Bf.148/2012/5 – Debreceni Ítélőtábla

(3)bekezdés b) pontjának első fordulatán alapult, miszerint nem állapítható meg a vádlott terhére bűncselekmény elkövetése. Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a hivatali visszaélés bűntettében a bűnösség megállapítása és pénzbüntetés kiszabása érdekében. Fellebbezését írásban részletesen indokolta, melyben kifejtette, hogy a vádlott az eljárására vonatkozó normák megsértése által a hivatali hatáskörét megszegte és ezzel célzottan jogtalan előnyt biztosított és részére. A cselekvőség tényállásszerű, a Btk. 225. §a szerinti hivatali visszaélés bűntette megvalósult. Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett, ezért a Be. 351. §

(2)bekezdés d) pontjában írt megalapozatlansági hibára is hivatkozott. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.75/2012/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítással tartotta fenn. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem folytatta le teljes körben a bizonyítást, az ítélet ezért felderítetlenség miatt részben megalapozatlan, melynek orvoslására bizonyítás felvételét, rendőrségi őrsparancsnok tanúkihallgatását indítványozta. A védelem jogorvoslattal nem élt, azonban a védő írásban észrevételt tett a vádhatósági perorvoslatra, melyben az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A másodfokú tárgyaláson az ügyész az első fokú ítélet megváltoztatását, a hivatali visszaélés bűntettében a vádlott bűnösségének megállapítását és pénzbüntetés kiszabását indítványozta. A védő a határozat helybenhagyására tett indítványt. Az ügyészi fellebbezés nem alapos. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem feltétlen, sem olyan relatív eljárási hibát, mely az érdemi felülbírálatot kizárná. Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének alapvetően eleget tett. A vádlotti védekezés ellenőrzése azonban nem volt teljes körű, mert a bíróság nem hallgatta ki a terhelt elöljáróját, őrsparancsnokot. A Be. 351. §

(2)bekezdés a) pontjában írt megalapozatlansági ok tisztázása, esetleges orvoslása, illetve az ítélet megalapozottságának ellenőrzése érdekében az ítélőtábla tanúként hallgatta ki rendőr századost, aki a vádbeli időszakban a vádlott elöljáróra volt. A tanú kihallgatása során cáfolta, hogy a vádlott által a védekezésében hivatkozott, eljárási gyakorlaton nyugvó 30 napos határidő állt volna rendelkezésre az érdemi intézkedés, a szabálysértési feljelentés megtételére. Számot adott egyben a vádlotti eljárás ellenőrzéséről, valamint alátámasztotta a terhelt azon védekezését, hogy a feljelentést az ellenőrzés megindulása után elő kívánta terjeszteni, de arra a rendőri vezetők már nem adtak lehetőséget. Összességében megállapítható, hogy a parancsnok nem támogatta azon vádlotti védekezést, miszerint 30 nap alatt elégséges lett volna a feljelentés megtétele. Ilyen tényeket azonban a tényállás sem tartalmazott. A tanú vallomása sem az első bírói ténymegállapítások helyességét, sem pedig a megyei bíróság jogi álláspontját nem dönthette meg. Ezzel szemben azon ténybeli következtetés mellett szólt, hogy a vádlottnak szándékában volt az intézkedés dokumentálása és a feljelentés megtétele. Erre utal a személyi bizonyítás anyaga, különösen járőrtárs tanúvallomása, az általa készített rendőri jelentés, valamint az intézkedés alá vont személyek tanúvallomása is. A fellebbezési perben felvett bizonyítás tehát olyan nóvumot nem hozott, mely a megyei bíróság által megállított tényállás érdemi módosítását indokolná. A bizonyítás is alátámasztotta, hogy az első fokú ítélet a központi részeiben megalapozott, ezért a Be. 351. §

(1)bekezdése értelmében a másodfokú ítélkezés alapját képezi. A megyei bíróság a lényeges bizonyítékokat megvizsgálta és azokat okszerűen, a logika szabályai szerint értékelte. Vizsgálta a vádlott védekezését, a cselekményt közvetlenül észlelő tanúk vallomását, az okirati bizonyítékokat és azok gondos elemzése után az iratoknak megfelelő, helyes tényállást állapított meg. Az első bírói bizonyíték-értékelés törvényes, az abban foglaltakkal a másodfokú bíróság is egyetértett. Az megalapozott és irányadó tényállás alapján a megyei bíróság törvényesen döntött a hivatali visszaélés bűntettével vádolt terhelt felmentéséről. A törvényi tényállási elemek megvalósulása ugyanis maradéktalanul nem igazolható. Az kétségtelen, s a tényállás is a megfelelő részletességgel tartalmazza, hogy a vádlott az eljárás során több irányban is megszegte a hivatali kötelességét. Az intézkedés alakiságaira és lényegi tartalmi elemeire vonatkozó normák áthágása együttesen hivatali kötelességszegésnek minősül. Ugyanakkor nem cáfolható a megyei bíróság azon megállapítása, hogy a vádlottnak szándékában állt az intézkedés után az eljárás dokumentációjának elkészítése és a feljelentés megtétele. A büntetőjogi felelősség kérdésében az a döntő, hogy a jogtalan előny szerzésére vagy hátrány okozására irányuló célzatos, egyenes szándékot feltételező vádlotti magatartás nem állapítható meg, amint azt helyesen felismerte a megyei bíróság. A hivatali visszaélés megállapításának feltétele, hogy a kötelességszegés azért történjen, hogy a bűncselekmény alanya jogtalan előnyt szerezzen, vagy jogtalan hátrányt okozzon. Jelen esetben a vád álláspontja szerint jogtalan előnyszerzés történt és részére. Az irányadó tényállás tükrében, figyelemmel az elsőfokú bíróság helyes ténybeli és jogi következtetéseire is, nem tárható fel azonban ilyen célzatos magatartás a vádlott részéről, mint ahogy nem cáfolható a terhelt érdemi védekezése sem, miszerint mulasztása folytán nem került sor a normáknak megfelelő érdemi rendőri eljárásra. Nem is tekinthető életszerűnek, hogy a vádlott jogtalan előnyt kívánt volna nyújtani intézkedése során olyan személyeknek, akikkel szemben korábban már intézkedett, előéletükkel tisztában volt. A jogtalan előnyszerzési célzat ellen szól az is, hogy a vádlott érdemi intézkedés alá vonta nevezett két személyt s a náluk lévő diót visszatartotta, majd továbbította járőrtársával . rendőr zászlós tanú vallomása és rendőri jelentése is mindenben az első fokon megállapított tényállás helyességét és a bíróság jogkövetkeztetését támasztotta alá. A felmentés ezért törvényes, mert nem állapítható meg kétséget kizáró módon a hivatali visszaélés egyik alapvető törvényi tényállási eleme, a kötelességszegés célzatos, jogtalan előnyszerzésre irányuló volta. A jogtalan előnyszerzésre irányuló célzat hiányában pedig a hivatali kötelességek megszegése nem valósítja meg a hivatali visszaélést. Helytálló a felmentés jogcímének meghatározása is. Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371. §

(1)bekezdés alkalmazásával - helytálló indokai alapján is - helybenhagyta, pótolva a rendelkező részben a vádlott személyazonosító igazolványának feltüntetését. Debrecen,

1. április
2. Dr. Gömöri Olivér sk. Dr. Háger Tamás sk.. Elek Balázs sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró ZÁRADÉK: A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.B.779/2011/
3. számú ítélete másodfokú határozat folytán a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
4. április
5. Dr. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó. a