Pf.21810/2011/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdésének első és második fordulata alapján az érvényességéhez a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 141. §

(2)bekezdés m) pontja szerint a taggyűlés határozatára lett volna szükség. Az I. rendű alperes ezen kölcsönszerződésből eredő követelését engedményezte a II. rendű alperesre, azonban a kölcsönszerződés érvénytelensége miatt az engedményezés lehetetlen szolgáltatásra irányul, ezért érvénytelen. Az engedményezéshez szintén szükség lett volna a taggyűlés határozatára, ezért az jogszabályba ütközés miatt is érvénytelen. Hivatkozott még arra, hogy az engedményezési szerződésben meghatározott szolgáltatások között feltűnő értékaránytalanság áll fenn. A szerződést a társaságok képviselőjeként aláíró személyek testvérek, ezért a Ptk. 203. §-ának

(2)bekezdése értelmében rosszhiszeműségüket vélelmezni kell. A felperesi álláspont szerint az engedményezés azt a célt szolgálta, hogy a volt házastársa egyoldalú előnyöket biztosítson a saját maga számára és megakadályozza az igényérvényesítését, ezért a megállapodás jóerkölcsbe is ütközik. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Kifejtették, hogy a kölcsönszerződés nem volt színlelt és az engedményezési szerződés is megfelel a jogszabályoknak. A II. rendű alperes utalt arra is, hogy a felperes az igényét csak a vele szemben a kölcsönszerződés, illetve az engedményezési szerződés alapján indított, marasztalásra irányuló perben érvényesíthetné. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesek között

1. december 6-án létrejött engedményezési szerződés érvénytelen. Kötelezte az I. és a II. rendű alperest, hogy fizessenek meg a felperesnek külön-külön 315.000-315.000 forint+áfa perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 254.620-254.620 forint le nem rótt kereseti illetéket. Tényként állapította meg, hogy az I. rendű alperes kölcsönadóként, a felperes pedig adósként
2. március 27-én kölcsönszerződést kötött, amelyet
3. január 15én kiegészítettek. Az I. rendű alperes
4. december 6-án a kölcsönszerződésből eredő követelését a II. rendű alperesre engedményezte. A felek ebben rögzítették, hogy a már lejárt 4.243.636 forint tőketartozás és annak járulékai iránt az I. rendű alperes a pert már megindította jelen per felperesével szemben. Az eljárás a ... Bíróság előtt van folyamatban. A II. rendű alperes abban a perben II. rendű felperesként perbelépett, ugyanakkor a per tárgyalásának felfüggesztésére került sor jelen eljárás jogerős befejezéséig. Jogi indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli szerződések a gazdasági társaságokról szóló
5. évi CXLIV. tv. (régi Gt.) hatálya alá esnek, ezért azokat nem a felperes által hivatkozott szabályok alapján kell vizsgálni. A régi Gt.
6. §

(2)bekezdésének j) pontja értelmében a társaság által a saját tagjával kötött szerződéshez a taggyűlés jóváhagyására lett volna szükség, ennek hiányában a kölcsönszerződések érvénytelenek. Ettől független tény, hogy a meghatározott összeg felvételre került a felperes részéről és - tekintettel arra, hogy ezen időszakban a házassági életközösség fennállt - a tartozás a Csjt. 30. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a feleségével közös tartozásnak minősül. Ebből az következik, hogy mivel az engedményezési szerződés az akkori ügyvezetőt is érintette, annak érvényességéhez is a taggyűlés határozata lett volna szükséges. Ilyen határozat az ügyvezető saját előadása szerint nem áll rendelkezésre, ezáltal az engedményezési szerződés a Ptk. 200. §-ának

(2)bekezdése értelmében jogszabályba ütközik és érvénytelen. Mindezek alapján a további kereseti jogcímeket az elsőfokú bíróság érdemben nem vizsgálta. Az ítélet ellen a II. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben tartalma szerint kérte annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Kifejtette, hogy a taggyűlési jóváhagyás hiánya a régi Gt. szabályai, valamint a következetes bírói gyakorlat szerint nem érinti a kívülálló harmadik személlyel kötött szerződés érvényességét. A per tárgyát nem képező kölcsönszerződésekkel kapcsolatosan utalt arra, hogy azokon a társaság mindkét tagjának az aláírása szerepel. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult annak helyes indokai alapján utalva arra, hogy az elsőfokú bíróság által nem vizsgált jogi hivatkozásai is megalapozottak. Kifejtette, hogy a házastársi közös vagyon megosztásáról rendelkező ítélet szerint az I. rendű alperestől nem adózott osztalék formájában vették fel a pénzt a házastársak. Az I. rendű alperes ügyvezetője más peres eljárásban úgy nyilatkozott, hogy valójában nem kölcsönről volt szó, hanem az osztaléknak a lepapírozásáról. Az elsőfokú bíróság alapvetően a kölcsön vonatkozásában állapította meg az érvénytelenséget és ebben a körben a felperes nem minősül külső, harmadik személynek. Az engedményezéshez szintén a közgyűlés jóváhagyására lett volna szükség, hiszen az I. és II. rendű alperesi gazdasági társaságok ügyvezetői hozzátartozói kapcsolatban állnak. Az I. rendű alperes a fellebbezésben kifejtettekkel egyetértett. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés azért sem lehet színlelt, mert annak értelmében az összeg megtartására az adós nem jogosult, a pénz kivételének tehát nem lehet eszköze. Kifejtette, hogy az I. rendű alperes ügyvezetőjének intézkedései szintén a szerződés valóságtartalmát igazolják, hiszen a visszafizetés érdekében járt el. Az elsőfokú ítéletnek jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt tekintettel arra, hogy az érvénytelenség megállapítására irányuló kereset esetén a szerződést kötő alperesek között egységes pertársaság áll fenn a Pp. 51. § a) pontja alapján, így a II. rendű alperes fellebbezése az I. rendű alperesre is kihat a Pp. 52. §

(1)bekezdése értelmében. A fellebbezés alapos. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntésével nem ért egyet az alábbi indokok alapján. A kereset az alperesek között létrejött engedményezési szerződés érvénytelenségének a megállapítására irányult. A Pp.

1. §-ának jelen ügyben alkalmazandó második fordulata alapján megállapításra irányuló keresetnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. Az ítélőtábla elsődlegesen a megállapítási kereset fenti feltételeinek fennállását vizsgálta, mert erre a bíróság hivatalból köteles és ezt a kötelezettségét az elsőfokú bíróság elmulasztotta. Ezzel kapcsolatban abból a nem vitás felperesi tényelőadásból kellett kiindulni, mely szerint az I. rendű, majd - a jelen per tárgyát képező engedményezésre tekintettel a II. rendű alperes kölcsönszerződésből eredő követelést érvényesített vele szemben. Az alperesek az I. rendű alperes által megindított per alatt kötötték meg az engedményezési szerződést, és jelenleg a ... Bíróság előtti eljárásban valamennyi érintett fél perben áll, mert a jogutód II. rendű alperes perbe lépését követően az I. rendű alperes perből való elbocsátásához a felperes nem járult hozzá. Az iratokból megállapíthatóan a hozzájárulását éppen az engedményezési szerződés megtámadására tekintettel tagadta meg. Az engedményezés érvényessége az engedményes általi igényérvényesítés esetén olyan, a kereshetőségi jog körében vizsgálandó érdemi kérdés, amelyről az anyagi jogi szabályok alapján kell állást foglalni. Ezt a bíróság kizárólag abban a perben teheti meg, amelyben az engedményes - a jelen per II. rendű alperese felperesként érvényesíti az igényét. A felperes a fentieket meghaladóan a kölcsönszerződés érvényességét is vitatta, amely a jelen per alperesei által előterjesztett kereset jogalapját képezi. Egy perben már érvényesített követelés jogalapjáról a bíróság önállóan, külön perben szintén nem dönthet. A jelen per felperesének a jogvédelme azzal teljesül, ha a vele szemben indított perben védekezésként terjeszti elő az e perben előadottakat, s ott vitatja a marasztalásra irányuló kereset jogalapját és hivatkozik mind a kölcsönszerződés, mind az engedményezési szerződés érvénytelenségére. Ellenkérelmét az ott eljáró bíróságnak érdemben vizsgálnia kell és állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy a szerződések érvényesek-e, illetve abban, hogy a követelés kötelezettje vitathatja-e egyáltalán az engedményezés érvényességét. A fentiekből az következik, hogy adott esetben a felperes jogvédelmének a szükségessége nem áll fenn, jogainak az alperesekkel szemben való megóvása végett külön per megindítása nem volt szükséges, így a Pp.
2. §-ában foglalt törvényi feltétel hiányában a kereset nem megalapozott. Az állandó bírói gyakorlat szerint ugyanis a keresettel szembeni védekezésként felhozható igény nem érvényesíthető önálló megállapítási keresetként. Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
3. §-ának

(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet elutasította. A Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése alapján a pervesztes felperes köteles viselni mind az első, mind a másodfokú perköltséget. Ennek megfelelően kötelezte az ítélőtábla, hogy a II. rendű alperes részére fizesse meg a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §ának

(1)bekezdése alapján a csatolt ügyvédi megbízási szerződésnek megfelelően megállapított ügyvédi munkadíjból és a fellebbezési illetékből álló perköltséget. A felperesi költségmentességre tekintettel a kereseti illetéket a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-a alapján az állam viseli. Az I. rendű alperes jogi képviselő nélkül járt el, perköltség iránti igényt nem terjesztett elő, ezért az ítélőtábla az ő javára a felperest nem marasztalta. Budapest,
3. március
4. . Szabó Klára s.k. a tanács elnöke . Sándor Ottó s.k.. Csordás Csilla s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bíró