II. r. alperes javára bejegyzett jelzálogjogtól és vételi jogtól mentesen történő - ingatlan-nyilvántartási bejegyzése végett. Kötelezte továbbá az alpereseket a perköltség és az eljárási illeték megfizetésére. Határozatának indokolásából kitűnően a tanúvallomások ((testvér neve), (tanú 1.,
42. neve) alapján bizonyítottnak ítélte, hogy az I. r. alperes a tényállásban részletezett, a szülei által szóban kifejezett feltétellel kapta meg a (település neve, ingatlan
43. címe). szám alatti ingatlan tulajdonjogát, továbbá azt is, hogy a fenti feltétel hiányában az ajándékozásra nem került volna sor. Mindezt nem érintette az a körülmény, hogy a felperes az ajándékozás általa hivatkozott többletfeltételét, nevezetesen, hogy az I. r. alperes testvére későbbi alkalmazását is vállalta, sikerrel nem bizonyította. Miután pedig az I. r. alperes a hagyaték tárgyát képező ingatlanból őt megillető hányadról testvére javára nem mondott le, illetve az ingatlanok forgalmi értékének különbözetét sem teljesítette, a feltétel meghiúsult, így a felperes ajándék visszakövetelése iránti igényét megalapozottnak ítélte. -4Az alperesek között létrejött jelzálogjogot és vételi jogot alapító szerződés érvénytelensége kapcsán kiemelte, a szerződés semmissége megállapításához a felperesnek jogi érdekeltsége fűződik, azt az általa nyújtott ajándék tehermentes visszaszerzése alapozza meg, így az alperesek alaptalanul hivatkoztak kereshetőségi jogának hiányára. A jogszabályba ütközésre alapított kereset kapcsán kiemelte, az a körülmény, hogy az I. r. alperesnek a szerződésben foglaltaktól eltérően a II. r. alperes felé az általa végzett beruházásokra tekintettel tartozása nem állt fenn, a szerződést nem teszi jogszabályba ütközővé, így ez okból a szerződés nem semmis. A lefolytatott bizonyítás alapján, így (testvér neve), (tanú
44. neve) tanúvallomását is figyelembe véve megállapította, hogy a II. r. alperes a discó kialakításához anyagi erővel maga is hozzájárult, így a szerződés jó erkölcsbe ütközését sem tartotta megállapíthatónak. A szerződés színleltségének vizsgálata körében kiemelte, az alperesek közös gazdasági tevékenységüket - a (M.) Betéti Társaság cégkivonatában foglaltak szerint -
45. évben kezdték meg, így a (ingatlan
46. címe utcai) ingatlanban 2006-ban végzett beruházások anyagi erőforrásait teljes egészében a II. r. alperes nem biztosíthatta. Ezt támasztották alá az átalakítási munkálatokban közreműködő szakemberek tanúvallomásai ((tanú 4-
47. neve) akik igazolták, hogy a vállalkozói díjat javarészt az I. r. alperes és néhai édesapja fizette ki. Miután pedig a felperes és lánya külföldön végzett munkájából származó jövedelme ugyancsak az átalakítási munkálatok során került felhasználásra, így nem fogadta el azt a II. r. alperesi állítást, miszerint a beruházás bekerülési költségét teljes egészében maga finanszírozta. A perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye alapján az értéknövelő munkák bekerülési költségét 2 750 000 Ft-ban határozta meg, ami ugyancsak ellentmondott a II. r. alperes e körben tett tényelőadásának. Miután pedig a szerződésben rögzítettekkel ellentétben a beruházás teljes összegét nem a II. r. alperes biztosította, megállapította, hogy az alperesek között létrejött szerződés színlelt, azaz semmis megállapodás. Mint elkésetten előterjesztett bizonyítási indítványt, mellőzte az alperesek által megjelölt további tanúk kihallgatását, az új szakértő kirendelésére irányuló indítványuk teljesítését pedig szükségtelennek ítélte, rámutatva, hogy a szakértői véleményt nem teszi aggályossá önmagában az a körülmény, hogy annak tartalmát az alperesek vitatják. Az elsőfokú ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, annak megváltoztatása, a kereset teljes elutasítása iránt. Álláspontjuk szerint elsődlegesen az alperesek között létrejött jelzálogjogot és vételi jogot alapító szerződés érvénytelenségének vizsgálata szükséges, az ajándék visszakövetelése iránti igény csak ennek tükrében bírálható el érdemben. Változatlanul fenntartották, miszerint a (ingatlan
48. címe utcai) ingatlanon végzett értéknövelő beruházásokat kizárólag a II. r. alperes finanszírozta. Véleményük szerint az elsőfokú bíróság tévesen fogadta el ítélkezése alapjaként a köztudomású és okirati bizonyítékokkal is alátámasztott tényekkel szembenálló szakvéleményt. Kifogásolták a szakértő értékmeghatározását, állították, hogy az elvégzett munkálatok bekerülési költsége lényegesen meghaladta a szakértő által megállapított összegeket, amelyet (vállalkozó neve) vállalkozó által Pf.II.20.789/2011/
49. szám -5- készített költségvetés is igazolt. Kiemelték, hogy a szakvéleménnyel kapcsolatos aggályaikat már az elsőfokú eljárás során is részletesen kifejtették, ennek ellenére a szakértő kiegészítő szakvéleményében sem adott magyarázatot arra, hogy az általa kimunkált összegek az alperesek által becsatolt költségvetésben foglaltaktól miért térnek el lényegesen, így az ellentmondás feloldása érdekében nem lett volna mellőzhető új szakértő bevonása. Az I. r. alperes hangsúlyozta, hogy a (ingatlan
50. címe utcai) ingatlanból általa örökölt tulajdoni illetőséget kész ingyenesen átruházni nővérére, s miután a (ingatlan
51. címe utcai) ingatlan beruházások nélküli forgalmi értéke megegyezik a (ingatlan
52. címe utcai) ingatlan értékével, így mindketten azonos értékhez juthatnak szüleik vagyonából. Ennek megfelelően az ajándékozás feltétele nem tekinthető meghiúsultnak. Kiemelte továbbá, hogy nem róható a terhére, miszerint a (ingatlan
53. címe utcai) ingatlan testvére részére történő ajándékozása apja halála miatt elmaradt. Az alperesek másodlagos fellebbezése az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, további bizonyítás lefolytatása érdekében új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára irányult. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kiemelte, az elsőfokú eljárás során bizonyította, miszerint a (ingatlan
54. címe utcai) ingatlan teljes körű felújítását maga végezte, annak anyagi forrását a külföldi munkavégzésből származó jövedelme képezte. Miután pedig a II. r. alperes e munkálatokban semmilyen formában nem vett részt, így a javára jelzálogjogot és vételi jogot alapító szerződés érvénytelen. Változatlanul fenntartotta álláspontját, miszerint az ajándékozás révén a gyermekeiket egyenlő vagyonrészhez kívánták juttatni néhai házastársával, az ezt érintő családi megállapodás szerint az I. r. alperest testvére javára fizetési kötelezettség terhelte. Ez utóbbit az I. r. alperes mindvégig vitatta, így ha a (ingatlan
55. címe utcai) utcai ingatlanból őt megillető örökrészről le is mondana a testvére javára, továbbra sem valósulna meg az ajándékozás további feltétele, nevezetesen a két ingatlan közötti értékkülönbözet megfizetése. A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla maradéktalanul osztja az elsőfokú bíróságnak az ajándék visszakövetelése kapcsán kifejtett jogi álláspontját. A Ptk.
56. §-a értelmében az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor. A Legfelsőbb Bíróság
57. számú állásfoglalásában adott iránymutatás szerint az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása miatt csak akkor követelhető vissza a juttatás, ha az ajándékozás összes körülményeire kiterjedő vizsgálódás alapján az állapítható meg, hogy valamely lényeges körülményre vonatkozó feltevés indította az ajándékozót az ajándékozásra, és e feltevés nélkül kétséget kizáróan az ügyletre nem került volna sor. Lényeges továbbá, hogy e jogcímen az ajándék visszakövetelésének csak akkor lehet helye, ha a visszakövetelés alapjáulszolgáló feltevést az ajándékozó kifejezetten, vagy legalább a megajándékozott által kétséget kizáróan -6- felismerhető módon kinyilvánította. Nem szükséges tehát, hogy a feltevést, mint az ajándékozás feltételét a szerződésben feltüntessék, elegendő, ha arról a megajándékozott egyébként tudomással bír. Azt maga az I. r. alperes is elismerte, hogy szülei egyenlő arányban kívánták részesíteni mindkét gyermeküket a vagyonukból. Nem vitatta azt sem, hogy a felperes és néhai házastársa a (település neve, ingatlan
58. címe) szám alatti ingatlant értékesíteni kívánta, majd utóbb ezt az elképzelést módosítva üzleti terveinek megvalósítása érdekében ajándékozták az ingatlant kizárólag az ő részére. A testvérek egyenlő mértékű juttatásban részesítésének mikéntjét illetően érdektelen tanúvallomások, így (tanú 1.,
59. neve) nyilatkozata mindenben alátámasztotta azt a felperesi előadást, amely szerint, miután az I. r. alperesnek ajándékozott (ingatlan
60. címe utcai) ingatlan lényegesen nagyobb értéket képviselt, mint a szülők által lakott családi ház, így a gyermekek egyenlő arányú vagyonszerzésének biztosítása érdekében kétféle megoldás lehetősége merült fel. Az egyik szerint az I. r. alperes megszerezve a (ingatlan
61. címe utcai) ingatlan egészének tulajdonjogát, az ingatlan forgalmi értékének 1/2-ed részét megfizette volna testvérének, míg a másik alternatíva szerint a (ingatlan
62. címe utcai) ingatlan értékének feléből levonásba helyezték volna a (ingatlan
63. címe utcai) . szám alatti ingatlan értékének ½ részét, ezáltal az I. r. alperes a két összeg különbözetének megfizetésére vált volna kötelezetté. Ezzel szemben a peradatok nem igazolták az I. r. alperesnek azt a védekezését, miszerint a két testvér részére történő egyenlő mértékű juttatást a szülők a tulajdonukat képező (település neve, ingatlan
64. címe) szám alatti ingatlan lányuk részére történő ajándékozásával kívánták megvalósítani. A két ingatlan forgalmi értéke között ugyanis kétségtelenül lényeges különbség mutatkozik, így az I. r. alperes által vázolt megosztási mód eredményeként neki jóval magasabb értékű ingatlan jutott volna, ami nyilvánvalóan ellentétes a néhai és házastársa tanúvallomásokkal is igazolt, a fentiekben részletezett szándékával. Itt utal az ítélőtábla arra, hogy az elsőfokú bírósággal egyezően a perben beszerzett igazságügyi szakértői véleményt aggálytalannak találta. A szakértő mind a perbeli ingatlanok forgalmi értékét, mind a (ingatlan
65. címe utcai) ingatlanon megvalósított beruházás költségeit illetően meggyőzően megindokolta álláspontját, olyan objektív adatokat, körülményeket az alperesek nem tudtak megjelölni, amelyek alkalmasak lennének a szakvélemény megalapozottságának megkérdőjelezésére. Emellett abban az esetben, ha az ajándékozók ingatlanaik sorsáról az I. r. alperesi állítás szerint kívántak volna rendelkezni, úgy nem lett volna akadálya annak, hogy a két ingatlan ajándékozásáról egyidejűleg kössék meg gyermekeikkel a szerződéseket. A felperes és házastársa számára a fenti feltevés lényeges, fontos körülményre vonatkozott, amely nélkül az ajándékozásra nyilvánvalóan nem került volna sor. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az ajándékozás az I. r. alperes által is ismert feltevés mellett történt, ezért a hivatkozott Ptk.
66. §