SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.022/2012/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Móricz Ügyvédi Iroda, ügyintéző dr. Móricz Zoltán ügyvéd által képviselt perújító felperesnek - a Feldmájer és Somogyi Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Feldmájer Péter ügyvéd)által képviselt I. r. és II. r. perújított alperes ellen ingatlan birtokbaadása és egyéb követelés iránt indított perújításos eljárásában a Bács-Kiskun Megyei Bíróság (Kecskeméti Törvényszék)
- november
- napján kelt 4.P.21.192/2011/
- számú ítélete ellen a perújító felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint: A Bács-Kiskun Megyei Bíróság 14.P.21.471/2006/
- sz. ítéletének a II. r. alperest érintő rendelkezéseit, valamint a Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.568/2007/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi. Megállapítja, hogy a felperes és a II. r. alperes között
- december
- napján kelt okiratba foglalt kölcsönszerződés érvénytelen. Kötelezi a II. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 700 000 (egymillió-hétszázezer) Ft-ot, valamint ezen összegből 600 000 (hatszázezer) Ft után
- december
- napjától, 1 100 000 (egymillió-egyszázezer) Ft után pedig
- december
- napjától a kifizetés napjáig minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, továbbá 700 000 (hétszázezer) Ft első- és másodfokú perköltséget. Köteles továbbá a II. r. alperes megfizetni az illetékes állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak 236 300 (kettőszázharminchatezer-háromszáz) Ft kereseti, ugyancsak 236 300 (kettőszázharminchatezer-háromszáz) Ft perújítási, továbbá 472 600 (négyszázhetvenkettőezer-hatszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. -2- INDOKOLÁS: A perújító felperes a
- december
- napján kelt adásvételi szerződés szerint megvásárolta a perújított I. r. alperestől a (település neve, ingatlan címe, hrsz.-a) számú társasházi lakást a közös tulajdonból hozzá tartozó 74/10000-ed illetőséggel együtt 9 287 911 Ft vételár ellenében. A szerződéskötéskor ténylegesen az ingatlan üres építési telek volt, amelyen az I. r. alperes vállalta egy több lakásos épület felépítését. A perújító felperes a szerződés aláírásakor 787 911 Ft előleget teljesített, míg a fennmaradó vételárat különböző forrásokból, többek között bankkölcsönből kívánta fedezni. Az adásvételi szerződés aláírását megelőzően a felperes a
- december
- napján kelt szerződés szerint 600 000, a
- december
- napján kelt szerződés szerint pedig 2 400 000 Ft-ot átadott a II. r. alperesnek (aki az I. r. alperes ügyvezetőjének házastársa) kölcsön jogcímén. Az okiratok szerint mindkét kölcsön kamatmentes volt, a visszafizetési határidő pedig
- május
- napjában került meghatározásra.
- december 2-án a felperes és a II. r. alperes újabb kölcsönszerződés elnevezésű okiratot írtak alá, amely szerint a felperes 1 100 000 Ft kölcsönt nyújtott a II. r. alperesnek ugyanaz napi visszafizetési határidővel. Utóbb - nem ismert időpontban - mindhárom okiratra rávezetésre került a „visszafizetve" megjelölés, amely alatt a felperes aláírása szerepel. A felperes és a II. r. alperes
- december
- napján újabb kölcsönszerződés elnevezésű okiratot írtak alá, amely ezúttal a felperest tüntette fel adósként, és a II. r. alperest hitelezőként. Az okirat tartalma szerint a felperes a jelen perbeli ingatlan megvásárlásához az általa igényeltnél alacsonyabb összegű bankkölcsönben részesült, a vételárból viszont 1 790 387 Ft + áfa, összesen 2 237 983 Ft hátraléka állt fenn, ezért a II. r. alperes ezt az összeget kölcsönadta a felperes részére
- június 1-jei visszafizetési határidő kikötésével,
- március
- napjáig kamatmentesen, ezt követően a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő ügyleti kamat mellett. A kölcsönszerződés szerint a kölcsön összegét a perújító felperes kizárólag a vételárhátralék megfizetésére fordíthatta azzal, hogy a kölcsön visszafizetése időpontjáig a II. r. alperes jogosult a társasházi lakásingatlan használatára. Az I. r. alperes a szerződésben megjelölt összeget ténylegesen nem adta át a felperesnek, azt közvetlenül a perújított I. r. alperes bankszámlájára utalta át
- december 29-én. A perújító felperes a kölcsönösszeget nem fizette vissza, így az ingatlant a perújított II. r. alperes birtokba vette, azt jelenleg is ő használja illetve hasznosítja. A perújító felperes alapeljárás során előterjesztett módosított kereseti kérelme alapján Bács-Kiskun Megyei Bíróság a 14.P.21.471/2006/
- sz. jogerős Pf.II.20.022/2012/
- szám -3- a részítéletével a perújított I. r. alperest műszaki átadás-átvételi eljárás lefolytatására, majd javítási munkák elvégzésére és az ingatlan birtokbaadására kötelezte. A részítélet meghozatalát követően lefolytatott eljárásban a perújító felperes kizárólag a perújított II. r. alperessel szemben érvényesített igényt, keresetében annak megállapítását kérte, hogy a közte és a II. r. alperes között
- december
- napján létrejött kölcsönszerződés annak színlelt volta miatt semmis, egyben a
- december
- és december
- napján létrejött kölcsönszerződés alapján 1 700 000 Ft és járulékai megfizetésére, valamint az ingatlan birtokbaadására kérte kötelezni a II. r. alperest. Állította, hogy a
- december 7-i kölcsönszerződés aláírásakor nem volt vételárhátraléka az I. r. alperessel szemben, s tagadta, hogy a közte mint kölcsönadó, és a II. r. alperes, mint kölcsönvevő közötti szerződések alapján a II. r. alperes az érintett okiratokban feltüntetett összegeket részére visszafizette. A II. r. alperes a kereset elutasítását kérte. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság a 14.P.21.471/2006/
- számú ítéletével a felperes II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasította. Határozatának indokolása szerint a peres felek között
- december
- napján létrejött kölcsönszerződés nem színlelt, az a felek valós akaratát tükrözte. A perújító felperes, mint kölcsönadó és a II. r. alperes, mint adós között létrejött kölcsönszerződésekben foglalt összegek visszafizetését az érintett okiratokra vezetett, s a felperes által aláírt teljesítésigazolások alapján bizonyítottnak találta, így a különböző kölcsönszerződésekből eredő követelések beszámítására nem látott lehetőséget. A Szegedi Ítélőtábla a Pf.III.20.568/2007/
- számú ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintve, a megfellebbezett rendelkezéseit lényegében annak helyes indokai alapján - helybenhagyta. A perújító felperes a jogerős ítélettel szemben perújítási kérelmet terjesztett elő, kérve a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését és a perújított II. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát. Perújítási okként a Kecskeméti Városi Bíróság előtt - a perbeli ingatlan birtokbaadása iránt általa a jelen per II. r. alperese ellen indított - 11.P.21.080/2010 szám alatt folyamatban lévő perben készült
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldalán rögzített II. r. alperesi nyilatkozat tartalmára hivatkozott, nevezetesen, hogy a II. r. alperes meghallgatása során elismerte, miszerint a
- december
- és december
- napján, valamint a
- december 2-án kelt kölcsönszerződésekben megjelölt összegek az ingatlan vételárának részét képezték, azaz nem kölcsön jogcímén, hanem vételárrészletként kerültek átadásra. Kiemelte, közte és a II. r. alperes között nem volt olyan kapcsolat, amely alapján részére kölcsönt nyújtott volna, emellett a kölcsönszerződések dátumából megállapíthatóan azok az -4- adásvételhez közeli időpontban jöttek létre, ami ugyancsak azt támasztja alá, hogy az általa kifizetett összegek vételárrészletek voltak. Előadása szerint az ügyletkötés során csupán a pénz átadását ítélték lényegesnek, a szerződés tartalmára, pontos megnevezésére nem helyeztek hangsúlyt. Rámutatott, hogy az egyes szerződések dátumából következően életszerűtlen, hogy az egymással szemben fennálló tartozások beszámítására nem került sor. Megítélése szerint a kölcsönszerződések valós célja az volt, hogy a perújított alperesek igazolni tudják, hogy az általa teljesített vételárrészek milyen módon kerültek a II. r. alpereshez. Hangsúlyozta, abban az esetben, ha a
- december
- napján kelt kölcsönszerződés valós tartalommal jött volna létre, úgy a másik három kölcsönszerződés alapján kifizetett 4 100 000 Ft sorsa ismeretlen, azzal a II. r. alperes jogalap nélkül gazdagodott. Ez esetben a követelések beszámítása eredményeként megalapozottan tarthat igényt az 1 700 000 Ftra és annak kamataira. A perújított alperesek érdemi ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Kiemelték, a perújított II. r. alperes más perben tett nyilatkozata perújítási okként nem vehető figyelembe, egyebekben változatlanul fenntartották az alapeljárás során előterjesztett védekezésüket. Az elsőfokú bíróság ítéletével a Bács-Kiskun Megyei Bíróság - Szegedi Ítélőtábla
- február 25-én kelt Pf.III.20.568/2007/
- számú ítéletével jogerőre emelkedett 14.P.21.471/2006/
- számú ítéletét hatályában fenntartotta. Kötelezte a perújító felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a perújított II. r. alperesnek 25 000 Ft perköltséget. Rendelkezett a feljegyzett eljárási illeték viseléséről. Határozatának indokolása szerint a perújítási okként megjelölt II. r. alperesi nyilatkozat kizárólag a perújító felperes, mint kölcsönadó és a perújított II. r. alperes, mint adós között létrejött kölcsönszerződések tartalmát érintette, amely az alapeljárás során beszerzett egyéb bizonyítékokkal egybevetve és értékelve sem eredményezhette annak megállapítását, hogy a kölcsönszerződés nem az abban foglalt valós tartalommal jött létre. Kiemelte, a perújítási kérelemben a perújító felperes nem hivatkozott olyan körülményekre, amelyeket az alapeljárás során eljárt bíróság ne vont volna mérlegelési körébe. A
- december
- és
- december
- napján létrejött kölcsönszerződések eredeti példányainak beszerzésére irányuló felperesi bizonyítási indítvány teljesítését mellőzte, rámutatva, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján az okiratok fellelhetősége bizonytalan. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a perújító felperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatása, perújítási kérelmének helyt adó döntés meghozatala iránt. Fellebbezési érvelése szerint az általa logikusan levezetett, az ellentmondásokra rámutató perújítási kérelem alapján - figyelemmel a felperes hivatkozott tárgyalási nyilatkozatára - nem lett volna mellőzhető a bizonyítékok mérlegelése, s ennek Pf.II.20.022/2012/
- szám -5- eredményeként a támadott ítélet részbeni hatályon kívül helyezése. Változatlanul fenntartotta, miszerint közte, mint adós és a II. r. alperes, mint hitelező között létrejött kölcsönszerződések valójában vételár kifizetések voltak, amelyek az ingatlan adásvételéhez kapcsolódtak, mindezekre tekintettel a
- december 7-én létrejött kölcsönszerződés megkötésekor nem volt vételárhátraléka, így a szerződésben feltüntetett összeggel nem tartozik a II. r. alperes felé. Kiemelte, hogy a II. r. alperes a Budapesti Nyomozó Ügyészségen tett vallomásában úgy nyilatkozott, hogy a három kölcsönszerződés alapján általa átvett összesen 4 100 000 Ft-ot az utolsó, azaz a
- december 2-án kelt kölcsönszerződés megkötését követően fél évvel egy összegben visszafizette. Érvelése szerint ha az általa a II. r. alperesnek átadott összegek valóban kölcsön címén kerültek kifizetésre, valamint ha a II. r. alperes valóban kölcsönzött neki 2 237 983 Ft-ot
- december 7-én, életszerűtlen, hogy az érintett összegek ne kerültek volna egymásba beszámításra. Mindezek igazolásához szükséges lett volna a három kölcsönszerződés eredeti példányának beszerzése. Ennek hiányában ugyanis nem állapítható meg, hogy van-e olyan szerződés, amelyre a visszafizetés valóban rávezetésre került, ennek hiánya pedig a II. r. alperes terhére értékelendő. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték, fenntartva az elsőfokú eljárásban tett tényelőadásaikat és jogi álláspontjukat. A fellebbezés alapos. A perújítás a jogerős bírósági ítélet - ítélet hatályú határozat - megtámadására szolgáló olyan rendkívüli perorvoslat, amelyet általában ténybeli természetű okok alapján lehet igénybe venni. A Pp.
- §
(1)bekezdés a) pontja szerint a jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha a fél olyan tényre, vagy bizonyítékra, illetve olyan jogerős bírói, vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az elbírálása esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. A perújítás ugyanakkor csak abban az esetben lehet eredményes, ha a fél a tényt, vagy bizonyítékot a korábbi eljárás során hibáján kívül nem érvényesíthette (Pp. 260. §
(2)bekezdés). A perbeli esetben a felperes a jogerős ítélettel szembeni perújítási kérelmét arra alapította, hogy a II. r. alperes a közöttük ingatlan kiürítése iránt indult perben a
- december 1jén, 2-án, valamint a
- december
- napján kelt kölcsönszerződésekben feltüntetett összegek kapcsán akként nyilatkozott, miszerint azokat a (település neve, ingatlan hrsz.a). alatti társasházi lakásingatlan vételáraként vette át. Helytállóan utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy ez a perbeli nyilatkozat -6olyan, az alapeljárás során el nem bírált bizonyítéknak minősül, amely a feltárt további bizonyítékokkal együttesen értékelve alkalmas lehet a felperesi tényállítások alátámasztására, ezáltal a felperesre kedvezőbb döntés meghozatalára. Annak érdekében, hogy a bíróság a peres felek között
- december
- napján létrejött kölcsönszerződés érvényességét, avagy érvénytelenségét illetően állást foglaljon, szükséges az azt megelőzően (
- december 1., december 2.,
- december 2.) kelt kölcsönszerződések tartalmának vizsgálata. Az alapeljárásban feltárt peradatok alapján tényként állapítható meg, hogy a felperes a perrel érintett ingatlan megvásárlása kapcsán ismerte meg a II. r. alperest, vele rokoni, baráti kapcsolatban, szoros bizalmi viszonyban nem állt, ilyen körülmények között pedig életszerűtlen, hogy a II. r. alperes részére nagy összegű kölcsönt nyújtott volna. Lényeges az is, hogy az adásvételi szerződés megkötésére
- december
- napján, közvetlenül az első két kölcsönszerződés aláírását követően került sor, azaz olyan időpontban, amikor a felperest már az adásvételi szerződésből eredően fizetési kötelezettség terhelte. Perdöntő jelentőségű - ahogyan erre a felperes is helytállóan hivatkozott - miszerint a II. r. alperes az alapeljárás során ellentmondó nyilatkozatokat tett, nem tudott ugyanis magyarázatot adni a kölcsönszerződés megkötésének okára, illetve arra sem, hogy milyen célból volt szüksége a kölcsön összegére. Lényeges emellett a kölcsönszerződések létrejötte időpontjának vizsgálata is, a felperes, mint kölcsönadó és a II. r. alperes, mint adós között létrejött kölcsönszerződés elnevezésű jogügyletek alapján ugyanis a II. r. alperesnek a felperessel szemben mindösszesen 4 100 000 Ft összegű tartozása állt fenn, ezen összegből 1 100 000 Ft felvételére - az okirat keltezése szerint -
- december
- napján került sor. Amint arra a felperes helytállóan hivatkozott, a II.r. alperes a Budapesti Nyomozó Ügyészség előtt 1763/
- számú ügyben tett tanúvallomásában akként nyilatkozott, hogy az alperessel kötött szerződések alapján felvett kölcsönök összegét egy összegben, körülbelül fél évvel az utolsó, azaz a
- december 2-án kelt szerződés után fizette vissza a felperesnek (Kecskeméti Városi Bíróság P.21.080/
- számú periratokhoz F/
- alatt csatolt nyomozati jegyzőkönyv 3-
- oldal). Ehhez képest ellentmondásosnak tűnik, hogy
- december
- napján, mindössze pár nappal a fenti szerződés megkötését követően létrejött szerződés tartalma szerint a felperes közel 2 200 000 Ft-ot kért kölcsön a II. r. alperestől, amikor neki (a felperesnek) még 4 000 000 Ft-ot meghaladó összegű követelése állt fenn a II.r. alperessel szemben. Amennyiben a kölcsönszerződések mindegyike valósan, az ott írt tartalommal jött volna létre a felek között, úgy az lett volna a logikus és ésszerű eljárás, hogy a tartozásokat a peres felek egymásba beszámítják. Az a körülmény, hogy erre nem került sor, a felperesi tényelőadást támasztja alá. Az tény, s ezt maga a II. r. alperes sem vitatta, hogy a
- december
- és december
- napján, valamint a
- december
- napján kelt szerződések alapján a felperestől mindösszesen 4 100 000 Ft-ot vett át, így logikusan nem volt szükség arra, hogy a felperes az ingatlan vételárrészletének teljesítése érdekében a II. r. alperestől kölcsönt kérjen. Mindezt értékelve, a II. r. alperesnek a birtokbaadási eljárás során tett kijelentése a fenti adatok mellett - alkalmas annak bizonyítására, hogy a felperes, mint hitelező és a II. r. alperes, mint adós között létrejött szerződések nem kölcsönszerződések voltak, a felperes tehát nem nyújtott kölcsönt, hanem a szerződésben megjelölt összegeket az ingatlan vételára címén adta át a II. -7Pf.II.20.022/2012/
- szám r. alperesnek. Miután pedig a felperesnek - a kölcsönszerződés elnevezésű okiratok szerint nem vitásan átadott 4 100 000 Ft figyelmen kívül hagyásával - az I. r. alperes számítása szerint mindösszesen a
- december 7-i szerződésben rögzített 2 237 983 Ft összegű vételárhátraléka állt fenn, a 4 100 000 Ft vételárként történő számításba vétele mellett
- december 7-én a felperesnek ténylegesen nem állt fenn tartozása az I. r. alperessel szemben, így az ezen a napon kelt kölcsönszerződésben feltüntetett összeg sem kerülhetett vételárhátralék rendezése céljából kölcsön jogcímén átadásra. A szerződés akkor tekinthető színleltnek, ha a felek szerződéses nyilatkozatot tesznek, noha valós ügyletkötési akaratuk nincs, vagy az a kinyilvánítottól részben, vagy egészben másra irányul. Ilyen ügyleti akaratot közvetítő nyilatkozat a kölcsön összegének átadására vonatkozó szerződéses kitétel, amelynek színlelése a fenti peradatok ismeretében bizonyítást nyert. Emiatt megállapítható, hogy a felperes és a II. r. alperes között létrejött kölcsönszerződés a Ptk.
- §
(6)bekezdése értelmében színlelt szerződés, ezért semmis. A szerződés színleltségére utal a fent részletezettek szerint az a körülmény is, hogy a pénz átadását illetően ellentmondó peradatok állnak rendelkezésre: a szerződésről kiállított okirat szerint a kölcsönösszeg már a szerződés aláírását megelőzően átadásra került a felperes részére, a II. r. alperes viszont ezzel ellentétesen akként nyilatkozott, hogy a pénzt az I. r. alperes bankszámlájára utalta át. Miután az I. r. alperesi társaság könyvelésében a szerződésben feltüntetett összeg megjelent, így pénz a felperes részére értelemszerűen nem kerülhetett kifizetésre, ezáltal nyilvánvalóan az előbbi állítás is megdőlt. Ugyanakkor az is tény, hogy az átutalt összegre megfelelő fedezetet nyújthatott a felperes által szinte azonos időben teljesített vételárrész, ami ugyancsak cáfolja a kölcsönügylet szükségességét. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az I. r. alperesi társaság a felperes által igényelt pénzintézeti kölcsönhöz csak az önerő teljesítésének igazolása esetén juthatott hozzá, és - miután a
- december 1-jén, 2-án és
- december 3-án kifizetett vételár az I. r. alperes könyvelésében nem szerepelt - a kölcsönszerződés mutatkozott alkalmasnak arra, hogy a felperes által teljesített „önerő" a kft. könyvelésében is megjeleníthető legyen, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a felek szándéka nem irányult kölcsönügylet létrehozására. Mindennek cáfolására nem alkalmas az a körülmény, hogy a
- december 1-jén, 2-án és
- december 2-án kelt kölcsönszerződésekre utóbb rávezetésre került a „visszafizetve" jelzés, amely alatt a felperes aláírása is szerepel. Az okiratoknak ezt a részét tanúk nem írták alá, így a visszafizetésre vonatkozó felperesi nyilatkozatokat nem teljes bizonyító erejű magánokiratok tartalmazzák, így ezek a „visszafizetve" jelzések - a fentebb részletezett egyéb bizonyítékokkal, köztük a II. r. alperesnek azzal az előadásával szemben, miszerint ténylegesen nem kölcsön, hanem vételár címén kerültek a felperes részéről átadásra az érintett összegek - nem igazolják, hogy a II. r. alperes valóban visszafizetett a felperesnek 4 100 000 Ft-ot. A felperes keresetében a szerződés színleltsége megállapítása, illetve a támadott ítélet részbeni hatályon kívül helyezése mellett 1 700 000 Ft és járulékai megfizetésére is kérte kötelezni a II. r. alperest. Ez utóbbi kérelme a semmisség -8- jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítása körében a peres felek közötti teljes körű elszámolásként értelmezhető, miután érvelése szerint - a kölcsönszerződés elnevezésű okiratok valós tartalma alapján - az általa megvásárolt ingatlan vételárát illetően túlfizetése keletkezett, amelyet a II. r. alperes köteles részére visszafizetni. Bár a pontos elszámoláshoz szükséges valamennyi felperesi teljesítésre vonatkozó adat nem áll rendelkezésre, az azonban kétségtelen, hogy az I. r. alperes számítása szerint
- december
- napján a felperesnek mindösszesen 2 237 983 Ft összegű vételárhátraléka állt fenn. Ennek az összegnek a meghatározása során a II. r. alperes nem vette figyelembe azokat a felperesi teljesítéseket, amelyekről formálisan kölcsönszerződés jött létre a felek között, s amelyek ténylegesen - a fentebb kifejtettek szerint - nem kölcsönösszegek, hanem vételárrészletek voltak (4 100 000 Ft). Ha pedig ez az összeg vételárnak minősül és ezt a II. r. alperes figyelmen kívül hagyva a
- december 7-én kelt szerződésben a vételárhátralékot 2 237 983.- Ft-ra tette, úgy arra vonható le következtetés, hogy a felperesnek nem állt fenn tartozása, ellenkezőleg, a fenti összeg erejéig - ahogyan azt maga is állította - túlfizetése keletkezett. E két összeg különbözete 1 862 017 Ft, amelyet a felperes az általa teljesített összegből (4 100 000 Ft) megalapozottan követelhet vissza a II. r. alperestől. A felperes ezzel szemben csupán 1 700 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni a II. r. alperest, ezért az ítélőtábla - a Pp.
- §-ában rögzített rendelkezésre is figyelemmel - a II. r. alperest a kereseti kérelemben foglalt tőkeösszeg megfizetésében marasztalta. A felperes perújítási kérelmében nem jelölte meg pontosan a tőkeösszeg után igényelt késedelmi kamat teljesítésének kezdő időpontját, ezért az ítélőtábla a vételárrészletek teljesítésének egyes szerződésekben megjelölt időpontjait alapul véve a 600 000 Ft tőkeösszeg után
- december
- napjától, míg az 1 100 000 Ft tőkeösszeg után
- december
- napjától kezdődően kötelezte a II. r. alperest a Ptk.
- §
(1)bekezdésében foglaltak szerint a késedelmi kamat megfizetésére. A fentebb kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, a perújítási kérelemmel támadott ítéletek II. r. alperes érintő rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és a felperes keresetének helyt adva a II. r. alperest a fentiekben részletezettek szerint marasztalta. A felperes a kifejtettek szerint pernyertes lett, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése, valamint a 32/
- (VIII.22.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alapján igényt tarthat a perrel kapcsolatos valamennyi költsége megtérítésére. A perköltség összegének meghatározása során az ítélőtábla figyelemmel volt a felperesnek az alapeljárás, az ahhoz kapcsolódó fellebbezési eljárás, valamint a perújítási eljárás és jelen másodfokú eljárás során felmerült költségeire, amelynek viselésére a pervesztes II. r. alperest kötelezte. Pf.II.20.022/2012/3. szám -9- A perben a felperes teljes személyes költségmentesség kedvezményében részesült, ezért a pervesztes II. r. alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése és a 6/
- (VI. 26.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdése és
- §-a alapján köteles a megelőző eljárásokban, valamint a jelen fellebbezési eljárásban felmerült eljárási illeték megfizetésére. Szeged,
- április
- Dr.Szeghő Katalin sk. Bereczkyné dr. Lengyel Nóra sk. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró