Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.156/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- év március hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő végzést. Az emberölés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság
- év április hó
- napján kelt 15.B.1265/2009/
- számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott által
- július hó
- napjától
- április hó
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt számítja be a kiszabott szabadságvesztésbe. A Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalánál Bj.1026/
- számon 4., 6.,
- tételszám alatt kezelt tárgyak tekintetében a rendelkező részt akként javítja ki, hogy azokat a sértett részére rendeli kiadni. Az ítélet bevezető részéből a tárgyalás folytatólagosságára utalást mellőzi. A vádlott köteles a másodfokú eljárásban felmerült 6.000 (Hatezer) Ft bűnügyi költséget az államnak megfizetni. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Bíróság a
- április
- napján kelt 15.B.1265/2009/
- számú ítéletével a vádlott bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében (Btk.166.§
(1)bekezdés) állapította meg. A vádlottat ezért 3 év 6 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartás beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről, közülük 1 db kést elkobozni rendelt és határozott a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosításáért, a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.858/2009/
- számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a megalapozott tényállás alapján törvényes a vádlott cselekményének minősítése, a büntetés mértéke azonban eltúlzottan enyhe, a bíróság a kísérleti szakban maradásnak az indokoltnál komolyabb jelentőséget tulajdonított. Indítványozta az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a vádlott fő- és mellékbüntetésének súlyosítását, egyebekben az ítélet helybenhagyását. A nyilvános ülésen a Fellebbviteli Főügyészség képviselője az átiratban foglaltak szerint szólalt fel, a büntetés súlyosítása iránti ügyészi fellebbezést fenntartotta. A tényállás megalapozottsága melletti okfejtésében részletesen elemezte a bizonyítékokat és végső soron az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységével egyetértett. A büntetés kiszabás eredményét azonban támadta. Álláspontja szerint a cselekmény kísérleti szakban rekedése nem vehető figyelembe nyomatékkal a vádlott javára, mert az közeli és befejezett volt. Ennek hangsúlyozásával a fő- és mellékbüntetés súlyosítását tartotta indokoltnak. A védő felszólalásában a büntetés enyhítése iránti fellebbezését enyhébb minősítés iránt is kiterjesztette. A tényállás megállapítása körében hiányolta annak kiemelését, miszerint a vádlott azért kereste az élettársát, mert elköltötte azt a pénzt, amit a gyerekeire adott. Fontos lett volna annak feltárása is, hogy a vádlott élettársa miért ment a rendőrségre, mi volt a feljelentés tárgya. A sértett értesíthette volna a családját telefonon is, helytelen és nem jogszerű megoldást választott, amikor lapátnyéllel a vádlott után ment. A szomszédban lakó tanú
- nem hallotta, hogy a vádlott rugdosta volna a lakás ajtaját, így az nem kelthetett komoly fenyegetettséget. A vádlott szúrása nem volt irányított, az akkor következett be, amikor a sértett a lapátnyelet tartó kezét felemelte. Hangsúlyozta, hogy jogos védelemre nem hivatkozik, de kölcsönösségre, sértetti felróható magatartásra igen. A vádlottnak lehetősége lett volna, de csak egyszer szúrt, a további tevékenysége hadonászásban, dulakodásban folytatódott. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság
- számú irányelvének
- pontjára, amelynek értelmében a vádlott magatartása nem élet ellen irányult. Indulatos állapota az élettársa miatt alakult ki, nem akarta a sértettet megölni, vele szemben csak testi sértés okozását célzó szándék állapítható meg. Indítványozta ezért, hogy az ítélőtábla fontolja meg a cselekmény minősítésének megváltoztatását életveszélyt okozó testi sértés bűntettére. A vádlott 3 kiskorú gyermekéről igyekszik gondoskodni, büntetett előéletét kisebb cselekmények alkotják, megbánta tettét. Az enyhébb minősítés mellett a büntetés eltúlzott, erre figyelemmel annak enyhítését indítványozta. A vádlott az utolsó szó jogán megbánását hangoztatta, mert a cselekmény miatt elvesztette a családját. Előadta, hogy folyamatosan dolgozik, a tartásdíjat a fizetéséből átutalják. Hat hónapja új élettársa van, őt is zaklatják. Büntetésének mérséklését kérte. A Fővárosi Ítélőtábla a fenti kétirányú perorvoslatok folytán bírálta felül a Fővárosi Bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendnek is megfelelően ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette. A rendelkezésére álló bizonyítékokat kellő részletességgel elemezte, egymással is egybevetetten értékelte. Részletesen foglalkozott a vádlott védekezésével, amelyet az egyéb bizonyítékok tükrében nem tartott elfogadhatónak. Indokolási kötelezettségének eleget téve számot adott arról, hogy a sértett következetes előadása és az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján vetette el a vádlott védekezését. Azok alapján kizárt, hogy a sértett véletlenül beleszaladt a késbe, mint ahogy az sem lehetséges, hogy először a sértett vágta fejbe a lapátnyéllel. A Fővárosi Bíróság helyesen feltárta az előzményeket, a vádlotti magatartás indítékát, korábbi fenyegetőzését is. Az elsőfokú bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége megfelel az iratok tartalmának, a logika szabályainak. A védő tényállással kapcsolatos felvetéseivel az ítélőtábla nem értett egyet. Tanú
- előadásából az ajtó rugdosásának erőssége különösebb jelentőséggel nem bír. A cselekményt megelőző vádlotti magatartás pedig már a tényállás támadása, amely a felülmérlegelés tilalmába ütközik. A sértett általi feljelentés tartalma alappal nem hiányolható a tényállásból, de a vádlott magatartásának megítélését az sem érinti, hogy a sértett miért nem telefonon értesítette leányát a vádlott látogatásáról. A megalapozott, ekként irányadó tényállásból a Fővárosi Bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. A Fővárosi Bíróság a értékelésével egyetértett. cselekmény emberölés bűntettének kísérletekénti Az irányadó tényállás szerint a sértett az indulatos, megöléssel fenyegetőző vádlott távozását követően azért ment a családja elé, mert meg akarta őket védeni. Ismerte a vádlott indulatos egyéniségét, tudott a korábbi problémákról, hiszen a lánya félelmében hozzá költözött. Számított a vádlott támadására, ezért vitt magával lapátnyelet, azt azonban nem tudta, hogy a vádlottnál kés van és arra sem számított, hogy a lépcsőházban orvul megbújva bevárja őt. A vádlott ilyen előzmények után szúrt a kezében tartott 15 cm-es konyhakéssel merőleges irányban közepes erővel a sértett felemelt bal karja alatt a felsőtestébe. A vádlott által használt eszköz kifejezetten alkalmas emberélet kioltására. Azzal olyan testtájékra szúrt, ahol köztudomásúan létfontosságú szervek helyezkednek el, amelyek sértése akár azonnali halálhoz is vezethet. Indulatában a szúrást a testfelületre merőlegesen, közepes erővel adta le, amely a mellüregbe hatolva közvetlen életveszélyes állapotot idézett elő. Összességében az alanyi és tárgyi tényezők figyelembevételével helytálló a Fővárosi Bíróság jogi értékelése, amely szerint a vádlott eshetőleges szándékkal élet elleni és nem csupán testi épség elleni támadást hajtott végre. Az előzőekre figyelemmel a bűncselekmény enyhébb minősítésére nem kerülhetett sor. A büntetés kiszabása során a Fővárosi Bíróság nagyrészt helyesen vette számba a súlyosító és enyhítő körülményeket. A Fővárosi Ítélőtábla azonban az enyhítő körülmények közül a hosszabb időmúlást mellőzte, mert élet elleni cselekménynél az nem tekinthető jelentősnek. Ugyancsak kirekesztette a ténybeli beismerő vallomást, miután a bűnösség elismerése hiányzott. A cselekmény kísérleti szakban rekedése enyhítő hatású, de nem nyomatékkal, éppen ellenkezőleg, csekély súllyal, hiszen az közeli és befejezett volt. Ugyanakkor a vádlott büntetett előéletének nem tulajdonított komolyabb jelentőséget az ítélőtábla, miután az előző büntetések jellege és súlya nem ad következtetési alapot a vádlott bűnöző életvitelére. A bűnösségi körülmények előző helyesbítésével a vádlottal szemben az elsőfokú bíróság által kiszabott börtönbüntetés szükséges, egyben elegendő is a büntetés céljának elérésére. Az enyhítő szakasz alkalmazásával meghatározott 3 év 6 hónap szabadságvesztés súlyosítására az ítélőtábla nem látott kellő indokot, annak enyhítése pedig szóba sem kerülhetett. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértéke arányos a főbüntetéssel. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság ítéletét a Be.371.§
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet helybenhagyása mellett azonban a rendelkező rész több pontosítása is szükségessé vált. A vádlottat az elsőfokú ítélet kihirdetését követően a Fővárosi Bíróság szabadlábra helyezte. Az előzetes fogvatartás beszámításánál az ítéleti rendelkezés hiányos, nem tartalmazza a kezdő és befejező időpontot. Helyesen a
- július
- napjától az elsőfokú ítélet kihirdetéséig - a mai napig, vagy a dátum feltüntetésével - kellett volna a beszámítást feltüntetni, ezt az ítélőtábla pótolta. Leírási hiba folytán a sértett részére kiadandó bűnjeleknél a mondat befejező része leírási hiba folytán hiányzik. A rendelkező részt ezért a kihirdetett határozat szerint kijavította. Az ítélet bevezető részéből mellőzni kellett a tárgyalás folytatólagosságára utalást, mert a jelzett két tárgyalási napot külön kitűzésekkel határozta meg a Fővárosi Bíróság. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi rendelkezés a Be.381.§
(1)bekezdésén alapszik. költség viselésére vonatkozó Budapest,
- év március hó
- napján Dr. Lassó Gábor sk. . Révész Tamásné sk. . Sebe Mária sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Fővárosi Bíróság 15.B.1265/2009/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.156/2010/
- számú végzésében foglalt pontosítással
- március
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált! Budapest,
- év március hó
- napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő