Bf.65/2012/12 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pontja és

(4)bekezdés a) pontja) minősíti. A vádlottat a számvitel rendje megsértése bűntettének (Btk. 289. §

(1)a) pontja és

(3)bekezdés b) pontja) vádja alól felmenti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a halmazati büntetésre utalást mellőzi. A másodfokú eljárásban felmerült 8.763.- (nyolcezer-hétszázhatvanhárom) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye. I N D O K O L Á S: A Nógrád Megyei Bíróság a 2011. november 24. napján kelt 7.B.138/2011/20. számú ítéletével a vádlott bűnösségét folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében (Btk. 310.§

(1),

(4)bekezdés), valamint számvitel rendje megsértésnek bűntettében (Btk. 289.§

(1)bekezdés a) pontja,

(3)bekezdés b) pontja) állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre és 5.500.000 Ft erejéig vagyonelkobzásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett arról, hogy a vagyonelkobzás alá eső összeget a vádlott által letétbe helyezett pénzösszegből kell az állam javára megfizetni, továbbá a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására és a bűnügyi költség viselésére vonatkozóan is rendelkezett. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a kiszabott büntetés súlyosítása végett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a bejelentett ügyészi fellebbezést a BF.201/2012/

1. számú átiratában lényegében fenntartotta azzal azonban, hogy a másodfokú eljárásban kiegészítő könyvszakértői vélemény beszerzését tartotta szükségesnek azért, hogy a vádlott bűnössége tekintetében megalapozott döntés születhessen. A Fellebbviteli Főügyészség az átiratában utalt ugyanis arra, hogy a Btk. 289.§-a
2. január 1-jei hatállyal módosult és a jelenleg hatályos törvényi rendelkezés szerint csak akkor valósul meg bűncselekmény, hogyha a könyvvezetési kötelezettség megsértése a vagyoni helyzet áttekintetését teljes egészében meghiúsítja. Erre vonatkozóan azonban az alapeljárás során beszerzett könyvszakértői vélemény nem tartalmaz adatot. A másodfokú bíróság által beszerzett kiegészítő könyvszakértői vélemény alapján a másodfokú tárgyaláson az ügyész a bejelentett ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a vádlottat az ellene számvitel rendje megsértésének bűntette miatt emelt vád alól mentse fel figyelemmel arra, hogy a könyvvezetési szabályszegések csak megnehezítették a gazdasági társaság üzleti tevékenységének átláthatóságát, azonban azt nem hiúsították meg. A bűnösségi kör szűkülésére, a vádlott cselekményben betöltött szerepére, valamint az enyhítő és súlyosító körülmények körére is tekintettel az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés helybenhagyására tett indítványt azzal, hogy a kiszabott büntetés alkalmas a büntetési célok elérésére. A vádlott védője a másodfokú tárgyaláson elhangzott perbeszédében lényegében csatlakozott az ügyészi perbeszédben elhangzottakhoz. Kiemelte, hogy a vádlott javára kell értékelni a jelentős időmúlást, a bűnösségi kör szűkülését, azt a körülményt, hogy kislányáról gondoskodik és e körben a kislány ellátása és nevelése a becsatolt dokumentációk szerint kifogástalan. Összességében a számvitel rendjének megsértése miatt emelt vád alóli felmentését egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A vádlott az utolsó szó jogán ugyancsak az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés helybenhagyását kérte. Az ügyészi fellebbezés folytán megtámadott elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat lényegében betartotta. Széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során nemcsak az ügyészség által felajánlott bizonyítékokat értékelte, hanem helyt adott a vádlott és a védő bizonyítási indítványainak is és további tanúmeghallgatásokat is foganatosított. Eljárási hibát vétett azonban akkor, amikor az igazságügyi adó- és könyvszakértőt nem hallgatta meg a tárgyaláson arra vonatkozóan, hogy a vádlott által elkövetett számviteli szabálysértések az adott üzleti évet érintően a gazdasági társaság vagyoni helyzetének áttekintését megnehezítették-e, vagy egyenesen meghiúsították azt. E kérdés tisztázása azért bír jelentőséggel, mert a 2012. január 1-jén hatályba lépett 2011. évi CL. törvény 17.§-a módosította a Btk. 289.§-át és a számvitel szabályok megsértését csak akkor nyilvánítja bűncselekménynek, ha az a gazdasági társaság vagyoni helyzetének átláthatóságát meghiúsítja. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a Be. 363.§

(2)bekezdés b) pontja alapján tárgyalást tűzött ki és kiegészítő igazságügyi adó- és könyvszakértői véleményt szerzett be. Az igazságügyi adó- és könyvszakértő kiegészítő szakértői véleményében rögzítette, hogy amennyiben a teljes könyvelési anyag (beszerzési számlák és eladási számlák) a vádlott birtokában voltak, akkor pótlólag a könyvvezetési kötelezettség teljes egészében teljesíthető lett volna, így ebben az esetben csak a gazdasági tevékenység átláthatóságának megnehezítése és nem pedig annak meghiúsítása állapítható meg. A Fővárosi Ítélőtábla a beszerzett kiegészítő igazságügyi adó- és könyvszakértői vélemény alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 351.§

(2)bekezdés a) pontja alapján kisebb fokban megalapozatlan és azt a Be. 352.§

(1)bekezdés a) pontja alapján az alábbiak szerint pontosította: Az elsőfokú ítélet

1. oldal
2. bekezdéséből a „lehetetlenné tette" és „meghiúsította" kifejezések helyett a megnehezítette kifejezést illeszti. E kiegészítéssel a tényállás már hiánytalan, minden tekintetben megalapozott és így irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Az ítélőtábla a bizonyítékok értékelése körében megállapította, hogy a vádlott mind a nyomozás során, mind pedig a tárgyaláson feltáró jellegű, beismerő vallomást tett. Állításait részben a védelem által felsorakoztatott tanúk - így tanú1 és tanú2 részben tanú3, tanú4, valamint az igazságügyi adó- és könyvszakértői vélemény is alátámasztotta. Helyesen utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy tanú5 és a vádlott vallomása között kizárólag csak abban lelhető fel ellentmondás, hogy a cég iratai teljes egészében átadásra kerültek-e az új tulajdonos részére vagy sem. Ítéleti bizonyossággal sem megcáfolni, sem pedig teljes körben igazolni nem lehetett, hogy a vádlotti állítás, mely szerint három reklámtáskában volt a teljes könyvelési anyag, amely tartalmazta a számvitel szempontjából lényeges valamennyi számlát - valójában átadásra került-e vagy sem. Az indubio pro reo elve alapján azonban a kétséget kizáróan nem bizonyított tény minden esetben a vádlott javára értékelhető. Ugyanakkor tényként állapítható meg egyértelműen, hogy a számlatömb és a gazdasági társaság bélyegzője még a vádlott birtokában maradt, aki az eladást követően ezek felhasználásával állított ki számlákat. Ez a tény azonban a könyvvezetési kötelezettség utólagos teljesítését, illetve teljesíthetőségét egyáltalán nem befolyásolja. Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére a pénzügyi bűncselekmény tekintetében, ugyanakkor tévesen került sor a vádlott bűnösségének megállapítására a számvitel rendjének megsértése bűntettében. A Btk. 2.§-ában írtak figyelembe vételével rögzíthető, hogy jelenleg, azaz az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezések kedvezőbbek a vádlott javára, hiszen a gazdasági társaság vagyoni helyzetének megnehezített átláthatósága ma nem bűncselekmény. Megállapítható az is, hogy a
3. évi CL. törvény módosított a Btk. 310.§-át, amely a költségvetési csalás törvényi tényállását fogalmazza meg. Ennek figyelembe vételével megállapítható, hogy a vádlott pénzügyi bűncselekménye a Btk. 310.§

(1)bekezdés a) pontja és

(4)bekezdés a) pontjába ütköző és a szerint minősülő különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűncselekményét valósította meg. A korábban kifejtettek szerint az ítélőtábla azonban a vádlottat a Btk. 289.§

(1)bekezdés a) pontja és a

(3)bekezdés b) pontjába ütköző és eszerint minősülő számvitel rendje megsértésének bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette a Be. 6.§

(3)bekezdés a) pontja, valamint a Be. 331. §

(1)bekezdése alapján. A büntetés kiszabása körében megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság lényegében helyesen sorolta fel az enyhítő és súlyosító körülményeket, amelyeket azonban azzal mindenképpen korrigálni kell, hogy a bűnösségi kör jelentősen szűkült, így elsődlegesen erre figyelemmel az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés maradéktalanul megfelel a vádlott által elkövetett cselekmény tárgyi súlyának és a vádlott alanyi bűnösségi fokának, és minden tekintetben alkalmas a büntetési célok elérésére is. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a járulékos kérdések tekintetében is törvényesen rendelkezett. Összességében tehát a Fővárosi Ítélőtábla a Nógrád Megyei Bíróság ítéletét a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyéb rendelkezéseit a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozóan a Be. 339.§

(1)bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,

1. év április hó
2. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. Dr. Halász Irén sk. a tanács elnöke előadó bíró . Magócsi István sk. bíró A Nógrád Megyei Bíróság 7.B.138/2011/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.65/2012/
4. számú ítéletében írt változtatással
5. év április hó
6. napján jogerőre emelkedett és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
7. év április hó
8. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő