Bf.75/2012/6 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a

(7)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, 5 rb. a Btk.318.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, melyből 1 rb. cselekmény folytatólagosan elkövetett, 1 rb. a Btk.317.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettének, és 3 rb. a Btk.276.§-ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétségének minősíti; - a kiszabott halmazati büntetést 6 (hat) év börtönre és 6 (hat) év közügyektől eltiltásra súlyosbítja; - a kft

1. magánfél részére fizetendő kártérítés összege helyesen 6.950.200 (hatmillió-kilencszázötvenezer-kettőszáz) forint, míg az ezzel kapcsolatos le nem rótt illeték összege helyesen 417.000 (négyszáztizenhétezer) forint. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosbításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása végett, míg a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján a vádlott terhére bejelentett fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn; azzal, hogy a vagyon elleni bűncselekmények súlyosabb, üzletszerűen elkövetettkénti minősítésére tett indítványt. Fellebbezésének írásbeli indokolásában a védő - a büntetőjogi felelősség vitatása mellett - tanú1, tanú2 és tanú3 tanúk ismételt kihallgatását, valamint a vádlott és a szóban forgó személyek között a
2. évi április hó
3. és
4. napján rögzített beszélgetések értékelését kezdeményezte. A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.348.§

(1)bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontjára - az iratok tartalma és ténybeli következtetés alapján az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: - A

1. oldal
2. bekezdésében írtak szerint a kft1-t helyesen 6.950.181 forint kár érte, mely nem térült meg. - A „kft
3. és az zrt
4. között megkötött lízingszerződéshez kapcsolódó üzembe helyezési jegyzőkönyv kiállítására - szemben a
5. oldal
6. bekezdésében írtakkal - helyesen a
7. évi március hó
8. napján került sor (0200078/
9. számú nyomozati iratok I/
10. oldal). - A tényállás II/1/b. pontjában megjelölt 01012BP0815953 számú lízingszerződéshez tartozó valótlan tartalmú számla a
11. évi augusztus hó
12. napján, míg az üzembe helyezési jegyzőkönyv a
13. évi augusztus hó
14. napján készült el. Az előbbit a bt1 bocsátotta ki, míg az utóbbit a háromoldalú megállapodásban résztvevő felek - az zrt1., a kft
15. és a bt1 képviselői - írták alá. Azt nem lehetett megállapítani, hogy a szóban forgó okiratok felhasználása, az zrt
16. részére történő átadása egymástól eltérő időpontban valósult volna meg. - A
17. oldal
18. bekezdésében feltüntetett 1122384051 gyári számú DT 120 Nuvera típusú nyomtatót a bt1 helyesen a
19. évi június hó
20. napján vásárolta meg (0200-0183/
21. számú nyomozati iratok II/
22. oldal). Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás most már mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az a vádlott védekezésével szembenálló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. ------------------------- A bizonyítási eljárás lefolytatása a perrendi előírások szem előtt tartásával történt meg, igen széles körben, a szükségesnél némileg nagyobb terjedelemben. Az ügy legfontosabb ténybeli és jogi kérdéseiben ugyanis a nyomozó hatóság által összegyűjtött okiratok alapján állást lehetett foglalni, így mindenekelőtt abban, hogy a bt1 képviseletében eljáró vádlott mikor és milyen tartalmú szerződéseket kötött meg. További bizonyítás felvételét mindössze e megállapodások vagyonjogi következményeinek a tisztázása tette szükségessé, az a körülmény, hogy a nyomozás során elmaradt az egyes szerződésekhez kötődő pénzügyi teljesítések pontos feltérképezése. Az elsőfokú bíróság a megállapodásokban részt vevő, vagy azokkal kapcsolatba hozható személyeket maradéktalanul kihallgatta, a bt1 tulajdonában álló bevételezett, illetve tárgyi eszközként nyilvántartott - ingóságok körét könyvszakértő bevonásával tárta fel. E mindenre kiterjedően foganatosított bizonyítás a már említett okiratok tartalmával egyező eredményt hozott: cáfolva a vádlott - helyenként ellentmondásos, a legális üzleti élettel egyébként is összeegyeztethetetlen védekezését. Messzemenően eleget tett az indokolási kötelezettségének is, miután a feltárt adatok bizonyító erejéről meggyőző okfejtéssel, érveinek logikus előadásával számot adott. Sajátossága volt az ügynek, hogy a vádlott sorozatosan olyan műszaki berendezések értékesítésére vállalkozott, melyeknek a szerződés megkötésekor már nem, vagy egy esetben - a tényállás II/1/a. pontjában -, egyáltalán nem volt a tulajdonosa. A 2007. évi június hó 29. napján megvásárolt Xerox DC 5000 típusú (3121777290 gyári számú) digitális nyomdagépet és a Xerox DT-120 típusú (1122384051 gyári számú) digitális nyomtatót ugyanis a bt1 - 54,48 millió forint ellenében - 2007. szeptember 17-én eladta a budapesti székhelyű zrt2-nek, oly módon, hogy azokat, háromoldalú lízingszerződés aláírása után, azonnal bérbe vette a lízingbevevőtől, a kft4-től. E gépek azonosítását a fentebb említett - G12 S BC03057 jelzésű lízingszerződéshez kapcsolódó biztosítási adatlap tette lehetővé (0200-0183/2008. bü. számú nyomozati iratok I/329. és I/343. oldal). Ezt követően tehát a bt1 a szóban forgó gépek tulajdonjogával nem rendelkezett; mint bérlő - a Ptk.425.§

(1)bekezdésében írtak szerint - kizárólagosan e dolgok rendeltetésszerű használatára lett volna jogosult. Ennek ellenére a 22,8 millió forint forgalmi értékű Xerox Dt-120 típusú (1122384051 gyári számú) digitális nyomtatót a vádlott alig néhány héttel később már értékesítette a Szigetvári Takarékszövetkezet részére; oly módon, hogy a vételár első részletét a vevő

1. szeptember 19-én, a másodikat
2. október 11-én, míg az utolsót
3. november 9-én a bt1 számlájára átutalta (0200-0183/
4. bü. számú nyomozati iratok II/505-
5. oldal). Ez a gép 2007 novemberétől kezdődően üzemelt a Szigetvári Takarékszövetkezet Pécs, Rákóczi Ferenc utca
6. szám alatti üzleti központjában, onnan semmilyen jogcímen nem került elszállításra (02000-78/
7. bü. számú nyomozati iratok I/
8. oldal). Hasonlóképpen nyomon követhető volt az is, hogy a későbbi - a tényállás I/2., II/1/b. és II/
9. pontjaiban írt - lízingszerződésekben ugyanezek a műszaki berendezések kaptak helyet. Legnyilvánvalóbban a
10. évi július hó
11. napján megkötött A 01012 BP 0815953 számú háromoldalú megállapodás esetében (II/1/b. pont), amikor a kft
12. és az zrt
13. képviselői által ellenjegyzett okirat kifejezetten feltüntette a Bt1-től származó gépek gyári számát (02000-78/
14. bü. számú nyomozati iratok I/
15. oldal). A másik két esetben a lízingszerződésekhez kapcsolódó számla nyújtott eligazítást. Mindkétszer azzal, hogy a bt1 által a zrt
16. felé kibocsátott 2008/01235 sorszámú (tényállás II/
17. pont), illetve az zrt4 részére eljutatott 2008/01869 sorszámú (tényállás I/
18. pont) számlákon a gyári számok is helyet kaptak (02000- 78/
19. bü. számú nyomozati iratok II/629., illetve 0200-0183/
20. bü. számú iratok I/
21. oldal). Márpedig a fentebb említett okiratok egybevetése egyértelművé és vitathatatlanná tette, hogy a vádlott
22. június 26-án,
23. július 22-én, valamint
24. július 30án a Xerox DC 5000 típusú, 3121777290 gyári számú digitális nyomdagépet, továbbá a Xerox DT-120 típusú, 1122384051 gyári számú digitális nyomtatót „értékesítette”; sorrendben a Zrt5-nek, az zrt1-nek, majd az Zrt4-nek. Mindig ugyanazokat a műszaki berendezéseket tehát, melyek tekintetében - miután a szóban forgó gépeket
25. szeptember 17-én a zrt2-nek eladta - tulajdonjoggal nem rendelkezett. Némileg más volt a helyzet a tényállás II/1/a. pontjában írt cselekményt érintően. Itt ugyanis a
26. évi március hó
27. napján kelt lízingszerződés tárgyát egy Xerox DT-120 típusú, 1122381228 gyári számú műszaki berendezés képezte (nyomozati iratok 02000-78/
28. bü. számú nyomozati iratok I/273-
29. oldal). Olyan gép, amely a Xerox Magyarországi Kft. saját rendszerében, illetve a hollandiai logisztikai központ nyilvántartásában nem szerepelt (02000-78/
30. bü. számú nyomozati iratok II/
31. oldal). További sajátosságként az üzembe helyezési jegyzőkönyvek valótlan tartalmára szükséges utalni. Közös jellemzője volt ugyanis a vizsgált pénzügyi konstrukciónak, hogy a lízingbevevő cégek ténylegesen nem jutottak az eszközök birtokához, azok átadása, illetve átvétele valójában nem történt meg. Ezt egy alkalommal - a tényállás I/
32. pontjához kapcsolódóan - a vádlott is elismerte, amikor a Kft
33. sértett többszöri sürgetésére,
34. december 16-án úgy nyilatkozott, hogy a kért (Xerox 5000 típusú 3121777290 gyári számú, illetve Xerox DT-120 típusú 1122483051 gyári számú) gépeket nem tudja leszállítani (0200-0183/
35. bü. számú nyomozati iratok I/
36. oldal). A szállítói teljesítés elmaradásával összefüggésben ugyanilyen tartalmú előadást tett a kft
37. képviseletében eljáró tanú3 (II/1/b pont), illetve a kft6-t képviselő S.P. is (II/
38. pont). Hasonló megállapítás tehető a pénzügyi teljesítések dokumentáltságát érintően: a tényállás e körben is kellően felderített. Döntően arra visszavezethetően, hogy a nyomozó hatóság mulasztását az elsőfokú bíróság a bankszámlakivonatok beszerzését célzó megkeresésekkel, illetve igazságügyi könyvszakértő bevonásával pótolta. Már a nyomozás során ismertté vált, hogy a Kft
39. a szerződéskötéskor esedékes első részletet, a teljes lízingdíj 10%-át kitevő 2.622.000 forintot átutalta a bt1 Szigetvári Takarékszövetkezetnél vezetett 50800104-11025629 számú számlájára (02000-78/
40. bü. számú nyomozati iratok II/1055-
41. oldal). Ezt kevéssel később,
42. május
43. napjától kezdődően további pénzügyi megbízások követték, ezúttal a
44. évi március hó
45. napjáig, mely időszak alatt a Kft
46. összesen 5.589.705 forintot utalt át az zrt
47. bankszámlájára (
48. sorszámú irat). Ugyanakkor - a tényállás II/1/a. pontjában írt lízingszerződéshez kapcsolódóan - az zrt
49. is eleget tett a vállalt kötelezettségének: a 23.598.000 forint összegű pénzügyi teljesítése
50. március 28-án került jóváírásra a bt1 számláján (
51. sorszám alatti könyvszakértői vélemény
52. oldala). A kft
53. - számlákkal igazoltan - 9.000.000 forintot utalt át az zrt
54. bankszámlájára, míg ez utóbbi, egy követelés beszámítása után, 1.460.550 forintot bocsátott a bt1 rendelkezésére. Mindezeket okirat támasztották alá (02000-78/
55. bü. számú nyomozati iratok I/157-
56. oldal, illetve
57. sorszámú irat
58. és
59. melléklete). A Zrt
60. 19.699.888 forintos - bt1 részére történő - teljesítését szintén több dokumentum erősítette meg. Mindenekelőtt a
61. június 26-án kelt pénzügyi megállapodás, valamint az, hogy a szóban forgó összeg
62. július 8-ai átutalása a könyvszakértői véleményben is helyet kapott (
63. sorszámú irat, illetve
64. sorszám alatti szakvélemény
65. oldala). Mindezek előre bocsátása után indokolt a tényállás I/
66. pontjában írt, időrendben is a legkésőbbi - A 100543 azonosító számmal jelzett - lízingszerződés pénzügyi hátterével foglalkozni. A szerződésben szereplő eszközök vételárát a felek 69.508.000 forintban határozták meg, melynek 90%-a a lízingbeadó céget terhelte. E fizetési kötelezettségének az zrt4
67. november 28-án - a feljelentéshez csatolt banki kivonat szerint - a 62.557.920 forint átutalásával maradéktalanul eleget tett (02000183/
68. bü. számú nyomozati iratok I/
69. oldal). A fennmaradó 10%-ot, mint önrészt, a kft1-nek kellett megfizetnie, melyről - BL 375101 sorszám alatt - bevételi pénztárbizonylat készült. A számviteli előírásoknak mindenben megfelelően, oly módon, hogy a nyugta valamennyi részletében kitöltésre került: azt befizetőként tanú1, míg kiállítóként és utalványozóként a vádlott írta alá, illetve látta el a kézjegyével. Végső soron azzal a tartalmi bejegyzéssel, hogy a „100543 számú szerződés induló díjaként” a kft
70. 6.950.181 forintot a bt1 pénztárába befizetett (0200-0183/
71. bü. számú nyomozati iratok I/
72. oldal). Ezzel kapcsolatosan - miután a
73. évi április hó
74. napján foganatosított kihallgatásakor a vádlott védekezésével szembesítették - tanú1 a befizetés tényét a tanúvallomásában is megerősítette. Nem pusztán az általa előadottakkal, hanem úgy is, hogy a főkönyvi karton
75. november
76. napjára vonatkozó bejegyzéseit fénymásolatban a nyomozó hatóság rendelkezésére bocsátotta (0200-0183/
77. bü. számú nyomozati iratok II/699/A-699/D. jelzésű oldalak). A pénzügyi teljesítésről szóló okiratok tartalmi hitelességét tehát - a vádlott előadásán kívül - egyetlen adat sem cáfolta. E bizonyítékok fontossága az elsőfokú bíróság figyelmét sem kerülte el; a fentebb vizsgált részletekkel - így különösen a szerződésekben szereplő eszközök azonosságával, valamint a megtett vagyonjogi intézkedésekkel - kimerítő alapossággal foglalkozott. További bizonyítás felvétele teljességgel szükségtelen, ezért a másodfokú bíróság tanú1, tanú2 és tanú3 ismételt kihallgatására, illetve a velük folytatott beszélgetések felhasználására irányuló indítványt elutasította. A tényállás helyesbítését, illetve kiegészítését mindössze a nyilvánvaló elírások pontosítása tette indokolttá, illetve az, hogy a tényállás II/1/b. pontját érintően elmaradt a közbizalom elleni bűncselekmény elkövetési magatartására vonatkozó adatok rögzítése. Mindez azonban az iratok tartalma alapján pótolható volt, így ezzel - a Be.352.§

(2)bekezdésében írtak szerint - a tényállás irányadóvá vált a másodfokú eljárásban is. ------------------------E tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. Elsőként annak megállapításával, hogy a rábízott - a zrt

1. tulajdonát képező - Xerox DT 120 típusú (1122384051 gyári számú) digitális nyomtatót, miután a Szigetvári Takarékszövetkezetnek eladta, jogtalanul eltulajdonította. Az ezt követően, a
2. évi március hó
3. (II/1/a. pont), a
4. évi június hó
5. (II/
6. pont), a
7. évi július hó
8. (II/1/b. pont) és a
9. évi július hó
10. (I/
11. pont) napjain megkötött háromoldalú megállapodásokban a bt1 mindig szállítóként jelent meg, olyan gazdasági társaságként, mely a szerződésben megjelölt eszközök tekintetében tulajdonosi jogosultsággal rendelkezett. Minden esetben ez képezte a pénzügyi konstrukció alapját; végső soron az a körülmény, hogy az ügylet finanszírozására hajlandóságot mutató pénzintézet - a megállapított vételár ellenében - a tulajdonjog érvényes átruházását remélte. Ennek megfelelően a vételár kifizetését a szállító teljesítéséhez, a szerződésben megjelölt eszközök átadásához kötötte, így ahhoz, hogy arról - együttesen aláírt jegyzőkönyv formájában - hiteles igazolást kapjon. Ennek megfelelően az ügyletben résztvevő cégek vagyonjogi intézkedései azon a téves feltevésen alapultak, hogy előbb a lízingbe adó, majd tőle - a megállapodásban rögzített részletek kifizetése után - a lízingbe vevő tulajdonjogot szerezhet. E nélkül (a valóság ismeretében) nyilvánvalóan nem bocsátkoztak volna szerződéses kapcsolatba, különösen úgy, hogy ezzel egyidejűleg a bt1 részére történő pénzügyi teljesítésekről is rendelkeztek. Olyan kifizetésekről, melyek a vagyonukban kárként, értékcsökkenésként jelentkeztek. A cselekmények minősítése azonban csak részben felel meg a büntető anyagi jogszabályoknak. Az elkövetés és az elbírálás időpontja között a Büntető Törvénykönyv rendelkezései több alkalommal is módosultak. A
12. évi LVI. törvény - a
13. évi július hó
14. napjával kezdődő hatállyal - megváltoztatta a büntetés kiszabására vonatkozó elveket, olyképpen, hogy a szabadságvesztés kiszabásakor újra a büntetési tétel ún. középmértékét tette irányadóvá. Mindez nyilvánvalóan szigorúbb, mint a korábbi szabályozás, ezért a jelen ügyben - figyelemmel a Btk.2.§-ában megfogalmazottakra - az elkövetés idején hatályos előírásokat kellett alkalmazni. Mindenekelőtt téves álláspontra helyezkedett az elsőfokú bíróság, amikor a vagyon elleni bűncselekmények tekintetében - a Be.2.§

(2)bekezdésében írt törvényes vád értelmezésével összefüggésben - eljárásjogi akadályát látta az üzletszerűség vizsgálatának. A bíróság nincs kötve a vádlónak a vád tárgyává tett cselekmény minősítésére vonatkozó indítványához; mindössze a vád kimerítésére, illetve annak szem előtt tartására köteles, hogy a vádon túl nem terjeszkedhet (Be.2.§

(4)bekezdés). A Baranya Megyei Főügyészség M.I.B.8/2009/4-I. és M.I.B.1925/2009/14-I. számú vádirataiban a vád tárgyává tett cselekmények leírása pontosan megtörtént, a vádló félreérthetetlenül és jól körülhatároltan megjelölte azt, hogy a vádlott milyen szerződéskötésekben testet öltő - magatartása miatt kezdeményezi a bírósági eljárás lefolytatását. Ezen ténybeli alapokról kiindulva kell a bíróságnak - határozatának egy másik, szerkezetileg is jól elkülöníthető részében (Be.258.§

(3)bekezdés e) pont) - a cselekményt minősítenie; végső soron úgy, hogy a megállapított történeti tényeket, elvont logikai úton, megfelelteti a Büntető Törvénykönyv valamely Különös részi rendelkezésének. Ez utóbbi vonatkozásában azonban a vádhoz kötöttség elvének az alkalmazása már fel sem merülhet. A Btk.137.§

1. pontja értelmében üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. A Legfelsőbb Bíróság 39/
2. számú Büntető kollégiumi véleményének II/B. pontja szerint a sikkasztás és a csalás hasonló jellegű bűncselekménynek tekinthető. Az irányadó tényállás szerint a vádlott
3. szeptember 19-én,
4. március 26án,
5. június 26-án, valamint
6. július 22-én és 30-án követett el olyan bűncselekményeket, melyekből jogosulatlanul összesen 154.278.244 forint bevételre tett szert. Mindebből az ismétlődő és rendszeres haszonszerzésre irányuló akarat-elhatározása egyértelműen tettenérhető volt. A Btk.276.§-ban megfogalmazott közbizalom elleni bűncselekmény elkövetési magatartása a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokirat felhasználása. Ugyanazon jogviszonyon belül a folytatólagosság megállapítására - a Btk.12.§

(2)bekezdésében írtak szerint - a rövid időközökben ismétlődő, többszöri elkövetés nyújthatott volna lehetőséget, ennek azonban nem voltak meg a ténybeli alapjai. Nem zárható ugyanis ki, hogy a megtévesztett pénzintézetek vagyonjogi intézkedését kiváltó valótlan tartalmú lízingszerződések, átadás-átvételi jegyzőkönyvek és számlák átadása (felhasználása) - egy-egy szerződéses kapcsolaton belül -egyszerre történt meg. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság a vádlott cselekményeit 1 rb. a Btk.318.§

(1)bekezdésében meghatározott és - a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel - a

(7)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének (I/2. pont); 5 rb. a Btk.318.§

(1)bekezdésében meghatározott és - figyelemmel a

(2)bekezdés c) pontjára - a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének (I/2., II/1/a., II/1/b. és II/2. pont), melyből egy rendbeli cselekmény a Btk.12.§

(2)bekezdése értelmében folytatólagosan elkövetett (II/1/a-II/1/b. pont - zrt1. sérelmére); 1 rb. a Btk.317.§

(1)bekezdésében meghatározott és - a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel - a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettének (I/

1. pont), valamint 3 rb. a Btk.276.§-ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétségének (II/1/a., II/1/b. és II/
2. pont) minősítette. Ekként az üzletszerűség megállapítását célzó ügyészi indítvány megalapozottnak bizonyult. -------------------------A vádlottal szemben - a Btk.12.§

(1)bekezdése, valamint a Btk.85.§

(1)-

(3)bekezdései alapján - öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés volt kiszabható. A bűncselekmények minősítésének a megváltozása a büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezők ismételt áttekintését is szükségessé tette. Súlyosító körülmény a kettőt meghaladó bűnhalmazat, az egyik vagyon elleni bűncselekmény folytatólagos elkövetése, valamint - kisebb súllyal - az, hogy a vádlott volt már büntetve: visszaesőnek nem tekinthető bűnismétlő. Ugyanakkor e körből mellőzni kellett az elszenvedett kár összegére, illetve az arra történő utalást, hogy a vádlott a sértett gazdasági társaságok vezetőinek a bizalmával súlyosan visszaélt. Az előbbi a büntetési tétel meghatározásában nyert értékelést, míg ez utóbbi a csalás elkövetési magatartásának lényegi eleme, így súlyosító körülményként való figyelembe vétele, önálló értékelése nem indokolt. Ezzel szemben a három és fél esztendőt is meghaladó időmúlás, illetve a kár részbeni megtérülése a vádlott javára volt értékelhető. A bt1 képviseletében eljáró vádlott magatartását az üzleti tisztesség legelemibb normáinak a semmibe vétele jellemezte, amikor ugyanazokat a műszaki berendezéseket - tulajdonosi jogosultság nélkül - többször is értékesítette. Vele szemben, a Btk.37.§-ában megfogalmazott célok eléréséhez, a büntetési tétel alsó határát némileg meghaladó szabadságvesztés szükséges, ezért a másodfokú bíróság a börtönbüntetés tartamát - a közügyektől eltiltással egyidejűleg - hat évre súlyosbította. Következésképpen az ügyészi fellebbezés megalapozott volt, míg az enyhítésre irányuló jogorvoslati kérelem teljesítése szóba sem kerülhetett. A kiállított bevételi pénztárbizonylat szerint a kft1-t ténylegesen 6.950.181 forint kár érte, melyet a vádlott - a Ptk.339.§

(1)bekezdése alapján - köteles megtéríteni. Pontosabban annak száz forintra kerekített összegét, azaz 6.950.200 forintot, melyhez kapcsolódóan a le nem rótt illeték - az 1990. évi XCIII. törvény 42.§

(1)bekezdés a) pontja szerinti - összege helyesen 417.000 forint. A másodfokú bíróság tehát az elsőfokú bíróság ítéletét e körben - a bűncselekmények minősítésére, a büntetőjogi jogkövetkezményekre és a kft1. részére fizetendő polgári jogi igényre vonatkozó részében - a Be.372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta. Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, ezért azokat a Be.371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. P é c s,

1. május
2. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Baranya Megyei Bíróság 10.B.218/2009/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.75/2012/
4. számú ítélete folytán - az abban írt változtatásokkal - a
5. évi május hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke