Pf.20607/2011/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.607/2011/

1. szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Szolga Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Károlyi Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása végett beavatkozott a Alperesi beavatkozó - a Zala Megyei Bíróság
2. május
3. napján kelt 6.P.20.282/2011/
4. számú ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett és
6. sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint másodfokú eljárásban felmerült költséget, valamint az államnak az állami adóhatóság külön felhívására - 480.000 (négyszáznyolcvanezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és N.J-né
7. tavaszától
8. októberéig élettársi kapcsolatban élt együtt a N.J-né leányának tulajdonát képező M, J utca
9. szám alatti ingatlanban. N.J-né leánya, H.L-né és házastársa, H.L. a
10. június
11. napján megkötött adásvételi szerződéssel 5.800.000 forint vételárért megvásárolták a N, Cs utca 0/A. D. lépcsőház földszint
12. szám alatti ingatlant. A vételár kifizetéséhez a felperestől 1.500.000 forint kölcsönt kaptak. H.L-né a
13. szeptember
14. napján kelt megállapodással a felperes részére haszonélvezeti jogot engedett a tulajdonát képező M, J utca
15. szám alatti ingatlanra. A megállapodásban az ingatlan értékét 5.000.000 forintban, a haszonélvezeti jog értékét 1.500.000 forintban határozták meg. A megállapodásban arra is kitértek, hogy a haszonélvezeti jog alapítására a felperes részéről H.L-né lakásvásárlásához nyújtott jelentős anyagi támogatásra figyelemmel került sor. Az okiratot az alperesi ügyvéd szerkesztette és ellenjegyezte. A
16. szeptember
17. napján kelt okiratba foglaltan H.L-né és a felperes úgy nyilatkoztak, hogy a
18. szeptember
19. napján kötött megállapodásukat közös megegyezéssel felbontják. A megállapodást H.L-né az alperes előtt aláírta, majd az alperes az okiratot ellenjegyezte. A felperes az okiratot nem az ügyvédi irodában írta alá, azonban
20. október
21. napján testvérével, T.J-nével együtt felkereste az alperest, és előtte kijelentette, hogy az okirat az ő aláírását tartalmazza. Horváth Lászlóné és házastársa a felperesnek az 1.500.000 forint összegű kölcsönt visszafizette. A felperes
22. január
23. napján fizetési meghagyás kibocsátását kérte H.L. és H.L-né kötelezettekkel szemben. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban az alperest tanúként hallgatták ki. Tanúvallomása szerint nem volt tudomása arról, hogy a szerződő felek a haszonélvezeti jog ellenértékét a megállapodásban rögzített 1.500.000 forinttal szemben ténylegesen 2.500.000 forintban határozták meg, és ezt az összeget a felperes ténylegesen át is adta H.L-nénak, mint ahogy arról sem tudott, hogy a felperes H.L-nak további 1.600.000 forint összegű kölcsönt nyújtott. Azt elismerte, hogy a kölcsönnyújtás a megállapodás megkötésekor szóba került, de miután a kölcsönnel kapcsolatos jogügyletre megbízása nem terjedt ki, annak pontos összegéről nem volt tudomása. A N Bíróság 5.P.20.269/2006/
24. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolása szerint a felperes a perben nem tudta bizonyítani azt az állítását, hogy a H.L. és H.L-né által elismert 1.500.000 forinttal szemben ténylegesen 4.100.000 forint kölcsönt nyújtott. A Z Bíróság, mint másodfokú bíróság a
25. április
26. napján kelt 2.Pf.20.118/2007/
27. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes perújítási kérelemmel is élt, a N Bíróság azonban a
28. március
29. napján jogerőre emelkedett 7.P.21.066/2007/
30. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A felperes
31. október
32. napján ismeretlen tettes ellen feljelentést tett kényszerítés bűntettének alapos gyanúja miatt. A feljelentésben azt adta elő, hogy a
33. szeptember
34. napján létrejött megállapodást azért írta alá, mert arra H.L-né kényszerítette. A N Rendőrkapitányság előtt folyamatban volt nyomozati eljárásban az alperest tanúként hallgatták ki, aki a polgári perben tett tanúvallomásához hasonlóan úgy nyilatkozott, hogy a felperes által nyújtott anyagi támogatás összegéről nem volt tudomása. A felperes képviseletében testvére, T.J-né
35. augusztus
36. napján panaszt tett az alperessel szemben a Z Kamaránál. Panaszában előadta, hogy az alperes sem a polgári perben, sem pedig a büntetőeljárás során nem nyilatkozott arról, hogy a felperes ténylegesen milyen összegű pénzt adott H.L-nénak, és így nem erősítette meg a felperes által előadottakat. A Kamara Fegyelmi Tanácsának .... számú határozata szerint az alperes fegyelmi vétséget követett el azzal, hogy a
37. szeptember
38. napján, valamint a
39. szeptember
40. napján elkészített megállapodással egy időben a megbízás tartalmát nem foglalta írásba, és azt a megbízóival nem íratta alá, továbbá a
41. szeptember
42. napján elkészített megállapodást annak ellenére ellenjegyezte, hogy azt a felperes nem előtte írta alá. Mindezek alapján az alperessel szemben fegyelmi büntetésként 30.000 forint pénzbírságot szabott ki. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 8.000.000 forint kártérítés megfizetésre, mert a polgári perben hamis tanúvallomást tett, továbbá a büntetőeljárásban, illetőleg a fegyelmi eljárás során sem a valóságnak megfelelően nyilatkozott. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperes által nyújtott támogatás összegéről nem volt tudomása, a folyamatban volt eljárásokban minden esetben a valóságnak megfelelően nyilatkozott, illetve tett tanúvallomást. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és marasztalta az elsőfokú eljárás költségében. Határozatának indokolása szerint a felek egyező előadása szerint az alperes ellen hamis tanúzás miatt büntetőeljárás nem indult, így erre figyelemmel kártérítési felelőssége nem állapítható meg. Az alperes kárfelelősségét a fegyelmi vétség elkövetése sem alapozza meg, mert a fegyelmi határozatban terhére rótt mulasztások és a felperes által állított kár között okozati összefüggés nincsen. Az elsőfokú ítélet megváltoztatása, és keresetének teljesítése érdekében a felperes fellebbezett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem indokolta kellő alapossággal, hogy a tényállás megállapítása során miért nem vette figyelembe a felperes és hozzátartozói perbeli előadását. Mind a felperes, mind pedig testvére a hamis vádra történt figyelmeztetés ellenére is fenntartotta azt az előadását, hogy az alperes hamis tanúvallomást tett mind a polgári, mind pedig a büntetőeljárásban. Ezt érdemben az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, mindössze azt állapította meg, hogy hamis tanúzás miatt nem indult eljárás az alperes ellen, illetve ilyen jellegű eljárásban a felelősségét nem állapították meg. Az elsőfokú bíróság azt is elmulasztotta értékelni, hogy az alperes a fegyelemi határozatból megállapíthatóan három rendbeli fegyelmi vétséget követett el. Kifogásolta azt is, hogy az elsőfokú bíróság a felperest perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről, valamint a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről nem tájékoztatta, így a felperes azzal sem lehetett tisztában, hogy mit jelent az elsőfokú bíróság által igényelt kereset pontosítás, és mit kell a követelés jogalapján érteni. Az elsőfokú bíróság által elkövetett eljárási szabálysértésekre figyelemmel felvetette az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének indokoltságát is. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást helyesen állapította meg, és helyes a keresetet elutasító érdemi döntése is. Az általa kifejtett jogi indokokkal azonban csak részben értett egyet a másodfokú bíróság. A felperes károsodását abban jelölte meg, hogy bár az alperes tudott arról, hogy a haszonélvezeti jog ellenértéke ténylegesen 2.500.000 forint volt, illetve ezt meghaladóan 1.600.000 forint kölcsön nyújtására került sor, a N Bíróság előtt folyamatban volt perben olyan tartalmú tanúvallomást tett, hogy a felperes által nyújtott támogatás összegéről nincsen tudomása. A polgári perben reá háruló bizonyítási kötelezettségének ezért nem tudott eleget tenni, az alperes felróható magatartása miatt pervesztes lett, és nem juthatott hozzá az őt még megillető 2.600.000 forinthoz. Az elsőfokú bíróság a felek egyező előadása alapján rögzítette, hogy az alperes ellen hamis tanúzás miatt büntetőeljárás nem indult, így értelemszerűen büntetőjogi felelősségét sem állapították meg. Ez azonban nem akadálya annak, hogy a bíróság polgári perben vizsgálja azt, hogy az alperes tanúsított-e olyan felróható magatartást (tények elhallgatása, valótlan tartalmú nyilatkozat megtétele), amely a felperes károsodását eredményezte, és a Ptk. 318.§-ának