... Megyei Bíróság 2.P.21.600/2007/
(1)bekezdése értelmében az élettársak az együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít. A megyei bíróság megállapította, hogy a felperes keresete részben, az alábbiak szerint alapos. A megyei bíróságnak mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a peres felek között mikortól állt fenn élettársi kapcsolat. A fent idézett jogszabályi definíció egyetlen negatív eleme a házasságkötés nélküli együttélés mellett az élettársi kapcsolatot, mint fogalmat azon pozitív elemekkel tölti meg, melyek feltételezik a felek érzelmi közösségét, gazdasági közösségét és a közös háztartásban élést. A bírói gyakorlat ezen túlmenően vizsgálja még, hogy a feleknél mennyiben állt fenn az együttélés fenntartásának a szándéka, ezt miként fejezték ki harmadik személyek irányában, illetve fennállt-e közöttük nemi kapcsolat. Általában ezen pozitív feltételeknek együttesen kell megjelenniük, hiszen ezek a gyakorlatban egymástól nem minden esetben választhatóak el. Azonban önmagában az egyik, vagy másik elem hiánya nem feltétlenül vezet az élettársi kapcsolat megállapíthatóságának a hiányára. Ezen fenti elvek figyelembe vételével mérlegelte a megyei bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat, így elsősorban a tanúk nyilatkozatát. A meghallgatott tanúk többsége mintegy tizenöt évre tette a felek közötti élettársi kapcsolat fennálltát, ami azt a felperesi előadást erősíti, hogy a 90-es évek elejétől már élettársi kapcsolatban éltek. A tanúk többsége egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy a ... úti ingatlanban a felek élettársként éltek együtt, mely ingatlant tudomásuk szerint közösen vásárolták. Az adásvételi szerződés megkötésének körülményeiről nyilatkozó tanú azt is előadta, hogy a szerződéskötéskor a felperes is jelen volt. Így a megyei bíróság a felek közötti élettársi kapcsolat kezdetét ezen ingatlan megvásárláshoz kötötte, különös figyelemmel arra is, hogy ezen ingatlanba történő beköltözéstől az élettársi kapcsolat minden pozitív eleme, így a közös háztartásban élés is megállapítható. Az életközösség megszakadásának időpontját a felek egyezően adták elő, így ezzel kapcsolatban bizonyítási eljárás lefolytatása nem vált szükségessé. A megyei bíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a peres felek az élettársi kapcsolat fennállása alatt milyen, az élettársi közös vagyoni szerzés körébe tartozó vagyonnal gyarapodtak. Itt utal arra a megyei bíróság, hogy az élettársak összvagyonán belül a házastársi vagyonközösséghez hasonlóan három al-vagyont különböztetünk meg, nevezetesen az egyik, illetve a másik élettárs különvagyonát, továbbá a közös vagyont. Jelen esetben azonban ezen al-vagyonok némileg eltérő tartalmúak a házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyon körétől, ugyanis az élettársi közös vagyon körébe csak azon vagyonelemek sorolhatók, amelyek vonatkozásában a felek szándéka felismerhetően kiterjedt arra, hogy azt a közös vagyon részévé tegyék, vagyis az élettársi jogviszony tartama alatt akár együttesen, akár külön-külön történt a tulajdonszerzés, arra legalább hallgatólagosan a közös tulajdonszerzés célzatával került sor. Ennek megfelelően mutatott rá a ...Bíróság arra, hogy „az élettársak foglalkozásából, illetve kereső tevékenységéből eredő jövedelme, és az annak felhasználásával szerzett vagyontárgy csak akkor, és annyiban minősül közös vagyonnak, ha és amennyiben az a közös gazdálkodás körében, illetőleg a közös szerzéshez ténylegesen felhasználást nyert". Helyesen utalt a felperes arra, hogy az élettársak vagyonközössége körében is érvényesül a közös szerzés vélelme, ami azt jelenti, hogy a különvagyoni elemet annak az élettársnak kell bizonyítania, aki erre hivatkozik. A fenitek alapján a megyei bíróság a vagyonmérleget az alábbiakban állapította meg: A felek élettársi közös vagyona körébe tartozik
- tétel alatt a ...i ... hrsz. alatti, természetben ..., .... szám alatt található ingatlan 16.000.000,-Ft értékben. A felperes külön vagyonát képezi:
- tételszám alatti Sony televízió 100.000,-Ft
- tételszám alatti mosógép 40.000,-Ft
- tételszám alatti padlószőnyeg 54.000,-Ft.
- tételszám alatti hálószoba bútor 200.000,-Ft
- tételszám alatti nappali szekrénysor 60.000,-Ft, mindösszesen 454.000.- forint értékben. Az alperes különvagyonát képezik az alábbi vagyontárgyak:
- tételszám alatt a 1771/
- hrsz-ú ingatlan
- tételszám alatt a 1771/
- hrsz-ú ingatlan
- tételszám alatt a 1771/3/A. hrsz. ingatlan
- tételszám alatt a 1771/3/B. hrsz-ú ingatlan
- tételszám alatt a 1771/3/E. hrsz-ú ingatlan
- tételszám alatt három hűtőpult
- tételszám alatt 2 db fagyasztóláda
- tételszám alatt 2 db fagyasztóláda
- tételszám alatt 1 db hűtőkamra
- tételszám alatt 1 db szeletelő
- tételszám alatt 1 db daráló
- tételszám alatt 1 Hunday kisbusz
- tételszám alatt 1 db hűtő autó Utal rá a megyei bíróság, hogy az alperesi különvagyonként feltüntetett ingatlanok, illetve ingóságok vonatkozásában az érték megjelöléssel kapcsolatban külön bizonyítási eljárást nem foganatosított, mivel azok alperesi birtokban vannak, így a per eldöntése szempontjából értékmegjelölésük szükségtelen lett volna, mindazon által igen költséges is. A felperesi különvagyoni ingóságok körét és értékét az alperesi elismerés alapján határozta meg. Ezen ingóságokat ugyan a felperes közös vagyonként tüntette fel, azok külön vagyoni jellegét a felperesi érték megjelölésekkel együtt viszont az alperes elismerte. Ebből a felperes által elismerten kiadásra került egy Sony televízió, míg a mosógép, a padlószőnyeg, a hálószoba bútor, a nappali szekrénysor felperes részére történő átadását az alperes nem bizonyította, így ezen ingóságoknak az itt megjelölt érték szerinti kiadására kötelezte a megyei bíróság az alperest. Az ingóságok megosztásánál az életközösség megszakadását követően alperes felperes felé nem vitatottan átadott egy Sony televíziót, video magnót, és egy Sony CD-s rádiós magnót, valamint 3.000.000,-Ft készpénzt, amit a megyei bíróság az elszámolás köréből kihagyott. Ezen megállapodás pontos tartalma egyrészt a perben nem volt felderíthető, másrészt alperes azon álláspontjára is utalva, mely szerint a felperessel közös ingatlan szerzése az életközösség fennállása alatt nem történt, illetve közöttük az életközösség megszakadását követő vagyoni elszámolás ingóságok körében történt, a megyei bíróság úgy értékelte, hogy amennyiben a felek az élettársi kapcsolat alatt közös vagyoni ingóságokat szereztek, az részükről a peres eljárás keretén kívül megosztásra került. Ennek megfelelően nyilatkozott egyébként maga a felperes is. Mivel az élettársak közös vagyoni szerzése nem automatikusan 1/2-1/2-ed arányú tulajdonszerzést eredményez, a bíróság a közös vagyon körébe tartozó ..., .... szám alatti ingatlan vonatkozásában vizsgálta a hozzájárulás mértékét. Az irányadó jogszabály alapján ugyanis az élettársak tulajdonszerzése hozzájárulásuk arányában következik be, ezen hozzájárulás megállapíthatóságának hiányában kerül sor a fele-fele arányú tulajdonszerzés megállapítására. A megyei bíróság a felperesi 1.500.000,-Ft -os állítással szemben 1.000.000,-Ft-os felperesi hozzájárulást tartott megalapozottnak. Ezzel kapcsolatban a felperes egyértelműen bizonyította nem csak azt, hogy rendelkezett ezzel a pénzösszeggel, hanem azt is, hogy ezt lakásvásárlás céljára fordította. További 400.000.- forint megtakarításra történt még felperes részéről hivatkozás, melyet azonban semmivel nem bizonyított. Nem helytálló az alperes azon hivatkozása, hogy ezen pénzeszközhöz a felperes az adásvételi szerződés megkötését követő napon jutott, így az a vételár kifizetéséhez nem kerülhetett felhasználásra. Az ezzel kapcsolatos okirat tartalmából ugyanis nem következik az, hogy az okirat dátuma szerinti időpontban kapta azt a felperes. Míg az alperes a megyei bíróság álláspontja szerint a különbözeti 2.000.000,-Ft-nál több pénzügyi fedezetet kétséget kizáró módon a perben nem bizonyított. Ugyanis a gépkocsi eladásból, és a külföldi munkavégzésből származó jövedelme összegszerűen a perben nem volt meghatározható, még akkor sem, ha ilyen címen is rendelkezhetett az alperes jövedelemmel. Annál is inkább szükséges volt ez, mivel az általa bizonyított ... úti lakás eladásából, a szerencsejátékból nyert pénzből, illetve az édesanyja tanúvallomása szerinti összegből még nem volt fedezhető a teljes 2.000.000.- forintos vételár. A megyei bíróság ezek alapján a felperes hozzájárulásának a mértékét 1/3-ad, míg az alperes hozzájárulásának a mértékét 2/3-ad arányban állapította meg. Vizsgálta a megyei bíróság azt is, hogy az ingatlanra történt ráfordítások menyiben befolyásolták a felek tulajdonszerzésének az arányát. Ezen ráfordítások jelentős része az élettársi kapcsolat fennállása alatt történt, ugyanis a felperes azon elismerésével szemben, hogy a szennyvízrendszerbe történt bekötés, illetve a díszkút létesítése az életközösség megszakadását követően történt, az alperes az általa felsorolt egyéb munkálatoknak az életközösség megszakadását követően történő elvégzését nem bizonyította. Így a megyei bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az élettársi kapcsolat fennállása alatt történt felújítási munkálatokhoz az élettársak milyen arányban járultak hozzá. Ezzel kapcsolatban az volt megállapítható, hogy az egyrészt a felperes által folytatott vállalkozási tevékenység bevételéből, valamint nagyobb részt az alperes vállalkozásából származó jövedelemből került finanszírozásra. Miután ennek aránya ma már megnyugtató módon megállapítható nem lenne, de az sem vitás, hogy felperes objektíve kisebb anyagi erővel rendelkezett ebben az időszakban az általa végzett - bírói gyakorlat szerint is értékelendő - háztartási munkát is figyelembe véve, a bíróság mérlegeléssel ezen felújításhoz történt hozzájárulás arányát is az eredeti tulajdonszerzési aránynak megfelelően 1/3-2/3 arányban határozta meg. Az életközösség megszakadását követően kizárólag alperesi oldalról teljesített ráfordítást pedig úgy ítélte meg, hogy annak a forgalmi értékre - figyelemmel jelen gazdasági viszonyokra is - kihatása nincs. Ezért a felperesi tulajdoni hányadot az ingatlan jelenlegi állapotához képest is 1/3-ad arányban határozta meg, mely értékben a beszerzett szakértői vélemény adatai alapján jelenlegi árszinten a 16.000.000.- forintos forgalmi érték 1/3-át jelenti. Nem adott helyt a megyei bíróság azonban a felperes közös tulajdon megszüntetése iránti igényének, mely az árverési értékesítéssel történő közös tulajdon megszüntetésre irányult. A megyei bíróság álláspontja szerint ugyanis jelen gazdasági helyzetben olyanok a forgalmi értékviszonyok, melyek az ingatlan jelentős értékcsökkenését eredményezik. A szabadforgalomban történő értékesítés sem tükrözi a reális ár-érték viszonyokat, az árverési értékesítés pedig mindkét fél, de különösen a bentlakó alperes méltányos érdekét sértené, mindamellett, hogy annak eredményessége is csekély mértékben valószínű. Mindezért a megyei bíróság a felperesi keresetet e vonatkozásban az idő alkalmatlanságára tekintettel utasította el. A megyei bíróság az egyéb ingatlanok, illetve ingóságok vonatkozásában az alperesi különvagyoni jelleget az ezzel kapcsolatban fent kifejtett jogi álláspontjára tekintettel állapította meg. Ezen ingatlanok és ingóságok megvásárlására a felek egyező előadása alapján azon bevételből került sor, amelyet az alperes az 1997-ben megkezdett vállalkozási tevékenységével ért el. Ezen vállalkozási tevékenységben a felperes saját előadása szerint is kezdetben alig, majd később alkalmazotti minőségben vett részt. A vállalkozás tevékenységéből származó jövedelmet elmondása szerint részben a közös tulajdonú ingatlan felújítására, részben a napi megélhetésükre fordították. Az ezt meghaladó jövedelem mindig visszaforgatásra került a vállalkozásba. Arra adat nem merült fel, hogy a felek szándéka akárcsak hallgatólagosan is arra irányult volna, hogy ezen vagyontömeget a közös vagyon részévé tegyék. Ezen vállalkozás nagyon jól elkülönülten, az alperes által irányítottan folyt, fel sem merült az, hogy a vállalkozás kockázatát a felek együttesen viselnék. Maga a felperes nyilatkozott úgy, hogy a vállalkozás jövedelmét szigorúan elkülönítetten kezelték. Az ingatlanok megszerzéséhez szükséges egyéb pénzeszközöket is kizárólag az alperes szerezte kölcsönök formájában. Így a megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy ekörben az alperes eredménnyel bizonyította a különvagyoni jelleget. Ugyanez vonatkozik a felperes által megjelölt ingóságokra is, azok ugyanis kizárólag az alperesi vállalkozás körében kerültek beszerzésre és felhasználásra. Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság a rendelkező részben foglaltak szerint döntött. A megyei bíróság a Pp.
- §-a szerint kötelezte a felperest pervesztességének arányában a pertárgyértékhez viszonyított perköltség megfizetésére az alperes részére. Tulajdonközösség megszüntetése iránti perekben a perköltség számításának alapjául az az érték szolgál, melynek megállapítását, illetve megfizetését a felperes kéri. A felperes pontosított keresetében az élettársi kapcsolat fennállása alatt általa állított közös vagyoni ingatlan és ingóság értékét mindösszesen 312.350.000.- forintban határozta meg, azonban kereseti követelése az alperesnek 50.000.000.forintban történő marasztalására irányult. Így a megyei bíróság ezt az összeget tekintette a perköltség számításának alapjául, melyre figyelemmel 2.000.000.- forint + 500.000.- forint összegű Áfa, mint perköltség megfizetésére kötelezte a felperest azzal, hogy ezen összegnél értékelte a felperes részleges pernyertességét is. A felperes teljes személyes költségmentességére tekintettel a feljegyzett kereseti illetéket és állam által előlegezett költséget a 6/
- (VI. 26.) IM. számú rendelet
- §-a értelmében az állam viseli, míg a Pp.
- §-a szerint kötelezte a megyei bíróság az alperest a pervesztességéhez igazodó illetéknek és állam által előlegezett költségnek a megfizetésére. Az illeték tekintetében a felperes javára megállapított 1/3-ad tulajdoni aránynak megfelelő ingatlanérték, azaz a 16.000.000.- forint 1/3-a, 5.300.000.- forint alapul vételével határozta meg a 318.000.- forint illetéket, míg tekintettel arra, hogy a szakértői költség ezen ingatlan forgalmi értékmeghatározásával kapcsolatban merült fel, és ezen ingatlannal összefüggően az alperes 1/3 arányban tekinthető pervesztesnek, így a megyei bíróság a szakértői költség 1/3 részének, azaz 198.700.- forint 1/3-ának, vagyis 66.230.- forintnak a megfizetésére kötelezte az alperest azzal, hogy a perben felmerült, és alperes által előlegezett írásszakértő költsége az alperes terhén marad, mivel az írásszakértő az alperesi állítást nem támasztotta alá. Így ezen szakértői vélemény is a felperesi 1/3 tulajdonszerzés tényét erősítette. Az ítélet elleni fellebbezés lehetősége a Pp.
- §-án alapul. ...,
- május
- .... Éva sk. eljáró bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő