Pf.21846/2011/6 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.846/2011/

1. A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Muskovszky Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Szabó Laura ügyvéd által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
2. március
3. napján meghozott, 64.P.25.632/2009/
4. számú ítélete ellen, a felperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 300.000 (háromszázezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A 'B' lakópark ..., ... kerületében található, a 'T' utca és 'H' út által határolt területen. A lakópark hét lakóingatlanból és egy közös használatú zárt úszómedencéből áll. A felperes a lakópark 'H' út 2/A. számú ingatlanának a lakója. A 'B' Lakópark Társasház a
6. június 30-án megkötött szerződés alapján megbízta az alperest a lakópark területén a biztonsági szolgálat megszervezésével és működtetésével. Az alperes feladatát teljesítési segéd igénybevételével látta el. A
7. február 9-éről 10-ére virradó éjszaka a területen szolgálatot teljesítő biztonsági őr az udvarban gyanús személyt észlelt, ezért a rendőrséget, és az alperes központját is értesítette. Előbb a járőrökkel, majd az alperes által küldött erősítéssel a területet átvizsgálták. A felperes február 10-én reggel észlelte, hogy a földszinti nappali szobája erkélyajtaját befeszítették, és egy ékszereket, órát, és készpénzt tartalmazó lemezkazetta, valamint más értéktárgyai eltűntek. A nyomozóhatóság a nyomozást megszüntette, mivel az elkövető kiléte nem volt megállapítható. A felperes elsődlegesen a szerződésszegéssel, másodlagosan a szerződésen kívül okozott károkért, illetve a megbízottért vagy alvállalkozóért való felelősség szabályai alapján az eltulajdonított ingóságok 18.278.000 Ft értékében megjelölt kára megtérítését, és késedelmi kamat fizetését kérte az alperestől. Állította, hogy a biztonsági őr mulasztott, amikor az elkövetőt nem üldözte, és őt haladéktalanul nem értesítette. Kötelességszegésével pedig meghiúsította az eltulajdonított ingóságai visszaszerzését. Az alperes a kereset elutasítására tett indítványt. Azzal védekezett, hogy szerződéses jogviszony hiányában a felperes vele szemben szerződésszegésre alapított igényt nem érvényesíthet. Vitatta a káresemény felperesi előadás szerinti megtörténtét, továbbá a kár előadott mértékét. Állította továbbá, hogy biztonsági őre az általában elvárható magatartást tanúsította. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a peres felek között szerződéses jogviszony nem állt fenn. A szerződésnek ugyanis nem a felperes, hanem a társasház volt az alanya. Az alperes esetleges szerződésszegését emiatt kizárólag a társasházzal fennálló jogviszonya keretében lehetett volna álláspontja szerint értékelni. Megállapította ugyanakkor, hogy a szerződésszegő magatartás, egy jogviszonyon kívül álló személy vonatkozásában szerződésen kívüli károkozást jelenthet. Erre figyelemmel nem látta akadályát, hogy a felperes a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai alapján érvényesítse követelését az alperessel szemben. A lefolytatott bizonyítás alapján azonban arra következtetett, hogy az alperes nem tanúsított jogellenes károkozó magatartást. A biztonsági őri feladatokat ellátó személy ugyanis a megbízási szerződésben előírt kötelezettségének eleget tett. Úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Hangsúlyozta, hogy a biztonsági őrnek nem volt kötelessége a felperes értesítése, mert az adott időpontban nem a felperes volt a társasház képviselője. Álláspontja szerint az alperesi magatartás és a felperes kára között az ok-okozati összefüggés sem áll fenn. A felperes, értesítése esetén maga is a rendőrséghez fordult volna, kára tehát nem az értesítés hiánya miatt következett be. Végezetül utalt arra is, hogy a kihallgatott járőrök, illetve helyszínelő vallomása, továbbá a beszerzett nyomozati iratok annak bizonyítására sem alkalmasak, hogy a felperes értékeit a biztonsági őr által észlelt személy tulajdonította el. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak hatályon kívül helyezését és a kár mértékének bizonyítása érdekében az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását kérte. Fellebbezésében kifejtette, hogy a társasháznak nincs vagyona, a közös használatban álló részek is a tulajdonostársak tulajdonát képezik. Ezért a vagyonvédelmi szerződésben a megbízók valójában a tulajdonostársak voltak, akik saját vagyonuk védelmére kötötték a szerződést. A tulajdonostársak képviselője az alperessel kötött szerződésben ekként megjelölt D. Á. volt, aki a felperes házastársa. Ebből következően a biztonsági őrnek őt kellett volna értesítenie. Az értesítés megtörténte esetén, a lakását ellenőrizte és a betörést észlelte volna. Álláspontja szerint a biztonsági őr akkor is mulasztott, amikor járőrözés közben a nyílászárókat nem ellenőrizte. Továbbá, mert semmit sem tett a lopott, kb. 32 kg súlyú lemezkazettával bukdácsolva menekülő elkövető feltartóztatására. Kifogásolta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a bizonyítékok alapján nem állapítható meg bizonyossággal, hogy a lakásába a biztonsági őr által észlelt személy hatolt be. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az ítélőtábla a jogi okfejtésével is nagyrészt egyetértett. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel pedig kiemeli a következőket: A felperes a kárát abban az értékben jelölte meg, amellyel a betörés következtében a vagyona csökkent. Az alperest pedig olyan szerződés alapján tartotta felelősnek a bekövetkezett kárért, amely a társasház és az alperes között jött létre. A Ptk.
8. §