← Magyarország

Bhar.497/2007/12 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Bhar.II.497/2007/12.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Debrecenben,

  1. évi november hó
  2. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: A különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott és társai ellen indított büntető ügyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság
  3. évi május hó
  4. napján kihirdetett 7.Bf.1213/2006/
  5. számú ítéletét helybenhagyja. Indokolás: Az ügyben a Miskolci Városi Bíróság járt el elsőfokon és a 28.B.3471/2001/
  6. számú ítéletében I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, társtettesként elkövetett jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettében, csődbüntettben, míg az I.r. vádlott ellen jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt folyamatban volt eljárást megszüntette. II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, társtettesként elkövetett jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettében. III.r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, míg IV.r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében és társtettesként elkövetett jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettében. Az elsőfokon eljárt bíróság I.r.vádlottat halmazati főbüntetésként 3 év 6 hónap börtönre, 4 év közügyektől eltiltás és 2.000.000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte mellékbüntetésül. II.r. vádlottat halmazati főbüntetésként 2 év börtönre, míg mellékbüntetésül 1.000.
  7. Ft pénzmellékbüntetésre, III.r. vádlottat főbüntetésként 1 év 8 hónap börtönre, mellékbüntetésként 500.000 Ft pénzmellékbüntetésre, IV.r. vádlottat halmazati főbüntetésként 1 év 6 hónap börtönre, mellékbüntetésként 300.000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtását II.r. vádlottnál 5 évi, III.r. vádlottnál 3 évi, IV.r. vádlottnál 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a városi bíróság az előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott büntetésbe történő beszámításáról, a pénzmellékbüntetés meg nem fizetés esetére történő átváltoztatásáról valamint a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről. Az ügyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság járt el másodfokon és a 7.Bf.1213/2006/
  8. számú ítéletében a Miskolci Városi Bíróság ítéletét megváltoztatta. I.r. vádlottat az ellene társtettesként elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és csődbűntett, II.r., III.r., és IV.r. vádlottakat az ellenük társtettesként elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. I.r. vádlott büntetését összesen 1.500.000 Ft. végösszegű pénzbüntetésre, II.r. vádlott büntetését összesen 300.000 Ft végösszegű pénzbüntetésre, IV.r. vádlott büntetését összesen 300.000 Ft végösszegű pénzbüntetésre enyhítette. Rendelkezett a megyei bíróság az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról és a lefoglalt bűnjelekről valamint a bűnügyi költségről. A másodfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést I.r. vádlottnak az ellene társtettesként elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és csődbűntett, továbbá II.r., III.r., és IV.r. vádlottaknak az ellenük társtettesként elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alóli felmentése és a vádlottak bűnösségének ezen bűncselekményekben való megállapítása és halmazati büntetés kiszabása, egyben a büntetés súlyosítása végett. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.298/2007/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést annak indokolásával egyetértve, módosítással a vádlottak terhére, részbeni megalapozatlanság okából, a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése végett is fenntartotta. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint eljárási szabálysértés is történt a bizonyítási eljárás során. Az I.r. vádlott védőjének kérelmére a szakértő által készített „szakértői véleményt" az elsőfokú bírósági eljárás során, amelyet okirati bizonyítékként értékelte az elsőfokon eljárt bíróság, és a szakértőt tanúként hallgatta ki. A megyei bíróság a Be. 103.§.

(1)bekezdés c) pontjában írt kizáró okra hivatkozással azon az állásponton volt, hogy tanúként nem járhatott el a szakértő mert nem tényről hallgatták ki, hanem különleges szakértelmet igénylő véleményről számolt be, ezért ő valójában korábban mint szakértő vett részt az eljárásban. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint azonban egyértelmű szabályt ad a Be. arra vonatkozóan, hogy abszolút kizárási ok az, ha ugyan az a személy tanúként is és szakértőként is részt venne az ügyben. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a megyei bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan, amely az iratok tartalma alapján nem küszöbölhető ki, ugyanis a tényállás 1/A, 1/B. és a
  1. pontokat érintően részben felderítetlen és a tényállás felderítéséhez szükséges bizonyítékokat az eljárt bíróság nem szerezte be. A bizonyítékok között felmerülő ellentmondások feloldását sem kísérelte meg, ugyanakkor az általa megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett, illetve az 1/B. tényállás részben ellentétes az iratok tartalmával. Az 1/A. tényállási pontot illetően a fellebbviteli főügyészség álláspontjának lényege az, hogy a tényállási ponthoz kapcsolódóan meghallgatott szakértők csak olyan lépést tartottak gazdaságilag szükségesszerűnek, amely a hitel átvállalása fejében részvények tulajdonjogának megszerzésére irányul. Ezen tényállási pont kapcsán a vádlotti magatartások azonban nem a hitel átvállalással kapcsolatosak, hanem azzal, hogy
  2. június 28-tól
  3. március 30-ig összesen, 185.922.941 Ft összegű kölcsönt úgy nyújtottak, a Kft-nek, hogy ezen kölcsönszerződések jogcíme nem került feltüntetésre, a kölcsönök kifizetésekor a kifizetett összeg erejéig semmilyen fedezetet nem kértek. A megyei bíróság előtt a kölcsönügyletekkel kapcsolatban csak számviteli szempontból nyilatkoztak a szakértők, azonban nem adtak arra választ, hogy a kölcsönöknek volt-e ha igen mi volt a fedezete. Jelenleg „ezért nem lehet állást foglalni abban, hogy az I.-II.-III.-és IV.r. vádlottak a vagyonkezelői kötelezettségüket megszegtéke, és ha igen ezzel összefüggésben vagyoni hátrányt okoztak-e az " Rt-nek". Az 1/B tényállási pont kapcsán iratellenesnek találja a fellebbviteli főügyészség a megyei bíróság azon megállapítását, hogy az I.r. vádlottat a kifizetésekben a zár alá vétel akadályozta. Ezen tényállási pontnál tisztázni kellett volna, hogy az ügyben érintett készfizető kezesek részéről miért nem került sor helytállásra és nem tisztázta a készfizető kezesek vagyoni helyzetét sem az eljárt bíróság. A tényállási pontban érintett szerződésben az "Rt" sortartó kezességet vállalt az " Rt." és a " Kft". készfizető kezessége mögött, mégis amikor a kezesi helytállásra kellett, hogy sor kerüljön, az "Rt". a készfizető kezeseket megelőzően sortartó kezessége ellenére készfizető kezesként állt helyt, ami az " Rt". érdekeivel ellentétes lépés volt. A
  4. tényállásban szereplő csődbűntett tekintetében is részben felderítetlenséget tapasztal a fellebbviteli főügyészség, mert a megyei bíróság csak azzal a részével foglalkozott a cselekménynek, hogy áron alul történt-e a részvénycsomag értékesítése vagy nem. Szakértők álláspontja az volt, hogy nem történt áron aluli értékesítés, azonban azt is tisztázni kellett volna a szakértők meghallgatásával, hogy indokolt volt-e a részvénycsomag eladása, azaz értékesítése. Ennek a kérdésnek azért lenne jelentőséges, mert a "Kft"-nek ez volt az utolsó vagyona. Tisztázni kellett volna továbbá a fellebbviteli főügyészség átirata szerint szakértői bizonyítás útján azt, hogy a " Kft" az értékpapírok értékesítése során rendelkezett-e az " Rt"- engedélyével, továbbá azt is vizsgálni kellett volna, hogy az I.r. vádlottat mint a "Kft" tulajdonosát és mint ügyvezetőjét akinek az "Rt"-ben is érdekeltsége volt, mi motiválta a gazdasági döntés során, és magatartása tudatos volt-e a "Kft" csődbeviteléhez. Ehhez kapcsolódóan hivatkozik egy szakértő által készített tanulmányra, amelynek kapcsán a tanulmányt készítő szakértőt indokolt lett volna tanúként kihallgatni. Minderre tekintettel a fellebbezést bejelentő fellebbviteli főügyészség a Borsod-AbaújZemplén Megyei Bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Az I.-II.-III.- és IV.r. vádlottak védőik útján részletesen kifejtett jogi álláspontjukkal a megyei bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozták. A harmadfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárást a Be. 387.§ alapján függetlenül attól, hogy ki fellebbezett felülbírálta abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint, hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e. Megállapította a harmadfokú bíróság, hogy a harmadfokú eljárásnak a Be. 386.§
(1)bekezdés b) pontja alapján helye van, ugyanis a másodfokon eljárt bíróság a bűnösség kérdéseiben az elsőfokon eljárt bíróságtól eltérően döntött. A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokon eljárt Borsod-AbaújZemplén Megyei Bíróság megalapozott tényállást állapított meg és így a Be. 388.§
(1)bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapította, amelynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletét meghozta. Mindenben egyetértett az ítélőtábla a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság ítélete indokolásával a szakértő meghallgatásával kapcsolatosan. A szakértő valójában nem tanúként lett kihallgatva az ügyben, hiszen nem a közvetlenül vagy közvetve tudomására jutott tényekről számolt be. A Be. 103.§.
(1)bekezdésének c) pontjának helyes értelme nem az, hogy az ügyben szakértelemmel bíró személy sem tanúként sem szakértőként nem hallgatható meg, ha a bíróság először tévesen őt tanúként hallgatja meg. Az ügyben a másodfokon eljáró bíróság foglalt el helyes álláspontot, mely szerint nem az okiratot szerkesztő személyt kellett tanúként kihallgatni, hanem a szakkérdésben tett nyilatkozata alapján már az elsőfokú eljárásban is szakértőként kellett volna szakértőt meghallgatni. Helyesek voltak azok a védői észrevételek, melyek szerint az ügyészség álláspontjának helyessége esetén sem az lenne az eljárásjogi helyzet megoldása, hogy a szakértő sem a tanúként sem a szakértőként tett vallomása nem használható fel, hanem azt kell eldönteni, hogy a tanúként tett vallomását, vagy a szakértőként adott véleményét lehet-e elfogadni. A megyei bíróság álláspontja helyes volt, amikor az eljárási szabálysértést kiküszöbölte és a szakértő az egész eljárás során történő közreműködését szakértői véleménynyilvánításnak fogadta el. A Debreceni Ítélőtábla egyetértett a megyei bíróság azon álláspontjával, hogy a vádlottak mint az "Rt" vagyonkezelői a "Kft" részére történő kölcsönök folyósításával nem valósítottak meg kötelességszegő magatartást tekintettel arra a körülményre, hogy gazdasági kényszerhelyzetben cselekedtek, annak a legfőbb szempontnak a figyelembevételével, hogy megakadályozzák azt, hogy a Postabank a "Kft"-nek nyújtott hiteleit felmondja, ami szükségszerűen az "Rt" gazdasági ellehetetlenüléséhez vezetett volna. (megyei bíróság ítélete 28-
  1. oldal) A megyei bíróság helyes mérlegeléssel állapította meg a tényállást, részben szakértői bizonyítás alapján, mely szakértők a teljes gazdasági folyamatot vizsgálták és arra az álláspontra jutottak, hogy a kölcsönök nyújtása gazdaságilag racionális lépés volt. A megyei bíróság mérlegeléssel fogadta el a két szakértő által előterjesztett szakvélemények alapján a tényállást, akik azt is kihangsúlyozták, hogy a 90-es évek privatizációs gyakorlatának ismeretében a " Kft" által alkalmazott eljárás általánosnak mondható. Helyesen utalt a megyei bíróság a szakértők azon véleményére is, mely szerint minden olyan gazdasági lépés, amely a hitel átvállalása fejében a részvények tulajdonjogának a megszerzésére irányult, gazdaságilag szükségszerű is volt. Az ítélőtábla szükségtelennek ítélt meg bármiféle további bizonyítást a kölcsönszerződések fedezethiányos voltával kapcsolatosan is, hiszen a bizonyítási eljárás során több szakértő részéről is történt vélemény beszerzése és a szakértők a teljes bizonyítás birtokában alakították ki aggálytalan véleményüket. Ezen szakértői állásfoglalás kialakításában nyilvánvalóan szerepet játszott az a körülmény is, hogy a kölcsönszerződésekben a felek nem vagy csak részben jelölték meg a kölcsönök fedezetét. Nem talált megalapozatlansági hibát az ítélőtábla annak kapcsán sem, hogy történtek-e részvénymozgások a "Kft" és az "Rt" között
  2. májusában. Csupán utal rá az ítélőtábla, hogy a másodfokon eljárt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság helyesen rekesztette ki (másodfokú ítélet
  3. oldal) az ezzel kapcsolatos megállapításokat a tényállásból. Az 1/A. tényállási pont kapcsán a vád keretein belül az eljárt bíróságok a tényállást maradéktalanul felderítették és ezen megalapozott tényállásból nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a vádlottak vagyonkezelői kötelezettségüket szándékosan megszegték volna és ezzel szándékosan kárt illetőleg vagyoni hátrányt okoztak. A gazdasági szükséghelyzetben természetesen lehetnek olyan döntések, amelyek helyessége utólag vitatható ez azonban a büntetőjog ultima ratio jellegéből következően nem alapozhat meg büntetőjogi felelősséget. Az 1/B. tényállással kapcsolatosan sem látta az ítélőtábla szükségét további bizonyításnak. Helyes érvekkel mutatott rá a megyei bíróság arra, hogy I.r. vádlott a vele szemben fennálló követelés fedezeteként letétbe helyezte a megvásárolt részvénycsomagot az "Rt"nél és vagyoni hátrány nem következett be. Helyesen mutatott rá a megyei bíróság arra, hogy ezen tényállási pont kapcsán is szükséges volt úgy a tényállás mint a jogi indokolásnak a pontosítása. Az I.r. vádlott részéről megvalósuló kötelességszegés és jogszabályszegés, valamint vagyoni hátrány hiányában a hűtlen kezelés vádja alóli felmentő rendelkezés megalapozott volt, és helyes volt a felmentés jogcímének a megjelölése is. A tényállás
  4. pontjával kapcsolatosan is maradéktalanul egyetértett az ítélőtábla a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Bíróság ítéletével. Az első fokon eljárt Miskolci Városi Bíróság e tényállási pontnál nem tartotta szem előtt, hogy az ügyészség milyen cselekményt, gazdasági eseményt tett vád tárgyává, és ebből adódóan több olyan részletkérdéssel is foglalkozik az indokolásban, amely szükségtelen volt. Jelen büntetőügyet inkább egyfajta túlbizonyítás jellemezte a bíróság részéről mintsem, hogy indokolt lenne további részletkérdésekben bizonyítás felvétele. Erre helyesen utalt áttételesen a megyei bíróság annak kapcsán, hogy pontosan mely cselekmények voltak a vád tárgyává téve. (megyei bíróság ítélete 7.o.) Egyetértett az ítélőtábla a megyei bírósággal abban, hogy a védelmi érvelést fogadta el, a
  5. tényállási pontot illetően is és ezért I.r. vádlottat az ellene csődbűntett miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. A harmadfokú eljárásban megismételt védői érvelésnek csupán a helyességére utal az ítélőtábla, annak részletes megismétlésére tekintettel arra, hogy azzal már alapvetően a megyei bíróság is foglalkozott nem volt szükség. Bár harmadfokú eljárásnak pusztán az ítéleti tényállás
  6. pontját érintően nem lett volna helye, azonban a Be. 387.§.
(2)bekezdése alapján az ítélőtábla ezen tényállási pont megalapozottságát is vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy az e körben tett ténybeli és jogi következtetései is helytállóak voltak az eljárt bíróságoknak így az ítélet megváltoztatására a vádlottak javára sem kerülhetett sor. Az ügyben eljárt megyei bíróság megfelelően pontosította a büntetés kiszabásánál irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket, és a megváltozott bűnösségi körülményekhez igazodó büntetést szabott ki. A büntetésnek sem a lényeges enyhítésére sem a lényeges súlyosbítására nem volt indok. Mindezek alapján az ítélőtábla megyei bíróság ítéletét a Be. 396.§
(1)és 397.§-a alapján helybenhagyta, mert a bejelentett fellebbezést nem találta alaposnak és az ítéletet nem kell hatályon kívül helyezni és egyéb körben sem kellett megváltoztatni. Debrecen,
  1. november
  2. Dr. Kardos Sándor sk.. Elek Balázs sk. dr. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke a tanács tagja-előadó a tanács tagja Záradék ! A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 7.Bf.1213/2006/
  3. számú ítélete, valamint a másodfokú ítéletben írt változtatással a Miskolci Városi Bíróság 28.B.3471/2001/185.számú ítélete a harmadfokú bíróság végzése által a mai napon jogerő emelkedett. Debrecen,
  4. november
  5. Dr. Kardos Sándor sk. tanácselnök

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.