Pf.20040/2012/4 – Debreceni Ítélőtábla

Pf.IV.20.040/2012/

1. A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Ábrahám Éva ügyvéd (CÍME) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek -, a másodfokú eljárásban személyesen eljáró I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) alperes ellen, házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perében, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság
2. december
3. napján kelt 6.P.20.593/2010/
4. számú ítélete ellen, a felperes által
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét megváltoztatja és a házastársi közös vagyon megosztása címén az alperes által fizetendő összeget 1 529 023 (Egymillió-ötszázhuszonkilencezerhuszonhárom) Ft-ra, az C Í M . szám alatti ingatlan árverési értékesítése esetén a „befolyt vételárból" - a kikiáltási áron történő értékesítés esetén - a felperest megillető összeget 3 328 000 (Hárommillióháromszázhuszonnyolcezer) Ft-ra felemeli, az alperest megillető összeget 3 072 000 (Hárommillió-hetvenkettőezer) Ft-ra leszállítja; a felperes által fizetendő eljárási illeték összegét 34 179 (Harmincnégyezeregyszázhetvenkilenc) Ft-ra leszállítja, míg az alperes által fizetendő illeték összegét 345 530 (Háromszáznegyvenötezer-ötszázharminc) Ft-ra felemeli. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 12 700 (Tizenkettőezer-hétszáz) Ft másodfokú perköltséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra - az abban foglalt időben és módon - 23 040 (Huszonháromezer-negyven) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A peres felek
6. augusztus
7. napján kötöttek házasságot, majd három évig a felperes édesanyjának lakásában éltek. Ez idő alatt építkeztek C Í M szám alatt, mely lakásba 2001-ben költöztek be. A peres felek házassági életközössége
8. október
9. napján megszűnt. A Nyíregyházi Városi Bíróság a
10. május
11. napján jogerőre emelkedett ..../
12. számú ítéletével a peres felek házasságát felbontotta. A bontóper során a felek egyezséget kötöttek a kiskorú gyermekeik elhelyezése, tartása, a velük való kapcsolat tartása, az utolsó közös lakás használata vonatkozásában, melyre az alperest jogosították fel azzal, hogy a felperes lakáshasználati jog ellenértéket és használati díjat nem igényel. Az alperes vállalta, hogy „a felperes igénye szerint" kiadja részére a közös vagyoni ingóságokat, továbbá 1-2 éven belül megváltja a felperes tulajdoni illetőségét. Az életközösség megszűnését követően a felperes birtokában maradt 130 000 Ft készpénz, míg az alperes birtokában a többi ingóság, a gyerekek tulajdonát képező 2 db heverővel és 1 db íróasztallal együtt. Az életközösség megszűnését követően a Volkswagen típusú személygépkocsi, valamint a Suzuki motorkerékpár törlesztő részleteit az alperes fizette meg, utóbbi összege
13. augusztus
14. napjáig 731 621 Ft volt. A Suzuki motorkerékpáron az életközösség megszakadásakor 601 980 Ft hiteltartozás állt fenn, a gépjármű forgalmi értéke pedig - a peres felek egyező előadása alapján - 1 600 000 Ft volt. A felperes az ingatlanból
15. októberében elköltözött, azt kizárólag az alperes használta, míg a lakáshoz tartozó kert fele részét a felperes édesanyja művelte. Az alperes az életközösség megszakadása után az ingatlanon beruházást végzett, továbbá - állítása szerint - a lakást kifesttette. A felperes a testvérénél, majd az édesanyjánál lakott, vele és testvérével szemben az életközösség megszakadását követően az alperes durva, agresszív magatartást tanúsított, amely cselekménye miatt a ....i Városi Bíróság az alperest zaklatás bűntette miatt 2 év próbára bocsátotta, míg a felperes testvérével szembeni testi sértés miatt pénzbüntetésre ítélte. 2010-ben az alperes szabálytalan gázvételezése következtében a szolgáltató a lakásban a gázmérőt leszerelte. A felperes keresetében kérte a házastársi közös vagyon megosztását oly módon, hogy a bíróság kötelezze az alperest a felperes tulajdonába kerülő, továbbá a különvagyonába tartozó ingóságok, valamint a gyermekek tulajdonát képező 2 db heverő és 1 db íróasztal kiadására. Ezen túlmenően kérte a lakás kizárólagos használatára történő feljogosítását, a birtokbaadásig az alperes többlethasználati díjfizetési kötelezettségének megállapítását, valamint az ingatlanon fennálló közös tulajdon árverési úton történő megszüntetését azzal, hogy vállalta azt üresen az árverési vevő birtokába adni. Az alperes ellenkérelmében az ingóvagyon megosztását nem ellenezte, elutasítani kérte a többlethasználati díj és a lakás kizárólagos használata iránti igényt, a lakás osztott használatának megállapítását kérte. Kizárólagos felperesi lakáshasználat esetén kérte többlethasználati díj megállapítását és a felperes lakáshasználati jog ellenértékének megfizetésére kötelezését. Kérte elutasítani a közös tulajdon megszüntetésére irányuló kereseti kérelmet. A közös tulajdon megszüntetése esetén különvagyonaként kérte elszámolni a különvagyonát képező fejőgép eladásából származó 500 000 Ft-ot, valamint kérte megtéríteni az életközösség megszűnését követően végzett beruházása miatt keletkezett értéknövekményt. Az elsőfokú bíróság a felek személyes meghallgatása, a bejelentett tanúk kihallgatása, SZAKÉRTŐ NEVE igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő véleménye, valamint az egyéb periratok tartalma alapján a
16. sorszámú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek házastársi közös vagyon megosztása címén 1 425 575 Ftot, adja ki a felperesnek a gyermekek tulajdonát képező 2 db gyermekheverőt 30 000 Ft értékben és 1 db íróasztalt 20 000 Ft értékben. Az elsőfokú bíróság a peres felek közös tulajdonát képező C Í M . szám alatti lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül a tulajdonát képező ingóságoktól kiürítve azt adja a felperes birtokába. Kötelezte a felperest, hogy az ingatlan birtokbevételétől kezdődően fizessen meg az alperes részére minden hónap
17. napjáig havi 16 065 Ft többlethasználati díjat, ugyanakkor az alperes lakáshasználati jog ellenértéke iránt előterjesztett igényét elutasította. Elrendelte az HRSZ helyrajzi szám alatt nyilvántartott, ténylegesen C Í M szám alatt található, „lakóház, udvar, gépkocsitároló" megjelölésű, 1523 m2 alapterületű ingatlanon fennálló közös tulajdon árverési értékesítés útján történő megszüntetését azzal, hogy az értékesítés sikere esetén a peres felek kötelesek azt üres, beköltözhető állapotban az árverési vevő kizárólagos használatába és birtokába adni. Az ingatlan legkisebb kikiáltási árát 6 400 000 Ft-ban határozta meg azzal, hogy az árverési előleg 640 000 Ft. A befolyt vételárból - kikiáltási áron történő értékesítés esetén - a felperest megillető összeget 2 944 000 Ft-ban, míg az alperest megillető összeget 3 456 000 Ft-ban jelölte meg. Amennyiben a kikiáltási árat meghaladó összegért került értékesítésre az ingatlan, úgy a 6 400 000 Ft vételár feletti rész 50-50%-os arányban történő felosztásáról rendelkezett. Egyéb intézkedések mellett kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak az illetékügyi hatóság külön felhívásra, az ott megjelölt időben és módon 322 750 Ft, míg a felperes 56 955 Ft illetéket. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 311 650 Ft perköltséget. Döntése indokolásában megállapította a felperes különvagyonát és a felek közös vagyonát képező ingóságok körét. A későbbi fellebbezéssel érintett körben, az UHC Suzuki motort 998 020 Ft értékben az alperes birtokában maradt ingóságként vette számításba. Megállapította ugyanis, hogy az életközösség megszakadásakor a közös tulajdonú Suzuki motorkerékpáron 601 980 Ft hiteltartozás állt fenn, így a gépjármű 1 600 000 Ft értékéből azt levonta, ekként határozva meg az ingóság nettó értékét. Megállapította azt is, hogy az életközösség megszakadását követően kizárólag az alperes fizette a motor törlesztő részleteit, melynek összege
18. augusztus
19. napjáig 731 621 Ft volt, ezért az alperesnek a felperessel szemben 365 810 Ft megtérítési igénye keletkezett. Bár az alperes a hiteltartozás megfizetése során több alkalommal késedelembe esett és emiatt pótlékot kellett fizetnie, ennek megtérítése alól a felperest nem mentesítette, figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy csupán az alperesnek felróható okból történt a fizetés elmulasztása. Az elszámolásból kirekesztette a Honda Dio robogót, mivel a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján arra a következtetésre jutott, hogy azt a felek még az életközösség megszakadása előtt értékesítették az alperes barátja, Szulyák Mihály részére, így ez a vagyontárgy az életközösség megszakadásakor már nem képezte a peres felek tulajdonát. Mindezek figyelembevételével a közös tulajdont képező ingóságok értékét 2 622 020 Ft-ban állapította meg, amelyből egyik fő jutója 1 311 010 Ft. Megállapította, hogy a felperesnél 130 000 Ft értékű ingóság maradt, ezért a közös vagyonból az alperest 1 181 010 Ft értékkülönbözet megfizetése, valamint 20 000 Ft felperesi különvagyon megtérítése, összesen 1 201 010 Ft megfizetése terheli. A felperest terhelte ugyanakkor az alperes felé a Suzuki motor törlesztő részletének, 731 621 Ft-nak az ½ része, azaz 365 810 Ft megfizetése, továbbá az életközösség megszakadása után az alperes által a Volkswagen típusú gépkocsira befizetett 73 127 Ft ½ része, 36 564 Ft, összesen 402 370 Ft. Ezen összegek egymásba történő beszámítása, valamint az alperest 2008-
20. évek alapján terhelő 626 935 Ft többlethasználati díj után az értékkiegészítés összegét 1 425 575 Ft-ban határozta meg, melynek megfizetésére az alperest kötelezte. Az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetéséről árverési értékesítés útján rendelkezett, a kikiáltási árat a beszerzett ingatlanforgalmi szakértő véleménye alapján 6 400 000 Ft-ban állapítva meg. Az árverés sikere esetén a vételár felosztásáról annak figyelembevételével rendelkezett, hogy a felperes különvagyonaként vette számításba az ingatlan telkének forgalmi értékét, mely a 8 000 000 Ft-os forgalmi értéken belül 470 000 Ft-ot képviselt, valamint az alperes különvagyonaként számolta el a különvagyoni fejőgépének eladásából származó vételár értéknövekményét, mely 775 000 Ft volt, továbbá 125 000 Ft-ban állapította meg annak a beruházásnak az értéknövelő összegét, amely beruházást az alperes az ingatlanban az életközösség megszakadása után eszközölt. A fejőgép eladásából származó összeg különvagyonként történő elszámolását TANÚ 1 tanú vallomására alapította, aki közvetlen és jó barátságot tartott fenn az alperessel, az alperes életéről részletesen be tudott számolni és igazolta, a fejőrendszer megvásárlásának, valamint a vételár felhasználásának tényét. Az ingatlan 8 000 000 Ft forgalmi értékét ezért csökkentette a felperesi és alperesi különvagyon összegével, így a közös vagyon tiszta értékét 6 630 000 Ft-ban állapította meg, amelyből egyik fő jutója 3 315 000 Ft volt. Számítása szerint a felperest megilleti a közös vagyoni részen felüli különvagyonára tekintettel 470 000 Ft, mindösszesen 3 785 000 Ft, amelyet csökkentett az alperes által elvégeztetett, nem értéknövelő, de állagmegóvó jellegű beruházás felperesre jutó részével, azaz a szakértő által megállapított 180 000 Ft értékű festés ½ részével, 90 000 Ft-tal, így a felperesnek jutó összeget 3 695 000 Ft-ban, míg az alperesnek járó összeget 4 305 000 Ftban határozta meg. Ez a 8 000 000 Ft forgalmi értéken belül a felperes esetében 46%, az alperes esetében 54% hányadot eredményez, melyet arányosított az árverési értékesítés sikere esetén alkalmazandó legkisebb kikiáltási ár 6 400 000 Ft-os összegéhez, mely alapján a felperesnek járó összeget ezen vételár 46%-ában 2 944 000 Ft-ban, míg az alperesnek járó összeget ennek 54%-ában, 3 346 000 Ft-ban határozta meg. Úgy rendelkezett, hogy amennyiben az értékesítés ezt meghaladó összegen történik, akkor a különbözetet a felek között fele-fele arányban kell felosztani. A perköltség viseléséről a pernyertesség-pervesztesség (85-15%) arányában rendelkezett, figyelembe véve a felperes által előlegezett szakértői díjat is. A 6 328 410 Ft pertárgyértékhez igazodó eljárási illetékből 56 955 Ft megfizetésére a felperest, 322 750 Ft megfizetésére az alperest kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, melyben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a házastársi közös vagyon megosztása címén az alperes által fizetendő összeg 1 029 023 Ft-ra, míg az C Í M . szám alatti ingatlan árverési értékesítése esetén a befolyt vételárból a felperest megillető összeg 3 328 000 Ft-ra történő felemelését, az alperest megillető összeg 3 072 000 Ft-ra történő leszállítását és az alperes másodfokú perköltségben történő marasztalását kérte. Az ingóságok megosztása körében sérelmezte a Honda Dio robogó elszámolásának a mellőzését. Továbbra is fenntartotta azt az előadását, hogy a robogó az elköltözésekor megvolt, az az alperes birtokában maradt, aki azt használta is. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság Szulyák Mihály tanúvallomására alapította döntését, aki más vonatkozásban a bíróság által is elismerten aggályos vallomást tett. Ezzel szemben TANU 2, TANU 3, TANU 4, TANU 5, TANU 6 és TANU 7 tanúk vallomása megerősítette előadását, miszerint a motort az alperes számára vásárolta, melyet munkába járáshoz használt. Elfogadta a motor 70 000 Ft-os eladási összegét, ezért javára további 35 000 Ft elszámolását kérte. Kérte mellőzni az elszámolásból a Suzuki motort terhelő közös adósság alperes által megfizetett és javára megtéríteni rendelt 136 896 Ft törlesztő részletének fele részét (a
21. október
22. napján kelt beadványa
23. oldal harmadik bekezdése szerinti elszámolás szerint), arra hivatkozással, hogy az, mint többletköltség az alperes magatartása miatt merült fel. Nem vitatta, hogy a közös adósság rá eső részét nem fizette meg, de állítása szerint erre módja és lehetősége sem volt az alperes magatartása miatt, aki a gyermektartásdíjat rendszertelenül és nem megfelelő összegben teljesítette. Az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésével összefüggésben továbbra is vitatta, hogy az alperesnek különvagyoni fejőgépe volt, melyet álláspontja szerint cáfol TANÚ 1 tanú és az alperes ellentétes nyilatkozata is. (
24. sorszámú jegyzőkönyv
25. oldal hetedik bekezdés,
26. sorszámú jegyzőkönyv
27. oldal utolsó bekezdés). Ezért kérte az alperes különvagyonának és annak értéknövekményének (775 000 Ft) kirekesztését az elszámolásból. Kérte továbbá mellőzni az alperes által „végzett" festés értéknövekményének alperes javára történő elszámolását (180 000 Ft ÷ 2). Ténybelileg és jogilag is vitatta az elszámolás létjogosultságát, mivel a festésnek az életközösség megszűnését követő elvégzését sem a szakértő véleménye, sem tanúvallomások nem igazolták. Ezért az árverési vételár felosztását - az elsőfokú bíróság számítását követve - 52-48% arányban kérte, így a felperest a legkisebb kikiáltási vételáron történő értékesítés esetén 3 328 000 Ft, míg az alperes 3 072 000 Ft illeti meg. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az ítélőtábla a felperes fellebbezését „A polgári perrendtartásról" szóló, többször módosított
28. évi III. törvény (Pp.) 256/A.§