Pf.20460/2011/5 – Pécsi Ítélőtábla

(3)bekezdése és a Ptk. 479. §

(2)bekezdése alapján a P., S. utca

1. szám alatt megvalósult beruházással összefüggésben tagi kölcsönként rendelkezésre állt 15.500.000 forint elszámolására, felhasználása számlákkal, bizonylatokkal igazolására. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította. Az alperes ellenkérelmében foglaltakra tekintettel kifejtette, hogy a Pp.
2. §

(1)bekezdése a perbeli igényérvényesítést nem zárja ki, a felperes perbeli igényét az 1997. évi CXLIV (régi Gt.) 30. §

(3)bekezdése, Ptk. 479. §

(2)bekezdésére alapította, míg a Baranya Megyei Bíróság előtt, korábban 8.P.21.088/

1. szám alatt folyamatban volt perben a régi Gt.
2. §

(1)bekezdése alapján kártérítési igényt érvényesített. Álláspontja szerint felperes követelése nem évült el, az elszámolás az ügyvezetői tisztség megszűnésével

1. július
2. napjával vált esedékessé, mely időponthoz képest a felperes keresetét 5 éven belül előterjesztette, ezért a keresetet érdemben vizsgálta. Megállapította, hogy az alperes a tagi kölcsönszerződésben megjelölt 15.500.000 forintot nem fizette be a felperes pénztárába, azonban a P., S. utca
3. szám alatti beruházásra fordította, a felperesi beruházásba beépítette, a hivatkozott összeggel elszámolt, így a jogviszony megszűnésekor újabb elszámolási kötelezettség nem terheli. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte hivatkozással arra, hogy alperes a társaság felé elszámolási kötelezettségének nem tett eleget, számlákkal, bizonylatokkal a tagi kölcsönként folyósított 15.500.000 forint felhasználását nem igazolta, a rendelkezésére álló számlákat nem adta át felperesnek, és az elsőfokú bíróság a kereset e részéről nem is döntött ítéletében. Az alperes fellebbezési helybenhagyását kérte. ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének A fellebbezés nem megalapozott. A másodfokú bíróság mellőzi az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából annak megállapítását, hogy az alperes a tagi kölcsönszerződésben megjelölt 15.500.000 forint összeggel elszámolt, és azt a felperesi beruházásra fordította, mivel a kereset eldöntése körében e ténymegállapítás szükségtelen. Az így módosított tényállásra figyelemmel az elsőfokú bíróság döntése helyes, az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását azonban a másodfokú bíróság mellőzi, és a döntést az alábbiakkal indokolja: Az alperes a 15.500.000 forintot, mint a felperes ügyvezetője vette át, és tartotta magánál, a felek közti jogviszony rendezésének jogi kereteit ezért a felperes által hivatkozott,
4. évi CXLIV. törvény (régi Gt.)
5. §

(3)bekezdése határozza meg, amely úgy rendelkezik, hogy a vezető-tisztségviselő jogviszonyára - ha a vezető tisztséget nem munkaviszony keretében látja el - a Ptk. megbízási szerződésekre vonatkozó szabályai (Ptk. 474-483. §) megfelelően irányadóak. A Ptk. 479. §

(2)bekezdése értelmében a szerződés megszűnésekor a megbízott köteles elszámolni, és ennek keretében a megbízónak mindazt kiadni, amihez a megbízás teljesítése céljából vagy eljárása eredményeképpen jutott, kivéve, amit abból a megbízás folytán jogosan felhasznált. Felperes a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szvt.) hatálya alá tartozó gazdálkodó (Szvt. 2. §

(2)bekezdés), amely köteles a tevékenysége során előforduló, a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetére kiható gazdasági eseményekről folyamatosan nyilvántartást vezetni, az üzleti év végével lezárni (Szvt. 12. §

(1)bekezdés). Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítania (készítenie) az Szvt. 165. §

(1)bekezdése szerint. Az alperes a bizonylatok alapján birtokába került és bizonylatokkal igazoltan fel nem használt pénzeszközt köteles a társaságnak a megbízási jogviszony megszűnésekor kiadni. Amennyiben a gazdasági társaság szerint e kötelezettségének nem tett eleget, a birtokában lévő pénzeszközöket, melyekkel nem számolt el, nem adta ki, a gazdasági társaság a megbízott marasztalása, pénzfizetésre kötelezése iránt terjeszthet elő keresetet. A Pp. 3. §

(1)bekezdése értelmében a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. Az idézett szakaszban megkívánt érdekeltségnek nyilvánvalóan valamilyen jogi érdekeltséget kell tekinteni; a pernek kihatással kell lennie a fél jogi helyzetére, általa jogokat szerezhet vagy valamely kötelezettség alól szabadulhat, illetve jogvédelmet nyerhet. A vitában érdekelt fél kifejezés az igénnyel fellépő felperes és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra utal. A vitában érdekelt félnek az tekintendő, aki a perbeli jogviszony alanya, akinek a törvény által biztosított joga veszélyeztetve van, vagy sérelmet szenvedett. A vitában érdekelt fél általában saját jogán indít keresetet, mert az érvényesített jognak ő a jogosultja (anyagi jogi jogosult). A perbeli esetben a felperes annak révén nyerhetett volna jogvédelmet, ha az alperes marasztalása iránt terjeszt elő keresetet, ez megteremtette volna annak lehetőségét, hogy a követeléséhez hozzájusson. E marasztalási perben pedig alperesnek kell bizonyítania, hogy a megbízás révén átvett, a megbízás megszűnésekor a megbízottnak át nem adott pénzeszközt a megbízás teljesítése során jogosan felhasználta. A felperesnek azon kereseti tényállítása, hogy az alperes olyan pénzeszköz birtokában van, amelynek felhasználását a társaság rendelkezésére álló bizonylatok nem igazolják, pénzkövetelés iránti keresetet alapozhatott volna meg. A felperes által a 15.500.000 forint elszámolására, felhasználása számlákkal, bizonylatokkal történő igazolására kötelezés iránt előterjesztett kereset nem hat ki a felperes jogi helyzetére, az szükségtelen, az elszámolási kötelezettség ugyanis a Ptk. 479. §

(2)bekezdésében foglalt rendelkezés alapján, a jogszabályból következően terheli a megbízottat, ennek ítéleti kimondása szükségtelen. A nem létező bizonylatok, számlák kiadására irányuló ítéleti marasztalás teljesíthetetlen, végrehajthatatlan, a teljesítés elmaradása esetén a felperesnek az igényérvényesítéshez pénzkövetelés iránti keresetet kellene előterjesztenie. A keresetet a fentiek okán - a Pp. 3.

(1)bekezdésben foglalt feltételek hiánya miatt érdemi vizsgálat nélkül kellett elutasítani. A másodfokú bíróság a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján a fenti módosított indokokkal helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A felperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségei, a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §

(1),

(2)és

(5)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíj megfizetésére. A másodfokú bíróság a Pp.

1. § és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
2. §-a szerint kötelezte felperest a feljegyzett fellebbezési illeték megfizetésére. Pécs,
3. április
4. Dr. Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. előadó bíró, Dr. Zóka Ferenc s.k. bíró