← Magyarország

Pf.20122/2007/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.122/2007/3.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla Dr. Lippai Pál ügyvéd (6721 Szeged, Szent István tér

  1. I/8.) által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - Ifj. Dr. Hideg Ferenc ügyvéd (6100 Kiskunfélegyháza, Kazinczy u.
  2. fszt. 5.) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos I.r. és II.rendű alperes neve ugyanottani lakos II.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
  3. november
  4. napján kelt 7.P.21.286/2006/
  5. számú ítélete ellen a felperes
  6. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy a felperes és az I.r. alperes között
  7. július 23-án létrejött adásvételi szerződés és az I.r. és II.r. alperesek között
  8. szeptember
  9. napján létrejött jelzálogszerződés érvénytelen. Megkeresi a Kiskunhalasi Körzeti Földhivatalt, hogy a ... belterület ... hrsz-on feltüntetett, természetben /ingatlan címe 1/ számú ingatlanra eredeti állapot helyreállítása jogcímén jegyezze be felperes (szül.: ..., an.: ...) ... szám alatti lakos tulajdonjogát és törölje I.rendű alperes javára 2.000.000.- Ft kölcsön erejéig bejegyzett jelzálogjogot. A felperes perköltség- és illetékfizetésre kötelezését mellőzi. Kötelezi az I.r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 400.000.(Négyszázezer) Ft első- és másodfokú eljárási költséget. Kötelezi az I.r. és II.r. alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 15 nap alatt 100.000.- (Egyszázezer) Ft első- és másodfokú eljárási költséget. -2- Kötelezi az I.r. alperest, hogy fizessen meg az államnak az adóhivatal felhívására 720.000.- (Hétszázhúszezer) Ft első- és másodfokú, az alpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg az államnak az adóhivatal felhívására 240.000.- (Kettőszáznegyvenezer) Ft első- és másodfokú illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a
  10. december
  11. napján létrejött kölcsönszerződés alapján a felperes és házastársa 750.000.- Ft kölcsönt vett fel az I.r. alperestől, amelynek visszafizetését
  12. május
  13. napjáig vállalták. A teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt ügyvédi ellenjegyzéssel készült kölcsönszerződéssel azonos alkalommal készített ügyvédi tényállás vázlatot írtak alá, amelynek tartalma szerint a kölcsönszerződés biztosítékát a .... hrsz-ú, /ingatlan címe 1/ szám alatti ingatlan képezi, amely a felperes tulajdonában áll. A házingatlant perfeljegyzés és az /bank neve1/ javára elidegenítési és terhelési tilalom terhelte, ezért a felek úgy állapodtak meg, hogy az ingatlanra adásvételi szerződést kötnek egy példányban, amelyet ügyvédi letétbe helyeznek el és akkor lép hatályba, ha a kölcsönvevők a megállapított határidőre a visszafizetést nem teljesítik. Ügyvédnek megbízást adtak a kölcsön biztosítékául szolgáló adásvételi szerződés elkészítésére. A letétbe helyezett adásvételi szerződés keltezéssel nem volt ellátva, és nem tartalmazta az ingatlan vételárát sem. Tartalmazta viszont egyebek mellett - a felperes aláírását. A felperes és házastársa a kölcsönt nem fizette vissza és időközben ellenük, mint egyetemleges adóstársak ellen más ügyből kifolyólag bírósági végrehajtás indult. A végrehajtó a /ingatlan címe 1/ szám alatti ingatlant lefoglalta és a földhivatal a megkeresése alapján a végrehajtási jogot
  14. április
  15. napján az ingatlannyilvántartásba bejegyezte. Az eljárás során beszerzett adó- és értékbizonyítvány szerint az ingatlan forgalmi értéke beköltözhetően 14.000.000.- Ft, lakottan 8.400.000.- Ft volt. A végrehajtó
  16. július
  17. napjára tűzte ki az árverést és erről a felperest értesítette. Az I.r. alperes - az árverést elkerülendő -
  18. július
  19. napján az eljáró bírósági végrehajtónál a teljes tartozás kiegyenlítéseként 775.138.- Ft-ot kifizetett a felperes helyett. A felperes, mint eladó és az I.r. alperes, mint vevő
  20. július
  21. napján adásvételi szerződést kötöttek, tárgya a /ingatlan címe 1/ szám alatti ingatlan volt, melyet a felperesi eladó 6.000.000.- Ft vételár ellenében -3Pf.II.20.122/2007/3.szám ruházott át az I.r. alperesre. A szerződés tartalma szerint a vételárat a vevő az aláírást megelőzően az eladónak már megfizette. A felperesi eladó kötelezettséget vállalt arra, hogy a perfeljegyzés, a jelzálogjog, valamint az elidegenítési és terhelési tilalom alól az ingatlant tehermentesíti. A vételár és a dátum
  22. július
  23. napján került az okiratba. A felperes ekkor az okiratot nem írta alá, azon a
  24. december 4-én kelt aláírása szerepel, úgy, hogy a vételárat számítógéppel az aláírását tartalmazó szövegrészbe a most említett napon beleírták. Ugyanezen a napon a jogi képviselő a szerződést benyújtotta a földhivatalhoz és az I.r. alperes tulajdonjogát a pénzintézeti hitel kiegyenlítése után
  25. november
  26. napján bejegyezték. Az I.r. és II.r. alperes között
  27. szeptember
  28. napján kölcsönszerződés jött létre, amelynek értelmében az I.r. alperes 2 millió forint kölcsönt vett fel és a visszafizetés biztosítékaként a perbeli ingatlanra jelzálogjogot jegyeztek be.
  29. május
  30. napján az I.r. alperes felhívta a felperest az ingatlan birtokba adására, miután a kölcsön visszafizetésére vonatkozó szóbeli megállapodásukban jelölt határidő letelt és e felhívást
  31. június
  32. napján megismételte. A felperes
  33. augusztus
  34. napján írásban bejelentette, hogy megtámadja a szerződést. A
  35. október
  36. napján előterjesztett keresetében a
  37. július
  38. napján keltezett adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérte. Előadta, hogy a szerződés nem jött létre, a vételárat ugyanis az I.r. alperes nem fizette meg és a megállapodást a kölcsöntartozás biztosítékául kötötték, amelynek alapján a kölcsönadó meg akarja szerezni az ingatlan tulajdonjogát az általa nyújtott 750.000.- Ft és a végrehajtóhoz befizetett összeg ellenében. Ezenkívül a szerződést megtámadta megtévesztésre (Ptk.
  39. §

(4)bekezdés) és feltűnő értékaránytalanságra (Ptk. 201. §
(2)bekezdés) hivatkozással. A II.r. alperest annak tűrésére kérte kötelezni, hogy a bíróság az érvénytelen adásvételi szerződés következményeként rendelje el a bejegyzett jelzálogjog törlését. A Kiskunhalasi Városi Bíróság P.20.900/2002/
  1. számú ítéletét a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2.Pf.20.348/2005/
  2. számú végzésével hatályon kívül helyezte és újabb eljárást rendelt el. A rendelkezésre álló bizonyítékokat mérlegelve arra következetett, hogy az adásvételi szerződésbe
  3. december
  4. napján nem írhatták be a felek a vételárat és a dátumot, hiszen a kölcsönt
  5. május
  6. napjáig kellett volna visszafizetni és ezt megelőzőleg nem tudhattak olyan körülményekről, amelyekből következtetni lehetett volna, hogy azok az események, amelyek az ingatlan tulajdonjogának az átruházásához vezettek, mikor következnek be.
  7. július
  8. napján a szerződő felek együttes jelenlétében kiegészített megállapodás folytán az adásvételi szerződés létrejött, amely nem tekinthető színleltnek, mert a felek szándéka kétfajta szerződés kötésére irányult. Mivel az elsőfokú bíróság az értékaránytalanságra vonatkozóan bizonyítást eltérő jogi álláspontja miatt nem folytatott le és erre tényállást sem állapított meg, a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítését látta szükségesnek. A Kiskunhalasi Városi Bíróság előtt indult új eljárás szünetelés folytán
  9. január
  10. napján megszűnt. -4- A felperes
  11. február
  12. napján újabb keresetet terjesztett elő az adásvételi szerződés semmissége megállapítása, valamint az I.r. és II.r. alperes között létrejött kölcsönszerződésnek a jelzálogjog bejegyzésére vonatkozó rendelkezése érvénytelenségének megállapítása iránt. Kereseti kérelmét arra a tényállításra alapozta, hogy ... ügyvéd nem
  13. július
  14. napján írta be a szerződésbe a vételárat és dátumot, hanem
  15. december
  16. napján. Korábbi, ezzel ellentétes tartalmú nyilatkozata megtételekor tévedett és az eljáró bíróságok elmulasztották az ellentmondás okának feltárását.
  17. július
  18. napján nem jelent meg az ügyvédi irodában, és nem nyilatkozhatott 6 millió forint vételár megfizetéséről. Ezen kívül megtámadási okként jelölte meg a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságát, továbbá az I.r. alperes megtévesztő magatartását. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I.r. alperes elsődlegesen hangsúlyozta, hogy a felperesi igényérvényesítés nem felel meg a haladéktalan jogérvényesítés törvényi követelményének, mert a jelen per a Kiskunhalasi Városi Bíróság előtt korábban folyamatban volt és a felperes által a keresetlevélben is hivatkozott szünetelés folytán megszűnt, korábbi pertől teljesen elkülönülő eljárás. Az adásvételi szerződést jogi képviselő útján
  19. augusztus
  20. napján támadta meg a hozzá intézett levélben, ugyanakkor a keresetlevelet
  21. február
  22. napján érkeztette a bíróság. A korábbi perrel tartalmilag egyező jelen igényérvényesítés nem pótolhatja azt a mulasztást, hogy a szünetelőben lévő per folytatását nem kérte és a peres eljárás megszűnt. Másodlagosan arra alapozta a kereset elutasítása iránti ellenkérelmét, hogy a felperes három héttel elmulasztotta a szerződés megtámadására nyitva álló, törvény által biztosított egy éves határidőt. Harmadlagos hivatkozása értelmében a felperes által előadott megtámadási okok valótlan tartalmúak. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Jogi okfejtése szerint
  23. július
  24. napján a peres felek az ügyvédi irodában megjelenve meghatározták és az adásvételi szerződésbe foglalták az ingatlan 6 millió forintos vételárát, amelynek következtében a szerződés létrejött a XXV. számú Polgári Elvi Döntésben foglaltak szerint. Utóbb a terheket törölték, így a megállapodás a megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvényesnek tekinthető. A keresetlevélben jelölt két megtámadási ok közül felhívásra a felperes nem tudta megjelölni azt a konkrét alperesi magatartást, amellyel megtévesztette volna szerződéses akaratában. Egyebekben a Ptk.
  25. §
(1)bekezdésében írt megtámadási határidőre hivatkozott, amely a feltűnő értékaránytalanság esetén a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor kezdődött. Az I.r. alperes
  1. május
  2. napján szólította fel a felperest az ingatlan birtokba adására, amit
  3. június
  4. napján ismételt meg. A tájékoztatás és közlés alapján a megtámadási határidő
  5. májusában megkezdődött, ekkortól ugyanis a felperes egyértelműen felismerhette, hogy az alperes az adásvételi szerződésben közölt feltételekkel az ingatlant megvásárolta. Az eladó
  6. augusztus
  7. napján jelentette be megtámadási szándékát és ehhez képest
  8. február
  9. napján -5Pf.II.20.122/2007/3.szám terjesztette elő keresetét, ami nem felel meg a haladéktalan igényérvényesítés követelményének. Az időmúlás miatt a megtámadási jog elenyészett, ezért a feltűnő értékaránytalanságra alapított megtámadási okot érdemben nem vizsgálta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérve annak a keresetében foglaltak szerinti megváltoztatását az elsőfokú eljárásban már előadott jogi érvek alapján. A szerződés semmissége körében nem vitatta annak elvi lehetőségét, hogy a felek a kölcsönszerződés biztosítékaként adásvételi szerződést kössenek. Hangsúlyozta azonban, ilyen esetben az adásvételi szerződésbe írt vételárnak meg kell felelnie a biztosítani kívánt szerződésben szereplő ellenértéknek, ami a jelen esetben eltérő. A 750.000.- Ft kölcsön nem biztosítható 6 millió kifizetését tartalmazó adásvételi szerződéssel, amely vételár átadására ténylegesen nem került sor. Állította, hogy
  10. december
  11. napján a vételárat az okiratba beírták, utóbb férje és az I.r. alperes a széljegyzés miatt keresték fel az okiratszerkesztő ügyvédet, s nem a szerződés kiegészítése iránt. Véleménye szerint a megtámadási jogával is élt az erre nyitva álló határidő alatt, hiszen
  12. augusztus
  13. napján írásban közölte az I.r. alperessel az adásvételi szerződést érvénytelennek tekinti és
  14. évben a peres eljárást megindította. Sérelmezte a feltűnő aránytalanság érdemi vizsgálatának mellőzését. Az I.r. és II.r. alperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Az I.r. alperes álláspontja szerint a
  15. december
  16. napján kelt szerződés a vételárat nem tartalmazta, azt csak
  17. júliusában írták bele a dátummal együtt. A fellebbezés az alábbiak szerint alapos. A nem vitás peradatok szerint a felperes és az I.r. alperes között
  18. december
  19. napján kölcsönszerződés jött létre (Ptk.
  20. §
(1)bekezdés). A kölcsönszerződéssel összefüggésben adásvételi szerződést is kötöttek. Ez utóbbi szerződést önmagában nem teszi semmissé az, ha az eladó eredeti szándéka kölcsön felvételére irányult, de a kölcsönösszeg visszafizetésének esetére megállapodik a kölcsönadóval az ingatlan tulajdonjogának átruházásában. Az említett két szerződés egyidejű megkötése sem tilos. A felek egyező előadása szerint a kölcsönszerződéssel azonos napon készült egy dátummal el nem látott - adásvételi szerződés is a felperes tulajdonát képező /ingatlan címe 1/ szám alatt lévő ingatlanra, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy az I. r. alperes így biztosítsa magát a kölcsön esetleges vissza nem fizetése esetére. Ez a szerződés az, amely vételárat nem tartalmazott. Az ingatlan adásvételének érvényességéhez azonban a szerződés írásba foglalása szükséges a Ptk. 365. §
(3)bekezdése alapján. A Legfelsőbb Bíróság módosított XXV. számú Polgári Elvi Döntésének I. pontja szerint a tartalmi követelmények -6- szempontjából szükséges és egyben elegendő, ha a szerződésről készült okiratból a felek személye mellett az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó akaratnyilvánításuk kitűnik, továbbá az okirat tartalmazza az ingatlannak és az ellenszolgáltatásnak a megjelölését. A III. pont értelmében a szerződés írásba foglaltnak akkor tekinthető, ha a szerződési nyilatkozatát mindegyik szerződő fél aláírta. A
  1. december
  2. napján készült - vételárat és dátumot nem tartalmazó - megállapodás mindkét fél kézjegyét tartalmazza (Az ítélőtábla megjegyzi; a felperes vitatta az aláírás valódiságát, amelyet a kirendelt írásszakértő a szerződés másolati példánya alapján nagy valószínűséggel azonosított és a fél utóbb elfogadott. Ez az adásvételi szerződés azonban érvényesen nem jött létre, mert a vételárat nem tartalmazta. Ennek bizonyítékául szolgál az I.r. alperesnek a Kiskunhalasi Városi Bíróság előtt és jelen perben tett azonos tartalmú nyilatkozata, az okiratszerkesztő ügyvédnek a városi bíróságon először elhangzott tanúvallomása és adminisztrátorának ezt megerősítő nyilatkozata. A felperes korábban nem emlékezett arra, milyen vételárat írtak a szerződésbe és nem tudta magyarázatát adni annak, hogyan került rá a
  3. július
  4. napi dátum előzetesen. Házastársa, aki jelen volt a szerződéskötéskor, nem emlékezett arra, írtak-e be vételárat, majd mindketten úgy nyilatkoztak, már
  5. december
  6. napján feltüntetésre került a 6 millió forint és a
  7. július
  8. napi keltezés. Az ítélőtábla álláspontja szerint azonban a vételárat azért nem írhatták be az első szerződésbe - szemben a felperes állításával -, mert ekkor nem voltak ismertek azon körülmények, hogy a felperes a teljesítési határidőre,
  9. május
  10. napjára a kölcsönt nem fizeti vissza, továbbá, hogy a ... Takarékszövetkezet javára fennálló kölcsöntartozásra végrehajtás indul és az ingatlanra
  11. április
  12. napján végrehajtási jogot jegyeznek be, s az I.r. alperes vállalja e tartozás kifizetését, illetőleg csak a
  13. december 4-én kelt szerződés megkötése után történtek meg azok - az I. r. alperes által állított kölcsönnyújtások, amelyek - az eredetileg kölcsönadott összeggel együtt - 6 millió forintra rúgtak, s amelyek így a második szerződésben az ingatlan vételáraként szerepelnek. Ezért
  14. július
  15. napján kerülhetett az okiratba a vételár és a dátum - ez utóbbi a szerződés érvénytelensége szempontjából közömbös - technikailag beszerkesztve, a számítógép memóriájában elmentett szövegbe történt beírással, az aláírásnak a nyomtatás során alkalmazott összeillesztésével. A vételár és a keltezés szövegen belüli elhelyezése ugyanis erre lehetőséget adott. Az ítélőtábla tehát a vételár most említett időpontban történt beírása tekintetében az I.r. alperes fellebbezési -7Pf.II.20.122/2007/3.szám tárgyaláson is tett ennek megfelelő előadását fogadta el, amely ellentétes volt a semmisségre hivatkozó felperes álláspontjával. Ez azonban nem volt akadálya annak, hogy a semmisség megállapítására ennek alapján sor kerüljön. A
  16. július
  17. napi dátumozással ellátott második adásvételi szerződés a vételárat magába foglalja, azonban - függetlenül attól, hogy a felperes az ügyvédi irodában megjelent-e (erre vonatkozóan eltérő volt az előadása) -, ugyancsak érvénytelen, mert az eladó aláírását nem tartalmazza, kézjegye egy technikai megoldással került az okiratra, ami a tényleges aláírást nem pótolja, vagyis ez a szerződés a felperes aláírásának hiánya miatt semmis. A semmis szerződés a törvény rendelkezése folytán (ipso-iure) érvénytelen. A semmisségre határidő nélkül lehet hivatkozni és a megállapítására külön eljárás nem is szükséges. A bíróság a semmisséget hivatalból veszi figyelembe (Ptk.
  18. §), de erre a felperes is hivatkozott, bár az általa megjelölt ok - a szerződés valótlan tartalma - nem a polgári jog által szabályozott semmisségi ok. Ellenben ilyen a jogszabály által előírt alakiság megsértésével kötött szerződés (Ptk.
  19. §
(1)bekezdés), ami jelen ügyben első esetben a vételár, utóbb az eladó aláírásának hiányában valósult meg. A szerződés megtámadására alapot adó érvénytelenségi okok vizsgálatát az ítélőtábla mellőzte, mert az előzőekben kifejtettek szerint az adásvételi ügylethez semmiféle jogi hatás nem fűződik, így nincs jelentősége annak, hogy a határidő elmulasztása következtében a megtámadásra alapított igény az időmúlás folytán bírósági úton érvényesíthető-e (Ptk. 235. §
(1)bekezdés). Az érvénytelenség megállapításának következményeként a felperes az ingatlanra vonatkozó eredeti állapot helyreállítását kérte, az alperes elszámolási igényt nem terjesztett elő. Az ingatlan visszaadásának lehetősége fennállt (Ptk. 237. §
(1)bekezdés), de az eredeti állapot helyreállítása jelen esetben nem volt korlátozható a felek jogviszonyára, mert az I.r. alperes utóbb az ingatlant zálogszerződéssel terhelte meg. A jelzálogjoggal biztosított követelés közte és anyja, a II.r. alperes között létrejött kölcsönszerződés volt. Tekintettel arra, hogy az adásvételi szerződés a fent kifejtett indokokból kifolyólag semmis azaz érvénytelen, a tulajdonjogot nem szerző I. r. alperes nem köthetett volna az ingatlanra jelzálogszerződést. A Ptk.261. § szerinti jelzálogszerződés a szerződést biztosító mellékkötelezettségnek minősül. Amennyiben az a szerződés, amelyet a zálogszerződés biztosított, érvénytelennek minősül, érvénytelen az azt biztosító zálogszerződés is. Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes és az I.r. alperes között létrejött adásvételi szerződés, továbbá az I.r. és II.r. alperesek között létrejött zálogszerződés érvénytelenségét állapította meg. -8A felperes fellebbezése eredményes volt, ezért az I.r. és II.r. alperesek kötelesek a peres eljárás során felmerült költségeinek a megtérítésére a Pp. 78. §
(1)bekezdése és a 32/
  1. (VIII.22.) IM. számú rendelet
  2. §
(1)és
(5)bekezdése értelmében. Kötelezte továbbá az I.r. és II.r. alperest a le nem rótt kereseti és fellebbezési eljárási illeték megfizetésére is a 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján. S z e g e d ,
  1. május
  2. Dr.Sághy László sk. Dr.Rakita Zsuzsanna sk. a tanács elnöke előadó bíró Zanóczné dr.Ocskó Erzsébet sk. táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.