← Magyarország

Bf.9/2012/28 – Szegedi Ítélőtábla

Szegedi Ítélőtábla Bf.I.9/2012/

  1. A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden,
  2. április
  3. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: A vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott (neve) és társa ellen indított büntetőügyben a Csongrád Megyei Bíróság
  4. október
  5. napján kihirdetett 1.B.269/2011/
  6. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint: a vádlottak által elkövetett vesztegetési cselekmény megnevezése helyesen: 2 rb. vesztegetés bűntette. Mindkét vádlottat Magyarország területéről tekinti kiutasítottnak. Az I. r. vádlottal szemben 420.- (négyszázhúsz) euró, a II. r. vádlottal szemben 400.- (négyszáz) euró ígért vagyoni előnyre rendeli el a vagyonelkobzást. Az első fokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből az I. r. vádlottat: helyesen 9.750.- (kilencezer-hétszázötven) forint, a II. r. vádlottat helyesen: 13.500.- (tizenháromezer-ötszáz) forint terheli, míg az állam terhén maradó bűnügyi költség összege helyesen: 536.289.- (ötszázharminchatezerkettőszáznyolcvankilenc) forint. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlottak által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítja. Megállapítja, hogy az első fokú ítélet meghozatalát követően és a fellebbezési eljárásban felmerült 329.717.- (háromszázhuszonkilencezer-hétszáztizenhét) forint bűnügyi költség az állam terhén marad. Megállapítja, hogy az I. r. vádlott anyja neve helyesen: I. r. vádlott anyja neve, lakcíme helyesen: I. r. vádlott lakcíme, a II. r. vádlott anyja neve helyesen: II. r. vádlott anyja neve. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság bűnösnek mondta ki (I.rendű vádlott neve) I. r. és (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlottat egyezően, társtettességben elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk.
  7. §

(1)bekezdés b) pont,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont], 2 rb. hivatali vesztegetés bűntettében [Btk. 253. §
(1)és
(2)bekezdés] és beutazási és tartózkodási tilalom megsértésének vétségében [Btk.
  1. §]. Ezért (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlottat, mint különös visszaesőt - halmazati büntetésül - 3 év 3 hónap börtönre és 5 év kiutasításra, (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlottat - halmazati büntetésül - 2 év 7 hónap börtönre és 4 év kiutasításra ítélte. A kiszabott szabadságvesztésbe mindkét vádlott vonatkozásában az általuk egyezően
  2. október
  3. napjától
  4. október
  5. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. Mindkét vádlott vonatkozásában személyenként 1.000.- euró vagyonelkobzást rendelt el. Kötelezte (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlottat 6.750.forint, (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlottat 10.500.- forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak. 511.539.- forint bűnügyi költségről megállapította, hogy azt az állam viseli. Az első fokú ítélet ellen fellebbezést jelentett be (I.rendű vádlott neve) I. r. és (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlott, valamint mindkét vádlott védői egyezően, elsődlegesen az embercsempészés bűntette és a vesztegetés bűntettének megállapítása miatt, e bűncselekmények alóli felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.524/2011/1-II. számú átiratában az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A másodfokú eljárásban a vádlottak az enyhítésre irányuló fellebbezésüket több beadványban, az előzetes letartóztatás során eddig tanúsított kifogástalan magatartásukkal, személyi körülményeikkel és családi problémáikkal indokolták. (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott védője fellebbezését a másodfokú eljárásban szintén írásban indokolta. Álláspontja szerint az embercsempészés bűntette, valamint a vesztegetés bűntette vonatkozásában az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részben a bizonyítékok nem kellően körültekintő téves mérlegelése, részben a megállapított tényekből további tényekre történt helytelen következtetés miatt megalapozatlan. Ezért, e bűncselekmények miatt emelt vád alól bizonyítottság hiányában indítványozta az I. r. vádlott felmentését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság kimerítő jelleggel felsorolta az enyhítő Bf.I.9/2012/
  6. körülményeket, de azokat a büntetés mértékének meghatározásánál nem értékelte kellő súllyal. Az ilyen módon való értékelésük mellett, az I. r. vádlott vonatkozásában a szabadságvesztés büntetés lényeges, a büntetési tétel alsó határához közeli mértékű enyhítését indítványozta. Az ítélőtábla a fellebbezéseket nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
  7. §
(1)bekezdése alapján felülbírálva az ítélőtábla az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt, az iratok egybehangzó adataira figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontja alapján az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlottnak a Szegedi Városi Bíróság 5.Be.1346/2009/
  1. számú ítéletéhez kapcsolódó feltételes szabadsága
  2. augusztus
  3. napján járt le. A vádlottak az őket elfogó
  4. sz. tanú és
  5. sz. tanú rendőröknek összesen mintegy 1.000.- eurót ígértek annak céljából, hogy őket visszaengedjék (ország)ba. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása hiánytalan, az a fenti kiegészítéssel és helyesbítéssel a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A vádlottak felmentését célzó fellebbezések a bizonyítékok mérlegelése ellen irányulnak. Azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottak védekezésével szemben, a terhelő bizonyítékokat fogadta el. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást széles körben lefolytatta. Felolvasással bizonyítás anyagává tette a tartósan külföldön tartózkodó [Be.
  6. §
(1)bekezdés a) pontja], a vádlottakkal együtt a magyar határt átlépő három koszóvói állampolgár nyomozás során tett tanúvallomását, akik egybehangzóan vallották, hogy az a két személy - és más nem is volt velük - vezette át őket illegálisan Magyarországra, akik a legvégén, amikor a rendőrök elfogták őket eltűntek. Ezért (név) 700.- eurót fizetett nekik. Kétségtelen, hogy ezen személyben utólag a két vádlottat, nyilván a körülmények miatt - sötét volt és az utat kellett figyelniük - nem ismerték fel, de az elsőfokú bíróság az egyéb körülményekből is, azt a következtetést vonta le, hogy csakis a vádlottak lehettek. A továbbiakat illetően pedig
  1. sz. tanú rendőr zászlós és
  2. sz. tanú rendőr zászlós egybehangzóan vallották, hogy a hőkamera kezelőjének irányítása alapján fogták el a vádlottakat már Magyarország területén, akik pénz ígértek nekik azért, hogy engedjék őket vissza (ország)ba. A vádlottak terhére szóló további bizonyíték, a hőkamera felvétele, amit az elsőfokú bíróság megtekintéssel szintén a bizonyítás anyagává tett, valamint a hőkamera kezelőjének,
  3. sz. tanúnak a tanúvallomása. Az elsőfokú bíróság részletesen számot adott arról, hogy mely bizonyítékokat fogadta el, illetve vetette el és milyen tényekből következtetett a vádlottak bűnösségére. Okfejtése logikus és mindenben megfelel az iratokban rögzítetteknek. Az ilyen bizonyíték értékelés mellett megállapított tényállás megalapozott. A bizonyítékok értékelése az azokat közvetlenül észlelő elsőfokú bíróság feladata. Megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban a bizonyítékok eltérő értékelésére nem kerülhet sor, így a tényállást támadó, és a bizonyítékok mérlegelése ellen, felmentésre irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére és a cselekményeiket a törvénynek megfelelően minősítette azzal, hogy a vesztegetési cselekmény megnevezése nem felel meg a BKv.
  5. pontjában foglaltaknak, mely szerint a bűncselekményt a bíróság ügydöntő határozatának rendelkező részében a Btk. Különös Része szerinti alcímével kell megnevezni. Ezért az ítélőtábla ennek megfelelően rendelkezett akként, hogy a vádlottak által elkövetett vesztegetési cselekmény megnevezése helyesen 2 rb. vesztegetés bűntette. A bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság döntően helyesen vette számba, az ítélőtábla a súlyosító körülményeket egészítette ki azzal, hogy további súlyosító körülmény mindkét vádlottnál az embercsempészés bűntettének kétszeres minősülése. A vádlottak terhére megállapított két legsúlyosabb bűncselekménynek, az embercsempészés bűntettének és a vesztegetés bűntettének törvényi büntetési tétele 15 évig terjedő szabadságvesztés, a halmazatra figyelemmel a kiszabható büntetés 1-7 és fél évig terjedő szabadságvesztés. A Btk.
  6. §
(2)bekezdése szerinti középmérték mindkét vádlott esetében 4 év és 3 hónap. Az ítélőtábla álláspontja szerint, a megállapított bűnösségi körülmények mellett, az elsőfokú bíróság által kiszabott, a középmértéket el nem érő, az I. r. vádlott esetében 3 év 3 hónap, a II. r. vádlott esetében 2 év 7 hónap börtön arányos. Arra tekintettel, hogy az I. r. vádlott különös visszaeső, a kiszabott büntetések mellett a vádlottak közötti arányosság is érvényesült. Bf.I.9/2012/28. Arányos és törvényes a vádlottakkal szemben kiszabott 5 évi, illetve 4 évi kiutasítás is. Azonban, az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében a vádlottak kiutasításáról nem a Btk. 61. §
(1)bekezdése szerinti szövegezésnek megfelelően rendelkezett, mert nem jelölte meg az országot, melynek területét a kiutasított vádlottak kötelesek elhagyni. Mivel nyilvánvalóan csak az elkövetés helye szerinti országról lehet szó, és ez a
  1. január
  2. napjától hatályos Alaptörvényben írt megnevezésnek megfelelően Magyarország, az ítélőtábla mindkét vádlottat Magyarország területéről tekintette kiutasítottnak. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a Btk. 77/B. §
(1)bekezdés e) pontja alapján vagyonelkobzásról rendelkezett. Azonban, egyrészt nem jelölte meg, hogy a vagyonelkobzás ígért vagyoni előnyre vonatkozik, másrészt nem a bírói gyakorlatnak megfelelően, a vádlottak által ténylegesen ígért vagyoni előnyt kobozta el. Az iratokból megállapítható, hogy a vádlottak a két rendőrnek először az egész pénzük átadását ígérték azért, hogy engedjék őket vissza (ország)ba, majd utána külön-külön beszéltek 1.000.- euróról. Az kétségtelen tény, hogy (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlottnál 420.- (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlottnál pedig 400.- euró volt. Legvégül
  1. sz. tanú és
  2. sz. tanú rendőr tanúk ugyan azt vallották, hogy személyenként ígértek a vádlottak 1.000.- eurót, de ismerve a fenti és azon körülményt, hogy az egyik rendőr nem, a másik rendőr és a két vádlott nem tudja tökéletesen a (nyelv típusa) nyelvet, félreértés történhetett. Mindezekre figyelemmel az állapítható meg, hogy a vádlottak nem külön-külön, hanem összesen ígértek mintegy 1.000.- eurót, mint amivel körülbelül ténylegesen rendelkeztek is. Ezért helyesbítette az ítélőtábla e körben a tényállást. A vonatkozó 95/
  3. BKv. szerint vagyonelkobzásnak az aktív vesztegetővel szemben is csak akkor van helye, ha az ígért vagyoni előny tárgya felett az elkövetést megelőzően jogosult volt rendelkezni és lehetősége is volt arra, hogy azt vagyoni előnyként a passzív vesztegetőnek juttassa. Ilyen lehetősége (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlottnak 420.- euróra, (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlottnak 400.- euróra vonatkozóan volt. Ezért az ítélőtábla a vagyonelkobzást az I. r. vádlottal szemben 420.- euró, a II. r. vádlottal szemben 400.euró ígért vagyoni előnyre rendelte el. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottakat terhelő bűnügyi költség összegénél nem vett figyelembe a nyomozás során személyenként még megállapított, a nyomozó hatóság által be nem vezetett 3.000.- forint védői díjat (nyomozati iratok
  4. és 140 oldal), 20.250.- forint fordítási díjat (nyomozati iratok
  5. és
  6. oldal), és a bíróság által be nem vezetett 60.188.- forint tolmácsdíjat (első fokú
  7. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
  8. oldal III. számú végzés) és 31.250.- forint fordítási díjat (előzetes letartóztatással kapcsolatos döntés kapcsán a Bkf.II.354/
  9. számú ügyben) valamint, az államot terhelő bűnügyi költség összeadásánál számítási hibát is vétett. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla megállapította, hogy az első fokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből az I. r. vádlottat helyesen: 9.750.- forint, a II. r. vádlottat helyesen: 13.500.- forint terheli, míg az állam terhén maradó bűnügyi költség összege helyesen: 536.289.- forint. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
  10. §
(1)bekezdése alapján a fentiek szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Btk. 99. §
(1)és
(2)bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlottak által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt. A másodfokú eljárásban több ügyészi átirat és bírósági határozat lefordításával összesen 329.717.- forint fordítási díj merült fel, melyről megállapította, hogy a Be. 339. §
(2)bekezdése alapján az állam terhén marad. Észlelte az ítélőtábla, hogy az első fokú ítélet rendelkező részében helytelenül szerepel a vádlottak anyja neve és az I. r. vádlott lakcíme. Az iratok egybehangzó adatai és a vádlottaknak a fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján megállapította, hogy az I. r. vádlott anyja neve helyesen: I. r. vádlott anyja neve, lakcíme helyesen: I. r. vádlott lakcíme, a II. r. vádlott anyja neve helyesen: II. r. vádlott anyja neve. Észlelte továbbá, hogy az első fokú ítéletben nyilvánvaló elírás miatt helytelenül szerepel az a jogszabályhely, melynek alapján a vádlottak bűnügyi költség megfizetésére kötelezése történt, mert az helyesen: a Be. 338. §
(1)és
(3)bekezdése. Szeged,
  1. április
  2. Dr. Hegedűs István s. k. Dr. Nikula Valéria s. k. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Sefta Márta dr. s. k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.9/2012/
  3. számú ítélete és a Csongrád Megyei Bíróság 1.B.269/2011/
  4. számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
  5. április
  6. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.