Győri Ítélőtábla Gf.II.20.269/2011/
- A Győri Ítélőtábla a dr. Fekete László ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Gazdag Beáta Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen téves fizetés visszakövetelése iránt indított perében a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
- június
- napján kelt 20.G.40.011/2011/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen (Kettőszáztizenkettőezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget. az alperesnek 212.
- Kötelezi a felperest, hogy fizessen az államnak - az illetékügyben eljáró hatóság felhívására 409.
- (Négyszázkilencezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperestől a felperes és a perben félként nem szereplő "A" Kft. egyaránt fémhulladékot vásárolt. E két társaság egy érdekkörhöz tartozott, mert a felperes tulajdonosa (tagja) az "A" Kft-nek is. A szállítólevelekből megállapíthatóan az alperestől
- szeptember 17-én,
- október 8-án és
- október 29-én az "A" Kft., míg
- december 9-én, december 10-én és december 28-án a felperes szállított fémhulladékot. Az alperes a felperes és az "A" Kft. elkülönült jogi személyiségét nem ismerte fel. Az alperes képviselője a felperes tulajdonosával telefonon tartotta a kapcsolatot, és nem észlelte, hogy
- decemberében már nem a korábbi partnerének, hanem egy új,
- szeptember 1-én alapított gazdasági társaságnak: a felperesnek szállított. Az "A" Kft.
- október
- napjától felszámolás alatt áll. A felperes a neki szállított fémhulladék vételárát megfizette. Az "A" Kft. viszont a fenti szállítások ellenértékét, 6.811.226.Ft-ot nem egyenlítette ki az alperesnek. Az alperes a
- január 11-én írt e-mail üzenetében tájékoztatta a felperest, hogy az „"A"t" tartozásának kiegyenlítéséig nem áll módjában neki további hulladékot értékesíteni. Ezt követően a felperes
- január 18-án és január 21-én az "A" Kft-nek az alperessel szembeni tartozásait kiegyenlítette. Az alperes a befizetett összegeket az adós felszámolás alatt álló "A" Kft. tartozásaira számolta el. A felperes keresetében 6.811.226.Ft és annak
- január 21-től járó késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, elsődlegesen kártérítés, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás jogcímén. Arra hivatkozott, hogy az alperes által kiállított számlák alapján összesen 8.083.174,- forintot fizetett meg az alperesnek. Ebből azonban ténylegesen csak 1.271.94,-.Ft volt az ő tartozása, az általa
- november és december hónapban elszállított fémhulladék ellenértéke. Az alperessel szembeni tényleges tartozásán kívül azonban, adminisztrációs hibából a keresete szerinti 6.811.226.Ft-ot tévesen (jogalap nélkül) utalta át az alperesnek, ezzel ő nem tartozott, ez az összeg valójában - a
- szeptember és októbere között történt (fémhulladék) szállítások ellenértéke - a perben nem álló "A" Kft. tartozása volt. Az alperes „hibát követett el", amikor ezt a ténylegesen az "A" Kft.-t terhelő tartozást is a felperes felé számlázta ki, amit a felperes emiatt tévedésből „kifizetett". A felperes és az "A" Kft. önálló jogi személyek, a felperes nem volt köteles a tényleges adós "A" Kft. tartozásainak kiegyenlítésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a megjelölt jogcímeken alaptalan a kereset, a kártérítés feltételei nem állnak fenn. Az alperes jogalap nélkül sem gazdagodott, mert a felperes az "A" Kft-nek az alperes felé fennálló lejárt, nem vitatott tartozását fizette meg. Valójában a felek között tartozásátvállalásra került sor, mert a felperes átvállalta a vele azonos érdekkörhöz tartozó "A" Kft. tartozását. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 425.000.Ft perköltséget, az államnak külön felhívásra 409.000.Ft feljegyzett eljárási illetéket. Az elsődleges kereseti kérelem körében rámutatott arra, hogy a kártérítési felelősség együttes feltételei a konkrét esetben nem valósultak meg. A másodlagos jogcím körében tényként állapította meg, hogy a felperes nem a saját tartozását fizette meg az alperesnek, ezért a felperes vagyonában csökkenés, az alperes vagyonában növekedés következett be. Az utóbbi viszont nem jogalap nélkül történt, mert az alperes egyértelműen arra hívta fel a felperest, hogy fizesse meg neki a "A" Kft. tartozását, a felperes pedig ezt a tartozást fizette meg. Ezt igazolja, hogy a felperes az "A" Kft. tartozásával „forintra megegyező" összeget fizetett meg az alperesnek. A felperes állította ugyan, hogy e tartozás megfizetésére csupán adminisztrációs hiba miatt került sor, de mivel az alperes az "A" Kft. tartozásainak megfizetéséhez kötötte a felperessel való újabb szerződés megkötését, az állapítható meg, hogy a felperes az"A" Kft. tartozását „tudatosan" fizette meg. Ezért az alperes jogszerűen számolta el a befizetett összeget a tényleges adós, "A" Kft. javára. A fentiek alapján a jogalap nélküli gazdagodás feltételei sem valósultak meg. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatásával az alperes keresete szerinti marasztalását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes az "A" Kft. tartozását „tudatosan" fizette meg, mert e tartozás megfizetésére adminisztrációs hiba miatt került sor, az alperesnek a perben visszakövetelt összeget tartozatlanul fizette meg. Nincs jelentősége annak az alaptalan alperesi hivatkozásnak, hogy a felperes és az "A" Kft. azonos tulajdonosi körhöz tartozott. Tartozásátvállalás sem jött létre a felperes és az "A" Kft. között, mert erről a felszámolónak értesíteni kellett volna az alperest. Az a körülmény, hogy az alperes
- január 11-én írt email üzenetében arról tájékoztatta a felperest, hogy a "A"t tartozásainak kiegyenlítéséig nem áll módjában neki további hulladékot értékesíteni a perben, nem releváns, mert e levelében írtak nem a felperes tartozására vonatkoztak. A felperes a visszakövetelt 6.811.226.Ft-tal nem tartozott az alperesnek függetlenül attól, hogy adminisztrációs hiba miatt ez az összeget átutalta. Az alperes legkésőbb
- április 27-e után tudott arról, hogy a felperes tartozás nélkül olyan összeget fizetett meg neki, amivel soha nem tartozott. Ennek ismeretében az alperes tudatosan olyan látszatot kelt, hogy a felperes tévedése nem hibás adminisztratív intézkedésen alapult, hanem a
- október
- óta felszámolás alatt álló "A" Kft. helyett, az ő tartozására teljesített fizetést. Mivel a felperes olyan összeget fizetett meg az alperesnek, amivel nem tartozott, tényként állapítható meg, hogy a felperes vagyonában csökkenés és az alperes vagyonában növekedés következett be, a tartozatlan fizetés visszatérítésének kötelezettsége pedig független attól, hogy a fizetés melyik fél, milyen magatartásának a következménye. Álláspontja szerint - ebből következően - kereset a Ptk.361.§
(1)bekezdése alapján alapos. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte lényegében annak helyes indokai alapján. Érvelése szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a kereseti összeget az alperes jogalap nélkül kapta, mert a tartozásnak a felek által megbeszélt, többször egyeztetett, fillérre pontos összegű kifizetése történt meg. A felperes, valamint az "A" Kft, amelynek tartozását, később megbánt üzleti döntésből az alperesnek a felperes kiegyenlítette, azonos tulajdonosi érdekeltségi körbe tartozó, azonos tevékenységet folytató, és a felperes névváltoztatásáig megtévesztően hasonló elnevezésű cégek. A per alapjául szolgáló tényállás idején "A" Kft-nek nevezett felperes bejegyzett képviselője és egyedüli tulajdonosa ugyanaz a "B", aki az "A" Kft-nek a felszámolásig a vezető tisztségviselője és tagja is volt. A konkrét esetben a megtévesztésig azonos név, azonos tulajdonos, azonos vezető tisztségviselő, azonos kapcsolattartó és azonos tevékenység alapján, figyelemmel arra is, hogy a szállítás úgy történt, hogy a felperes az alperes telephelyén vette át a hulladékot, megállapítható, hogy a felperes egyáltalán nem volt tévedésben a számla kiegyenlítésekor. Ellenkezőleg, a felperes saját tudatos döntése alapján egy esetleges további üzleti kapcsolat reményében - a tulajdonosok által időközben „csődbe vitt" "A" Kft tartozását a „régi új cég tulajdonos-ügyvezetője", "B" tartozásátvállalással ráutaló magatartással - kiegyenlítette. Az a tény, hogy a felperes a később meg nem valósult új üzlet miatt mindezt megbánta, a tartozásátvállalást nem teszi meg nem történtté. Igazolta, hogy a
- január 11-i levelének a mellékletét képezte egy tartozás-kimutatás is, amely tartalmazta a perrel érintett számlákat; ezek közül - a felperesi állítással ellentétben - csak kettő tüntette fel a felperest kötelezettként, további 12 számla kötelezettje a perben nem álló "A" Kft. volt. Ez a kimutatás képezte a felperesi átutalás alapját. Ezt igazolja, hogy a felperes részéről ténylegesen átutalt 8.083.174,- Ft csak e kimutatás alapján volt megállapítható, hiszen a 14 számla együttes összege ennél ténylegesen magasabb, az átutalt összeg csak egy a kimutatásban külön nevesített 57.540,- forintos „túlfizetés" összegének a levonásba helyezésével jön ki. Ezt a „kerek" összeget utalta át a felperes, ami igazolja, hogy az utalása nem „adminisztrációs hibából" és tévedésből, hanem szándékosan történt. Így a vitatott számlákat nem tévesen egyenlítette ki a felperes, hanem szándékosan, és azért mert erre őt az alperes felhívta. A fellebbezés nem alapos. A fellebbezés kapcsán az ítélőtábla mindenekelőtt rámutat arra, hogy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének törvényes indoka nem volt, az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése nélkül hozta meg a határozatát, amelyet a Pp. 221.§-ban foglaltaknak megfelelően indokolt meg. Az elsőfokú bíróság az érdemi döntés meghozatalához szükséges releváns tényállást túlnyomórészt helyesen állapította meg, azt az ítélőtábla a fellebbezési eljárás adatai alapján az alábbiakkal egészíti ki: - - - - A cégbíróságnál a Cg..... cégjegyzékszámon nyilvántartott - a perben félként nem szereplő - "A" Kft. néven működő gazdasági társaság (székhelye: ....)
- október
- napjától felszámolás alatt áll. Felszámolásának elrendeléséig annak egyik ügyvezetője "B" volt, aki egyúttal e társaságnak az egyik tagja is. E társaság bejegyzett fióktelepének a címe ... A cégbíróságnál a Cg.... cégjegyzékszámon nyilvántartott felperes -
- augusztus 24-én kelt alapító okirat alapján -
- szeptember
- napján került bejegyzésre a cégjegyzékbe, székhelye az alapításától kezdődően megegyezik az "A" Kft. bejegyzett fióktelepének címével. A felperes elnevezése az alapításától
- március 1-ig "A" Kft. volt, ekkor változott "C" Kft-re. A felperes egyedüli tagja szintén "B", aki a felperes egyedüli ügyvezetője is. Az alperes
- napja és
- napja között 14 db számlát állított ki fémhulladék ellenértékéről, ebből 12 db számlában vevőként a perben nem álló "A" Kft. szerepelt, míg kettőben a felperes, ezek együttes összege 8.140.714,- Ft. Az alperes
- január 11-i e-mail levelének a mellékletét képezte egy tartozáskimutatás is, ami felsorolta a perrel érintett fenti 14 db számlát, és e kimutatás külön nevesített egy -57.540 forintos „túlfizetést" is. A számlák együttes összegének és a túlfizetés különbözete 8.083.174,- forint. A felperes
- december 30-án 157.576,- Ft-ot,
- január 28-án 5.000.000,forintot, és 154.216,- forintot, míg
- január 21-én 2.771.382 forintot, összesen 8.083.174,- forintot utalt át az alperesnek. Az elsőfokú bíróság - az így kiegészített, pontosított tényállás alapján - a perben beszerzett bizonyítékokat megfelelően értékelte és túlnyomórészt helyesen állapította meg a tényállást, és érdemben helytálló döntést hozott. A fellebbezési érvelés már nem tartalmazta az elsődleges (kártérítésre alapított) hivatkozást, így a perben abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperes részéről a keresetében követelt összeg átutalására jogalap nélkül került-e sor, vagy sem. Az alperes alaptalanul hivatkozott a perben arra, hogy a felperes részéről tartozásátvállalás történt. Az alperes (jogosult) kifejezett hozzájárulása hiányában a Ptk.332.§
(1)bekezdésében írt feltételeket nem lehetett megállapítani. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a konkrét esetben a 6.811.226,- Ft nem jogalap nélküli kifizetés volt, ennek átutalására nem tévedésből, és nem is adminisztrációs hibából került sor. Nem volt a perben vitás, hogy a perben nem szereplő "A" Kft. és a felperes korábbi elnevezése összetéveszthető, és a perbeli időszakban mindkettő szerződéses kapcsolatban állt az alperessel. Mindkét cégnek volt tartozása az alperessel szemben. Az alperes 2010. január 11-én, a felperes ügyvezetőjéhez címzett levelében a további szállításokat, és újabb szerződés megkötését attól tette függővé, ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a „"A"t" valamennyi - a levél mellékleteként megküldött tartozás-kimutatás szerinti tartozását rendezi. Ezt követően a felperes a tartozás-kimutatás szerinti összeget (forintra pontosan) négy részletben átutalta az alperesnek. Ebből csak az a következtetés vonható le, hogy a felperes az alperes fenti közlését tudomásul vette, azt ráutaló magatartással elfogadva. Ilyen körülmények között, ezt az átutalást nem lehet tartozatlan, jogalap nélküli kifizetésnek tekinteni, mert a felperes a saját érdekeit mérlegelve, az alperessel a további kapcsolatuk fenntartása érdekében egy gazdasági-üzleti döntést hozott, és szándékoltan egyenlítette ki a megjelölt összeget, azaz a felperesnek és az "A" Kft-nek az alperes felé fennálló együttes tartozását. Ezzel pedig a peres felek között egy olyan kötelmi jogi jellegű megállapodás jött létre, amely - a feltételek hiányában - nem tekinthető a Ptk.332.§
(1)és
(2)bekezdése szerinti tartozásátvállalásnak. Erre figyelemmel a felperes részéről átutalt összeget (annak a kereseti kérelem szerinti részét) jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozva visszakövetelni nem lehet. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy mindezt megerősíti, hogy a felperes a keresetlevelében a „téves átutalása" ténybeli alapjaként maga hivatkozott arra, hogy erre azért került sor, mert az alperes ténylegesen az "A" Kft.-t terhelő tartozást is a felperes felé számlázta ki. Ennek alaptalanságának igazolását követően pedig arra, hogy a „téves átutalást" az igazolja, hogy a felperes nem a nevére kiállított, hanem az "A" Kft-t terhelő (neki) számlázott tartozásokat egyenlített ki. Az eljárás adataiból ugyanakkor az volt megállapítható, hogy nem a felperes által hivatkozott számlákban foglalt összegek, hanem ténylegesen az alperes 2010. január 11-én kelt tartozás-kimutatása képezte a felperesi átutalás alapját. Helyesen hivatkozott ugyanis az alperes arra, hogy a felperes által átutalt 8.083.174,- Ft összege csak e kimutatás alapján volt megállapítható, az itt feltüntetett számlatartozások együttes összegének, és a kimutatásban külön nevesített 57.540,- forintos „túlfizetés" összegének a különbségeként. Megállapítható tehát, hogy a felperes átutalása nem „adminisztrációs hibából", hanem egy kötelmi jogi megállapodás alapján történt. Ennek alapján a felperes és az alperes közötti konkrét egyeztetés, és kötelmi megállapodás volt, a megküldött tartozás-kimutatásban foglalt összegben. Ezért helytállóan rendelkezett az elsőfokú bíróság a kereset elutasításáról. A kifejtettek alapján az ítélőtábla - az indokolás részbeni kiegészítésével - az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253.§-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú eljárásban is vesztes felperes a Pp.239.§-a folytán alkalmazandó Pp.78.§
(1)bekezdése alapján viselni köteles a másodfokú eljárásban felmerült saját, valamint az alperes perköltségét. Az alperes jogi képviselőjének munkadíját az ítélőtábla a Pp. 79.§
(1)bekezdése, valamint a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2),
(3),
(5)és
(6)bekezdései alapján - a per egyéb adataira figyelemmel - a kifejtett ügyvédi munka mérlegelésével és a fellebbezési pertárgyérték alapulvételével Áfa-val növelten 212.500,- forintban állapította meg. Köteles továbbá a felperes az Itv. 59.§
(1)bekezdése, valamint az alkalmazandó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján az államnak felhívásra megfizetni az illeték-feljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illetéket. G y ő r ,
- március
- Dr. Szalai György sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: Dr. Bajnok István sk. előadó bíró Dr. Ferenczy Tamás sk. bíró