Bf.25/2012/9 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés 1. fordulat,

(4)bekezdés b) pont] minősíti. Az I. r. vádlott fegyházának tartamát 8 /nyolc/ év 6 /hat/ hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 8 /nyolc/ évre súlyosbítja. A II. r. vádlott esetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozza meg. Az I-II. r. vádlottak vonatkozásában személyenként 150.000,- (Egyszázötvenezer) forintra vagyonelkobzást rendel el. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlottak által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság (I.rendű vádlott neve) I. r. és (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki egyezően 2 rb. felbujtóként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 321. §

(1)bekezdés és

(4)bekezdés b) pont]. Ezért (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlottat halmazati büntetésül 6 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra, (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlottat halmazati büntetésül 6 év fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztés tartamába (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott által

1. március
2. napjától, (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlott által
3. március
4. napjától, és mindkét vádlott esetében az ítélet kihirdetésének napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. Megállapította, hogy az eljárás során bűnügyi költség nem merült fel. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be: az ügyész, mindkét vádlott terhére, a szabadságvesztés súlyosítása érdekében, (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott a büntetés enyhítése, (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlott felmentése, a vádlottak védője mindkét vádlott vonatkozásában a minősítés megváltoztatása, lopás bűntettének megállapítása érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.530/2011/6-II. számú átiratában és a fellebbezési nyilvános ülésen az ügyészi fellebbezést módosítással tartotta fenn és az első fokú ítélet megváltoztatását indítványozta akként, hogy az ítélőtábla a vádlottak cselekményét további 1-1 rb. a Btk.
5. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés d) pontjára figyelemmel, a

(4)bekezdés szerint minősülő bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntettének is minősítse, szabjon ki a vádlottakkal szemben hosszabb tartamú fegyházbüntetést, egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben, valamint a bűnösségi körülményeket észrevételezte. A fellebbezési nyilvános ülésen a védő perbeszédében fellebbezését (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlott vonatkozásában akként módosította, hogy a felmentését indítványozta. (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott vonatkozásában az eltérő minősítést célzó fellebbezését azzal indokolta, hogy közte és

1. sz. tanú közötti megbeszélés alapján betörésről, besurranásról volt szó a sértettek sérelmére. A vádlott rablási cselekményről nem kapott tájékoztatást és csak közvetlenül az elkövetés előtt szembesült a csoportos elkövetés lehetőségével is. Ugyanakkor nem tudott arról sem, hogy
2. sz. tanú a bűncselekményre felkészülés során gázpisztolyt vett magához. Mindezekre figyelemmel (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott terhére a fegyveresen és csoportosan elkövetést álláspontja szerint nem lehet megállapítani és a cselekménye nem rablás bűntettének, hanem - mivel több millió forint eltulajdonításáról volt szó - a Btk.
3. §

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a) pontja szerinti felbujtóként, jelentős értékre elkövetett lopás bűntettének minősül. (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlott vonatkozásában a felmentésre irányuló fellebbezést arra alapította, konkrétan csak arról tájékoztatta

1. sz. tanút, hogy az élettársa, az I. r. vádlott tud pénzszerzési lehetőséget, de nevet és címet nem mondott, a sértetteket nem ismerte és előzetesen az elkövetés lehetséges módját, illetve tervezett időpontját sem. Magával az elkövetéssel és a csoportos elkövetés lehetőségével csak közvetlenül a cselekmény előtt szembesült. Azt, hogy
2. sz. tanúnál gázpisztoly volt, ugyanúgy nem tudta, mint az I. r. vádlott. A BH
4. jogesetből arra hivatkozott, hogy a felbujtó rábíró tevékenysége akkor állapítható meg, ha a tettest konkrét cím közlésével, meghatározott sértett sérelmére történő elkövetéssel bízza meg, és ezzel a magatartásával az adott bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék létrejöttében, kialakításában működik közre. Mindezekre figyelemmel álláspontja szerint (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlott bűnössége a terhére rótt rablás bűntettében nem állapítható meg. Az ítélőtábla a fellebbezések közül az ügyészi fellebbezést ítélte részben alaposnak. A másodfokú eljárásban (I.rendű vádlott neve) II. r. vádlott bizonyítási indítványt terjesztett elő. Mivel az első fokú eljárásban a vallomástételt megtagadta [Be.
5. §

(2)bekezdés], írásban és a fellebbezési nyilvános ülésen is vádlottként történő kihallgatását kérte a másodfokú bíróság által. A védő csatlakozott az I. r. vádlott indítványához, az ügyész annak elutasítását indítványozta. A Be. 117. §

(2)bekezdése értelmében a terhelt nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét, illetve az egyes kérdésekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, de bármikor dönthet úgy, hogy vallomást tesz, akkor is, ha korábban a vallomástételt megtagadta. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy a terhelt ténybeli védekezésére az eljárás során bármikor módot és lehetőséget kell adni. A vallomástételre vonatkozó igénye az elsőfokú bíróság eljárásában érvényesül korlátlanul, a másodfokú szakaszban ugyanis határt szab a kihallgatásának a bíróság megalapozott tényálláshoz kötöttsége [Be. 351. §

(1)bekezdés] és a bizonyításfelvétel korlátozottsága [Be. 353. §

(1)bekezdés]. Megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban a vádlott vallomástételére - indítványra - csak a fellebbezésben állított új ténnyel kapcsolatban, vagy akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben - a fellebbezésben előadottak szerint - a vallomás új bizonyítékot jelent (Büntetőeljárás jog kommentár a gyakorlat számára HVGORAC Kiadó, I. kötet,

1. pótlás,
2. oldal
3. pont). (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott beadványában, melyben a másodfokú eljárásban vádlottkénti kihallgatását kérte, új bizonyítékot nem jelölt meg és az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás is megalapozott. Ezért az ítélőtábla az I. r. vádlott és védője tárgyalás kitűzésére és bizonyítás elrendelésére vonatkozó indítványát elutasította. A fellebbezési nyilvános ülésen (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott az utolsó szó jogán elmondta, hogy
4. sz. tanúval azt beszélték meg, csinál egy betörést, elhozza (sértettek)től a pénzt. Több alkalommal megnézték, hogy otthon vannak-e. Szó sem volt róla, hogy meg lehetne csinálni, ha otthon vannak. A másik két elkövetőt szilveszterkor ismerte meg. Először
5. sz. tanút vette fel és azzal a feltevéssel indultak el, hogy a sértettek hátha nem lesznek otthon. Az élettársa, a II. r. vádlott rosszul érezte magát, ezért vitte magával, aki nem tudta, hova mennek és mit akarnak csinálni. Rablásról egyáltalán nem volt szó. Arról, hogy rablást akarnak elkövetni sem ő, sem a II. r. vádlott nem tudott.
6. sz. tanú azzal vette fel a két barátját, hogy úgy könnyebben átnézik a házat. Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
7. §

(1)bekezdése alapján felülbírálva az ítélőtábla az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt. Az iratok egybehangzó adataira figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlottat az ellene, az Orosházi Városi Bíróságon folyamatban volt büntetőügyben nem jogerősen 4 hónap fogházra ítélték. (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlott családi állapota hajadon. Kétséget kizáróan nem bizonyított, hogy

1. sz. tanú és
2. sz. tanú közölték a vádlottakkal, hogy a sértetteknél a bejárati ajtók zárva vannak. Az I. és II. r. vádlottak az eltulajdonított pénzből fejenként legalább 150.000,- Ft-ot kaptak. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása hiánytalan, ami a fenti kiegészítésekkel és helyesbítésekkel a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az eltérő minősítést és a II. r. vádlott felmentését célzó fellebbezések a bizonyítékok mérlegelését támadják. Az eltérő minősítés körében az I. r. vádlott vonatkozásában azt, hogy felbujtóként elkövetett rablás bűntette helyett nem felbujtóként elkövetett lopás bűntette került megállapításra, II. r. vonatkozásában pedig hogy a cselekményről nem tudott semmit. Az elsőfokú bíróság a bizonyítást a lehetséges és szükséges körben lefolytatta. Különkülön és egymással összevetve is értékelte a vádlottaknak és a tanúknak az eljárás különböző szakaszaiban tett vallomásait. Minden bizonyítékot figyelembe vett és részletesen számot adott arról, hogy melyeket fogadta el, illetve melyeket vetette el. A bűncselekmény tettesei,
3. sz. tanú és
4. sz. tanú, valamint bűnsegéde,
5. sz. tanú a nyomozás során a vádlottakra nézve terhelő vallomást tettek, majd azt a tárgyaláson visszavonták. Az elsőfokú bíróság a bizonyíték értékelő tevékenysége során úgy döntött, hogy a vádlottak javára szóló bizonyítékokat elvetette és a terhelő bizonyítékokat fogadta el, amire törvényesen került sor [Be.
6. §

(3)bekezdés]. Az ítélőtábla álláspontja szerint az okfejtése logikus és mindenben megfelel az iratokban rögzítetteknek. A bizonyítékok értékelése az azokat közvetlenül észlelő elsőfokú bíróság feladta. A jelen ügyben ez teljességgel megtörtént, a tényállás megalapozott. Megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs lehetőség, ezért eltérő tényállás megállapítására sem kerülhetett sor. Így, a tényállást támadó és a bizonyítékok mérlegelése ellen irányuló, az eltérő minősítést és a felmentést célzó fellebbezések eredményre nem vezethettek. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére és a részesi minőséget kivéve, cselekményeiket a törvénynek megfelelően minősítette. Osztotta az ítélőtábla a védő álláspontját abban, hogy az irányadó tényállás nem a rablás bűntettére vonatkozóan tartalmaz felbujtói magatartást. E szerint (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott miután elmondta

1. sz. tanúnak milyen pénzszerzési lehetőség van, megmutatta a sértettek házát és elmondta, hogy ki kell figyelni, amikor nem tartózkodnak otthon. Amikor pedig hármasban, a két vádlott és
2. sz. tanú beszélgettek, akkor is csak arról volt szó, hogy honnan és milyen összegű pénzt lehetne szerezni. Kétségtelen, hogy a vádlottak részéről ez felbujtói magatartás volt, de mivel erőszakról nem volt szó, csupán lopásra és nem rablásra vonatkozott. Ezt követően
3. sz. tanú volt az, aki a helyszínt figyelve jutott arra a következtetésre, hogy besurranás módszerével, lopás útján nem tud pénzhez jutni, amit viszont csak az I. r. vádlottal közölt. A továbbiakban a bűncselekmény végrehajtásának tervezésébe
4. sz. tanút és
5. sz. tanút vonta be, velük beszélte meg az időpontot is. Arra nincs adat, hogy ebbe a vádlottakat is bevonta volna. Más a helyzet a dátum napján történtekkel kapcsolatban. Ekkor
6. sz. tanú kérésére (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott személygépkocsijával a bűncselekmény elkövetéséhez
7. sz. tanú rendelkezésére állt és magával vitte (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlottat is. A gépkocsiba felvették
8. sz. tanút és
9. sz. tanút. (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott a sértettek házát ismét megmutatta. Miután
10. sz. tanú és
11. sz. tanú tapasztalták, hogy a sértettek otthon vannak, a helyszínről eljöttek és ezt közölték a közelben várakozó vádlottakkal is. A körülmények megfontolása után azonban ismét az elkövetés mellett döntöttek, így a vádlottak előtt is nyilvánvaló volt, hogy a sértettek otthon tartózkodása mellett az eltulajdonításra csak erőszakkal kerülhet sor. Ennek tudatában és ismeretében vitték ismét vissza a helyszínre a tetteseket és a figyeléssel megbízott bűnsegédet és várakoztak a közelben, amíg a bűncselekményt elkövették, majd elszállították őket és az eltulajdonított pénzből is részesültek. Bűnsegédként nem lopás, hanem rablás bűntettét valósítja meg, aki a tetteseknek az elkövetés tervezett módjára vonatkozó elmondása alapján egyértelműen következtethet arra, hogy kizárólag erőszakos vagy azzal fenyegető magatartással megszerezhető idegen dolog jogtalan eltulajdonításához nyújt segítséget (BH
12. 2.). A kifejtettekre tekintettel tehát a vádlottak a rabláshoz kapcsolódóan nem felbujtói, hanem bűnsegédi magatartást fejtettek ki. Ami a minősítő körülményeket illeti. Az kétségtelen, mindkét vádlott tudta, a sértettek mindig tartanak otthon pár millió forintot és, hogy társaik ezt az összeget akarják eltulajdonítani. Azt is tudták, hogy ebben három személy vesz részt. A rablás bűnsegéde is csoportosan elkövetettként valósítja meg a bűncselekményt, ha a bűntett két másik elkövetőjét - a bűncselekményre vonatkozó elhatározásuk ismeretében - a helyszínre szállítja, majd ott várakozik, amíg társai a bűncselekményt végrehajtják, ezt követően pedig elszállítja őket (BH
13. 320.). A kifejtettek mellett megállapítható, hogy a vádlottak a jelentős értékre elkövetett rablás, csoportosan való elkövetéséhez nyújtottak segítséget. Az irányadó tényállás szerint dátum napján
14. sz. tanú csak azt követően kérte telefonon (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlottat, hogy szállítsa őket a helyszínre, miután két társával pulóverből maszkot készítettek, gázpisztolyt és a sértettek megkötözéséhez kötelet vettek magukhoz. Nem merült fel olyan adat, hogy ezekről, illetve használatuk tervezéséről a vádlottaknak is tudomása volt. Maga
15. sz. tanú is azt vallotta, hogy a gázpisztoly nála volt, a zsebében, ők hárman tudtak róla (nyomozati iratok II. kötet
16. oldal
17. bekezdése), és a helyszínen csak akkor vette elő, amikor (sértett neve) sértett a mosogatóhoz akart menni és ő azon a bárdot meglátta, annak megakadályozására, hogy magához vegye (nyomozati iratok II. kötet
18. oldal
19. bekezdése). Ilyen körülmények mellett, mivel nem nyert bizonyítást, hogy a vádlottak a fegyveresen elkövetésről is tudomással bírtak, vonatkozásukban az ítélőtábla e minősítő körülmény megállapítását mellőzte. A kifejtettekre tekintettel mindkét vádlott cselekményét 2 rb. a Btk.
20. §

(2)bekezdésére figyelemmel a Btk. 321. §

(1)bekezdés 1. fordulatába ütköző és a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnsegédként, jelentős értékre csoportosan elkövetett rablás bűntettének minősítette. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában a bűncselekményeket nem a jogszabályi minősítésnek megfelelően nevezte meg. A rablás minősített esetei ugyanis négy csoportba oszthatók. Az egyikbe az értékhatártól függő minősítő körülmények, a másodikba az elkövetés módja, illetve a társas elkövetés különböző fajtái, a harmadikba a speciális passzív alanyok köre, a negyedik csoportba a fentiek kombinációi tartoznak. A Btk. 321. §

(4)bekezdésének b) pontja pedig ezeket a kombinációkat tartalmazza, ami a vádlottak esetében az értékhatárnak és a társas elkövetés csoportosan való elkövetésének a kombinációja. Ezért az ő cselekményük által a jelentős értékre elkövetett minősítő körülménynek a csoportosan elkövetett formája valósult meg. Az alapügyben (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.B.178/2009/67. számú és Szegedi Ítélőtábla Bf.II.40/2010/19. számú ítélete) 1. sz. tanú és 2. sz. tanú bűnösségét a Btk. 176. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. b)és
2. d)pontjára figyelemmel a

(4)bekezdés szerint minősülő társtettesként, 3. sz. tanú bűnösségét bűnsegédként (fegyveresen és csoportosan) elkövetett magánlaksértés bűntettében is megállapították. A magánlaksértés valamennyi fordulatánál alapvető feltétel a magatartás jogellenessége. Az

(1)bekezdésnél az erőszakkal való bemenetelt, illetőleg bentmaradást illetően töretlen a bírói gyakorlat abban, hogy a rablást és a magánlaksértést halmazatban kell megállapítani, ha az elkövető rablási szándékkal erőszakkal vagy fenyegetéssel hatol be más lakásába, egyéb helyiségébe, vagy ezekhez tartozó bekerített helyre (BH 1996. 291.). A

(2)bekezdés szerinti magatartáshoz, ami a lakással rendelkező akarata ellenére vagy megtévesztéssel történő bemenetellel vagy bentmaradással valósul meg, a bírói gyakorlat a jogosult részéről olyan pozitív magatartást, tevékenységet vagy egyéb megnyilatkozást (pl. írásbeli tiltakozás, kiutasítás, ajtó berekesztése, tiltó tábla kitétele) követel meg, melyből a bemenni szándékozó a sértett tiltó akaratáról minden kétséget kizáróan tudomást szerez (Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára HVGORAC Kiadó

1. kiadás
2. pótlás 410/
3. oldal). A vádlottak a rablási szándékról, vagyis a sértettek házába való bemenetel jogellenességéről ugyan tudomással bírtak, de az kétséget kizáró módon nem bizonyítható, hogy a tettesek közölték volna velük, hogy a sértetteknél a bejárati ajtók zárva vannak illetve, tudtak volna arról, hogy a sértettek házába erőszakkal, vagy a sértettek kifejezett, konkrét tiltakozása ellenére mentek be, és ilyen tényt a vádirati tényállás sem tartalmaz. Ezért helyesbítette az ítélőtábla ennek megfelelően az első fokú ítélet tényállásának erre vonatkozó részét. Ilyen körülmények mellett, mivel a vádlottakkal szemben az ügyészi indítvány szerinti bűnsegédként (csoportosan) elkövetett magánlaksértés bűntettének megállapítása a vádon való túlterjeszkedést jelentene, az ítélőtábla terhükre ezen bűncselekményt nem állapította meg. Az ítélőtábla a bűnösségi körülményeket az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: Mindkét vádlottnál további enyhítő körülmény, hogy a rablással okozott kár az alsó értékhatár közelében van és hogy a bűncselekményeket bűnsegédi minőségben követték el. További súlyosító körülmény a vagyon elleni bűncselekmények elszaporodottsága. Mivel csak a kettőnél több bűncselekmény halmazata értékelhető súlyosítóként (BKv
4. III/6.), az ítélőtábla a súlyosító körülmények köréből a halmazatot mellőzte, továbbá (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlottnál a kezdeményező szerepet nagyobb súllyal értékelte. A vádlottak terhére megállapított rablás bűntette minősített esetének törvényi büntetési tétele 5-15 évig terjedő szabadságvesztés, a velük szemben kiszabható szabadságvesztés a halmazatra figyelemmel 5-20 év. Kétségtelen, hogy a részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni [Btk.
5. §

(3)bekezdés], de nem hagyható figyelmen kívül, hogy a bűnsegédi minőségben elkövetés viszont enyhítő körülmény. A büntetés kiszabásánál (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlottnál figyelembe kellett venni, hogy ő játszotta a fő szerepet, hiszen ő jelölte meg a sértetteket, mutatta meg a házukat, és tudott a helyszín megfigyeléséről is. Kétségtelen, hogy először (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlott közölte

1. sz. tanúnal, hogy az I. r. vádlott tud pénzszerzési lehetőséget, de a fenti körülmények mellett (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlott kezdeményező szerepe nagyobb súlyú. A bűncselekmények elkövetésére több, mint 4 évvel ezelőtt került sor. Emellett az időmúlás természetesen enyhítő körülmény, de kisebb súllyal, hiszen a vádlottak csak később kerültek képbe és ellenük a büntetőeljárás csak
2. március végén indult. Mindezek mellett nem hagyhatók figyelmen kívül az alapügyben kiszabott büntetések, ahol
3. sz. tanút 11 év,
4. sz. tanút 12 év,
5. sz. tanút 8 év fegyházra ítélték. Mindezeket figyelembe véve az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy (I.rendű vádlott neve) I. r. vádlottal szemben kiszabott 6 év 6 hónap fegyház kirívóan enyhe. Ezért, az alapügyben kiszabott szabadságvesztés büntetésekhez is arányosítva, fegyházának tartamát 8 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 8 évre súlyosbította. (II.rendű vádlott neve) II. r. vádlott előzetesen konkrétan az elkövetésről nem tudott, viszont amikor ennek körülményei ismerté váltak előtte, attól nem állt el, hanem ahhoz segítséget nyújtott és a rablásból származó pénz rá eső részét is átvette. Azonban, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ő tulajdonképpen az I. r. vádlott által sodródott a bűncselekményekbe. Ilyen körülmények mellett, az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által vele szemben kiszabott 6 év szabadságvesztést elegendőnek tartotta, súlyosbítása nem indokolt, de a további enyhítése sem. Személyiségére figyelemmel viszont a fegyház végrehajtási fokozatot túl súlyosnak tartotta, ezért a Btk.
6. §

(2)bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatát eggyel enyhébb, a Btk. 43. §

1. a)pontja szerinti börtön fokozatban határozta meg. Kétséget kizáró módon nem állapítható meg, hogy 1. sz. tanú és 2. sz. tanú az eltulajdonított pénzből mennyit titkoltak el. Az viszont konkrét adatként szerepel, hogy e nélkül, 150.000-170.000,- forint közötti összeg jutott fejenként (nyomozati iratok II. kötet 266. oldal 6. bekezdése). Ennek alapján helyesbítette az ítélőtábla a tényállást akként, hogy az I. r. és II. r. vádlottak személyenként legalább 150.000,- Ftot kaptak. Az alapügyben a vádlottakat (2. sz. sértett neve) és (sértett neve) sértettek részére egyetemlegesen az okozott kár megfizetésére, 2.060.000.- forint kártérítésre kötelezték. Jelen ügyben a vádlottak ilyen kötelezésére nem került sor és mivel a Btk. 77/B. §
2. a)pontja alapján vagyonelkobzást kell elrendelni a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, az ítélőtábla mindkét vádlott vonatkozásában személyenként 150.000,- Ft-ra vagyonelkobzást rendelt el. A kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján a fentiek szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Btk. 99. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlottak által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt. Szeged,

1. április
2. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke Dr. Nikula Valéria s.k. a tanács tagja, előadó Sefta Márta dr. s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.25/2012/
3. számú ítélete és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.B.281/2011/
4. számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. április
6. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő