Pfv.22083/2011/14 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Megállapítás iránti kereset nem terjeszthető elő azzal az indokkal, hogy a kötelezés iránti kereset illetékének lerovása a felperes jogait veszélyezteti. Pfv.VIII.22.083/2011/14.szám A Kúria a dr. Esősi Béla ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek a ... jogtanácsos (jogtanácsos címe) által képviselt alperes (alperes címe) ellen kártérítés iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 10.P.54.114/

1. számon megindított, és a Fővárosi Bíróság
2. július 14-én 41.Pf.640.059/2010/
3. számon hozott jogerős ítéletével befejezett perében a felperesek
4. sorszámú felülvizsgálati kérelme folytán tárgyaláson kívüli eljárásban meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felpereseket, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen 10.000 (Tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A felperesek a felülvizsgálati perköltségüket maguk viselik. A felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad. I n d o k o l á s : Az I. rendű felperes
5. március 4-én vagyonbiztosítási szerződést kötött az alperessel. A biztosítási ajánlatban biztosítottként - más személyek mellett - az I. és a II. rendű felperes szerepelt. Az I. rendű felperes kezdeményezésére a felek a szerződést
6. június 5-én akként módosították, hogy az I. rendű felperes nem szerepelt biztosítottként. Az alpereshez
7. december 27-ei keltezéssel újabb biztosítási ajánlat érkezett, amely szerződő félként az I. rendű felperest tüntette fel, de azt ténylegesen a II. rendű felperes írta alá. A biztosítási kötvényen kizárólag a II. rendű felperest és a ...-t jelölte meg az alperes. Az ajánlattól eltérően kiállított kötvény tartalmára az alperes nem hívta fel külön az I. rendű felperes figyelmét. Az alperes
8. január 24-én kelt levelében a biztosítási szerződést
9. április 1-ei hatállyal felmondta. A II. rendű felperes
10. március 18-án feljelentést tett a Szentendrei Rendőrkapitányságon, mivel ismeretlen tettesek
11. március 14-
12. között időben betörtek a biztosított ingatlanba és onnan mintegy 8.000.000 forint értékű ingóságot eltulajdonítottak. A Szentendrei Rendőrkapitányság a 13090-524/
13. számú határozatával a nyomozást megszüntette, mivel az elkövető személyét nem tudta kideríteni. Az I. rendű felperes keresetében 8.000.000 forint tőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a betöréses lopásból eredő kárának megtérítéseként, az érvényes vagyonbiztosítás alapján. A perbe később belépő II. rendű felperes kereseti kérelme annak megállapítására irányult, hogy az alperes a létrejött vagyonbiztosítási szerződés alapján a bekövetkezett károkért helytállni köteles. Arra hivatkozott, hogy az alperes marasztalása iránti, I. rendű felperes által előterjesztett keresetlevelet a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasította, mivel az eljárási illetéket a felperes felhívás ellenére sem rótta le. A II. rendű felperes anyagi helyzete miatt nem képes az eljárási illeték lerovására, ezért jogai más módon való megóvása az alperessel szemben nem lehetséges. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes által
14. december 27-én megkötött szerződés érvényesen létre sem jött, mivel azt nem az I. rendű felperes írta alá. Hivatkozott arra is, hogy a megállapítási kereset megindításának feltételei nem állnak fenn. Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által helybenhagyott ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet indokai szerint az I. rendű felperes kereshetőségi joga fennállásának megítélése során a Ptk. 548.§ának rendelkezéseiből kellett kiindulni. A rendelkezésre álló bizonyítékokból az volt megállapítható, hogy az I. rendű felperes a biztosítási szerződést a II. rendű felperes javára kötötte meg, ezért a bekövetkezett biztosítási eseményre figyelemmel az alperes a biztosítási szolgáltatást csak a II. rendű felperes részére teljesítheti. Így a szolgáltatási kötelezettség fennállására irányuló megállapítási keresetet is csak a II. rendű felperes indíthat az alperessel szemben. Mindezekre figyelemmel az I. rendű felperes keresetét a kereshetőségi jog hiányában utasította el. A II. rendű felperes vonatkozásában nem találta megállapíthatónak a megállapítási kereset Pp. 123.§-a szerinti feltételeit, mivel a II. rendű felperes kötelezést is kérhetett volna megállapítás helyett. A felperesek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság a fellebbezés indokaira tekintettel hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján helyesen tárta fel a jogvita elbírálása szempontjából irányadó tényállást és jutott arra a helytálló jogi következtetésre, hogy az I. rendű felperes nem minősül biztosítottnak. Ezért a perbeli követelés tekintetében legitimációval nem rendelkezik. Utalt arra is, hogy a Pp. 123.§-a szerinti megállapítási kereset előterjesztésére csak kivételesen van lehetőség, amennyiben a jogszabályban rögzített konjunktív feltételek fennállnak. A másodfokú bíróság megítélése szerint nem lehet akként értelmezni ezeket a jogszabályi feltételeket, hogy ha a felperes nem rendelkezik elég anyagi forrással a kereseti illeték megfizetésére, akkor teljesítést nem követelhet és ezáltal jogosulttá válna megállapítási kereset benyújtására. A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben a felperesek az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetüknek megfelelő ítélet meghozatalát kérték. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet a Ptk. 548.§-ába ütköző módon jogszabálysértő, mivel az I. rendű felperesnek, mint az ingatlan egyik tulajdonosának a vagyontárgy megóvásához érdeke fűződött. Ezért jogosult volt vagyonbiztosítási szerződést kötni. Hivatkoztak arra is, hogy a megállapítási keresetük jogszabályi feltételei fennállnak. Álláspontjuk szerint az eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a megállapítási keresetükben szerepel az eltulajdonított ingóságok értékének megjelölése is, melyre nézve az alperes sem a peres eljárást megelőzően, sem az alatt nyilatkozatot nem tett. Ebből következően az eljárt bíróságnak vizsgálnia kellett volna azt a körülményt is, hogy a felperesek által az alperes rendelkezésére bocsátott elszámolás valós adatokon alapszik-e, annak alapján az alperes helytállási kötelezettsége mind a jogalap, mind az összegszerűség vonatkozásában fennáll-e. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az elsőfokú bíróság a jogvita megalapozott elbírálásához szükséges mértékben folytatta le a bizonyítást. Az így nyert adatoknak okszerű, logikai ellentmondásoktól mentes és a Pp. 206.§